Kiegyenlített mezőny, remek növendékek

Jubileumi megmérettetés - múltidézéssel, jövőbetekintéssel

Tizenötödik alkalommal várta tavaly, december elején a növendékeket és tanárokat az Országos Koncz János Hegedűverseny. A pedagógia eredményeket, tehetségeket felvonultató megmérettetésen szokás szerint kiváló produkciókat hallhatott a bírálóbizottság, ráadásul több év után 2016-ban ismét nőtt a jelentkezők száma. Arról, hogy életre hívása óta hogyan változott a verseny szerepe, fajsúlya, mi a jelentősége ma, és hogyan lenne érdemes folytatni, az egyik alapítóval, Dénes Lászlóval, valamint a legutóbbi zsűrielnökkel, Járdányi Zsófiával beszélgettünk.

- Hogyan indult útjára ez a megmérettetés? S Ön, aki az egyik alapító, és most is a zsűri tiszteletbeli elnökeként volt jelen a versenyen, milyennek látja a közel fél évszázados történelmét? Hány seregszemlén is vett részt?

Dénes László (Auer Akadémia)

Dénes László: Azt hiszem, az összesen, – bár eleinte csak szürke eminenciásként…

A versenyt Lukács Pál, a Zeneakadémia rektor-helyettese – Koncz János egykori tanítványa – kezdeményezte Tibold Ivánnal a szombathelyi zeneiskola akkori igazgatójával egyetértésben. Az alapítók közé tartozott még a zeneakadémia részéről Halász Ferenc és Lányi Margit (Utóbbi a kivételes tehetségek osztályát vezette). Jómagam, mint a hegedűiskola írója, a tanárképző metodika tanára – kerültem az alapítók, szervezők közé. Ez időszakban még nem voltam a zsűri tagja, viszont szakmai kérdésekről, versenyanyagról mindig kikérték a véleményemet. Ugyanakkor felkészítő tanárként zeneiskolai, szakközépiskolai növendékeim számos díjat nyertek.

Ha visszatekintek az elmúlt évtizedekre, úgy látom, hogy régebben a megmérettetés sokrétűbb volt… Annak idején ugyanis a zsűri munkájában nemcsak hegedűsök vettek részt, hanem karmester, sőt zeneszerző-pedagógus is. Ők más-más aspektus alapján ítélkeztek, s ez még komplexebbé tette a versengést. Aztán ez az összetettebb szemléletmód szűkebbé vált. Persze más vonatkozásban gazdagodott is a seregszemle, azáltal, hogy jeles hazai és külföldi művészek is betöltötték a zsűri elnöki, vagy társelnöki posztot. Mindez szakmai szempontból szélesebb látókört biztosított az értékeléshez. Társelnök volt például Ruha Pista, s részt vett a zsűri munkájában Elizaveta Gilels, Eduard Grach is.

Visszatérve egyébként a kezdetekre, Lukács Pál javaslatára lett az országos hegedűverseny 1974-ben egykori tanáráról elnevezve, s ettől kezdve adott a rendezvénynek otthont a jeles hegedűs szülővárosa, Szombathely. Ez a helyszín az évek során töretlenül kiválónak bizonyult az ifjú hegedűsök és a professzionális igényű pedagógiai munka megmérettetéséhez.

- Mennyire volt felívelő ezt követően a verseny története?

D. L. :Töretlenül felfelé ívelésről nem beszélhetünk. Egyrészt, mert minisztériumi rendelkezés alapján az alapfok és a középfok elvált egymástól. A középfokú verseny Győrbe került át. Nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy a pedagógiai munkának milyen tág horizontját tudjuk látatni a versenyen résztvevő tanároknak, diákoknak. Ez a tág perspektíva csak nyereség lehet mindenkinek. Volt egy időszak, amikor a seregszemle hivatalos tanulmányi versenynek számított, a Zeneakadémia szakmai irányítása alatt működött, és komplexen átfogta a hegedűtanulás különböző szintjeit. S szinte magától értetődő volt, hogy a III. korcsoport győztese felvételi nélkül bekerült a Zeneakadémiára. Ez a fajta elismertség nagyon sokat számított, azonban mára már sajnos megszűnt…

Járdányi Zsófia (Járdányi Pál Zeneiskola Könyvtára - Tapolca – eOldal.hu)

Járdányi Zsófia: Azért ne felejtsük el, hogy az utóbbi évtizedek alatt rengeteget változott a világ, a magyar társadalom, – és ennek hatása van a zenész szakmára és a zenei nevelés struktúrájára. Megváltoztak a körülmények, kinyíltak a határok, a tehetséges gyerekek ma már nemzetközi versenyekre is gyakrabban eljutnak, külföldi intézményekben is folytathatják zenei tanulmányaikat. Szerencsére országosan a zenét tanuló gyerekek száma nem csökken, évről évre szinte változatlan. A zeneiskolai rendszert is meg tudjuk őrizni, ugyanakkor a zenei pályát sokkal kevesebben választják hivatásul. Mindezek hatással vannak a megmérettetésekre is…

- Említették, hogy a korábbi években csökkent a Koncz János versenyre jelentkezők száma. Gondolom, ez összefügg azzal, hogy kevesebben döntenek a zenei hivatás mellett…

J. Zs.: Lehetséges. A kicsiknél, különösen a második korcsoportban sokan jelentkeztek, azonban a továbbképzősök közül valóban nagyon kevesen jöttek. Pedig tudjuk, hogy ott is akad számos jó növendék, csak a gimnázium mellett már nem vállalják, hogy felkészüljenek még a versenyre is. S említsünk meg egy másik, szintén lényeges okot: a pénzt. A szülők, testvérek utazása és szállása jelentős kiadás lehet, amit nem tud minden család vállalni. Sajnos hallottam ilyen indokát is a távolmaradásnak. S bizony, a pedagógusoktól is nagy áldozatot követel mindez, hiszen úgy tudom, hogy az adott zeneiskola döntése, hogy miben, és mivel támogatja a versenyeken való részvételt. Napjainkban a zenetanárokra rengeteg egyéb teher hárul, sajnos olyan is, ami kevéssé kapcsolható a szakma lényegéhez. A portfoliójukban pedig csak akkor könyvelhetik el sikerként a versenyt, ha növendékeik az élen végeznek…

- Pedig egy ilyen verseny a pedagógusok számára is lényeges szakmai fórum.

D. L. : Így igaz, s a Koncz Jánosról elnevezett megmérettetésnek a kezdetektől óriási pedagógiai ereje volt. Emlékszem a legelső cikkekre, hozzászólásokra. A verseny igényessé válást, színvonal emelkedést eredményezett a pedagógiai szemléletben is. Már a második, harmadik seregszemle után érzékelhető volt a zsűri építő jellegű értékeléseinek hatása, a hangképzés fejlesztésében, a balkéz technikában, a fekvésváltások szakszerűségében, a zenei igényességben. Egy-egy kritikájukban ugyanis a fókuszba helyezve jelentek meg elméleti, hangképzési, szigorúan hangszertechnikai szempontok. A metodikai kérdések tisztázása nyomán, ennek köszönhetően érzékelhető, mérhető volt a színvonal emelkedése!

J. Zs.: A három évenként rendezett országos hegedűverseny a tehetséges gyermekek bemutatkozása mellett nagyszerű lehetőséget biztosít a szakmai tapasztalatok gyűjtésére, és – ha figyelembe vesszük és értékeljük a területi válogatók eredményeit – hozzájárulhat a hegedűoktatás aktuális helyzetéről alkotott, hiteles kép kialakításához is. Én mindenképpen szorgalmaznám a szakmai találkozásokat, továbbképzéseket - a versenyektől függetlenül is. Szívügyemnek tekintem a gimnazista korú zeneiskolásokat, akik a továbbképző osztályaiban folytatják zenei tanulmányaikat, és a magam részéről nagyon támogatom azt, hogy ez a korosztály továbbra is részt vehessen az országos versenyen! Ugyanis egy siker sokat nyom a latba! Akár a pályaválasztást tekintve is dönthet… Nagyon sok gyerek – amikor gimnáziumba megy - még nem tud határozni arról, hogy zenész legyen-e vagy sem. Később döntenek a hivatásukról, főként a tehetséges és okos fiatalok. Ha a gimnázium mellett továbbra is tanulnak zenét, akkor - megfelelő szakmai irányítással - megtartják a zenei pálya választásának lehetőségét. Véleményem szerint ebben is támogatnunk kell tanár kollégáinkat. Ahhoz, hogy a szakmai fórumoknak igazán eredménye legyen, bölcs tanácsokra, megfelelő hozzáállásra van szükség.

- Mint a tavalyi zsűrielnök, hogyan összegezné a tapasztalatait?

J. Zs.: Országosan nagyon kiegyenlített volt a mezőny, közülük is kimagaslottak a díjazottak, amit a gálahangverseny is bizonyított. A régebben fehér foltnak számító Baranya térségben rangos műhely kezd kialakulni, s a kevésbé ismert iskolákból is olyan kiváló adottságú és jól felkészített gyerekek érkeztek, hogy öröm volt az előadásukat hallgatni! Mindenképp pozitívumként értékelném, hogy a Koncz versenyre jelentkezők számának csökkenő tendenciáját idén sikerült megfordítani. A zsűri társaimmal és a szervezőkkel már a verseny előkészítésének folyamatában is jól együttműködtünk. A kiírást érintő változtatásainkkal – az értékek megőrzését szem előtt tartva – a verseny népszerűségének növelését és zenei anyagának megújítását tűztük ki célul.

- Érdekes műsorválogatást találtam a kiírásban, ami Bachtól kezdve egészen Kurtágig terjedt…S persze Járdányi-darab sem maradt ki a válogatásból.

Koncz János művésztársával, Kósa György zongoraművész-zeneszerzővel.
Dr. Horváth M. Ferenc tulajdona (Vasi Szemle)

J. Zs.: Az évfordulókra is gondoltunk, hiszen Kurtág György 90. születésnapját köszöntöttük tavaly, édesapám, Járdányi Pál pedig ötven éve halt meg. Szerettem volna Kósa Györgyhöz, Koncz János állandó zongorakísérőjéhez, a kiváló 20. századi magyar zeneszerzőhöz is kötni a versenyt, sajnos azonban nem találtam a korosztályokhoz megfelelően kapcsolható műveket… A darabválogatással egyébként kicsit üzenni is szerettem volna, hiszen a kortársalkotások alig-alig jelennek meg a hegedűoktatásban. Úgy gondolom, azért, mert esetenként egy-egy felkészítő tanár idegenkedik a mai szerzők darabjaitól, nem biztos, hogy azok valóban olyan nehezek... Terveim között szerepel – talán majd édesapám születésének századik évfordulóján – egy zeneszerző verseny életrehívása, mely alkalmával olyan kis darabok, etűdök születhetnének, amelyekből a legjobbakat be lehetne építeni a hegedű tananyag különböző oktatási szintjeibe.

A Járdányi család fotóalbumából
(Devescovi Erzsébet, Járdányi Gergely, Járdányi Zsófia és Járdányi Pál) (masodikkerulet.hu)

- Milyenek voltak a legutóbbi versenyt követően a visszajelzések?

J. Zs. : Nyilván nem jutott hozzám el minden vélemény. Az azonban bizonyos, hogy a Szombathelyi Bartók Béla Zeneiskola a kiváló helyi adottságok mellett nagy rutinnal és szívvel-lélekkel szervezte, bonyolította a verseny döntőjét. A seregszemle a feszített tempó ellenére zökkenőmentesen, jól felépített ütemben, minden részletre kiterjedő figyelemmel zajlott. A döntő egyfordulóssá alakítását sikerrel fogadta a szakma. Sajnos, éppen az idő szűke miatt a szakmai tanácskozáson nem kerülhetett sor minden részlet megvitatására. Többen javasolták szakmai fórumok létrehozását, amelyeken tovább lehet gondolni a versenyt és a mai hegedűoktatást érintő kérdéseket, valamint felmerült az igény a zsűri létszámának 5 főre bővítésére.

- Szép történelmet ért meg eddig a verseny, hiszen tavaly a tizenötödikre gyűlhettek össze a hegedűsök. Hogyan tovább a XXI. században?

D. L. : Biztos jót tenne a versenynek a bővítés, s itt nem csak a létszámra gondolok, hanem a szempontrendszer gazdagítására. Sok mindenről lehetne beszélni, a hangszertől független zenei szemléletről, a művek értékeléséről, a stiláris kérdésekről, a zenei korszakoknak megfelelő autentikus előadásról, a kifejezés gazdagságáról, sokszínűségéről. Egy ilyen versenynek a legnagyobb nyereségét az jelenti, ha nem a szűk értelemben vett szakszerűség csak a szempont, hanem a megítélésnek tágabb horizontja van, s ennek középpontja a Gyermek! Nem szeretném megkerülni a hogyan tovább kérdését, de a zenei nevelés célkitűzéseinek, folyamatának csak egy részfeladata a hangszeres versenyek létrehozása, ill. az azokra való felkészülés. Ezért úgy gondolom mindenekelőtt magát a hangszertanítás hétköznapjait kell gazdaggá, tartalmassá tennünk. Vagyis nem csak a hangszerjáték technikai készségét kell fejlesztenünk. Legfőbb feladatunk a személyiség fejlesztése, a zenei élmény biztosítása óráinkon. Így készíthetjük fel őket a versengésre, mely egyébként a gyermek ösztönös természetéből fakad. A zenei nevelés mindennapjainak szempontjait kell érvényesítenünk a verseny produkciók megítélésében, a zsűrizés szempontjaiban. A szervezés során mindent el kell követnünk, hogy a verseny utáni szakmai értékelés lehetőséget adjon a tanárokkal való konzultációra, a szereplő gyermekek produkciójának egyéni értékelésére, a tanácsadásra.

E helyen szeretnék köszönetet mondani Szombathely városának, a Bartók Béla zeneiskolának, hogy évtizedek óta ünneppé varázsolja a Koncz János hegedűversenyt, melyben a nyitóhangversenytől, a gálakoncertig átszövi a rendezvényt a gyermekekről való mély humánumról tanúskodó, szeretetteljes gondoskodás.

Réfi Zsuzsanna

XV. Országos Koncz János Hegedűverseny | 2016. december 2-4.

Végeredmény