Maczelka Noémi*
Liszt Ferenc származása
Személyes
vallomással kezdem: mindig érdekelt, hogy egy családban hogyan lesz valaki
zseni. Úgy éreztem, hogy a zenei tehetség nem jelenhet meg minden előzmény
nélkül, vagy ha igen, szerettem volna erre valami bizonyítékot kapni. Ezért
olvastam érdeklődéssel a legnagyobbak életrajzait ilyen szempontból is.
Mindannyian tudjuk, hogy pl. a Bach-család
150 éven át (a XVI. sz. második felétől a XVIII. sz. végéig) adott
muzsikusokat – Stadtmusiker-eket –
egyrészt Németországnak, más részt a világnak.
Tudjuk azt is, hogy pl. Bartók Béla zenei
zsenije sem előzmények nélküli, hiszen zeneszerető családban
nevelkedett: apja, id. Bartók Béla Nagyszentmiklós iskolájának igazgatója volt,
zongorán, gordonkán játszott, zenekart vezetett, sőt komponálással is
foglalkozott; anyja tanítónő volt és kiválóan zongorázott.
Most pedig merészen párhuzamot vonok Liszt
családja és Bartók családja között, kiemelvén a néptanítók, falusi tanítók
zenei érzékenységét, műveltségét, és tanításuk minőségét, hatását.
Hiszen – mint majd látni fogjuk – Liszt családjában is voltak tanítók, akik
zenei érzékenysége öröklődött tovább, míg nem ez az érzékenység, tehetség
egy világraszóló zseniben csúcsosodott ki, a mi Liszt Ferencünkben.
1811,
Liszt születésének éve különleges év volt Európában. Hónapokon át egy
üstökös fénycsóvája volt látható az égen. Éppen februárban, kb. Liszt
fogantatásának az időpontjában kezdődött ez az égi tünemény. A
Doborján (ma: Raiding, Ausztria) környékén sátorozó cigányasszonyok egyike azt
jósolta Liszt Ferenc édesanyjának, hogy zsenit, nagy embert fog szülni. És az
anya ebben biztos is volt. A raidingi templomban található egy festmény mely
ezt a legendát megörökíti. Liszt édesapjának naplóbejegyzésében is olvasható, hogy
gyermeke jó időben és kitűnő adottságokkal jött a világra,
megvalósítja majd mindazt a zenében, amit neki nem sikerült, s fényes pályát
fog befutni. Liszt Ádám, aki maga is nagyon jó muzsikus volt, az Esterházy
hercegek hivatalnokaként dolgozott.
Liszt személyéhez számos legenda
fűződik, s ezek egyike éppen származásához kapcsolódik. Megjelent nem
egy életrajzában arisztokrata származásáról, huszártiszt dédapjáról szóló
állítás. Ezek az állítások hamisak. Tény, hogy Liszt nemesi címéért 1839-ben
magyar nagyurak – köztük Festetics gróf és Batthyány Lajos – folyamodtak a
belügyminiszterhez. Azonban ezt a kérést akkor is, később is
elutasították. Végül 1859-ben Ferenc József császár a III. osztályú
Vaskoronarend lovagkeresztjét adományozta Lisztnek, amely alapján felvették
őt az osztrák lovagrendbe. Hamis az a néhány helyen olvasható állítás is,
hogy Liszt Ferenc egy bizonyos gróf Listhi János leszármazottja, annál is
inkább, mert ez az erdélyi eredetű család 1676-ban kihalt.
A List családnév az észak-német Listhart
személynévből ered, jelentése eszes, okos. A XVIII. században a List név
igen elterjedt volt az egész Nyugat-Dunántúlon. Sokféleképp írták: Liszt, List,
Lüst, Listl, Lüstl. Az ügyfél, aki bejelentette a születést, vagy más családi
eseményt, a saját tájszólásával és kiejtésével diktálta be, a plébános pedig
úgy írta le, ahogy azt hallotta, értette. Sokan egyáltalán nem is beszéltek
magyarul, hiszen ebben a régióban rengeteg német nyelvű falu található.
Ide kívánkozik egy érdekes történet (bár
inkább anekdota, mint bizonyított tény): amikor Liszt Törökországban
koncertezett, megjelent Konstantinápolyban egy másik zongorista is, bizonyos
Listmann, aki elhagyta nevének második felét, és List-ként koncertezve aratott
sikereket, átvette pl. a szultán Liszt Ferencnek szánt ajándékát is.
Liszt legrégibb ismert férfiőse dédapja, List Sebestyén Rajkán élt
háznélküli zsellérként („inquilinus”). 90 éves korában halt meg, kétszer
nősült. Első házasságából – felesége neve Roth Anna Mária – három gyermek született, a legfiatalabb, György
Ádám, Liszt Ferenc nagyapja. (Itt jegyzem meg, hogy a kiváló Alan Walker
Liszt-életrajz magyar kiadásának első kötetében az anya nevének sorrendje
felcserélődött – 58. old. – valamint György Ádám tévesen a legidősebb
gyermekként van jelezve – 59. old.)
Az, hogy List Sebestyén 83 éves korában
feleségül vette Sándor Krisztinát (második feleségét), témánk szempontjából
csak annyiban jelentős, hogy ez az egyetlen magyar név az egész
Liszt-családfában, bár az ő nevét is németesen sch-val (Schandor)
anyakönyvezték.
Liszt nagyapja,
György Ádám háromszor nősült és huszonöt gyermeke volt. Igen aktív és
változatos életet élt, falusi tanító, kántor, írnok, több Esterházy-birtok
gondnoka volt, zongorázott, hegedült, orgonált, zenét szerzett. Idős
korában a pottendorfi Esterházy-kápolna kórusát is vezette. Három gyermeke
örökölt tőle zenei tehetséget – Ádám, Barbara és Eduárd –, akik
közvetítésével aztán három unokájára: Vetzko Antalra, Hennig Alajosra és Liszt
Ferencre szállt tovább ez a tehetség. Érdekes, hogy mindhárman papok is lettek
egyben.
List György 19 éves korában nősült
először, feleségével, Schlesak
Borbálával Nemesvölgyben telepedtek le. 13 gyermekük született, közülük a
második, List Ádám, Liszt Ferenc édesapja. Második felesége Weninger Borbála, a
harmadik pedig a nála 25 évvel fiatalabb Richter Magdolna. Tőle született
legfiatalabb, hetedik gyermekként Eduárd – aki ugyan 6 évvel fiatalabb volt
Lisztnél, de rokonság szerint a nagybátyja –, császári főállamügyész lett
Bécsben, és Liszt Ferenc életében jelentős szerepet játszott pénzügyeinek
intézőjeként. (Nem mellesleg ez a 25. gyermek, Eduárd szintén zseni volt,
gyermekkorában imádott zongorázni. Egészen addig, míg 17 éves korában egy
bécsújhelyi (Wiener Neustadt) tűzvész alkalmával zongorája lezuhant az
emeletről, és a keletkező fülszaggató robaj eltérítette ettől a
pályától. Bécsbe költözött, és jogi tanulmányokba kezdett.)
A 25 gyermek nevelése igen nagy feladatot
rótt a családra, még akkor is, ha néhányan meghaltak már csecsemőkorukban.
Legtöbbjük paraszti sorban maradt, de Ádám és Eduárd saját erejükre támaszkodva
kiemelkedtek ebből a sorból.
List György rendkívüli egyéniség lehetett,
és gyakran meggyült a baja munkaadójával is. Mint tanító durva viselkedése
miatt Lajtaszentgyörgy lakói elűzették, végül a herceg márcfalvi
birtokának fatelepén helyezte el őt gondnoknak. Itt is voltak azonban
problémái a könyveléssel, így Nagymartonba költözött. E helység számunkra azért
érdekes, mert itt találkozott az apját meglátogató – és számára segítséget
nyújtó – Ádám fia későbbi feleségével, Liszt Ferenc édesanyjával, Lager
Annával.
Liszt
Ádám, az apa Nemesvölgyben született. Fő szenvedélye a zene volt.
Apjától megtanult több hangszeren játszani, zongorázni s csellózni (megjegyzem,
Bartók apja is gordonkázott), és arról álmodozott, hogy virtuóz lesz. 1790
előtt az Esterházyak zenekarában játszott, ezt a zenekart akkor Joseph
Haydn vezette (mellesleg gyakran kártyáztak együtt).
14 éves korában elhatározta, hogy a saját
lábára áll. Beiratkozott a pozsonyi királyi katolikus gimnáziumba, tanulmányai
ideje alatt Rigler Ferenc Pál tanította zenére. Óriási szorgalmának és
akaraterejének köszönhetően megfelelő műveltségre tett szert,
amit később fel tudott használni magánórák tartására – jövedelempótlásként.
Nem tudom kikerülni, hogy ne említsem itt
meg a keszthelyi születésű, Sopronban, majd Bécsben tanuló Goldmark Károly
zeneszerző nevét, aki szintén a legnagyobb nyomorból küzdötte fel magát a
világhírnévig kitartása, akarata, óriási szorgalma és persze tehetsége révén.
Vagy Felix Mendelssohn-Bartholdy zeneszerző nagyapját, Moses Mendelssohnt,
akinek ennivalója sem volt, akarata és tanulni vágyása annál inkább, és ez
Berlinbe hajtotta őt, ahol több nyelven beszélő világhírű
filozófussá vált.
Visszatérve Liszt édesapjához: 18 évesen
ferences rendi novícius lett Malackán. (Látjuk, nem előzmény nélküli Liszt
Ferenc belépése ugyanebbe a rendbe.) Húszévesen azonban kilépett, és
beiratkozott a pozsonyi egyetemre, amit sajnos anyagi okok miatt idő
előtt kénytelen volt abbahagyni. 21 évesen az Esterházyak fraknói birtokán
lett tisztviselő. Nagyon szeretett volna Kismartonba (Eisenstadt) kerülni,
ezért munkaadóját kérvényekkel ostromolta, sőt egy Te Deumot is komponált
számára. 1805-ben végre oda helyezték, és elkezdődött életének egyik
legboldogabb szakasza. Szabadidejében a zenekar 2. csellistájaként
működhetett. Itt megismerkedett Hummellel, Cherubinivel és Beethovennel,
akinek portréja később házának falán függött. A gyermek Liszt erre a
portréra mutatva így szólt, mikor megkérdezték, hogy mi szeretne lenni: „hozzá
hasonló”.
A boldog évek 1809-ben véget értek: ekkor
került List Ádám Doborjánba. Itt a kulturális közeg elvesztése miatt krónikus
mélabúba süllyedt, amiből csak gyermekének kibontakozó zsenialitása
rángatta ki.
És most nézzük Liszt édesanyjának
családját: Lager Anna Marie ősei nagyobb részt gazdálkodó osztrák
parasztok voltak. Liszt dédapja, Mathias
Lager Palt község leggazdagabb gazdálkodója volt. Háromszor nősült,
harmadik feleségének, Anna Marie Stöckl-nek
édesapja jómódú pékmester volt.
Nagyapja,
ifj. Mathias Lager szorgalmas ember lévén vagyont szerzett, Kremsbe
költözött, ahol házat vett és pékséget nyitott. Első felesége 79 éves
volt, amikor meghalt. Egy hónap múlva – Mathias ekkor 69 éves – nőül vette
a 24 éves Franciska Romana Schuhmannt, aki 11 gyermeket szült neki, közöttük Anna Mariát, Liszt majdani édesanyját. A
férj 81 éves korában meghalt, fél évvel később követte őt jóval
fiatalabb felesége is. Az árván maradt gyermekeket a rokonok nevelték.
Liszt
édesanyja Kremsben született – emléktábla jelöli a házat (Theaterplatz 5)
–, és 9 éves volt, amikor árván maradt. A jelentős vagyon hamarosan
elfogyott, ezért Bécsbe kellett mennie cselédnek. Ott a legjobb házaknál
végzett munkát, ami bizonyára jó iskola volt számára későbbi, párizsi
életéhez, ahol nagy házat kellett vinnie, előkelő vendégeket
fogadnia. Anna becsületes, nyílt, jószívű asszony volt, fia és három
unkája tisztelte, szerette őt.
Elmondhatjuk tehát, hogy Liszt Ferenc zenei
tehetségét apjától, míg a jóságát és az alkalmazkodóképességet édesanyjától
örökölte.
Úgy
gondolom, ebben a körben nem szükséges Liszt Ferenc magyarságát bizonygatni.
Ő egész életében hangoztatta, hogy magyar, útlevele soproni
illetőségű volt, állampolgársága is magyar volt, így gyermekei is
magyar állampolgárok lettek. Idős korában így nyilatkozott Augusz Antal
báróhoz írt levelében: „Bizonnyal
megengedik nekem, hogy a magyar nyelvnek sajnálatos nem tudásától eltekintve,
én születésemtől síromig szívemben és gondolataimban magyar maradok.” (1873.
máj.7.)
Irodalom
Békefi
Ernő: Liszt Ferenc származása és családfája. Zeneműkiadó, Bp. 1973
Alan Walker:
Liszt Ferenc 1. A virtuóz évek 1811-1847. Zeneműkiadó Bp. 1986