AJÁNDÉK SZOVÁTÁNAK

Mariánum, Tündérkert közösségi ház, Szováta

2017. április 19-én két zongorával gazdagodott a Marianum Ház Szovátán, a hangszereket két budapesti művész adományozta a Misszós Központnak. A Boldogasszony Iskolanővérek erdélyi missziója tizenkét éve foglalkozik a sokszoros díjnyertes Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkórussal, és a munkához segítséget is kaptak Hámori Zsolt zongorahangoló, zongorajavító, és Derzsi-Pap Álmos zongorakészítő személyében. A jótékonysági akció áprilisi útján Balásházi Bálint, a Budapest XX. Kerületi Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója is részt vett.

- Hogyan került ebbe a jótékonysági akcióba?

- Egyik kollégám, Hámori Zsolt, az iskolánk hangszerésze néhány hónappal ezelőtt azzal az elképzeléssel keresett meg, hogy a Boldogasszony Iskolanővérek rendjének – ahol igen színvonalas munka folyik – szüksége lenne hangszerekre. Az ötlet onnan származott, hogy Zsolt (az egyik) kollégájával, Derzsi-Pap Álmossal ősszel már járt náluk Szovátán. Két (hangszert) zongorát vittek adományozás céljából. Akkor döntötték el, hogy ebből az egyszeri alkalomból lehetne rendszeres kapcsolatot építeni. Félévente kimennek, ingyen hangolják és javítják az ottani zongorákat, és ha lehetséges, hangszerekkel is segítik a munkát. Amikor Zsolt megkeresett, épp hangszercsere előtt álltam, és úgy döntöttem, hogy a pianínómat felajánlom erre a célra. Aztán adódott a másik lehetőség is. Zsolt, aki rendszeresen hangolja Rost Andrea Liszt-díjas operaénekesnő hangszereit, megkérdezte a művésznőt, hogy segítené-e a kezdeményezést? Rost Andrea azonnal igent mondott, és egy szép, Rösler hangversenyzongorát ajánlott fel a nemes cél érdekében. Ezt a két hangszert vittük el most Erdélybe. A hangszerészek felújították és felhangolták a zongorákat, valamint gondoskodtak a szállításról is. Természetesen az utat néhány hónapos szervezés előzte meg, ezen kívül több jótékonysági hangverseny, melyeknek az volt a célja, hogy a javításra és a szállításra szánt költségeket fedezni tudják. A koncertsorozatba bekapcsolódott zeneiskolánk több pedagógusa és növendéke is, jótékonysági hangversenyek keretében járultak hozzá az anyagi alapok megteremtéséhez.

- Meséljen kicsit a Boldogasszony Iskolanővérekről, hogy el tudjuk képzelni, hogyan működik a missziós központ.

- A Tanítórend nővérei, két nagyszerű pedagógus, Czakó Gabriella és Nagy Éva Vera tanítják Szováta és hét környező falu hátrányos helyzetű és tehetséges gyerekeit. A munka tizenkét évvel ezelőtt indult, most mintegy 220 gyerek jár hozzájuk. Olyan rendszerben oktatnak, hogy a tanításon kívüli időszakban különböző programokat, táborokat szerveznek, és kijárnak a hét faluba szólampróbákat tartani. A tavalyi évben egy fiatal zongoratanárnő, Molnár Anikó is csatlakozott hozzájuk, így a zongoraoktatás is elindult. Nagy szükségük volt tehát arra, hogy hangszerekhez jussanak, egyrészt a központjukban, másrészt, hogy a gyerekek tudjanak gyakorolni, mert ez még nincs megoldva. Nem ideálisak a körülmények, ezeken szeretnénk mi javítani.

- Mi volt az első benyomása, miután megérkezett?

- Az, hogy magas színvonalú munka folyik, és jó volt látni a lelkesedést is mind a tanárok, mind a gyermekek részéről. Ahogy mondtam, mindössze egy éve van zongoraoktatás, és nagyon meglepődtem azon, hogy a gyerekek milyen komoly műveket játszanak. Egyébként a hangszeres képzés – a zongora előtt – a furulyában merült ki, mert csak arra volt lehetőség. Az odajáró gyerekek mindegyike énekel a kórusban, és közülük kerülnek ki azok, akik most hangszeren is tanulnak. Sokan jönnek délutánonként a környező falvakból, ezt is jól megszervezték: a családok beosztják, ki mikor viszi a gyerekeket.

Pillanatkép a gálakoncetről

- Hogy sikerült a gálakoncert?

- Nagyon jól. A kórus nagyszerű műsorral készült, ezzel köszönték meg a hangszereket. Kodály, Bárdos és Mendelssohn műveket adtak elő, befejezésképpen pedig a szülőket is bevonták egy közös éneklésbe. Mi itthon még úgy terveztük, hogy a kórus szereplése után Rost Andreával adunk közös műsort, de ő végül nem tudott eljönni. Az iránta érzett tisztelet okán arra gondoltam, hogy mindenképp legyen a programban opera átirat. Játszottam a Traviata-ból és egy kevésbé ismert operából, azután Chopin darabok következtek. A gálakoncerten egyébként mindkét hangszert megszólaltattam, és amint vége lett a műsornak, a gyerekek is kipróbálhatták a zongorákat. Órákon keresztül játszottak, még éjfélkor sem akartak hazamenni, annyira élvezték! Csodálatos este volt.

- A következő napok hogyan teltek?

- Óriási vendégszeretettel fogadtak minket. A következő napokban jártunk a Gyilkos-tónál, a magyar falvakban, kicsit betekintést kaptunk abba, hogy milyen ott az élet.

- És milyen?

- Az emberek sokkal kedvesebbek, nyitottabbak, mindenki barátságos volt. Szegényebben élnek, mint mi, de talán – ennek ellenére – boldogabban.

- Hogyan alakul a folytatás?

- A hangszerészeink már tervezik, hogy nyáron megint mennek, lehet, hogy addig találunk valakit az ismeretségi körben, aki még hangszert is tud adományozni. Láttam, hogy jó helyre kerültek a zongorák, szükség van rájuk, tanúja voltam az eredményes munkának, úgyhogy a későbbiekben is szívesen bekapcsolódom az akcióba. Megint rendezünk majd jótékonysági koncertet itt, az iskolánkban, amire talán Rost Andrea is ellátogat majd, ami nagyon nagy megtiszteltetés lenne. A jövőben is meg fogok tenni mindent, hogy segítsem a Kodály Gyermekkórus munkáját.

Bokor Gabriella