“TEHETSÉGGONDOZÁS KODÁLY SZELLEMÉBEN”
A Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület 2016.
évi továbbképzési programján részt vett tanárok beszámolóiból
A Szent István
Király Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény
címére 2016 tavaszán levél érkezett az Iskola Igazgatóságához, ami tudatta,
hogy a zuglói székhelyű Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület
tanár-továbbképzést szervez, intézményük pedagógusai számára ingyenesen, amit a
XIV. Kerület Zugló Önkormányzatának támogatása tesz lehetővé. A Zeneiskola
örömmel fogadta a hírt, és Makovecz Pál, az iskola igazgatója térítésmentesen
biztosított termet a „Tehetséggondozás Kodály szellemében” című 30 órás
akkreditált tovább-képzési program idejére szeptember hónapban, szombati
napokon: 10-én, 17-én és 24-én.
Az Egyesület
vezetője pontosan meghatározta és kérte a szükséges
dokumentációkat a képzésre jelentkezőktől (Jelentkezési lap,
Felnőttképzési szerződés), és a felsőfokú végzettség igazolását.
A képzés során mindhárom napon rövid Napi hangulatértékelést kellett
készítenünk, végezetül a továbbképzést követően egy Adaptációs terv megírásával kellett eleget tettünk a hivatalos
elvárásoknak. Ezt követően kaptuk meg az ún. Tanúsítványt, amely igazolta a képzési program eredményes
elvégzését. Az alábbi dolgozatokat az Adaptációs terv formájában készült
beszámolók közül választottuk ki.
I.
WALTER JUDIT GONDOLATAI*
A “Tehetséggondozás
Kodály szellemében” című PAT Továbbképzési Programon 2016
szeptemberében vettem részt. Azért jelentkeztem, mert egyrészt mindig érdekelt,
hogy az a Kodály által kidolgozott rendszer, amiben én magam is felnőttem,
és amit “az anyatejjel együtt szívtam magamba”, érvényes-e ma is, hitelesen
szólhat-e a ma emberéhez? Másrészt úgy éreztem, egy Kodály Zoltánról elnevezett
iskola tanáraként a mester szellemiségét kötelességem egy – az ösztönösségnél
és a tanulmányi éveim alatt megtanultnál – jóval magasabb és tudatosabb szinten
átadni pedagógiai munkám során. Ennek átgondolásában segített sokat ez a 30
óra. Jelen adaptációs tervemben elsősorban a számomra meghatározó
előadások anyagára fókuszálok és megpróbálom összefoglalni, mi az, amit
magammal viszek?
(A kép forrása: Nemzeti
Audiovizuális Archívum)
K. Udvari Katalin, mint a Psalmus Humanus Művészetpedagógiai
Egyesület elnöke előadásában bemutatta a kodályi zenepedagógiai alapokon
nyugvó integrált művészetpedagógiai programjukat. Iránytűként azt a
Barkóczi Ilona és Pléh Csaba által publikált, 1978-ban megjelent anyagot
használta, amely Kodály zenei nevelési módszerének pszichológiai
hatásvizsgálatáról szólt. Csodálatraméltó az a rendíthetetlen, céltudatos és
hatalmas elszántsággal végzett munka, amelyet Katalin végez – missziójának
tekinti a kodályi gyökerek életben tartását. Ehhez nem csupán szakmai
kapcsolataival, pedagógiai tapasztalataival, de az oktatáspolitikai fórumokon
való aktív részvétel eszközével is él.
Kiemelt szerepet kaptak a tanfolyamon belül a hátrányos
helyzetű gyermekek és a velük kapcsolatos pedagógiai programok.
Fantasztikus munkát végeznek ezen a területen pedagógusaink és fantasztikus
eredményeket érnek el ezek a fiatalok és gyermekek. Bertalan Edit a marcali
Hétszínvirág Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény igazgatója igazán
belelát ebbe a területbe és lelkesen végzi sokszor sziszifuszinak
tűnő munkáját. Ugyancsak nehéz dolga van Somody Beátának, a Lakatos Menyhért
Általános Iskola egykori rajztanárának, aki személyes élményeiről mesélt:
egy 7.-es osztály osztályfőnökeként komplex művészeti nevelésben
részesítette a gyerekeket akkor, amikor felújították az osztálytermet, Pilvax
Kávéházként működtek a 48-as megemlékezések idején, majd mindebből
szervesen következett egy mese megírása, melyben a gyerekek azzá változtak,
akivé csak szerettek volna és így küzdöttek meg az eléjük gördülő
akadályokkal. A napokban olvastam valahol, hogy az életünk útján elénk gördülő
kavicsokat nem kikerülni kell, hanem lépcsőt építeni belőlük – úgy
látom, Beáta valami ilyesmit valósított meg ezekkel a hátrányos helyzetű
gyerekekkel. Érzékletes képekkel, fantáziadús megoldásokkal, kreatív ötletekkel
találkozott az, aki megismerte történetét, mely egyfajta terápiaként is
működött közösségükben.
A hátrányos helyzetűek művészeti nevelésével
kapcsolatban a legátfogóbb képet Kaibinger
Pál, a Bárczi Gusztáv Gyakorló Általános Iskola és Módszertani Központ
tanára adta. sokoldalúan járta körül a fogyatékosság témáját. Hiteles képet
kaptunk a zenei nevelés szerepéről az értelmileg sérült emberek oktatása
kapcsán is. Nagyon érdekes volt a zenei tehetség és az intellektus
kapcsolatáról szóló fejezet és az egyes zeneszerzők tehetségmodelljeinek
felvázolása. Teljes mértékben új információkat hordozott a színes kotta
módszerének megismertetése. Egyre több diszlexiás és diszgráfiás gyermekkel
találkozom pályám során és azt tapasztalom, hogy számukra – bár hallásuk
sokszor kifinomultabb társaikénál – nagyon nehéz a zenei írás-olvasás
megtanítása. Ebben segíthet az ún. ULWILA-módszer, amelynek megismertetését már
el is kezdtem tanítványaim körében. Azt látom, hogy nem csupán a speciális
módszertant igénylő tanulók körében népszerű a módszer, de az átlagos
képességekkel rendelkező diákok is szívesen “játszanak” ilyen módon a
hangokkal.
Végezetül a vak és látássérült gyermekek művészeti
tevékenységeiről tartott előadást és vetített képes bemutatót.
Pillanatkép Kovács Henrik interaktív előadásáról
Nagyon hasznosnak találtam Kovács Henrik, a Magyar Táncművészeti Főiskola
adjunktusának előadását. Tetszett, hogy a népi játékok csoportosításával
kezdte a beszámolót, mert nagyon fontos, hogy mi, zenetanárok, a népdalok
osztályozása mellett a táncok és népi játékok rendszerét, felosztását is
megismerjük. Meggyőződésem, hogy a táncok, népszokások, hagyományok
ismerete és megismertetése a Kodály-koncepcióba szervesen beilleszthető és
az oktatásban betöltött szerepe meghatározó: segít az identitás-tudat
kialakításában, valamint fejleszti a térbeli tájékozódást, az állóképességet és
a kreativitást. Ráadásul mindezt játékos formában teszi. Fontos információ volt
az is, hogy a táncokat az egyes korosztályok adottságainak figyelembe vételével
kell összeállítani: a 3-4 évesek ugróst, az 5-6 évesek friss csárdást, a 7-8
évesek már moldvai körtáncot és a lassú csárdást, a 9-10 évesek pedig már a
páros táncokat és a bonyolult moldvai körtánc-figurákat is el tudják járni.
Külön kiemelném, hogy Kovács Henrik az előadás óta folyamatosan értesíti a
továbbképzésen résztvevő és a néptánc iránt érdeklődő kollégákat
az általa szervezett, pedagógusoknak szóló képzésekről.
Mindszenty Zsuzsánna (Wikipédia)
Karvezetőként nagyon hasznosnak találtam dr. Mindszenty Zsuzsánna Liszt-díjas
karnagy, az ELTE Zenei Tanszékének docense előadását az énektanításról és
kórusvezetésről. Jó volt hallani az éneklés jelentőségének
hangsúlyozását a hangszeres oktatásban – a frazeálás, a levegővétel, a
súlyok, a dinamikai megvalósítás terén nélkülözhetetlen az éneklés szerepe akár
fúvós, akár vonós, akár billentyűs hangszer oktatásáról van is szó.
Gyakorlati tanácsok hangzottak el a kórusénekléssel kapcsolatban, külön
figyelmet szentelve a kedvtelésből, önmagunk szórakoztatására szánt
anyagok átadására. Mindszenty Zsuzsanna szép és igényes kórusfüzetekkel
támogatja kollégái munkáját és ez felbecsülhetetlen értékű segítség. Ugyancsak
gyakorlati haszna volt a kiállított, a Kontrapunkt által kiadott kottákba való
betekintésnek. Végezetül képet kaphattunk az EMMI “Minden napos éneklés”
programjába – reméljük, a megvalósítás hamarosan jó mederbe terelődik és
eléri eredeti célját.
Végezetül hadd emeljem ki a programból dr. Pásztor Zsuzsa tanárnő
előadását a Kovács-módszerről. A zenei munkaképesség-gondozásra
méltatlanul kevés energia, figyelem és idő jut, pedig ennek fontosságát
maga Kodály is hangsúlyozta sokszor, sok helyen. Dr. Pásztor Zsuzsa
előadásában az elméleti ismeretek átadását – éppen a Kovács-módszer
hatékonyságát is demonstrálandó – folyamatosan megszakította gyakorlati
foglalkozásokkal és ezáltal hasznos és “testközeli” információkhoz jutottunk.
Én magam a Magyar Rádió Gyermekkórusának betanító karnagyaként és az ott
éneklő gyerekek ének-tanáraként az előadás óta minden órán alkalmazom
az ott látott módszer elemeit és tapasztalom azok jótékony hatását. Tervezem,
hogy a közeljövőben részt veszek egy, a zenei munkaképesség-gondozást
bemutató pedagógus-továbbképzésen, hogy az itt hallott ismereteimet
bővítsem.
Azt gondolom, hogy a mai pedagógus-továbbképzési paletta
általam ismert legszínesebb, legtartalmasabb és legjobban szervezett programján
vehettem részt – köszönet érte a Psalmus Humanus Művészetpedagógiai
Egyesület valamennyi munkatársának és vezetőjének, K. Udvari Katalinnak.
II.
LAJGÚT SZVITLANA GONDOLATAI**
2016 szeptemberében zeneiskolai zongoratanárként a Szent
István Zeneházban a Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület kiváló
szervezésében részt vettem a „Tehetséggondozás Kodály szellemében” címmel, K.
Udvari Katalin tanárnő vezetésével tartott 30 órás tanár-továbbképzési
programban. A három napos kurzus igen intenzív volt, sokszínű és érdekes előadások
sorozatából állt, és a képzésen megismert információk többségét újszerűnek
és hasznosnak találtam. A megfelelő tárgyi feltételek mellett
kitűnően összeállított és igen színvonalas program-részek teljesen
megfeleltek az elvárásaimnak, sőt felülmúlták várakozásomat!
Lehetőségem nyílt elméletben és gyakorlatban is kipróbálni és elsajátítani
a kurzus folyamán bemutatott művészetpedagógiai módszereket, és ezenkívül
megerősítést kaptam az általam már régebb óta sikeresen alkalmazott
módszertani fogásokról, amelyeket továbbra is eredményesen hasznosíthatok
zongoratanári munkakörömben.
A többrétű specifikus előadások témái hitelesen
képviselték Kodály Zoltán szavait: "A zene mindenkié!", és
nyomatékosan követték a Tanár Úr zenei nevelésének irányelveit. Az itt bemutatott
pedagógiai módszerek segítségül szolgálhatnak a mindennapi tanári
tevékenységünkhöz: mind a kiemelkedő képességű tanulók
tehetséggondozásánál, mind az átlagos képességűek, esetekben a
fogyatékossággal élő gyerekek kibontakoztatásánál, valamint a hátrányos
helyzetűek felzárkóztatásában, társadalmi beilleszkedésében.
Kodály szerint a zenei nevelésben nagyon fontos szerepet
játszik az óvoda és a kisiskola, amelyek céljai a gyerekek egészséges
lelkű, kulturált, boldog emberré nevelése mellett a zenei képességek
fejlesztése és a zeneszeretet kialakítása. Megvalósításának egyik eszköze a
zene és az énekszó. Közösségbe kerülés előtt ennek helyszíne lehet a
család, hisz a gyermek már három éves kor előtt is érzékenyen reagál a
zenére, mozdulataival, tekintetével, hangadásaival jelzi figyelmét. A
rendszeres játék és éneklés során a kisgyermek ritmusérzéke és hallása
természetes módon fejlődik, éneklési készsége is kialakul. Azonban
megfelelő gyakoriság és hozzáértő fejlesztés híján ez eltompulhat.
A szülők, a család, később az intézmények sora
(óvoda, iskola, zeneiskola) már sokat tehet azért, hogy a gyermek természetes
fogékonyságát a zenére kibontakoztassa, kiművelje, és elindítsa azon az
úton, amit Kodály Zoltán megálmodott: "amit... tanul a gyermek, soha nem
tudja elfelejteni: vérévé válik. Az egész ország közízlésére kihat".
A családon
kívül rendkívül fontos szerepe van a gyermek zenei ízlésének formálásában a
különböző művészeti nevelés (ének-, tánc-, hangszertanulás,
képzőművészet) során a pedagógusnak. Meghatározó szempont, milyen
zeneműveket válogat növendéke számára, milyen esztétikai minőségben
"tálalja" azokat, hogy értékes művészeti élményt és életre szóló
maradandó pozitív hatást okozzon. Fontos, hogy a nevelő pedagógus
mindenben a legjobbat és a legértékesebbet kínálja, mivel egy kisgyereknek még
nincs kialakult értékrendszere és könnyen befogad bármit, ami különböző
forrásokból eljut hozzá - értékeset és értéktelent egyaránt.
Kodály Zoltán szellemiségét, törekvéseit
meggyőzően alátámasztották a program előadásai. Számomra nagyon
érdekes és izgalmas volt hallani a Tanár Úr élő tanújának, K. Udvari Katalin tanárnőnek
történeti beszámolóját az első újtípusú iskola, a kecskeméti ének-zenei
általános iskola születéséről, elindításáról és működéséről
Kodály Zoltán aktív személyes támogató segítségével. Az előadása mélyen
megérintett - megmutatta számomra, mennyire kiváltságosok és felelősek
vagyunk mi valamennyien a saját tevékenységi területünkön, és azt, mi is az
igazi küldetésünk ebben a gyönyörű országban. Kodály bízott benne, hogy
csodálatos álmai valóra válnak. És nekünk, pedagógusoknak, táplálni, és
erősíteni kell ezt az álmot, és nem elveszíteni a hitünket, hogy ez
bekövetkezzen! Megtudhattuk Katalin tanárnő előadásából azt is, hogy
a jelenlegi képzési programot kidolgozó szakmai közösség, a Psalmus Humanus
Egyesület a hazai művészetpedagógiai munkája mellett nemzetközi
tevékenységet is folytat konferenciákon való részvételével, szakmai napok
rendezésével és idegen nyelvű (angol, német és francia) oktatási
segédanyagok készítésével.
Kovács Henrik "Néptánc oktatásban rejlő nevelési
lehetőségek" című remek hangulatú gyakorlati bemutatójának
alkalmával rávilágított arra, hogy a néptánc gyakorlása milyen nagymértékben
fejleszti a gyermek mozgáskultúráját és kreativitását. A zene és a mozgás, a
zene és a tánc szorosan összekapcsolódó tevékenységek, ezért fontos
céltudatosan fejleszteni a gyermekek mozgáskészségét. Ezt alátámasztja, hogy a
gyermek élete legfogékonyabb korában szívesen énekel, játszik, táncol ezzel
természetes igényét kielégítve. Többek között ezért fontos a táncházak
látogatása, táncházi muzsika hallgatása, mert jellegénél fogva táncra, mozgásos
improvizálására serkenti őt. Ha örömét leli a táncházi foglalkozásokban,
akkor valószínűleg meg is őrzi annak élményét, és később az ének
és a hangszer tanulásakor fel tudja majd idézni.
Vass Veronika ének-zenetanár „Énektanítás és kórusvezetés”
előadásában megismerhettük napjaink ének-zene tanításának különböző
lehetőségeit Magyarországon, ezen belül saját intézményének, a Pécsi
Sebestyén Általános- és Zenetagozatos Iskola zenei életét. Az iskola igen
tudatosan felépített és színvonalas szakmai munkájáról egy élvezetes kisfilm
bemutatásán keresztül ismerkedhettünk meg.
Többek között érdekes volt megtudni, hogy a kórusában
nincs kötött ülésrend, a gyerekeknek lehetőségük adódik
alkalomszerűen kiválasztani saját énekszólamukat. Ez szerintem
nagyszerű megközelítés a kórusvezető pedagógus részéről az
énekrepertoár tökéletesebb elsajátítása és a színpadi kivitelezése érdekében. E
tanítási fogás felidézett bennem egy olyan gyakorlási feladatot, amit az
ügyesebb tanítványaimnak szoktam ajánlani a polifon zongoradarabok
„kívülről” megtanulás esetében. Eszerint csak akkor lehet igazán mélyen
memorizálni egy többszólamú zeneművet, ha minden szólamot külön-külön
„fő” szólamként kezelünk és gyakorlunk: a növendék az egyik szólamot
zongorázás helyett felváltva énekeli kottából vagy fejből, a többi
szólamot zongorán játsszuk.
Rendhagyó zene, játék, öröm címmel egy korábbi zenés
foglalkozás
Szedlacsek Katalin zenepedagógus-óvónő, a Psalmus Humanus Egyesület
tagjának vezetésével
Szedlacsek Katalin óvoda-zenepedagógus nagyszerű interaktív
foglalkozásba invitált meg bennünket – „Zenei nevelés az óvodában - Játék,
zene, öröm” címen, ahol: kipróbálhattunk különböző hallás- és
ritmusérzék-fejlesztő játékokat, „zenekart” alakítottunk, megismertünk
egyéb szellemi és testi felfrissülést segítő feladatot. Mindezt Kodály
pedagógia alapjait követve és a gazdag magyar gyermekmondóka- és versvilág
kreatív felhasználásával, feldolgozásával tettük.
A kisgyermekkori zenei nevelés hatása rendkívüli. A
legelső zenei műfajok, amelyekkel a gyermek találkozik, a mondókák és
a gyermekdalok. Mivel ezek könnyen megtanulhatók, sikerélményt okoznak a
gyermeknek, erősítik a kötődést a vele játszó felnőttekhez,
miközben bővül a szókincse valamint gazdagodik az érzelemvilága. Véleményem
szerint a 3-7 éves kor - mikor a gyermek különösen fogékony a zenére - sokkal
meghatározóbb, mint az azt követő évek. Ha ezt a készséget nem használjuk
ki, és elszalasztjuk ezt a periódust a zenei nevelésük terén, akkor azt
később már nehezebb pótolni.
Kaibinger Pál (Psalmus)
Kaibinger Pál gyógypedagógus, tankönyvíró és ének-zenetanár bemutatta,
milyen jelentősége és szerepe van az ének-zenei képzésnek az értelmileg
sérült emberek oktatásában. Vizsgálati eredményeket mutatott be a muzikalitás,
a zenei tehetség és az intellektus kapcsolatában, valamint ismertette a
színes-kotta módszer (más néven ULWILA-módszer) elméletét is.
A módszer nagyon érdekes, hasznos, bár nem jelentett újat
a számomra. Ukrajnában hagyományosan elterjedtebb, hogy már igen kis
gyermekkorban elkezdik a hangszertanulást - igaz, nem mindig zeneiskolai
körülmények között – azt általánosan egészséges gyerekek körében. Ezt, mint az
egyik, alternatívan választható tanítási módszert alkalmazzák. Létezik kis
tankönyv jellegű gyakorló füzet is a 3-5 éves korosztály számára, az ukrán
nép- és gyermekdalok világát "színes kotta" módszerével megközelítve.
E gyakorlófüzetekben a kisgyermek maga színezi ki az oldalakat a megadott
színes minta szerint. Valóban már a gyakorlatban kipróbált, nagyon hatékony és
bátran alkalmazható kottaolvasási módszer ez a legkisebbek számára!
Ulwila színes kotta (Ullrich és Vető, 1997) (www.tankonyvtar.hu)
Négy sorban és hét oszlopban az Ulwila kotta színes hangjegyei. Minden
énekhang más színnel ábrázolt.
A módszert Vető Anna adaptálta magyarra, ezzel
megalapozva annak magyarországi gyakorlatát. Budapesten a „A zene mindenkié!”
Egyesület támogatásával működik a Parafónia zenekar, mely színpadi
fellépéseket és megjelent CD-ket is mondhat magáénak.
Bertalan Edit
Bertalan Edit tanító, gyógypedagógus, iskolaigazgató
„Keresztkoherencia, avagy a tantárgyak közötti szinkronitás" előadása
megerősítette azokat a saját tanítási módszereimet, amit a zeneiskolai
szűk órakerete ellenére is érdemes tovább folytatnom. Zongoratanítás során
az óráimon szerepel például rövid rajz, táncmozgás, rokon témájú vers keresése,
szolfézs órán tanultak vagy általános iskolából hozott aktuálisan átvett
tananyag zenei feldolgozása, a növendék által "művészi" napló
vezetése, vagy a tanulókkal közösen hangverseny- vagy múzeumlátogatás -
mind-mind olyan feladat és élmény, ami képes megerősítést adni az adott
zenei darab kapcsán. Egy hangszeres tanár órai felkészülésében ezek bizonyosan
plusz feladatot jelentenek, de érdemes ezeket betervezni és felkészülni.
Kovács-Módszer Stúdió kiadványai (KovacsMethod.com)
Dr. Pásztor
Zsuzsának „Munkaképesség gondozása közoktatásban és a zeneoktatásban”
című előadásának mondanivalóját – a Kovács-módszer
őrzőjének és hirdetőjének a munkásságát már évek óta ismerem és
szinte heti gyakorisággal eredményesen alkalmazom a zeneiskolai zongoraóra,
vagy a házi feladat részeként mind a kezdő és a haladó tanulóknál, mind a
zenei pályát választó tehetséges fiatalok esetében.
Egy korábbi továbbképzésen a Pesterzsébeti „Csili”
hangversenyteremben
ide-oda pattogtak és szálltak a színes léggömbök: a Kovács-módszer Egyesület
vezetője,
dr. Pásztor Zsuzsa irányításával a tanárok különféle játékokat,
gyakorlatokat végeztek, amiket
diákjaiknak is megtaníthatnak (KovacsMethod.com)
A jól átgondolt játék lufival és labdával, a
légzéstréning, a speciális torna, a terhelés és pihenés tervszerű
váltakozása, a tudatos étkezés és a friss levegő jótékony hatása mind
előbbre viszi a hangszertanulót egyéni sikeréhez a kezdetektől a
zeneművelés legfelsőbb fokáig. Ezt a fejlesztő módszert,
valamint a képzési program többi hatékony művészetpedagógiai metódusát
minden zenepedagógus figyelmébe szívesen ajánlom!
III.
FODOR GYÖNGYVÉR*** GONDOLATAI
A három, egymást követő szombati napon tartott
előadássorozat nagyon hasznos és érdekes volt. Minden egyes előadó
számomra érdekes témával érkezett, szakmailag sok útravalót kaptam ezeken az
alkalmakon. Az első héten a Kodály módszer bemutatása és az ott említett
zenetanulási módszerek fontossága szerepelt. Úgy érzem, hogy ez kihagyhatatlan
pont a mai tanításban is. Mint szintén Kodály szellemében nevelkedett diák, jó
érzés volt megerősödni ebben a tudatban.
Én 17 gyermeket tanítok a zeneiskolában, 7 és 15 év
közöttieket. Van, akit csak egy éve, de van, aki már az ötödik esztendő
óta tanul nálam zenét-hangszert. Minden gyermeket igyekszem személyesen minél
jobban megismerni. Erre hetente kétszer fél órám van, a nagyobbaknál heti egy
alkalommal 60 perc. A kapcsolat a gyerekek és közöttem nagyon mély és baráti.
Nem mindegyiküket sikerül ugyanannyi idő alatt megismernem és magamat
egyformán elfogadtatni velük,de azt mondhatom, hogy mind a 17 gyermekkel jó
hangulatban telnek az órák. Szívesen jönnek, és ahogyan idejük engedi szívesen
is készülnek az órákra.
A zenetanulás egy gyermek életében mindig egy plusz
impulzus lesz, amihez élete végéig bármikor vissza tud nyúlni. Mindig egy olyan
dolog marad, amire emlékezni fog, akár voltak sikerei, akár nem. És ha nem is
tudatosul benne igazán, hogy az életben mennyi mindenben volt a zenetanulás a
segítségére, akkor is az övé marad. Ezt már senki nem veheti el tőle.
Ami engem ezeken az előadásokon megérintett, és
amire ezek a hosszú órák megtanítottak, az az volt, hogy még inkább
odafigyeljek minden egyes növendékemnek mind szellemi, mind fizikai fejlődésére.
Zenepedagógusként különösen felelőséggel tartozom az általam oktatott
gyermekek lelki neveléséért. Akkor tudok nekik igazán adni valamit, ha az
óráimról boldogan mennek haza, még ha csak két új hangot tanultak is. Akkor az
a két új hang lesz a következő hajtómalmuk, amivel otthon örömmel fognak
foglalkozni. Kis siker is lehet hatalmas lépés!
Az idegen nyelv és a zeneoktatás kombinálása szintén
érdekes fejezet volt a számomra. Nem Magyarországon végeztem az egyetemet,
éppen ezért a szaknyelvet németül is beszélem. A nyelv is egyfajta zene. Egy új
impulzus, amit az agynak el kell tudni sajátítani. De ha már a zene nyelvét
beszélem, akkor az az egyik legjobb közvetítő egy idegen nyelv
elsajátítására. Ezt leghatékonyabban kisgyermekkorban tudjuk összekapcsolni,
amikor még egyszerű gyermekdalokon keresztül játékosan tanítjuk őket.
Szinte észrevétlenül tanulnak meg szavakat, mondatokat, kifejezéseket, és nem
utolsó sorban dalokat-zenét és mindent, ami a zene autodidakta módon való
elsajátításához szükséges. Ha egyszer valamikor lehetőségem lesz a
zeneóvodai végzettségemet valahol kamatoztatni, akkor biztosan kombinálni fogom
a német nyelvvel.
Az énektanítás és kórusvezetésről szóló előadás
szintén figyelemfelkeltő hatással volt rám. Igaz, ez nem egy hangszeres
játéktechnika elsajátításáról szólt, de így is megmutatta a zenetanulás olyan
oldalát, ahol a gyerekek a saját hangszerük -a saját testük - mesterei
lehetnek. Mindemellett az énektanulás segít a hangszeres játék elsajátításában.
Bár nem mindig kedvelik a növendékeim, de néha meg szoktam őket
énekeltetni az órán. Szolmizálunk is, hiszen a szolmizáció segítségével
intonációs készség is remekül fejleszthető.
Dr. Pásztor Zsuzsa előadása volt az egyik legjobb a sok jó között. Bár
Zsuzsa nénit régóta ismerem és magam is jártam hozzá, illetve még Géza bácsihoz
is, jó érzés volt felelevenítenem ezeket az emlékeket. A továbbképzés óta
alkalmazom is a gyerekeknél a módszerüket, az órát 1-2 perc tornával kezdjük és
jólesően felfrissülünk tőle. Bár szokatlan nekik mégis szívesen
csinálják és ezt követően nem lehet összehasonlítani figyelmüket a
korábbival. Persze az sem másodlagos dolog, hogy közben engem is frissen tart a
nap további munkás órákra. A mai leterhelt gyerekeknek a zenetanulás nem egy
újabb kényszeres követelés kell, hogy legyen, hanem egy olyan elfoglaltság,
amit önszántukból, szívesen csinálnak. Az ehhez való körülményeket mi
zenetanárok tudjuk megteremteni, ha kell más eszközökhöz nyúlva, mint például 3
perc mozgás.
A Kokas-módszer előadása gyakorlatias és fantáziadús
volt. Kicsit kevesebb ötletet tudtam meríteni belőle, mert én nem
csoportban tanítok, de szerintem egy szolfézsos kollégának kifejezetten hasznos
lehetett. Ami nagyon tetszett benne, hogy a gyerekek fantáziája kinyílhat
ezeken az órákon, és ha ez kiskorban megtanulják és nincsenek benne korlátozva,
akkor ez a tapasztalás egy életre elkísérheti őket. Nem lesz olyan dolog
számára, amit esetleg nem merne megpróbálni, mert a fantáziája pont az ilyen
helyzetekben fogja segíteni őt.
A tanítás egyik legnehezebb feladata, hogy hogyan érem el
azt, amit egy gyermektől hallani szeretnék a hangszeren, legyen az ritmus,
vagy dinamika, előadásmód. Ilyenkor szoktam képekről mesélni nekik,
hogy mit hogyan képzeljenek, minek hogyan kellene szólnia. (Például könnyedén,
mintha egyik felhőről a másikra ugranának át, stb.) De természetesen
ez sem egyszerű, mert ami az egyik gyereknél működik, nem biztos,
hogy a másiknál is az a jó megoldás.
Pillanatkép Kovács Henrik (Táncművészeti
Főiskola adjunktusa):
A néptánc oktatásban rejlő nevelési lehetőségek c. foglalkozásáról
A néptánc előadás megmutatta, hogy mind a mozgás-zeneismeret
kombináció és mind a kulturális nevelés milyen fantasztikus alapokat ad egy
gyermek számára. Boldog lehet minden kisgyermek, akinek erre van
lehetősége!
A fogyatékkal élő gyermekek zenei-művészi
nevelése számomra egy hihetetlen nehéz, talán a legnehezebb feladat. Nekem is
van hátrányos helyzetű növendékem, és bizony kellő türelem nélkül
sehol sem tartanánk. Ezeknek a gyermekeknek nem csak magát a zenét tanítjuk a
hangszeres órákon, hanem a zenetanuláson keresztül adunk nekik olyan instrukciókat,
amelyek az életükben meghatározóak lesznek és lehet, hogy soha senki mástól nem
kapnak hasonlót.
Összegségében szeretném megköszönni a lehetőséget,
hogy ilyen sokoldalú, magas színvonalú és érdekes előadásoknak lehettem a
hallgatója. Sokat kaptam, igyekszem továbbadni.
____________________
Geszti Emőke hasonló tárgyú beszámolója a PARLANDO 2017/2.
számában jelent meg