DR. Vikár László zenetudós, nyugalmazott egyetemi
tanár
(Szombathely, 1929. VI. 8. – Budapest, 2017. V. 12.)
Vikár László és felesége, Forrai Katalin (Fotó: Unger Tamás) (Vaol
)
MTA BTK Zenetudományi Intézet nyugalmazott tudományos tanácsadója élete 88. évében, 2017. május 12-én elhunyt.
Vikár László a Zeneakadémia elvégzése után Kodály tudományos aspiránsaként folytatta tovább tanulmányait, majd 1960–1973 tudományos munkatárs és titkár volt az MTA Népzenekutató Csoportjában, illetve 1974-től MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Osztályán. 1977–1991 vezette a Népzenei Osztályt, 1981–1984 az intézet igazgatóhelyettese volt, majd 1991-től tudományos tanácsadó. 1970–2003 tanított a Zeneakadémián, 1997-től egyetemi tanárként. 1961-ben védte meg kandidátusi értekezését, 1989-ben nyerte el a zenetudományok doktora címet. Számos szakmai funkciója között 1975–1993 a Nemzetközi Kodály Társaság alelnöke, 1970–1995 az ICTM magyar nemzeti bizottságának ügyvezető elnöke volt. Munkássága elismeréseként 1976-ban Akadémiai Díjjal, 1977-ben Erkel-díjjal, 1995-ben Széchenyi-díjjal, 2011-ben Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.
Gábry György, Hoffer Péter, Székely András, Vikár László, Pernye András, Tóth
Margit, Kárpáti János, Bónis Ferenc, Hegyi Erzsébet
Kodály tanácsára kezdte
meg a rokonnépek zenéjének kutatását, két évtized alatt a volt Szovjetunióban
cseremisz, csuvas, votják, mordvin, baskir és tatár dallamok ezreit
gyűjtötte össze és rendezte sajtó alá Bereczky Gábor nyelvész kollégájával
együttműködve. Négy vaskos kötetben foglalták össze a kutatóutak
eredményeit a dallamok pontos lejegyzésével: Cheremis Folksongs (1971), Chuvash
Folksongs (1979), Votyak Folksongs (1989), Tatar
Folksongs (1999). 1952-től több ezer magyar népdalt is gyűjtött
Erdélyben, a Felvidéken és a Dunántúlon. Népdalgyűjtő útjainak
tapasztalatait, eredményeit számtalan tanulmány és hanglemezkiadvány őrzi.
Vikár Lászlót az MTA
BTK Zenetudományi Intézet saját halottjának tekinti. Temetéséről
később történik intézkedés.
(Forrás:
MTA BTK Zenetudományi Intézet)