Mini Fesztivál 4.1

Várkert Bazár, 2016. október 10.

Idén már másodszor rendeztek Mini-Fesztivált a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretei között. Ez egyrészt igen helyénvaló, mert hiszen hol máshol is lenne természetes helye egy kortárs zenei fesztiválnak, mint a kortárs művészeti fesztiválon? A szervezők nyílván arra számítanak – joggal –, hogy erre az alkalomra majd sokan jönnek külföldről és az ország különböző vidékeiről, hogy műélvezetben lehessen részük és tájékozódjanak a legújabb irányzatokról, kifejezésmódokról, útkeresésekről. Ez többé-kevésbé így is van, a színházi előadások, filmvetítések, kiállítások sorába szépen illeszkednek a zenei produkciók.

Másrészről viszont, így sajnos egy időpontra kerülnek olyan előadások, melyek mindegyikére szívesen menne el a modern komolyzene iránt érdeklődő hallgató. Hogy mást ne is említsek, így történt ez október 10.-én is, amikor egyszerre lett volna hallható Górecki 4. szimfóniája, a Christian Trio és a Mini Fesztivál. Emiatt aztán az amúgy sem nagy tömegeket vonzó komolyzenei est látogatottsága elég szerény volt. Magam is, mivel a Mini harmadik része Penderecki Jeruzsálem hét kapuja című alkotásával esett egybe, úgy határoztam, hogy az első este a Minire megyek el, a harmadikon a kórusszimfóniára. Mindamellett nem volt könnyű döntés, melyre legközelebb remélhetőleg már nem kényszerítenek a szervezők.

Bozay Attila (Koncert.hu)

Mint már tavaly, idén is a Várkert Bazár volt a helyszín, s most is szerepeltek külföldi zeneszerzők művei a műsoron. Ez alkalommal lengyel komponisták darabjai szólaltak meg. Az este Gábor Éva Mária videó-animációjával kezdődött Bozay Attila zenéjére: videó animációval kezdődött Bozay Atilla zenéjére, amely sajnos semmi különleges revelációval nem bírt.

Wojciech Widłak (Książki - Wirtualna Polska

)

Az első műsorszám Wojciech Widłak Minden haragom című darabja volt csellóra és zongorára. A zongora skálaszerű futamaira válaszol a cselló bizonytalan hangmagasságú, olykor erőszakos, reszelős hanggal. A lebegő, csúszó intonáció, a zongora szélső regisztereinek gyors váltogatása, gondolom a kontrollálatlan, szélsőséges érzelmeket hivatott tolmácsolni. A művet Pólus László – cselló – és Lajkó István – zongora – adták elő.

Madarász Iván (Alföldi Régió Magazin)

A második műsorszámban Madarász Iván egy költészeti technikából, mesterfogásból merített ihletet, amikor a Szonettkoszorú komponálásánál a verstan szigorú szabályai szerint járt el. Műve nagyon hatásosan kezdődik a zongorapedál igen határozott lenyomásából származó dörejekkel, melyekre egy-egy sforzato mély hang válaszol. A komor kezdést a robajok lassú elhalkulása követi, s innen fokozatosan, hangról hangra épül föl a mű. A lépegetős ritmusból – a hangokkal együtt – bontakozik ki a dallam. A hagyományoknak megfelelően építkezik a tizennégy „szonett”, s végül a művet a mesterszonett zárja. Madarász Iván zenéjében mindig vonzódott az intellektuális feladatokhoz, most is erre hallhattunk egy kiváló példát. (Fülei Balázs – zongora)

Kocsár Miklós (Nemzet Művésze)

Kocsár Miklós Lamenti című darabját még fiatalon, 33-34 éves korában írta. A F. G. Lorca verseire – Lélekharangok, Malaguena, Siralom a halálról – íródott dalciklus mindhárom darabja a halálról, az elmúlásról szól. A mű hangvételén, a nagy ugrásokat, szélső regisztereket használó, csúszó hangmagasságú énekszólamon, a közbeiktatott prózán, jól érezhető a hatvanas évek szerzőre tett hatása. (Meláth Andrea – ének, Szabó Ferenc János – zongora)

Fekete Győr István (Archívum - Nyitott Műhely)

A koncert második felében vonósegyütteseket hallgathattunk meg. Először Fekete Győr István bemutatóként elhangzó Vonósnégyese csendült föl. Az egyetlen tételből álló kompozícióban a szerző játszik a dallamokkal, harmóniákkal. Eltorzítja, kisimítja, felépíti, lebontja azokat. Végig változatosan, érdekesen. (Kruppa Kvartett: Kruppa Bálint, Osztrosits Éva – hegedű, Kurgyis András – brácsa, Fejérvári János – cselló)

Balassa Sándor (Hírháttér - Hírek mögött a valóság - Elhallgatott hírek)

Másodiknak Balassa Sándor II. Vonóstriója szólalt meg. A Böjte Csaba atyának ajánlott mű 2008-ban keletkezett. A komponista szándékai szerint kifejezetten a szépségre, a humánumra törekedett. A néhol magyaros motívumokra emlékeztető ritmus és dallamvilágú alkotásnak érezhetően célja az igényes közérthetőség, élvezhetőség megvalósítása. (Kruppa Bálint – hegedű, Kurgyis András – brácsa, Fejérvári János – cselló)

Soproni József (Korunk Zenéje)

Az est befejező műve Soproni József VI. Vonósnégyese volt. A több mint negyedszázada, 1993-ban keletkezett mű a szerző saját értékelése szerint fontos szerepet tölt be vonósnégyesei között. Az első tételben gyengéd, lírai részek váltakoznak gyors, forte unisono részekkel, miáltal mozgalmas, változatos szövet jön létre. Második tétele gyors, zakatoló ritmikájú, helyenként táncos, helyenként merész harmóniavilágú. A záró, harmadik tétel a szerző ismertetése szerint „R. M. Rilke Herbsttag című versének költői képeit igyekszik követni.” Szép, melankolikus tétel fúgaszerű sóhajokkal. Valóban igen sokrétű alkotás.

(Kruppa Kvartett: Kruppa Bálint, Osztrosits Éva – hegedű, Kurgyis András – brácsa, Fejérvári János – cselló)

Eisenbacher Zoltán

Wojciech Widłak Minden haragom

Pólus László cselló

Lajkó István zongora

Madarász Iván Szonettkoszorú

Fülei Balázs zongora

Kocsár Miklós Lamenti

Meláth Andrea ének

Szabó Ferenc János zongora

Fekete Győr István Vonósnégyes

Kruppa kvartett

Kruppa Bálint hegedű

Osztrosits Éva hegedű

Kurgyis András brácsa

Fejérvári János cselló

Balassa Sándor Trio

Kruppa Bálint hegedű

Kurgyis András brácsa

Fejérvári János cselló

Soproni József VI. Vonósnégyes

Kruppa kvartett

Kruppa Bálint hegedű

Osztrosits Éva hegedű

Kurgyis András brácsa

Fejérvári János cselló