Születésnapi köszöntő

Laudáció Deák Ágnes hegedűművész-tanár 90. születésnapja alkalmából

Kilencven év!!! Hosszú, küzdelmes életút, türelemmel viselt nehézségek, hihetetlen TEHETSÉG, zenei alázat, kimagasló SZAKMAI TUDÁS és a világra nyitott életfilozófia. Hirtelen ezek a szavak jutnak eszembe Deák Ági néniről.

Én csak így hívom, mert nem voltam hivatalosan tanítványa. Sokat foglalkozott velem magán úton. Egyik barátnője, zeneiskolai tanárnő ajánlására kerültem hozzá. A lakásán fogadott és a könyvekkel megrakott hallban hosszú órákon át tanított. A vonaton visszafelé Budapestről Miskolcra (gyorsvonattal két és fél óra) több füzetnyi jegyzetem született ezekből az alkalmakból. Játszhattam bármit, etűdöt, skálát, előadási darabot, koncertet, mindegyikhez olyan dolgokat mondott, amelyek örökérvényű igazságok. Mindig megkérdezte, hogy mennyi idő múlva kell eljátszanom vizsgán vagy közönség előtt, tehát mikorra kell elkészülnöm az anyaggal. Ehhez mérten, bölcsen csak annyit mondott, amennyire szükségem volt.

Nála valahogyan megszűnt az idő. Amikor bejárhattam hozzá hospitálni a miskolci Főiskolára (ma Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézete), átléptem egy másik „világba”. Ági néni fáradhatatlanul, nagy TÜRELEMMEL magyarázott, „pepecselt” a részletekkel, úgy tűnt élvezi is. Minden probléma gyökeréig hatolt. A hegedülés számára egy természetes, magától értetődő tevékenység. Bármikor megmutatta a növendékek hangszerén a legnehezebb futamokat (saját hegedűt én nem láttam nála). Ha a tanulók küszködtek egy-egy technikai problémával, azt a legnagyobb jó szándékkal orvosolta. Soha nem hallottam felemelni a hangját, nem láttam idegesnek, ingerültnek. Egyszerűen ALÁZATOS. Azt mondják, annál alázatosabb valaki, minél nagyobb tudású. Ez biztosan igaz Rá.

Csodagyerekként kezdte, és ha pár évvel, évtizeddel később látja meg a napvilágot, mai értelemben világhírű sztár hegedűs válhatott volna belőle. A csoda megmaradt benne, de nem a színpad fényűzésében ontotta magából elsősorban, hanem a tanításban, megsokszorozva önmagát. A hálás növendékek szívében, hegedülésében élnek tovább szavai, instrukciói.

Emlékezetes marad számomra, amikor a Bach szólószonátákat és partitákat játszó növendékeket lekísérte zongorán. Rögtönzött akkordokkal tökéletes concerto-kat varázsolt a művekből. Egyáltalán, úgy éreztem: nála minden az ész irányítása alatt áll, vagyis kezei bármit megtesznek. Tökéletesen, tudatosan zenél. ( Nem csupán ösztönösen, ő csinálja és kész, utánozzák le, ha tudják. ) Minden zenei mozdulatnak, gesztusnak, hangnak pontosan értette és megérttette, elmagyarázta, megéreztette a helyét, idejét, lényegét, izomérzetét. A részletek foglalkoztatták. A zene és az ember. Az ember és a világ. Furcsa mód nem olyan valaki, aki bezárkózik a maga fellegvárába, vagy akit nem érdekel a külvilág, más emberek. Kilencven évesen tisztában van a körülötte lévő történésekkel, bármiről lehet vele beszélgetni. Amikor a régi időkről mesél, a magamfajta megdöbben, mennyit változott a világ, benne az ember! S bár nem gondolom, hogy feltétlenül jó irányba tartunk, Ági néni a bizonyíték rá, hogy az ember optimista világszemléletére, hivatástudatára csak annyira lehet hatással az aktuális trend, a divat, amennyire engedi. Ő meg tudta és meg tudja most is őrizni ÖNMAGÁT nagyon értékes tagjaként a magyar komolyzenei társadalomnak.

Számomra ő nagy kincs, akivel – mintegy szakmai nagymamámmal – órák hosszat lehet telefonon értekezni. Hallatlan EMPÁTIÁVAL rendelkezik. Megfontolt beszédű és gondolkodású, ám ha gyorsan kell dönteni, segíteni, képes rá. Előfordult velem, hogy nagy horderejű választás előtt álltam, kezemben egy kitöltendő papírral. Életem kulcshelyzetében felhívtam Ági nénit, akit valószínűleg épp a napi rutinjában - teafőzés vagy ki tudja miben- zavartam meg elhadarva kardinális problémámat. Mire ő a telefon túloldalán: „Rendben, értelek. Mikorra kell a válasz?” Most azonnal- mondtam izgatottan és kicsit kétségbeesetten, mert képtelen voltam átlátni a helyzetet, amibe kerültem és nem mertem döntést hozni. Ekkor Ági néni újabb oldalát ismertem meg. Nyugalmát megőrizve annyit kérdezett van –e nálam toll, mert diktálja, mit írjak… Majd köszönettel elbúcsúztam, letettem a telefont és kimondhatatlanul hálás voltam neki. Meghallgatott, félretett mindent és segített… ÖNZETLENÜL.

Valahányszor Vele beszélgetek, sokáig élek abból, amit mond. Szeretem, ahogyan mesél. Képszerűen, minden részletre kiterjedően. Mérges magára, ha egy ötven évvel ezelőtti (!) növendéke neve nem jut eszébe hirtelen és gondolkodnia kell rajta. Annyi esztendő elteltével bámulatosan emlékszik a zenei élet történéseire. A kortársakra. Pezsgő, csúcsszínvonalú muzsikálás létezhetett a 20. századnak abban a periódusában, amikor ő aktívan játszott. Tanárairól, csoporttársairól nosztalgiázva sosem éreztem szavaiban irigységet, annál inkább büszkeséget, SZERETETET. A régi „aranykorról” (ezt én nevezem így), amit nem tapasztalhatok már meg, az Ő elmondása alapján alkothatok képet. Sok segítséget kaptam Tőle a múlt és jelen megértéséhez. A jövőről még nem kérdeztem, de részéről megtette, amit lehetett: elültette a magokat vagy a költő szavaival vadócba rózsát oltott, hogy szebb legyen a Föld.

Kínában eltöltött időszakáról, erről az izgalmas országról, az ottani életről, ételekről, orvoslásról Tőle hallottam először. Azóta kínai turnéim során megtapasztaltam mindazt, amit Ági néni előrevetített. MŰVELT, kivételes intelligenciája folytán szinte nincs téma, amihez ne tudna – az internet és televízió segítsége nélkül is! – hozzászólni. Ha mégis akad ilyen, arra SZERÉNYEN azt mondja: „Na, látod! Erről még nem hallottam, de kíváncsi vagyok rá.” S ha az időpont nem alkalmas, akkor egymást visszahívva ott folytatjuk ahol abbahagytuk.

Ági nénit az én írásomon keresztül számtalan hálás tanítvány, kolléga, ma már művész és tanár köszönti, általuk, általunk ki tudja hány generáció.

Kívánunk nagyon sok örömet, egészséget Babits Mihály ide illő gondolataival:

„Mindenik embernek a lelkében dal van

és a saját lelkét hallja minden dalban.

És akinek szép a lelkében az ének,

az hallja a mások énekét is szépnek.”

ISTEN ÉLTESSE MÉG NAGYON SOKÁIG KÖZÖTTÜNK!

Sok-sok szeretettel és hálával:

Zsekov Éva Mónika

hegedűművész-tanár