Kedvcsináló felvételek – fagottosoknak!

Hangképek a szegedi fúvósparadicsomból – ráillik ez a jellemzés valamennyi CD-korongra, amelyeken Vizsolyi Lívia játékát halljuk. Igaz az első (annakidején karácsonyra megjelentetett, bár szabadidőben bármely év- és napszakban hallgatható) albumra, amely 2004-2005-ös hangversenyfelvételekből ad ízelítőt. Különleges élményt kínál a Szegedi Fagott Trió (Vizsolyi Lívia, Belházy Gyula és Hotzi Zoltán) játéka, műsorukon népszerű Bach-tételek és Mozart Varázsfuvolájának közismert részletei átiratával, valamint G. Hartley és J. Weissenborn szvitmuzsikája. Szeretnivaló már a címlapképe is annak a 2007-es kiadványnak, amelyen fagottozó angyalka képe mellett szerepel az immár áruvédjegyként szereplő autogram: Lívia. A borító hátoldala kissé „zsákbamacskás”: Fagottmuzsika zongorakísérettel Csak a (hagyományosan nehezen felbontható) borítóból kiszabadítva derül ki, hogy ezen a felvételen Hara László 1984-ben megjelentetett Fagottmuzsika című gyűjteménye kel hangzó életre, Kancsár Vera zongorakíséretével.

Aligha kárhoztatható a zenepedagógus (fagott-tanár), a fagottos fiatalokat megajándékozni szándékozó rokon-barát-ismerős, ha nem találja ki, milyen kincset rejt a korong. 39 apróságot, márminthogy terjedelmileg apróságot – több darab még egypercnyi ideig sem tart, s a leghosszabb is hat percen belüli variációsorozat. Pedagógiai segédeszköz? Ez csak az egyik funkciója a korongnak, hiszen tökéletesen alkalmas arra, hogy egyszerűen kellemes hallgatnivalót (igényes háttérzenét) biztosítson. A zeneiskolai hangversenyek repertoárdarabjai általában „megunhatatlanok”; általában a személyesség is hozzájárul ehhez (és nem utolsósorban: ahol a kis muzsikusoknak módjuk van meghallgatni egymás játékát, nemritkán épp a diáktársak által adott élmény hatására választanak maguknak darabokat a diákok). Megannyi zongoraiskola-beli kis darabnak ad többletet a hangszínélmény – és egyszersmind zenehallgatáson túl zenefelismerési anyagot is jelent a műsor. Tehát, játékosan, par excellence zenei módon tanít, leszoktatva a növendékeket arról, hogy kottabeli számuk alapján, avagy hiányos adatokkal jegyezzék meg a saját műsorszámukat.

Miniatűröket játszani: komoly feladat. Nem kell túldimenzionálni őket, ugyanakkor, az állandó-rendszeres előadói jelenlét alapkövetelmény. A 39 darabot végighallgatva, alig 2-3 olyan tételt találtam, amelyet, ha ott lettem volna a felvételen, újrajátszattam volna.

Ennek a kiadványnak az utóda – a Varga Laura (fuvola), Vizsolyi Lívia (fagott) és Klebniczki György által kínált hallgatnivalót követően – egy szerzői album, amelynek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A 2015-ös felvétel a négy fagottra komponált Tavaszköszöntő fanfárral kezdődik (a Szegedi Fagott Quartett tagjai, névsorban: Belházy Gyula, Hotzi Zoltán, Pethes Patrícia és Vizsolyi Lívia). A műsor további részéről jó tudni, hogy nyomtatványként hozzáférhető (az elsősorban kórusművek megjelentetésére alakult Kontrapunktmusik Kiadónál). A 9 apró darab fagottra és zongorára, Vizsolyi Lívia és Klebniczky György előadásában afféle hangzó tűzijáték! A hallgató csak ámul, teljesen leköti a hallgatnivaló, Kocsár elsősorban kórusművekben megszeretett zenei nyelvén, szókincsével – mindegyik egy-egy anekdota vagy aforizma. S akinek ennyi jó kevés, továbbhallgathatja a meglepetések tárházát: Apróságok címmel 28 rövid darab következik, két fagottra. Vizsolyi és Belházy igényességét, a kamaramuzsikában őszinte örömet lelő alapvető magatartását csak példaként állíthatjuk fiatal és felnőtt előadók elé! A remek formaérzékkel felvázolt skiccek esetében néha előre sejtjük a folytatást, s ez olyan aktivitásra készteti a zenehallgatót, amely egyébként „felnőtt” koncertműsorok esetében az úgynevezett „örökzöld klasszikusok” váltanak ki. Amikor megunhatatlannak tűnnek az ezerszer hallott művek, akár egyazon előadók tolmácsolásában, akár változatos interpretációs palettát kínálva. Itt és most, már első hallásra ismerősnek érezzük a rövid darabokat – és hacsak időhiány nem akadályozza, újrahallgatjuk a korongot. Egyszerűen, mert megunhatatlan.

Ez a felvétel is azok sorába tartozik, amelyek akusztikus élmény felől közelítve serkentik repertoár-bővítésre a hangszeres tanárokat és diákokat. S tegyük hozzá: a ciklus egésze, akár egy schumanni album, összességében rendkívül hasznos a felnőtt előadóknak is. A tételek rövid terjedelme egyrészt arra serkenti az előadókat, hogy már az első hanggal találják el a tétel hangütését (az egy karakter minél frappánsabb megválasztása a zenei igényességet fejleszti), másrészt lehetővé teszi, hogy a legkisebb szabadidőt kihasználva is értékes muzsikát játsszanak.

Fittler Katalin