„Hallgasd, élvezd, tanuld, csináld!”

Póka Egon muzsikálásról, tanításról, a Kőbányai Zenei Stúdió húsz évéről

Éppen két évtizeddel ezelőtt, 1996 őszén nyitotta meg a kapuit a Kőbányai Zenei Stúdió. Az eltelt húsz esztendő alatt temérdek tehetséges könnyűzenészt indítottak útjára. De nemcsak muzsikusokat, zenei szakembereket neveltek, hanem zeneszerető embereket is. Az intézmény történetében a következő tanévtől új korszak következik, hiszen állami fenntartásba kerülnek, de az igazgató, Póka Egon úgy véli, mindez az iskola szellemiségén, koncepcióján semmit sem változtat, hiszen továbbra is az a cél, hogy személyre szabott oktatást folytassanak, s megfelelően gondozzák a muzsikuspalántákat. A zenész rengeteg ötlettel rendelkezik a folytatást illetően is, s a negyedszázados jubileumot már nagyobb iskolában ünnepelné szívesen.

- Szép évforduló az idei, s Ön is már a huszadik esztendőt tölti itt, hiszen a kezdetektől vezeti az intézményt, alapítója, igazgatója.

- Így igaz, bár az akkreditációra csak 1998-ban került sor, akkora már két tanéven voltunk túl. Nem sütkérezünk azonban a sikereink fényében, tesszük a dolgunkat. Az utóbbi esztendők nem voltak túl könnyűek, akadtak ugyanis nehézségeink a finanszírozásban. Az iskolát normatív támogatásból és a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének támogatásából tartottuk fenn. Amikor azonban a közös jogkezelőktől, így az EJI-től is, forrásokat vontak el, ránk is kisebb összeg jutott, s hiába nőtt a normatív támogatás, létbizonytalanságba kerültünk. Az iskola életét emellett a különböző rendeletek, jogszabályváltozások is veszélyeztették. A személyes kapcsolatoknak és az eredményeinknek köszönhetően tudtunk persze korrigálni, de ez idegőrlő időszakokat jelentett. Voltak igazgatásszervezési, tanügyi változtatások, a jól bevált három plusz egy éves képzésünket kettőre csökkentették… Most sikerült visszaállnunk legalább a kettő plusz kettőre. S mára az is kiderült, hogy a kormányzat nem támogatja az alapítványi iskolákat, centralizálás zajlik. Nekünk is valahová tartoznunk kell.

- Mi történik akkor a Kőbányai Zenei Stúdióval?

- Az eddigi munkánk elismerése, hogy fontosnak tartják az intézményt, különböző változatokat ajánlottak fel arra, hogy hogyan, miként kaphatjuk meg egy állami iskola státuszát. Ennek a folyamatnak tartunk a közepén. Fenntartói részről megszűnik tehát a szakszervezet szerepe, s a 2017-es tanévet már állami iskolaként kezdjük.

- Jelent ezt valamilyen változást az iskolában folyó munkát tekintve?

- Szakmai téren - erről már biztosítottak -, minden változatlan marad. Nem kívánnak beleszólni az oktatásba. Hozzá kell tegyem, az elmúlt két évtized során nagyon sokszor megmérettünk, és minden vizsgálat mindig rendben talált nálunk mindent. Egyedi a képzésünk, hiszen nálunk a jegyzeteket is a kollégák írják, a könnyűzenész-képzésnek nincs meg a szakirodalma… Személyre szabott oktatást folytatunk, hiszen a muzsikusok mind különleges emberek, a kis palánták gondozása a cél, és nem a méretre vágása.

- Az eddigi munkásságuk, a korábbi növendékeik névsora azt gondolom, igazolja az iskola működését…

- Ritkán lehet hallani rólunk, pedig azt gondolom, tényleg nagyon sok zenésznek indult útnak Kőbányáról. Ha nem is lehet mindenkit felsorolni, csak néhány név: Zséda, Kunovics Katinka, Veres Mónika (Nika), Takács Nikolas, Éliás Jr., Kasza Tibor, Rakonczai Viktor, de említhetem Lukács Petit, Nagy Lacit, ifjabb Tornóczky Ferencet.Gyémánt Bálintot, Kaszás Pétert Vagy a legújabbak közül Tarján Zsófit, Csemer Bogit, Petruska Andrist a Margaret Islandot vagy Szabó Balázs bandáját is Ha bemegyek a tv-be, vagy egy fesztivál back stage-be, az olyan, mint egy iskolai öregdiák-találkozó, szinte minden második jelenlévő a nyakamba ugrik ! Nemrég, az A38-as hajón készítettek egy riportot velem, ahova vittem egy listát, a nálunk tanult – ismertebb növendékekről, a műsorvezető a végére sem tudott érni, hiszen több mint száz gyerek neve szerepelt rajta. S persze, akkor még nem beszéltem a technikusokról, a zenei szerkesztőkről, azokról a szakemberekről, akik szintén a Kőbányai Zenei Stúdióban tanultak. Mindig dr. Gyimesi Lászlót, az iskola másik szülőatyját szoktam idézni, aki azt mondogatja, nekünk nemcsak művészeket, szakembereket kell képeznünk, hanem zeneszerető embereket - közönséget is. Különösen a mai világban, ahol tökéletesen elveszítette a szerepét a művészet, lenne nagyon fontos, hogy a kultúra utat mutasson, fáklyát vigyen.

- Tíz évvel ezelőtt készítettünk egy nagyobb beszélgetést, akkor kétszáz növendék járt ide, s 45 főből állt a tanári kar. Változtak ezek a számok?

- Most kicsit kevesebben vagyunk, de nem sokkal. A tematikája is változott némileg az iskolának, az óraszámokat korrigáltuk a növendékekkel együtt, hiszen olyan intézmény hoztunk létre, ahol figyelünk a gyerekek visszajelzésére. Magasabb lett a zenekari gyakorlat óraszáma, új tantárgyak is beléptek a képzésbe, amelyek a zenész léthez kellenek. Ezek közé tartoznak például a jogi, gazdasági tudnivalók. Ha ugyanis mi nem foglalkozunk ezzel, máshol nem kapják meg. Ha már létrehoztunk egy ilyen intézményt, akkor tényleg töltsük meg tartalommal. A hagyományőrzés mellett arra is nagy figyelmet fordítunk, hogy olyan dolgokra is megtanítsuk őket, amiről máshol nem hallanak.

- Ahogy arra is ügyelnek, hogy a növendékeik megtanuljanak kottát olvasni, s a szolfézs is a tanulmányok része legyen….

- Kicsit furcsa is ez nekem, hogy Kodály országában a könnyűzenészek egy része csak hallás után tud megtanulni dallamokat. Annak idején zenei általánosba jártam, mi voltunk a második ilyen kísérleti osztály, s hetente találkoztunk Kodály Zoltánnal… A zenében az írás-olvasás a legegyszerűbb dolgok közé tartozik, amit mindenki meg tud tanulni. Kicsit túl van misztifikálva azok részéről, akik nem sajátították el…. S igen, a zenében ez a kommunikáció legegyszerűbb módja. Ezért természetes, hogy a növendékeinknek meg kell tanulniuk. Meg is van egyébként az eredménye. Ha bárhol a mi tanítványaink muzsikálnak, másképp állnak hozzájuk a technikusok, de még a koncertszervezők is.

- Működtetnek egy kollégiumot is, a tehetséges vidéki fiataloknak. Ez a jövőben is megmarad?

- Igen, fontosnak tartjuk ennek a fenntartását. Bizonyos szempontól sok ajtó kinyílik, ha állami fenntartásba kerülünk, több lesz a lehetőség. Egyedül az jelentene veszélyt, ha erőszakosan megpróbálnának a nálunk folyó szakmai munkába beleszólni, de biztosítottak arról, hogy ezt senki sem akarja. Egyébként több hozzánk hasonló iskola kezdett el működni, de sajnos, jelentős részükről kiderült, megélhetési oktatásról van szó… Komoly fenntartásaim voltak ennek a hivatásnak a tanításával kapcsolatban, mielőtt ezt az iskolát létrehoztuk, csodálkoztam, sokan honnan veszik a bátorságot - miközben ők maguk is komoly képzésre szorulnának - hogy ezt oktassák. Ráadásul vígan megélnek belőle. Amikor azonban elindítottuk a Kőbányai Zenei Stúdiót, hamar bebizonyítottuk, hogy méltó körülmények között, emelt fővel is lehet mindezt művelni. Komoly szelekció alapján válogattuk ki azokat a kollégákat, akik itt taníthatnak, s aki nem volt idevaló, az hamar ki is kopott. Tényleg családként működünk az idősebb és a fiatalabb kollégákkal, segítjük egymást, figyelünk a másikra.

- Milyen arányú a jelentkezés az iskolába?

- A legelején teljes zsúfoltság volt, sokszoros túljelentkezés, most már kicsit kevesebben jönnek. De azért nem panaszkodunk, vannak így is elegen, s nálunk nemcsak névleges a pótfelvételi. Működtetünk zenei tábort is Zamárdiban a jövendő elsősöknek, s ez remekül betölti a felkészítő szerepét. Az együtteseink rendszeresen koncerteznek a kerületben, ahol tényleg példaértékű az együttműködésünk az önkormányzattal. Tőlük kaptuk ezt a házat, amelyet mi, a tanárok és néhány barát közösen újítottunk fel, s tényleg otthonként tekint rá minden idejáró gyerek. A kerület segít, amiben tud, s a gyerekek rendszeresen közönség elé lépnek, van egy saját klubunk is, ahová havonta várjuk az érdeklődőket. Nagyrendezvényeink is akadnak, amelyeken több ezer ember előtt szerepelnek a növendékeink.

- Sőt, a stúdiómunka is nagyon lényeges, amelyet szintén megtanulhatnak Önöknél a fiatalok.

- Ezekkel a tanulmányokkal az a célunk, hogy a zsebükre vigyázzunk. Megtanulnak a saját stúdiónkban mindent, így később, felvétel esetén nem pazarolják az időt, ráadásul a promóciós anyagokat is el tudják készíteni maguknak.

- A növendékeik szívesen indulnak a mai, televíziós tehetségkutatókon?

- Mindig elmondjuk nekik, ez felesleges… Sőt, nálunk tanult, tanul Antal Timi és Várhegyi Lucas Palmira, akik szintén beszámoltak nekik a saját tapasztalataikról. Hangsúlyozzuk, hogy ez inkább egy show, amelyben ők csak díszletül szolgálnak. Sajnos ritka az olyan műsor, mint a Virtuózok, amelytől megmelegszik az ember szíve….

- Gondolom, azért Önöknek, a tanáraiknak azért hisznek, hiszen mindegyikük komoly zenei karrierről számolhat be. Ön például játszott Radics Bélával, Charlie-val, Zoránnal majd a Hobo Blues Band, később a Szekeres Tamás project és a P. Mobil tagja volt, s most is rendszeresen pódiumra lép együttesével, a Póka Egon Experience-szel és a Póka-Tátrai Regeneráció-val.

- Ha az ember nem hiteles, akkor baj van. Azt hinnénk, a gyerekek nincsenek ezekkel a régi dolgokkal tisztában, de nagyon odafigyelnek arra, hogy a tanárok mit csináltak, csinálnak.

- Amikor itt jártam, az iskolában, mindig nagyon udvarias, kedves fiatalokkal találkoztam, s úgy vettem észre, kellő szakmai alázattal állnak a zenéhez.

- Tényleg egy nagy család vagyunk, ahová a régi növendékek rendszeresen visszatérnek. Eljönnek, megmutatják a felvételeiket, a gyerekük fényképét. S bárhol is dolgoznak is, mindig gondolnak a többiekre, azokat hívják, akikkel szívesen dolgoznak. S tudják, bármit is csinálnak is, fontos, hogy a legjobbat nyújtsák. Mindig azt mondom nekik, profi muzsikusokká szeretnénk őket képezni, akik lehet, hogy a saját zenéjüket játsszák a pódiumon. Vagy az is lehet, más muzsikáját adják elő, vagy egy szálloda lobbijában játszanak. De e között nem szabad, hogy komoly minőségkülönbség legyen. Ha van önbecsülésük, egy party-zenekar is ugyanolyan jó lehet, mint egy első vonalbeli együttes. Hiszen, ahogy az iskolánk szlogenje is szól: Hallgasd, élvezd, tanuld, csináld!

- Öt év múlva, a negyedszázados jubileumon miről számolna be szívesen?

- Azt szeretném elmondani, hogy ezt is megértük. Ha gondok voltak, akkor eddig is előre menekültünk. Egyetlen dolgot tehetünk, dolgozunk meggyőződésünk és hitünk szerint. Nagyon komoly terveink is vannak, szeretnénk épület felújítást, s bővítenénk is az iskolát. Van egy épület, amelyet felajánlottak, csak hatalmas összegbe kerülne a felújítása. .. Szükség lenne azonban több térre, a növendékek nagy része jelenleg nem nagyon tud hol gyakorolni. Egyébként a nálunk végzettek kétharmada talál munkát a szakmában. Büszke vagyok rájuk, mert ez szép igazolása a munkánknak. Pozitív szemléletre, szellemiségre törekszem az iskolánkban. Hiszen örömet kell sugároznunk a színpadról, s a szó legjobb értelmében szórakoztatnunk. Alapvetően optimista vagyok! A mostani merőben új helyzet. Azonban a kollégáimmal együtt bízunk benne, hogy jó lesz…

Réfi Zsuzsanna