Mile Zsigmond Zsolt (1967, Budapest) Dunakanyarban élő költő, zenész. 1992 óta publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban. Korábbi verseskötetei: Átkelek a dumán (2003), Törött, de hiánytalan (2010).
Bár verve van, dalos a lelke
Éji madárral fütyörész’
Nevet magán, milyen ruhátlan
Nevet vele a víz, a rét
S az összes szúnyog, rokon állat
Megnyúlt arcába, szemébe néz
A dűlőutak szerzetese
Csupa sírás és holdezüst
Semmilye sincs, s lám, tele az üst!
S az élete egy gallyon szárad
Miképp a cetlin a gyöngybetűk
(Dűlőutak szerzetese)
Mese
Életem megélem
A halált sem félem
Megjárom az utat
Ahogy a mesében –
Mormolom magamban
Magamnak, ki alszik
Így rázza álmából
János vitéz Jancsit
Ragadd meg a kantárt
Sarkantyúzd a lovat
Irány tündérország
Az aranypalota!
Verj vasat a sárkány
Fekete szívébe
Önzésed az a dög
Folyjon el a vére!
Így érkezz, a magas
Falon így ugrass át
Találd meg odabenn
Tündérszép Ilonát!
Találd meg Őt, ki
hív
Vőlegény,
menyasszony:
A kettétört csillag
Hogy
összeforrhasson!
Örökös zene
Szabados Györgynek
A napok konok
lüktetése
Magyarország kiáradt
vére
Szeretteim
kés-aggodalma
Kamránk mélyén a
múmia-alma
Az Adria hullámverése
Egy régi nyár sajgó emléke
Tündérszerelmem piros
csókja
A drótra szálló
varjúhorda:
A félelem, mely nem
tágít
A szívre ül, pottyant,
ásít
És nincsen vége sose a
versnek
A csönd igéi
odaszegeznek
Hajnal hasad, hol már
az alkony?
Démonok masíroznak,
bal, jobb!
Bor kortyolása, vér
csöpögése
Felhő-gnúk örök
vándorlása
A mocskos utcák
Budapesten
Levélszekrény,
hová belestem