Parlando:
2005/6., 27-29 p.
Los Angeles (USA), 2004. november 20.-21.
Eckhardt Mária, a budapesti Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont igazgatónője a következő szavakkal köszöntötte a versenyt:
Kedves Résztvevők, Zsűritagok, Liszt Barátok!
A Los Angeles-i Liszt
zongoraverseny gondolata 14 évvel ezelőtt öltött testet először.
Szerencsés voltam, hogy az első alkalommal 1990-ben Pasadenában
tartózkodtam, amikor is 46 fiatal zongorista és 5 énekes mérte össze tudását Liszt
műveinek előadásával. Tapasztalatom szerint a Liszt zongoraversenyek
- mint például a budapesti, utrechti és a weimari -
többnyire állami támogatást élveznek. Csodálatosnak tűnt nekem, hogy két
elkötelezett pedagógus és muzsikus, Geraldine Keeling és Neszlényi Judith, az
amerikai Liszt Társaság kaliforniai szekciójának tagjai elég bátrak voltak
ahhoz, hogy valami tökéletesen újba fogjanak bele, és elég erősnek érezték
magukat ahhoz, hogy csaknem egyedül, a helyi magyar művészetkedvelő
közösség csekély támogatását élvezve véghezvigyék ezt a hatalmas szervező
munkát. Elég ügyesnek bizonyultak ahhoz, hogy mindezt sikerre vigyék, és a Los
Angeles-i Liszt Verseny, azóta hagyománnyá, fontos, nemzetközileg is ismert és
elismert zenei eseménnyé vált.
A „Budapest Koncert”
díjnyertesének játékán keresztül itt Magyarországon is hallhatjuk, hogy e
verseny színvonala fokozatosan hogyan emelkedett alkalomról alkalomra. Biztos
vagyok abban, hogy Liszt Ferenc ezt a versenyt örömmel hallgatná, és mély
benyomást tenne rá a Régi Zeneakadémián, a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban adott
hangverseny.
Kívánok a Los Angeles-i Liszt
Zongoraverseny minden résztvevőjének sok örömöt Liszt zenéjének játékában.
A Mester szavaival élve: „A legkisebbeknek sincs
megtiltva, hogy nagy dolgokról álmodjanak, sőt törekedjenek is nagy
dolgokra, szerényen, képességeikhez mérten.” – „Fokozatosan emelni kell a
zeneművészet megértésének, kultiválásának és gyakorlatának színvonalát.”
(Francia eredetiből fordította: Eckhartd Mária).
Liszt szavainál nem kaphat szebb útravaló bíztatást egy muzsikus sem. Ezeket a szavak tökéletesen indokolják a verseny felépítését, ahol nem gigászi teljesítményekkel lehet csak megjelenni a pódiumon, hanem a szó szoros értelmében minden korosztály, mindenki állóképessége és tudásszintje megtalálhatja a neki való legmegfelelőbbet, sőt, sikerre is számíthat.
A zsűri tagjaként már két évvel ezelőtt is érzékeltem, milyen kitűnő ötlet volt annak a nyolc kategóriának felállítása, mely részben - az ismert módszer szerint- az életkori felosztást, az ezen belüli terjedelmet szabta meg, részben pedig stiláris szempontok alapján tett lehetővé műsorválasztást. Életkor szerint versenyezhettek a következőképpen: 12 éves korig bezárólag, valamint a 13-14 éves korcsoport, 15-16 éves, 17-20, és a 21-35 éves korú versenyzők, megszabott időkerettel, szabad műsorválasztással. Emellett a „hosszabb művek”, „zongoraversenyek” és a „Budapest koncert” címszó alatt is lehetett bővíteni a résztvételt.
Az idei versenyre 135 zongorista és 6 énekes jelentkezett. A zongoraverseny
három helyszínen zajlott párhuzamosan. A zsűri tagjai között megtaláltuk a
Magyarországon is nagy tiszteletnek örvendő Alan Walker zenetörténészt,
Liszt díjnyertes, három kötetes biográfiájának íróját, aki kanadai Ontario
állambeli Hamilton város zenei egyetemének professzora, a magyar származású Ungár Tamást, aki a texasi Christian Egyetem professzora és
a Cliborn Institut alapító
igazgatója, összesen kilenc neves egyetem zongora tanszékeinek vezetőit és
professzorait, az Egyesült Államokban ismert zenei szaktekintélyeket. A
résztvevők nyolcvan százaléka koreai, kínai, japán, többségük már az USA
szülötte. Ám bámulatra méltó volt megtapasztalni azt a fanatikusnak is
nevezhető szorgalmat, amely lehetővé tette számukra, hogy korukat
meghazudtoló nehézségű darabokkal, briliáns zongoratechnikával már egészen
fiatalon is bravúrosan szerepeljenek. Hosszas fejtegetésbe lehetne bocsátkozni
afelől, vajon mi az értéke annak, hogy valaki 10 évesen angyali
könnyedséggel játssza a 
egy-egy etűd vagy virtuóz
mű előadása) 25 dollár, a legnagyobb 150 volt. A Budapest koncert
díjazottjai pénzjutalomban sokkal többet kaptak (például: 1000 dollár - Dániel
díj, melyet Dániel Ernő zongoraművész feleségének az Amerikában
Kodály módszert oktató Dániel Katinkának felajánlása tett lehetővé, a
Rozsnyai Zoltán Emlék-díj 300 dollár, az Amerikai Liszt Társaság díjai, és magánszemélyek
által adományozott díjak, kiknek neveit, felajánlásuk összegével együtt a
rendezők felsorolták a versenyfüzet hátulján, jól látható helyen).
Emellett az első díjas repülőjegyet kap majd májusban Magyarországra,
azért, hogy a Liszt Ferenc Emlékmúzeum matiné hangversenyeinek egyikén
előadhassa műsorát. Micsoda kitüntetés „Liszt házában” játszani!
Vajon hogyan gondolkodunk mi erről az előadóteremről?
Volt ennek a versenynek a két évvel ezelőttihez hasonlóan egy magyar résztvevője is. Akkor Borbély László hozott sikert a magyar zeneoktatásnak, ez alkalommal Mali Emese fiatal zongoraművész, doktorandusz hallgató, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola korrepetitor tanára.
Mali Emese
Emese négy kategóriában is elindult és mindenhol díjazott lett! Az összesített versenyben ő nyerte el az Amerikai Liszt Társaság Díját, mint olyan versenyző, akinek összesített pontszámai a legmagasabbak voltak. GRATULÁLUNK!
E verseny az egyetlen Liszt verseny Amerikában. Nem titkolt célja Liszt művészetének, műveinek népszerűsítése. A verseny felépítését, felosztását az amerikai körülmények mérlegelése alakította ki. Öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy ott lehettem, „ítélkezhettem”, kicserélhettük véleményeinket, szemtanúja lehettem annak, hogy két ember milyen rendkívüli szervező munkára képes annak a célnak érdekében, amelyben hisz, amelyet fontosnak vél. Valamennyi magyar muzsikus nevében szívből köszönjük tevékenységüket.
Ábrahám Mariann