Vendégünk volt
A zenekart a New York Symphony and Philharmonic
Societies hivatásos zenészeinek egy csoportja alapította, akik 1896. február
13-án hangversenyt adtak az Alexander Hallban. A bevételt egy alapítvány kapta zeneiskola
létesítésére, amelynek célja a zeneszerzés és zeneelmélet tanulmányozása, valamint
a Princeton Egyetem történetének az ápolása volt.
A következő évszázadban a zenekar majdnem teljes
egészében a hallgatók szervezetévé vált; mintegy 90-100 zenész, végzett és még
tanuló hallgató jött össze az akadémiai karok széles körének képviseletében, és
adott hangversenyeket az Alexander Hall „Richardson” termében.
A zenekar 1977 óta Michael Pratt vezetése alatt áll és
a szimfonikus, valamint operai repertoár legnagyobb volumenű
műveiből is tart repertoáron többek között olyan darabokat, mint pl.
Mahler: Dal a földről és az 1, 2, 3. és 4. szimfónia; Stravinsky: Le sacre
du printemps; Weber: Bűvös
vadász; valamint Wagner: Trisztán és
Isolda hangverseny verzióban. A Princeton Orchestra sikeres turnékat tett az
USA-ban, az Egyesült Királyságban, Közép- és Kelet-Európában, valamint
legújabban Spanyolországban is.
Az utóbbi években a zenekar fontos helyet foglalt el
New Jersey állam hangverseny naptárában. A Newarkban megjelenő Star-Ledger
lelkesen dicsérte a zenekart Mahler zenéjének szenvedéllyel teli
előadásáért, és úgy nyilatkozott, hogy Mahler Harmadik Szimfóniájának ez
az előadása minden zenekart büszkévé tehet. A nemrégiben tartott turné
alkalmából a Glasgow-i Scotland Herald megjegyezte: „félelmetes tempó, élénk
ritmus és dinamika, szenvedélyesen elkötelezett, erőteljes előadás,
amelyet ők nyújtottak…”
A Princeton University Orchestra évi mintegy nyolc-tíz
hangversenyt ad otthonában és rendszeresen turnézik is. Ezeken a hangversenyeken egyaránt szerepelnek
új zenedarabok, valamint a hagyományos repertoárhoz tartozó művek. A
hallgatóság és a kritikusok egyaránt azon a véleményen vannak, hogy még a
legismertebb művek is új frissességet kapnak a princetoni zenészek lelkes,
szellemes és precíz előadásában. A zenekar hasznos szerepet játszik a
Princeton Egyetem Zenei T
A zenekarban való részvétel önkéntes, a hallgatók
tanulmányaik mellett járnak a próbákra és előadásokra. A zenekari
végzősökből előadóművészek, zenetanárok és impresszáriók
lettek, de a foglakozások jegyzékében találunk jogászokat, fizikusokat,
üzletembereket, kormányzati tisztviselőket, építészeket is.
Michael
Pratt karmester immár 30 éve
irányítja a Princeton Egyetem zenekarát és működésének eredményeként ezt
az együttest tartják az USA egyik legkiválóbb ifjúsági zenekarának. A
hallgatóság és a kritikusok nemcsak a merész program összeállítást, hanem az
előadások kitűnő minőségét is dicsérik. Skóciában, a
Glasgow-i The Herald pl. így írt: „…
kezdettől fogva jöttek a hírek, amelyek múlt este be is igazolódtak, hogy
az amerikaiak lényegesen többet jelentenek, mint csak egy jó ifjúsági zenekar.
Félelmetes tempót, élénk ritmusokat és dinamikát, és szenvedélyesen
elkötelezett, erőteljes előadást mutattak be Michael Pratt
irányításával Beethoven Hetedik szimfóniájának előadása során… Jól képzett
együttest hallottunk, az interpretáció a mű tökéletes megértését és
érettségét mutatta…”
Michael Pratt karmester
A zenekar és Pratt az évek során a zenekari irodalom
figyelemre méltó választékát adta elő, J. S. Bach zenekari
szvitjeitől a klasszikus mesterműveken át, amilyen Beethoven
Kilencedik szimfóniája és a Fidelio, továbbá Schubert, Schumann és Brahms
romantikus szimfóniái, a kései romantikus mesterművekig, mint R. Strauss:
Imigyen szóla Zarathustra c. szimfonikus költeménye. Pratt a XX. század számos
művét is vezényelte, mint Stravinsky: Le sacre du printemps, Oedipus Rex,
Petruska, Szimfónia fúvósokra, továbbá Berg: Hegedűverseny, Debussy: A
tenger. De vezényelte az egyetem zeneszerző hallgatóinak több alkotását
is, beleértve Peter Westergaard „Ringing Changes” és Steve Mackey „Banana/Dumptruck”
című műveit.
Pratt a zenei előadásról szóló „Princeton
bizonyítvány program” egyik fő létrehozója, ennek igazgatójaként
működött több mint egy évtizedig. Ő továbbá a Richardson Chamber
Players művészeti igazgatója, és Princetonban a Composers’ Ensemble
igazgató helyettese is. Maestro Pratt az Eastman School of Music-ban és
Tanglewood-ban tanult, tanárai között szerepeltek Gunther Schuller, Gustav
Meier és Otto Werner Mueller. Ugyancsak ő a zenei igazgatója a Delaware
Valley Philharmonic-nak, és az American Repertory Ballet fő karmestere.
A
Princeton Egyetem Szimfonikus Zenekara – Michael Pratt vezényletével – az alábbi műsorral szerepelt 2017.
február 4-én a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Nagytermében az Arts and Artists
Management és a Perform America International rendezésében:
Barber:
The School for Scandal – nyitány, op. 5
Berlioz:
Rómeó és Júlia, op. 17 – részletek
Gershwin:
Porgy és Bess – Szimfonikus kép (Russel
Bennett átirata)
Stravinsky:
Tűzmadár-szvit
Mesterházi
Máté a Princeton University
Orchestra 2017. zeneakadémiai tartott műsoráról a következőket írta:
„A koncert első felét meghallgatva (a másodikon már sajnos nem tudtam
ottmaradni), nagyon magas szakmai színvonalú és egyben hallatlanul rokonszenves
együttest ismerhettem meg a princetoniakban.
Rendkívül
szerencsésnek találtam a program-összeállítást, amely a speciálisan amerikai
(Barber, Gershwin) számok mellett az európai zeneirodalom kifejezetten
orkesztrális színekben gondolkozó szerzőire (Berlioz, Stravinsky)
fókuszált. A „Rómeó és Júlia” drámai szimfónia zenekari részletei így, kvázi
szvitszerűen egymás mellé rendelve, hazai zenekaraink számára is
ajánlható, remek műsorötlet, amely ráadásul az én személyes ízlésemet is
telibe találta.
Hogy
a zenekar magas professzionalitású karmestere, Michael Pratt úr a koncert
elején még arra is figyelmet fordított, hogy megemlékezzék a veronai
buszbaleset fiatal magyar áldozatairól, az zenei teljesítményén felül is számos
új barátot szerzett Budapesten a Princeton Egyetem Szimfonikus Zenekarának.”
YouTube-n található gazdag repertoárjából:
Max
Bruch Scottish Fantasy , Jessie Chen Violin
Kiricsi Katalin
impresszárió
(Arts and Artists
Management)