ELSŐ FÜLSZÖVEG
„…azért a
legfontosabb a zenei nevelés, mivel a ritmus és összhang merül alá leginkább a
lélek mélyébe, és a legerősebben ragadja meg azt, szépalakúságot
támasztva benne; ez teszi a lelket szépalakúvá, feltéve ha valaki helyesen nevelődik, ám ha nem, az
ellenkezőjévé.” Szókratész
„A zenével
nem csak zenét tanulunk. Az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból,
félénkségből kigyógyít. Koncentrál, testi-lelki diszpozíción javít,
munkára kedvet csinál, alkalmasabbá tesz, figyelemre-fegyelemre szoktat.” Kodály Zoltán
„A zene igen nagy hatással van az emberre, ez
ősidők óta ismert, és a régi kultúrák is megpróbálták a zene,
vagyis melódia, ritmus, dallam, tánc, hangokra figyelő lelki beállítódás
(„hang-ulat”) stb. eszközével kiváltani a megnyugvást,
megbékélést, megtisztulást, és visszaadni az életkedvet és a regenerációt. A
zene az egész embert befolyásolja…” Buda
Béla
„A modern
gazdaság növekedése nagyon fontossá teszi az absztrakt gondolkodásra való
képesség fejlesztését. Ehhez pedig elengedhetetlen – többek között – a zenére
és a művészetekre történő nevelés fokozottabb részvétele az iskolai
munkában … A huszonegyedik századi oktatásnak
vigyáznia kell ezért arra, hogy az egyébként szükséges technikai és
természettudományos képzés mellett a művészetekre, a zene szeretetére való
nevelés ne szoruljon háttérbe.” Alan Greenspan
HÁTSÓ
FÜLSZÖVEG
Azt
gondolnánk, mindenki tudja, hogy mi a zene, de talán senki sem tudja, vagy
mindenki másként, csakis önmaga számára tudja. Ugyanazt halljuk, mindenkinek
mégis mást jelentenek a hangok. Belehallgattunk, elcsodálkoztunk, megszédített,
felkavart, emlékeket ébresztett, megsimogatott a dallamnak, a hangoknak ez a
végtelen gazdagsága.
A tizenhét
tanulmányból álló gyűjteményes kötet a zene üzenetéről szól, a zene
tanításáról, gyógyerejéről, közösségformáló, tudományos, pedagógiai,
művészi, lelki, pszichés, sejtek szintjén működő, zsigeri,
kimondhatatlan szempontjairól.
Agykutatók,
muzsikusok, zenepedagógusok, pszichológusok, lelkészek és művelődéstörténészek
egymásnak adják át az olvasó vezetését. A szerzők tudományos eredmények
figyelembevételével írtak – szakterületüknek megfelelő közelítésben és
szempontok alapján – a zene és az egészség kapcsolatáról, hatásáról,
alkalmazásáról szubjektív, őszinte és radikális szavakat, mondatokat. El
kell gondolkodnunk róluk, mert lelkünk, belső harmóniánk, egészségünk,
egész létünk patikamérleg-egyensúlya valamiképpen kapcsolatban áll a zenével,
hangokkal, dallammal.
Táncra
perdít, gyönyörködtet, harmóniáiba ringat, visszaröpít, emlékeztet, képzeltet a
zene. Gyerekek és felnőttek személyiségfejlődésében, képességek
kialakulásában, figyelemkoncentrációban, asszociációban, tehetségfejlesztésben,
lelki harmónia megőrzésében lett és lesz a zene központi módszer, eszköz.
Terápia. Stresszoldásban, rehabilitációban,
hangulatmódosításban, közösségépítésben társ és partner.
A
tanulmánykötet célkitűzése olyan szférákat érinteni, amelyek egy-egy
önálló szakterületet, külön tudományágakat képviselnek. Így a többféle látásmód
együtt egy széles mátrixot, s egyben keresztmetszetet mutat, melynek közös
nevezője a zene, az egészség
és a nevelés.
A
tanulmányok szerzői
Barkóczi Ilona
pszichológus, professor emerita
Csépe Valéria
pszichológus, kutatóprofesszor, egyetemi tanár,
akadémikus
Deszpot Gabriella
művészetpedagógus, tudományos főmunkatárs
Falus András
biológus, egyetemi tanár, akadémikus
Fekete Zsófia
zeneterapeuta, karvezető
Forrai Judit
orvostörténész, egyetemi tanár
Halmai Katalin
operaénekes, egyetemi docens
Hámori József
neurobiológus, egyetemi tanár, akadémikus
Harmat László
pszichológus kutató
Hegedűsné Tóth Zsuzsanna
szolfézs-zeneelmélet tanár, karvezető, óvodapedagógus,
egyetemi tanársegéd
Kismartony Katalin
karvezető, énektanár, egyetemi docens
Kollár János
klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus,
egyetemi adjunktus
Kolosai Nedda
pszichológus, egyetemi adjunktus
Mihalovics Csilla
tanító, ének-zene tanár, vezetőpedagógus
Nemes László Norbert
énektanár, karvezető, egyetemi tanár, igazgató
("Énekelni, énekelni,
énekelni" c. tanulmányába alább olvasható)
Péter Orsolya
jogász, bioetikus,
egyetemi adjunktus
Pléh Csaba
pszichológus és nyelvész, egyetemi tanár
Smuta
Attila
zenepedagógus, karnagy, főiskolai tanár
Székely Csilla
Imola
református lelkipásztor, vallástanár, pasztorálpszichológus
Túry Ferenc
pszichiáter, pszichológus, egyetemi tanár
(Búbánat és
erőforrások a folklórban:
a népzene példája c. tanulmánya alább olvasható)