Különleges
hangversenynek adott helyszínt a BMC Budapest Music Center (az érdeklődők
egy részének felfedezésszámba ment maga a Tetőterem is). Az Eötvös
Alapítvány által meghirdetett mesterkurzus záróeseményére került sor 2016. október
20-án. Hét fiatal zeneszerző vezényelte egy-egy művét, afféle workshop-bemutató keretében.
BMC-Tetőterem (BMC)
Eötvös
Pétert, aki mind karmesterként, mind zeneszerzőként napjaink zenei
életének meghatározó személyisége, minden bizonnyal saját személyes
tapasztalatai késztették arra, hogy a felnövekvő generációk tehetségeinek
pályáját megkönnyítse. E cél hívta életre a Nemzetközi Eötvös Alapítványt
csakúgy, mint a hazait, amely a nemzetközi tájékozódás lehetőségeit is
kínálja.
Eötvös
Péter (www.sikerado.hu)
A magyar
zenei életben „első fecske” az a lehetőség, amely fiatal
zeneszerzőknek kínál alkalmat a karmesteri munka kipróbálására,
megtapasztalására. S itt nem csupán arról van szó, hogy együttest biztosít
számukra, amely felkészülten szólaltatja meg az adott műveket, hanem
arról, hogy a műhelymunka lehetőséget ad olyan zeneszerzői
tapasztalatok megszerzésére, amelyek birtokában eredeti elképzelésük
tökéletesebb megvalósítása érdekében korrekciókat hajthatnak végre a darabokon,
illetve, az előadók által inspiráltan továbbgondolhatják korábbi
elképzeléseiket.
Horváth
Balázs (BMC)
A
projekt vendégprofesszorainak a zeneszerző-karmester Horváth Balázst
választotta Eötvös Péter, valamint a Nemzetközi Eötvös Alapítvány egykori
növendékét, a francia zenei élet több területén eredményesen munkálkodó
karmestert, Jean-Philippe Wurtz-öt. A művek
megszólaltatásának feladatát a THReNSeMBLe látta el,
elismerésre méltóan.
Jean-Philippe
Wurtz (Festival de muzica contemporana – 2009
)
A szünet nélkül kétórányi esemény intenzív élményt jelentett, megannyi
tanulsággal. Hét különböző nemzetiségű fiatal zeneszerző egy-egy
darabját hallgatva, érdekes volt megtapasztalni, hogy szinte egyidejűleg
mennyire különböző művek születhetnek. S a különbözőség annál is
szembetűnőbb, mivel az előadói apparátusuk megközelítően
hasonló volt. Pontosabban, önmagában a stílus-különbség, a zenei nyelv
eltérő „szókincse” még nem lenne meglepő – annál tanulságosabb
viszont, akár első hallás alapján is, felfedezni, a zenei múlt színes
szőtteséből mely szálak mentén haladnak a szerzők, milyen
elképzelésekkel vállalnak szellemi rokonságot. Ennek a hangversenynek a hallgatója
aligha akarná egyetlen mű alapján beskatulyázni Lorenz Muellert
(Ausztria), Nuno Figueiredót
(Partugália), Amir Shpilmant (Izrael), Tomas Bordalejót (Argentína), Arnaud Arbet-t (Franciaország), Matthew
Chamberlaint (USA) vagy Petr Popelkát
(Csehország). Afféle felelősség nélküli stílusrokonság-keresés részesei
lehettünk (játék – mondhatnánk a musicus ludens
értelmében), néha rácsodálkozva egy-egy érdekes hangzásra, effektusra, vagy épp
hangszínkeverő megoldásra. Mindehhez látványnak ott voltak a karmesterként
közreműködő szerzők, akik érthető módon igyekeztek mindent
elkövetni elképzeléseik minél reálisabb megvalósítása érdekében. S workshopról lévén szó, értékes hospitáló-tanulságokhoz
jutottunk, amikor a dirigens-professzor konkrét instrukcióval segítette hozzá a
vezénylés-technika világában kevéssé járatos fiatalokat.
Hogy a workshop nyelve angol volt, ez aligha
jelentett problémát a hallgatóságnak, hiszen az instrukciók nyomán módosuló
hangzás önmagában is biztos tájékozódást adott. A művek közben
mini-interjúkban röviden lehetőséget kaptak a főszereplők arra,
hogy megosszanak a hallgatósággal valamit, ami a számukra ebben a projektben
egyéni tapasztalatot jelentett. A vezénylésben már rutinosabb jelölt arra
mutatott rá, hogy mennyivel más kis- és nagylétszámú
együttest vezényelni, mások a vezénylés fizikailag is igénybevevő
munka-jellegére figyeltek fel. Volt, aki a műhelymunka irányítóitól kapott
(más művekben is hasznosítható) instrukciók által gazdagodott, míg volt,
akit az az élmény varázsolt el, hogy szellemi teljesítményének hangzó életre
hívásában is segédkezhetett.
THReNSeMBLe (Koncert.hu)
Mesterkurzus
volt ez a THReNSeMBLe számára, hiszen együttesnek
ritkán van lehetősége arra, hogy „élesben” egyidejűleg ilyen
sokszínű műsorral foglalkozzék. S bár nem láttam a kottákat,
bizonyosra vehető, hogy a notációs
különbségekből is rengeteget profitálhattak – saját bőrükön
megtapasztalva az értő-aktív kottaolvasás szükségességét, ami alatt azt
értem, hogy nem mechanikusan lejátszva a szólamukba leírottakat,
hanem játszanivalójukat mindig a születő hangzás egészébe ágyazva.
Remélhetőleg, nem felejtik el a mindennapi zenei életben sem, hiszen
ettől minőségi többletet kap játékuk.
Zeneszerző-
és karmester-szakos hallgatók számára rendkívül
hasznos lett volna ez a hangverseny, hiszen kizárólag a gyakorlatban elsajátítható
tapasztalatokkal való gazdagodást kínálta az élményt adó esemény. Persze,
szerda koraeste hivatalos-szakmai elfoglaltsága is lehetett sok muzsikusnak
(tanároknak és diákoknak is) – de nem felesleges utólag sem a tanulság: érdemes
rendszeresen figyelemmel követni a kulturális élet műsorajánlatait, hogy
ki-ki minél kevesebb értékes élményről maradjon le!
Fittler Katalin