BALOGH GÁBOR

Informatika az óvodában

Az informatika szerepe az óvodában nem éppen napirendi téma, hiszen viszonylag kevés óvodást köt le hosszú ideig a számítógép, az internet világa. Mégsem hagyható figyelmen kívül a téma, hiszen a mi gyermekeink már bőven az „Y” generáció tagjai, így fokozottan vesz részt életükben a virtuális világ.

Valójában óvodai szakemberek tiltják, nem nézik jó szemmel a gyermek számítógép elé ültetését, legyen szó meséről, játékról.

Hogy miért nem?

A gyermek elsősorban érzelmi lény. Ebből kifolyólag a külvilágból érkező információkat, impulzusokat mindig az érzelemhez köti, odacsatolhatók reakciói.

Nem véletlen így az sem, hogy egy 3-4 éves gyermek életében az állandóság a legfontosabb és az érzelmi biztonság. Az óvodába érkezéskor szembesülnie kell a szeparációs félelmekkel éppúgy, mint a világ megismerésére sarkalló külső és belső tényezőkkel.

A szülő, akinek nincs ideje vagy/és kedve gyermekével kellő mennyiségű, minőségű időt eltölteni, így akár a fogyasztói társadalom alapját képező „emberkezdeményt” küldi óvodába úgy, hogy nem is veszi észre ezt. A gyermeket vonzzák a villogó képek, a gyorsaság, a sokféle hang, izgatottá válik általuk.

Később, amikor már ez alapszükségletévé válik, nem lesz elég „csak” az internet gyorsasága, a világból, világról érkező információk azonnalisága – egyre többet akar. Így válhat kiégett, elégedetlen, érzéketlen felnőtté, akit a valóság kevésbé hoz lázba, és aki sem magán, sem szociális kapcsolataiban nem lesz képes felelős emberként viselkedni, mert virtuálisan erre kevés mintát kap.

Ennyit a káros hatásokról. Mire „használható” mégis ez a világ olyan módon, hogy túlzások nélkül, valóban használható, értelmes, gondolkodó, segédletekkel több tudást adjon, akár már a gyermekeknek is?

Mivel a téma a zene és az informatika kapcsolata, így a vizsgálódás e tárgykörre tér ki igazán, nem feledkezve meg a zene transzfer hatásairól, a megfelelő időben, egymással szorosan összefüggő és összekapcsolódó tanulási fázisokról és területről sem.

Az óvodai zeneoktatás meglehetősen kevés hangsúlyt kap manapság. Részint azért, mert az óvoda a köznevelés részeként nem egy területet, hanem komplex személyiséget fejleszt. A cél az iskolaérettség.

Elsősorban a mesével, ritmizálással, mondókákkal indulnak be azok az agyi tevékenységek, amelyek később hosszabb távon a tanulásért lesznek a felelősek.

Az érdeklődés aktív óvodáskorban a zenei iránt, vannak fogékony hallgatói, művelői, igazán az óvodai tehetséggondozó program részeként kerülnek célzottan zeneoviba a gyerekek.

Nem nehéz kitalálni, hogy a zenei fejlesztés során elindul egy komplex fejlesztés is, amely kiterjed a mozgáskoordinációra, a hallásfejlesztésre, ritmikai fejlesztésre. Utóbbi a beszédfejlődés szempontjából is fontos, hiszen a dallamosság, tempó alapelemei ennek.

Az esetleges hangszerjáték (furulya) alapjaival pedig elindul a nagymozgások után a finommozgások fejlesztése, ami pedig a későbbiek során vizuálisan is nagy segítség lehet, valamint fejleszti a térérzékelést is.

A memóriafejlődés, logikus elemek használata matematikai, irodalmi, történelmi, tanulmányai alapja lehet, a két kéz összehangoltsága testnevelésből könnyítheti meg a fejlesztést.

A szóba jöhető összes fejlődési területet érinti a zenetanulás. A már megtanult dolgokkal kapcsolatban magabiztosabb lesz a gyerek egy-egy feleletnél, biztos kiállása lesz, és az új kihívásokat is könnyedén fogadja (mint például a számítógép, az internet és a hozzá kapcsolódó környezet világát).

A gyerekek könnyen, gyorsan tanulnak. Pszichológiai, mentális fejlődésükhöz elengedhetetlen, hogy életkoruknak megfelelő játékkal, mesével, akár fejlesztő játékkal találkozzon a monitor előtt ülve.

Fontos az időkorlát, hiszen egy kisgyereknek nincs időérzéke, ellenben minden érdekli. Fejlődő térlátásával (amivel a kottaolvasás is összefügg) képes azonnal lereagálni egy-egy szituációt, feladatot. Később azután már a színekből, képekből visszacsatol: ha még nem tud olvasni, a környezet segítségére van a már elsajátított mintákkal.

A szakemberek tiltása ellenére néhány zenei fejlesztő játék igazán hasznos lehet: megismerhet, felismerhet a gyermek hangszereket, amelyekkel nem találkozni nap mint nap. Mind képi, mind auditív szinten összekapcsolhatja tudását. Azért hívom tudásnak, mert egy óvodáskorú kisgyermek minden újonnan megszerzett információt egy tudáshalmazba tesz bele, amit aztán a megfelelő emberek segítségével szétválaszt, osztályoz, helyre tesz.

Ritmikai, hallásfejlesztő játékokat is bőven találhat az interneten, természetesen felnőtt segítségével egyéni fejlődését megsokszorozhatja e tevékenység.

Természetesen ez nem pótolhatja sem az élőzene varázsát, sem a csoportban játszható körjátékokat. De kiegészítő fejlesztésnek kiváló, kizárólag játékosan és gyermek önkéntességével. Az időkorlát problémáját hangsúlyozni kell: egy 3-4-5 vagy 6 éves gyerek fő tevékenységi köre az önálló játék, a fantázia, a kreativitás kiélése, felturbózott segédeszközök nélkül.

Nem véletlen, hogy például az 5 éves gyermek, aki karácsonyra multifunkciós ajándékot kap sokszor inkább a csomagolópapírral játszik….

A kulcsmondat tehát: hagyjuk játszani! És mi magunk is játsszunk vele! Akár számítógép előtt történik örömmel, akár a „szabad játék” ez, fejlesztés nélkül, biztosan hasznos lesz a későbbiekben.

Hogy miért?

Értelmes felhasználóvá neveljük gyerekünket, aki mint a fogyasztói társadalom tagja, képes lesz eldönteni, hogy a számítógép mennyire nagy segítség lehet a mindennapokban, illetve funkciói, bő kínálata az alkalmazásokat illetően megkönnyítheti az életét. Így az internet világa nem cél lesz, csupán eszköz, hiszen pontosan fogja érzékelni a különbséget egy szabadba történő esemény és virtuális farmja „felszántása” között, és nem lesz kérdés a fontossági sorrend.

A szerzőről

Balogh Gábor Informatika szakos középiskolai tanár (Egressy Béni Református Művészeti Középiskola)