NEMES LÁSZLÓ NORBERT

„ÉNEKELNI, ÉNEKELNI, ÉNEKELNI“

A zenetanulás és az éneklés szerepe a fiatalok érzelmi és értelmi fejlődésében

Bevezetés

Az előadás címében szereplő idézet Kodály Zoltán egyik, 1966-ban tett nyilatkozatában olvasható.

„Többszáz évvel ezelőtt megkérdeztek egy hadvezért, hogy mi kell a háborúhoz. »Három dolog – válaszolta –, pénz, pénz és pénz«. Arra a kérdésre, mi kell ahhoz, hogy a gyerekeket bevezessük a zene világába, én ezt válaszolnám: három dolog. Ének, ének és ének” (Kodály 2007. 203.)

Mondják: az embereknek minden érzésre vannak dalaik, vannak dalok, amelyeket akkor énekelnek szívesebben, amikor bánat éri őket, s vannak olyanok, amelyeket leginkább kicsattanó, örömteli pillanatokban énekelnek inkább. Egy-egy szép dal esetenként annyira szívünkhöz nő, hogy szinte sajátunknak érezzük azt. Az éneklésnek lehet célja művészi produkció létrehozása, de nem feltétlenül csak arra való. A dallal mindenekelőtt érzelmeket közvetítünk, de nem feltétlenül csak egyéni, hanem közösségi érzelmeket is. Gondoljunk csak arra, hogy egy ország anyanyelven énekelt nemzeti himnusza mennyire képes egy nemzetközösség összetartozását kifejezni. Vagy éppen egy olyan dalra, mint például a Danny Boy,(1) amely már száz éve az Amerikában és Kanadában élő ír diaszpóra legnépszerűbb éneke. Bródy János Koncz Zsuzsának írt Ha én rózsa volnék című dala népies dallamosságával és erőteljes szövegével a nyolcvanas évek fokozatosan elerőtlenedő Kádár-korszakában a fiatalság passzív ellenállásának legfontosabb dalává vált. Beethoven Örömódáját az Európa Tanács 1972-ben Európa himnuszává nyilvánította. Az énekszó sokunk számára spirituális élményeket is hordoz, hiszen az istentiszteleten énekelt himnuszok vagy zsoltárok nemcsak a transzcendens világgal való speciális kötelék érzetét segítenek létrehozni, hanem a templom emberi közösségéhez tartozást is erősítik. Michael Jackson és Lionel Ritchie We are the world című dala emberek millióit segített felsorakozni az afrikai éhezés megszüntetésére irányuló globális jótékonysági ügy mellé, amelyre azóta is a társadalmi felelősségvállalás egyik gyönyörű példájaként tekintünk.

„Megmondom a titkát, édesem a dalnak”

A dalnak, az éneklésnek különös ereje van, s énekelni a zeneileg képzetlen emberek is tudnak, hiszen a zene iránti fogékonyság szinte minden emberben megtalálható. Az emberiség az idők kezdete óta énekszóval fejezi ki érzelmeit. Babits Mihály így ír a dal titkáról és bűvös erejéről:

„Megmondom a titkát, édesem a dalnak:

Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.

Mindenik embernek a lelkében dal van,

és a saját lelkét hallja minden dalban.

És akinek szép a lelkében az ének,

az hallja a mások énekét is szépnek.”(2)

S amiről Babits Mihály oly poétikusan szól, a tudomány tárgyiasítja. Körülbelül így:

Az éneklés erősíti az emberi immunrendszer funkcióját. Kutatók éneklést követően meggyőzően mutatták ki a nyálban az éneklés következtében megnövekedett, az immunrendszert erősítő szekréciós ellenanyag-mennyiséget (S-IgA) (Kreutz et al. 2004).

Az éneklés hatása a testi és lelki egészségre

Graham Welch professzor, oktatáskutató több pontban foglalja össze az éneklés egészségre kifejtett jótékony hatását (Welch 2015):

1. Éneklés közben testünkben endorfin szabadul fel, amely jelentősen javítja az erőnlétünket, miközben nagyfokú felszabadultság érzést is okoz.

2. Az éneklés növeli a jóllét érzését, eltávolítja a figyelmet a napi stresszről, boldogsághormont termel.

3. Az éneklés az egyik leghatásosabb légző gyakorlat, hiszen éneklés során a mélylégzést gyakoroljuk, amely fokozza a légzési kapacitást, amely jótékony hatással van az izomfeszültség oldására is.

4. Miközben éneklünk, vérkeringésünk is javul, a sejtek oxigénellátása fokozódik, erősödik az immunrendszer.

5. Az éneklés megtornásztatja a hangszalagokat, amely kihatással van az időskori beszédre.

6. Éneklés közben hatványozottan figyelünk a helyes testtartásra, a mellkas kitágul, a vállak és a hát kiegyenesedik.

Az ének jótékony hatásáról az Élet és Tudomány folyóiratban olvasható egy fontos interjú Gerald Hüther  professzorral, az ismert német agykutatóval és neuropszichológussal. Mindenki számára érthetően magyarázza el, hogy mi történik a gyerekek agyában, amikor a televízió vagy a számítógép előtt ülnek.

„Néhány évvel ezelőtt mi, neurobiológusok, még úgy gondoltuk, hogy a genetikai programok automatikusan létrehozzák az összes kapcsolatot az agyban. … Azonban már tudjuk, hogy hosszú távon csak olyan kapcsolatok jönnek létre a gyermek agyában, amelyek a konkrét életvilágban is rendszeresen aktiválódnak. Amit nem használunk, az elsorvad. A genetikai programok arról gondoskodnak, hogy először nagy többlet jöjjön létre idegsejt-kapcsolatokból. Az agyunkban lévő legfontosabb neuronális áramkörök kialakításához elsősorban arra van szükségük a gyerekeknek, hogy megtapasztalják saját testüket. És ezt nem a képernyő előtt ülve szerzik meg, függetlenül attól, hogy mi megy a tévében. … Csak az tudja kognitív képességeit kibontakoztatni, akiben kialakul a megfelelő testérzet. … Amint egy gyerek a tévé előtt ül, nem érzi többé a testét. Nem mászik, nem ugrál, nem egyensúlyoz, sőt nem mászik fára sem – azaz nem a testének tanulásával tölti az időt. … (A gyerekeknek persze) nem feltétlenül kell hegyet mászniuk. Az egyik legcsodálatosabb testtanulási gyakorlat az éneklés. Eközben ugyanis a gyermek agyának olyan virtuóz módon kell a hangszalagokat modulálnia, hogy hajszálpontosan a megfelelő hang jöjjön ki. Ez a lehető legjobb finommotorikus gyakorlat és ugyanakkor ez a feltétele minden későbbi, nagyon differenciált gondolkodásmódnak is” (Hüther 2009. 405–408).

Hüther professzor ebben az interjúban beszél továbbá az énekléssel összefüggő kreatív teljesítményről, a kórusban való éneklés hatásáról a szociális kompetenciára, valamint az éneklés felszabadító érzéséről: „a felszabadult agy éneklés közben nem képes félelemérzéseket mobilizálni. Ezért énekel az ember évezredek óta lefelé menet a pincébe. Nem azért, hogy elijessze az egereket”.

Éneklés a magyar iskolákban

Az éneklés legnagyobb magyar apostola Kodály Zoltán volt. Zenepedagógiai koncepciójának lényege, hogy a művészeti nevelést a gyermek nevelésének középpontjába helyezi, s az éneklésen keresztül megvalósuló zenei készségfejlesztéssel lehetőséget ad a fiataloknak művészi értékek befogadására, s ezáltal az egyén személyiségének fejlődésére. Sokan vagyunk olyanok, akik megtapasztalhattuk, hogy kiváló zenepedagógusok irányító munkája során az éneklés nemcsak a zenei készségek fejlesztésében nyújt segítséget, hanem olyan pozitív zenei élményeket eredményez, amelyek hatására belső igénnyé válik a zene folyamatos művelése és hallgatása. Kodály Zoltán filozófiáját a humán oktatási szemlélet jellemzi, amely nem zenei részképességek fejlesztésére, hanem a teljes ember nevelésére irányul. Kodályt számos pozitív tapasztalata erősítette meg abban a hitében, hogy az énekes alapú zenetanulás hatással van az értelmi fejlődésre is és a gyermekek személyiségfejlődésére egyaránt. A „Tanügyi bácsik! Engedjétek énekelni a gyermekeket!” című írásában ezzel kapcsolatban a következőket írja:

„S hogy egy kicsivel több ének mennyire boldogítja a gyermeket, láthatnák (a tanügyi bácsik), ha meghallgatnák az éneklő általános iskolák egy-két óráját. De nem hallgatják meg. Pedig ott érthetnék meg, hogy a zene nem csak zenére tanít. Ezek a gyermekek jobban számolnak, mert a szám nem elvont fogalom nekik, testükben érzik a ritmussal. Hamarább olvasnak folyékonyan, mert a mondatban érzik, éreztetik az összefüggő zenei formát. Szebben, pontosabban írnak, mert a kottaírás nagyobb vigyázatra szoktat, ott egy kissé félrecsúszott pont már más hangot jelent. A helyesírást is gyorsabban megtanulják, grafikai érzékük is fejlődik. Végül: nő a gyermek önérzete; valamit tud, amit a felnőttek sem kicsinyelnek, vagy éppen nem is tudnak. A felnőttek régi elnéző mosolya a gyermek mai zenélő próbálkozásai hallatára eltűnik, megfagy. A gyermek emberi fejlődésének nincs ennél hatásosabb eszköze …]Mindez a Tanügyi Bácsikat nem érdekli. Összedugják a fejüket, minduntalan kieszelnek valami ’újítást’. Hazafias nevelésről elmélkedve egyikük azt indítványozza, ’Magyarország” helyett mondassuk a gyermekekkel: ’édes hazánk’. Felsorolja a hazafias nevelés eszközeit: anyanyelv, irodalom, történelem, földrajz, és kihagyja a leghatásosabbat, az éneket. Pedig sehol úgy nem találjuk meg a hazát, mint dalaiban. Aki ezeket nem ismeri, nem ismeri hazáját, akárhány ’országjárásban’ vesz részt” (Kodály 1974. 305).

„A zene nem csak zenére tanít” – írja Kodály (uo., 304). Írása az elsők között világított rá a zenetanulás transzfer hatására, amelynek lényege az, hogy amit a gyermek az egyik tanulási folyamatban megtapasztal és elsajátít, az áttevődhet, és hatással lehet egy másik tanulási folyamatra. Ezek a tanulási folyamatok tehát kölcsönösen hathatnak egymásra. A zenetanulás ugyanakkor az érzelmi bevonódáson keresztül a tanulási motivációra is kihatással van.

Az énekes-alapú zenetanulás transzfer hatásai

A zenetanulás transzfer hatásával foglalkozó kutatások leginkább a zenetanulás tevékenységének komplex jellegét emelik ki (Gévayné 2010. 35). Egy jól vezetett ének-zene órán a tevékenységek többdimenziósak: a gyerekek énekelnek, kottát írnak, memorizálnak, zenei formát és harmóniát elemeznek, improvizálnak, zenét hallgatnak, hangszeren játszanak stb. Mivel a gyermekkor az agy plaszticitása szempontjából kritikus időszaknak tekinthető, a zenei tevékenységet jellemző többdimenziójúság miatt a gyermekkorban megszerzett zenei tapasztalatok jó hatással vannak az értelmi fejlődés egészére. Howard Gardner amerikai pszichológus többszörös intelligencia elmélete alapján éneklés közben több különböző intelligenciatípus koordinációja zajlik (Gardner 1983):

1. zenei intelligencia, avagy halláskészség, amivel a zene ritmikai, dallami és harmóniai elemeit megkülönböztetjük;

2. testi-kinesztetikus intelligencia, amely segítségével az éneklés mint finommotorikus mozgásos tevékenység a mentális folyamatokkal kapcsolódik össze;

3. vizuális, térbeli intelligencia, logikai és matematikai intelligencia, amelyek a zenei notáció tanulásával hozhatók összefüggésbe;

4. interperszonális intelligencia, amely előfeltétele a közösségi éneklésnek, és végezetül az úgynevezett

5. intraperszonális intelligencia, amely az érzelmek kifejezésének képességét jelenti.

Amerikai pszichológusok a Kodály-koncepció alapján tanító ének-zene órák látogatásakor felhívták a figyelmet a nyelvi készségek fejlődésével kapcsolatos területekre is (Barkóczy, Pléh 1972. 22): például a nyelvi intonáció finom különbségeinek megkülönböztetése, beszédhangok elkülönítése, hangzóformálás, helyes kiejtés, figyelem, csoportosítás, kapcsolatok felismerése, elvont fogalmakkal történő manipuláció, szimbólumok és értelmezésük. Napjainkban a kognitív idegtudomány egyik fontos kutatási területe éppen annak feltárásával foglalkozik, hogy miként hat a zene – amelynek feldolgozása a beszédértésért felelős agyi struktúrákban valósul meg – a beszéd fejlődésére. A beszéd és olvasás tanulásával kapcsolatos kutatások meggyőzően mutatnak rá a zenei tapasztalat és az agy hangfelismerő képessége közötti kölcsönhatásra. A beszédhangok szavakba, majd mondatokba való szerveződése szoros kapcsolatban áll a zenei hangok zenei motívumokba és végül zenei mondatokba való szerveződésével (Csépe 2004). Mivel az éneklés az egyik leghatékonyabb eszköze a zenei hallás fejlesztésének, így a beszéd fejlődésére is kihatással van az éneklés. A kognitív idegtudomány arra is bizonyítékot talált, hogy zene igen kiterjedt agyi hálózaton működik, s ezért jelentős szerepet játszik a memória fejlesztésében is. A hivatkozott amerikai pszichológusok az óralátogatások során az emlékezet és figyelem tekintetében a kinesztetikus, vizuális és auditív emlékezet erősítésére valamint a figyelem időtartamának növekedési lehetőségére is felhívták a figyelmet (Barkóczy, Pléh, uo.).

A matematikaoktatásban is segítségre lehet az énekléssel megszerzett tapasztalat és a Kodály zenepedagógiai koncepciójában központi helyen található zenei írás és olvasás elsajátítása. A szimbólumegységek felismerése, megértése, szimbólumon belüli kapcsolatok megértése, szimbólumokkal történő manipulálás fejlődését a zenei notáció gyakorlása is támogatja (Barkóczy, Pléh, uo.). Kísérlet bizonyítja, hogy a zenét tanulók kétszer olyan jó eredményeket mutattak a mozgáskoordináció és térérzékelés területén. Ez szintén segítheti olyan matematikai fogalmak megértését, mint az arányok (Schlaug et al. 2005. 219–230).

Mi több, a zene nemcsak „agyfényesítő”, hanem az érzelmi fejlődésre is kihat, hangsúlyozta Csépe Valéria egyik előadásában (Csépe 2014). Az énekes alapú zenetanulással kapcsolatos magyar, a transzfer effektusra irányuló kutatások számos, az érzelmi fejlődésre kiható eredményeket is rögzítettek. Barkóczy Ilona és Pléh Csaba hetvenes években végzett átfogó kutatásai az intelligencia, a kreativitás s a figyelem vizsgálata mellett a személyiség fejlődésére és a társas viszonyokra irányuló vizsgálattal is kiegészült. A vizsgálat összefoglalását záró sorokban a következőket olvashatjuk:

„A nem zeneisek közül az alacsony szociális státusúakra a feladat elhárítása, a magasakra pedig annak túlzottan komolyan vevése a jellemző. Amennyiben ezek a beállítódások a felnőttkorra is fennmaradnak – amit ezekből az adatokból nem tudhatunk –, akkor sarkítva a jellemzőket, előttünk áll a munkát mint feladatot kényszernek és én-idegennek tekintő, s csak a szabad idejében élő, másrészt pedig a munkát mint feladatot, erőfeszítést, ambíciót igénylő, és csak a szigorú, ’sínen futó’ gondolkodást mozgósító ember képe.

A zeneiseknél kibontakozóban láthatunk egy olyan optimális tendenciát, melyre az jellemző, hogy a szigorú gondolkodást igénylő helyzetekbe tudnak energiát fektetni, kreativitást igénylő helyzetekben pedig – annak ellenére, hogy ezek feladatszerűek – ezt elfogadva, s ehhez alkalmazkodva, képesek lazán, játékosan beállítódni, s éppen ezáltal jó teljesítményt elérni. Ezt pedig az intellektuális és emocionális-motivációs működések … fokozottabb összekapcsolódása, azaz egy integráltabb személyiség kialakulása révén tudják megvalósítani.

Úgy véljük, hogy a zenei nevelésnek … sok területre kiterjedő, széles körű transzfer hatása ezen az alapon magyarázható” (Barkóczy, Pléh 1972. 143).

Vizsgálati eredményeik között említésre kerülnek továbbá a kreativitással összefüggő nagyobb emocionális érzékenység és a mélyebb élményfeldolgozás (uo., 142).

Úgy tűnik, Kodálynak ebben is igaza volt. „A zene (és az éneklés) nem csak zenére tanít”(Kodály 1974. 304). Most már csak az a kérdés: milyen bizonyíték kell még ahhoz, hogy a mindenkori oktatáspolitikáért felelős vezetők világszerte rájöjjenek arra, hogy a művészeti nevelésbe fektetett energia és pénz többszörösen megtérülhet. Az iskolákban nemcsak arra van szükség, hogy a fiatalok tananyag mennyiséget sajátítsanak el, hanem arra, is, hogy kiegyensúlyozott, boldog emberré neveljék őket.

„Igazán kreatív emberek azok lesznek, akiknek gazdag az érzelemviláguk. Ennek gazdagítása pedig nagyjából a középiskolás kor végéig tart, és nagyon fontos része a művészeti nevelésnek” (Freund 2001).

Jegyzetek

1 A “Danny Boy” Frederic Weatherly, angol dalszerző által írt ballada, amelyet leginkább egy ír népdal, a “Londonderry Air” melódiájára énekelnek.

2 Babits Mihály: Az ifjú király; III. rész: A vihar (1911), A második ének. A történet: a dalos pásztor „aranyszőrű kecskéket őriz Tihany fokán”, a király meghallja bűvös énekét és elhívja őt a beteg királylányhoz, hogy dalával felvidítsa.

***

HÁTSÓ FÜLSZÖVEG

Azt gondolnánk, mindenki tudja, hogy mi a zene, de talán senki sem tudja, vagy mindenki másként, csakis önmaga számára tudja. Ugyanazt halljuk, mindenkinek mégis mást jelentenek a hangok. Belehallgattunk, elcsodálkoztunk, megszédített, felkavart, emlékeket ébresztett, megsimogatott a dallamnak, a hangoknak ez a végtelen gazdagsága.

A tizenhét tanulmányból álló gyűjteményes kötet a zene üzenetéről szól, a zene tanításáról, gyógyerejéről, közösségformáló, tudományos, pedagógiai, művészi, lelki, pszichés, sejtek szintjén működő, zsigeri, kimondhatatlan szempontjairól.

Agykutatók, muzsikusok, zenepedagógusok, pszichológusok, lelkészek és művelődéstörténészek egymásnak adják át az olvasó vezetését. A szerzők tudományos eredmények figyelembevételével írtak – szakterületüknek megfelelő közelítésben és szempontok alapján – a zene és az egészség kapcsolatáról, hatásáról, alkalmazásáról szubjektív, őszinte és radikális szavakat, mondatokat. El kell gondolkodnunk róluk, mert lelkünk, belső harmóniánk, egészségünk, egész létünk patikamérleg-egyensúlya valamiképpen kapcsolatban áll a zenével, hangokkal, dallammal.

Táncra perdít, gyönyörködtet, harmóniáiba ringat, visszaröpít, emlékeztet, képzeltet a zene. Gyerekek és felnőttek személyiségfejlődésében, képességek kialakulásában, figyelemkoncentrációban, asszociációban, tehetségfejlesztésben, lelki harmónia megőrzésében lett és lesz a zene központi módszer, eszköz. Terápia. Stresszoldásban, rehabilitációban, hangulatmódosításban, közösségépítésben társ és partner.

A tanulmánykötet célkitűzése olyan szférákat érinteni, amelyek egy-egy önálló szakterületet, külön tudományágakat képviselnek. Így a többféle látásmód együtt egy széles mátrixot, s egyben keresztmetszetet mutat, melynek közös nevezője a zene, az egészség és a nevelés.

ELSŐ FÜLSZÖVEG

„…azért a legfontosabb a zenei nevelés, mivel a ritmus és összhang merül alá leginkább a lélek mélyébe, és a legerősebben ragadja meg azt, szépalakúságot támasztva benne; ez teszi a lelket szépalakúvá, feltéve ha valaki helyesen nevelődik, ám ha nem, az ellenkezőjévé.” Szókratész

„A zenével nem csak zenét tanulunk. Az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségből kigyógyít. Koncentrál, testi-lelki diszpozíción javít, munkára kedvet csinál, alkalmasabbá tesz, figyelemre-fegyelemre szoktat.” Kodály Zoltán

„A zene igen nagy hatással van az emberre, ez ősidők óta ismert, és a régi kultúrák is megpróbálták  a zene, vagyis melódia, ritmus, dallam, tánc, hangokra figyelő lelki beállítódás („hang-ulat”) stb. eszközével kiváltani a megnyugvást, megbékélést, megtisztulást, és visszaadni az életkedvet és a regenerációt. A zene az egész embert befolyásolja…” Buda Béla

„A modern gazdaság növekedése nagyon fontossá teszi az absztrakt gondolkodásra való képesség fejlesztését. Ehhez pedig elengedhetetlen – többek között – a zenére és a művészetekre történő nevelés fokozottabb részvétele az iskolai munkában … A huszonegyedik századi oktatásnak vigyáznia kell ezért arra, hogy az egyébként szükséges technikai és természettudományos képzés mellett a művészetekre, a zene szeretetére való nevelés ne szoruljon háttérbe.” Alan Greenspan

A tanulmányok szerzői

Barkóczi Ilona

pszichológus, professor emerita

Csépe Valéria

pszichológus, kutatóprofesszor, egyetemi tanár, akadémikus

Deszpot Gabriella

művészetpedagógus, tudományos főmunkatárs

Falus András

biológus, egyetemi tanár, akadémikus

Fekete Zsófia

zeneterapeuta, karvezető

Forrai Judit

orvostörténész, egyetemi tanár

Halmai Katalin

operaénekes, egyetemi docens

Hámori József

neurobiológus, egyetemi tanár, akadémikus

Harmat László

pszichológus kutató

Hegedűsné Tóth Zsuzsanna

szolfézs-zeneelmélet tanár, karvezető, óvodapedagógus, egyetemi tanársegéd

Kismartony Katalin

karvezető, énektanár, egyetemi docens

Kollár János

klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, egyetemi adjunktus

Kolosai Nedda

pszichológus, egyetemi adjunktus

Mihalovics Csilla

tanító, ének-zene tanár, vezetőpedagógus

Nemes László Norbert

énektanár, karvezető, egyetemi tanár, igazgató

Péter Orsolya

jogász, bioetikus, egyetemi adjunktus

Pléh Csaba

pszichológus és nyelvész, egyetemi tanár

Smuta Attila

zenepedagógus, karnagy, főiskolai tanár

Székely Csilla Imola

református lelkipásztor, vallástanár, pasztorálpszichológus

Túry Ferenc

pszichiáter, pszichológus, egyetemi tanár