Vezénylő zeneszerzőK

Különleges hangversenynek adott helyszínt a BMC Budapest Music Center (az érdeklődők egy részének felfedezésszámba ment maga a Tetőterem is). Az Eötvös Alapítvány által meghirdetett mesterkurzus záróeseményére került sor 2016. október 20-án. Hét fiatal zeneszerző vezényelte egy-egy művét, afféle workshop-bemutató keretében.

BMC-Tetőterem (BMC)

Eötvös Pétert, aki mind karmesterként, mind zeneszerzőként napjaink zenei életének meghatározó személyisége, minden bizonnyal saját személyes tapasztalatai késztették arra, hogy a felnövekvő generációk tehetségeinek pályáját megkönnyítse. E cél hívta életre a Nemzetközi Eötvös Alapítványt csakúgy, mint a hazait, amely a nemzetközi tájékozódás lehetőségeit is kínálja.

Eötvös Péter (www.sikerado.hu)

A magyar zenei életben „első fecske” az a lehetőség, amely fiatal zeneszerzőknek kínál alkalmat a karmesteri munka kipróbálására, megtapasztalására. S itt nem csupán arról van szó, hogy együttest biztosít számukra, amely felkészülten szólaltatja meg az adott műveket, hanem arról, hogy a műhelymunka lehetőséget ad olyan zeneszerzői tapasztalatok megszerzésére, amelyek birtokában eredeti elképzelésük tökéletesebb megvalósítása érdekében korrekciókat hajthatnak végre a darabokon, illetve, az előadók által inspiráltan továbbgondolhatják korábbi elképzeléseiket.

Horváth Balázs (BMC)

A projekt vendégprofesszorainak a zeneszerző-karmester Horváth Balázst választotta Eötvös Péter, valamint a Nemzetközi Eötvös Alapítvány egykori növendékét, a francia zenei élet több területén eredményesen munkálkodó karmestert, Jean-Philippe Wurtz-öt. A művek megszólaltatásának feladatát a THReNSeMBLe látta el, elismerésre méltóan.

Jean-Philippe Wurtz (Festival de muzica contemporana – 2009

)

A szünet nélkül kétórányi esemény intenzív élményt jelentett, megannyi tanulsággal. Hét különböző nemzetiségű fiatal zeneszerző egy-egy darabját hallgatva, érdekes volt megtapasztalni, hogy szinte egyidejűleg mennyire különböző művek születhetnek. S a különbözőség annál is szembetűnőbb, mivel az előadói apparátusuk megközelítően hasonló volt. Pontosabban, önmagában a stílus-különbség, a zenei nyelv eltérő „szókincse” még nem lenne meglepő – annál tanulságosabb viszont, akár első hallás alapján is, felfedezni, a zenei múlt színes szőtteséből mely szálak mentén haladnak a szerzők, milyen elképzelésekkel vállalnak szellemi rokonságot. Ennek a hangversenynek a hallgatója aligha akarná egyetlen mű alapján beskatulyázni Lorenz Muellert (Ausztria), Nuno Figueiredót (Partugália), Amir Shpilmant (Izrael), Tomas Bordalejót (Argentína), Arnaud Arbet-t (Franciaország), Matthew Chamberlaint (USA) vagy Petr Popelkát (Csehország). Afféle felelősség nélküli stílusrokonság-keresés részesei lehettünk (játék – mondhatnánk a musicus ludens értelmében), néha rácsodálkozva egy-egy érdekes hangzásra, effektusra, vagy épp hangszínkeverő megoldásra. Mindehhez látványnak ott voltak a karmesterként közreműködő szerzők, akik érthető módon igyekeztek mindent elkövetni elképzeléseik minél reálisabb megvalósítása érdekében. S workshopról lévén szó, értékes hospitáló-tanulságokhoz jutottunk, amikor a dirigens-professzor konkrét instrukcióval segítette hozzá a vezénylés-technika világában kevéssé járatos fiatalokat.

Hogy a workshop nyelve angol volt, ez aligha jelentett problémát a hallgatóságnak, hiszen az instrukciók nyomán módosuló hangzás önmagában is biztos tájékozódást adott. A művek közben mini-interjúkban röviden lehetőséget kaptak a főszereplők arra, hogy megosszanak a hallgatósággal valamit, ami a számukra ebben a projektben egyéni tapasztalatot jelentett. A vezénylésben már rutinosabb jelölt arra mutatott rá, hogy mennyivel más kis- és nagylétszámú együttest vezényelni, mások a vezénylés fizikailag is igénybevevő munka-jellegére figyeltek fel. Volt, aki a műhelymunka irányítóitól kapott (más művekben is hasznosítható) instrukciók által gazdagodott, míg volt, akit az az élmény varázsolt el, hogy szellemi teljesítményének hangzó életre hívásában is segédkezhetett.

THReNSeMBLe (Koncert.hu)

Mesterkurzus volt ez a THReNSeMBLe számára, hiszen együttesnek ritkán van lehetősége arra, hogy „élesben” egyidejűleg ilyen sokszínű műsorral foglalkozzék. S bár nem láttam a kottákat, bizonyosra vehető, hogy a notációs különbségekből is rengeteget profitálhattak – saját bőrükön megtapasztalva az értő-aktív kottaolvasás szükségességét, ami alatt azt értem, hogy nem mechanikusan lejátszva a szólamukba leírottakat, hanem játszanivalójukat mindig a születő hangzás egészébe ágyazva. Remélhetőleg, nem felejtik el a mindennapi zenei életben sem, hiszen ettől minőségi többletet kap játékuk.

Zeneszerző- és karmester-szakos hallgatók számára rendkívül hasznos lett volna ez a hangverseny, hiszen kizárólag a gyakorlatban elsajátítható tapasztalatokkal való gazdagodást kínálta az élményt adó esemény. Persze, szerda koraeste hivatalos-szakmai elfoglaltsága is lehetett sok muzsikusnak (tanároknak és diákoknak is) – de nem felesleges utólag sem a tanulság: érdemes rendszeresen figyelemmel követni a kulturális élet műsorajánlatait, hogy ki-ki minél kevesebb értékes élményről maradjon le!

Fittler Katalin