Búcsúzunk NógrádI Lászlótól

(1930-2017)

Nógrádi László (Kóta)

Nógrádi Lászlóval nagyon régen találkoztam: 10 éves koromban zongoraórára jártam Dániel Ilonka nénihez a Vörösmarty utcai iskolába, és mindig utánunk tanított ugyanabban a tanteremben. Végtelenül kedélyes embert ismertem meg személyében.

Aztán hosszú évek teltek el, és amikor középiskolásként úgy döntöttem, hogy a Zeneakadémián Középiskolai énektanár- és karvezető-képzőre felvételizem érettségi után, összhangzattanra Nógrádi Lászlóhoz iratkoztam be a VI. kerületi zeneiskolában. Nagyon büszke voltam rá, amikor az egyik órán fogadtam vele, hogy én a jövő órára ki fogom dolgozni a Kesztler-könyv következő leckéjének összes példáját, és a fogadást megnyertem.

Ez 1970-ben történt, amikor ő már két évtizedet töltött Magyarországon, ahová Ung megyéből települt át. Itt végezte el a Zeneakadémiát, és negyedéves kora óta dolgozott kórusvezetőként. Több kórust is vezetett, ezek közül kiemelkedik a Központi Úttörő Énekkar (1958-1962), Központi Egyetemi Énekkar (1957-1978), BKV Ifjúsági Vegyeskar (1976-1982), Budapesti Bartók Kórus (1978-1999-ig).

A legtöbb eredményt legutolsó kórusával érte el, ez az együttes volt a Pedagógus Szakszervezet Központi kórusa. Külföldi nemzetközi versenyeken több ízben ért el helyezést, Llangollenből 3 db I. díjjal jött haza 1982-ben a Bartók kórussal, 1991-ben pedig a máltai La Vallettában rendezett versenyen kaptak 2 db I. díjat és a verseny Nagydíját. Fasang Árpád után ő lett a Pedagógus Szakszervezet Központjának zenei munkatársa. Mindig részt vett a Pedagógus Szakszervezet kórusainak országos találkozóján.

Pedagógiai tevékenységéért 1981-ben Földes Ferenc díjat, 1992-ben Apáczai Csere János díjat kapott. Kórusvezetői munkáját 1983-ban SZOT-díjjal, 1988-ban a Munka Érdemrend Ezüst fokozatával ismerték el.

A kórusvezetői munkája mellett nem hagyott fel pedagógiai tevékenységével: a VI. kerületi zeneiskolából a XIII. kerületi zeneiskolába ment, ahol szolfézst és összhangzattant tanított. Ma is használjuk az 1984-ben kiadott Szolfézs antológiát, ami Németh Rudolf, Nógrádi László és Puster János közös munkája volt.

A 90-es években, amikor a KÓTA lapját, a ZeneSzót szerkesztettem, többször fordulhattam hozzá cikkért, kritikáért. Rendszeresen bejárt a KÓTÁba, részt vett szerkesztőségünk megbeszélésein.

Idekívánkozik egy személyes emlékem is: valamikor a 80-as években találkoztunk egy közös ismerősünknél, ekkor ittunk „per tu”-t kávéval, mert ő vezetett, én pedig nem fogyasztottam alkoholt.

Az utóbbi években is rendszeresen találkoztam vele kórusrendezvényeken, ahová mindig eljött, érdeklődött a szakmai élet eseményei iránt.

Megdöbbenve olvastam, hogy 2017. április 2. óta nincs az élők sorában. Nagyon fog hiányozni. Nyugodjék békében!

Kovács Mária