Avedikian
Viktória*
EGY KOMPLEX, EMBERKÖZPONTÚ MÓDSZER
A SZABAD ZENEI KIFEJEZÉSÉRT**
Vajon miért oly gyakori az a jelenség, hogy a tanítás, az oktatási munka során hajlamosak vagyunk megfeledkezni az egyik legfontosabb aspektusról, az emberi oldalról? Az emberi szervezet egy kitűnően megalkotott csoda, melynek azonban a helyes működéshez odafigyelésre, karbantartásra van szüksége. A gyermek még képes figyelni a szervezete által leadott jelekre, hiszen ha megbetegszik, a legaktívabbak is lepihennek, kialusszák betegségüket, de különböző sporttevékenységekkel is fenntarthatják az megfelelő egyensúlyt, tehát jól érzékelik, ha külső környezetük nem megfelelően reagál belső szükségleteikre. Vajon a XXI. század zenepedagógusai és muzsikuspalántái képesek-e odafigyelni a jelekre, amelyek nélkül nem válhatnak igazán jó és felszabadult zenészekké?
Jól tudjuk, a mai oktatási követelmények nem kedveznek a zenetanulásnak. Az egyre növekvő kötelező tananyag elsajátítása óriási energiát kíván a tanulóktól, és egyre inkább háttérbe szorul mindaz, ami éppen segíthetné őket közismereti tanulmányaikban. A legoptimálisabb teljesítményhez viszont a körülmények, a feltételek nem mindig a legkedvezőbbek. Egy túlságosan leterhelt tanuló nem biztos, hogy képességei legjava szerint tud teljesíteni, akár az iskolában, akár otthon, amikor gyakorol, vagy a zeneórákon, amely komoly munkát, energiafelhasználást jelent. Arról is kevés szó esik, hogy a pedagógus hogyan tud megfelelni az egyre magasabb követelményszintnek. A munkaképesség problémájával igen keveset törődnek, azonban a módszer kitalálói, fejlesztői és alkalmazói úgy vélik, a munkaképesség-gondozásának az iskolában kell történnie. Ehhez kíván elméleti és gyakorlati segítséget nyújtani a Kovács-módszer, és a megjelent tanulmánykötet.
Dr. Pásztor Zsuzsanna a ’60-as években, kezdő tanárként ismerkedett meg Dr. Kovács Géza kutatásával, melyet a zenei munkaképesség-gondozás témájában végzett, és tanítási gyakorlatában hamar felismerte e módszer jótékony hatását. Az elsajátított, bevált gyakorlatokkal elérte, hogy a fáradt növendékek frissebben, hatékonyabban dolgoztak az órákon, a hangszernélküli mozgásgyakorlatok nagyban elősegítették az előrehaladást, a könnyebb és eredményesebb tanulást és tanítást.
Jelen könyv a Kovács-módszer alkalmazásának lehetőségeiről számol be: dr. Pásztor Zsuzsa két bevezetésével, tizenegy tanulmányon keresztül ismerteti meg olvasójával a módszer pedagógiáját. A szerzők – érdekes módon kivétel nélkül mind nők – olyan zenepedagógusok, akik az utóbbi években igen jó tapasztalatokat tudnak felmutatni, és mindannyian pozitív eredményeket értek el a Kovács-módszer segítségével. A szerzők között van olyan tanár is, aki már 2000 óta végez kutatásokat, és azóta ezzel a módszerrel dolgozik. Vajon érdemes-e jelentőséget tulajdonítani annak, hogy a kötetben csak nők számolnak be eredményeikről? A nők feltehetően fokozott érzékenységgel bírnak, és nagy türelemmel viseltetnek a növendékek iránt. Akik szívesen vállalják az aprólékos munkát, feltehetően mindenre kiterjedő figyelemmel rendelkeznek.
A kötet három nagy fejezetre tagolódik. A bevezetés után a hangszer nélküli mozgás-előkészítéssel kezdődik, melyben megismerhetjük az óvodai előkészítő munkát, majd betekintést nyerünk a fogyatékos gyermekekkel való foglalkozásba is. Ezután négyféle hangszeres óráról – hegedű, gitár, zongora, furulya – kapunk képet, valamint a rézfúvós órákon alkalmazott gyakorlatokat is megismerhetjük. (Talán érdemes lett volna az ütősök számára is néhány gyakorlatot ajánlani, hogy valamennyi hangszercsoport képviseltesse magát.) A következő nagy fejezet a bevezetést követően a túlzott lámpaláz problémakörével foglalkozik, melyben három tanulmány olvasható, végezetül a foglalkozási ártalmak és korai megelőzésük lehetőségeit ismerhetjük meg egy beszámoló erejéig.
A hangszer nélküli mozgás-előkészítés bevezetésében Dr. Pásztor Zsuzsa felhívja a figyelmet a Kovács-módszer személyiségformáló hatására. Jól tudjuk, mennyire kevés idő jut a zenetanulásra, ezért tudatosan ki kell használni az adott időt. Melyik tanár ne vágyna arra, hogy növendéke mindig friss és kipihent legyen, erőteljes keringéssel, képzett izomzattal, fejlett mozgáskoordinációval rendelkezzen. Ahhoz, hogy a hangszert megfelelően kezelje a gyermek, a szervezet megfelelő előkészítésére van szükség. Ahhoz, hogy képes legyen küzdeni a korai elfáradással, jól viselje a többlet-terhelést, a gyakorláshoz elengedhetetlenül szükséges a megfelelő állóképesség fenntartása, azaz a fizikai, manuális és motorikus feladatok megalapozása. Miben segít még a Kovács-módszer? Segít abban is, hogy kialakuljanak a gyors reflexek, továbbá elősegíti a jó tartást és a helyes légzést. A gyakorlatokkal kialakul a finom mozgáskoordináció, és az érzékszervek kiműveltségében is óriási segítséget nyújthat. Ez a módszer nagy szerepet játszhat az idegrendszeri stabilitás kialakításában, valamint a szereplési alkalmasság megszerzésében is. Mindezek persze csak akkor érhetők el, ha folyamatos gondozás történik, és a szükséges élettani háttér-feltételek is adottak. Dr. Pásztor Zsuzsa úgy gondolja, hogy eredményes, örömteli zeneoktatáshoz elengedhetetlen a Kovács-módszer, mely egy komplex előkészítés jelent. A módszer célja: a növendék felkészítése arra, hogy tudatosan foglalkozzon önmagával, első hangszerével, azaz saját szervezetével. A végcél pedig a szabad zenei kifejezés. Azonban a testi-lelki stresszhatások, túlterhelések, kifáradások nagyon hamar kudarchoz vezetnek, a helytelen beidegződések megakadályozzák a szabad zenei kifejezést.
A mozgásfejlesztést már az óvodai zenei foglalkozásokon kell elkezdeni, ahol a képességfejlesztésben eredményes munkát végezhetünk. A motorikus-manuális képességeket már itt érdemes megalapozni, mely a gyerekek későbbi általános iskolai helytállását is segíti. Persze itt elsősorban közvetett hatásról van szó. A heti két órás foglalkozásokon már léggömbökkel tornáznak a gyerekek, és elsajátítják a mélylégzést is. A tanulásban akadályozott gyermekek zeneoktatása speciális terület, ahol a módszer komplex módon bekapcsolja az egész szervezetet, az egész idegrendszert. Itt a gyerekek megtanulják az egyenletes lüktetést, a mérőütést, elsősorban a figyelemre helyezik a hangsúlyt. Óriási segítséget nyújthat a módszer a kezdő hegedűsöknél is, hiszen ennél a hangszernél nagyon fontos a laza kéz. A sajátos fizikai problémák, mint a görcsös hangszerkezelés, a rossz testtartás és légzés, továbbá a lámpaláz és izom-izületi fájdalmak kialakulása ellen kiváló mozgásfoglalkozásokkal, különböző léggömbös gyakorlatokkal ismerkedhetünk meg. A gitároktatásban szintén jól alkalmazható a léggömb, hiszen az ujjakkal pattogtatni, ütögetni lehet rajta, a csuklót is lehet ugráltatni, de a könyök, váll, kar, kéz, láb is bekapcsolódhat a gyakorlatokba. A zongoratanításban játékos, örömteli feladatok segíthetik a természetes mozgású hangszerkezelést. Itt a cél a fizikai gátlás feloldása, melyhez a léggömbön kívül a labdát, valamint az ugrókötelet, bordásfalat is segítségül hívták. Ez a fajta mozgás-előkészítés a technikai feladatok megoldásában is segít, és ezáltal nem csak a kezeket, hanem az egész embert tanítja zenélni. A furulyaoktatásban a görcsös, merev testtartást, nehézkes kézmozgást könnyíti meg a módszer, hiszen a sikeres és örömteli muzsikáláshoz könnyű, puha kéz kell. A léggömb itt is fontos kellék. A szabadabb játékkal a lámpaláz is csökkenhet. Ha a növendék egyénre szabott mozgásanyagot kap, otthon is gyakorolhatja a feladatokat. A szakközépiskolai rézfúvós oktatásban a hangszerből adódóan a légzésszabályozás tudatosítása az elsődleges szempont. A tanulmány alaposan foglalkozik a helyes légzés, fordított légzés kérdéséről, valamint az oxigénellátás zavarairól is. Körüljárja mind a hipoxia, mind a ventilláció kérdéskörét, megtudjuk, mi a jelentősége a támasznak, azaz a levegőoszlopnak, és mit értünk körkörös légzés alatt. A szerző a szakiskolás növendékeknél végzett vizsgálatok tapasztalatait gyűjtötte össze. A módszer részeként életmódváltásra kíván példákkal szolgálni, továbbá szakmai eredményekről, sikerekről számol be. Felhívja a figyelmet a veszélyeztetett növendékekre, és új életmód-modellt javasol.
A túlzott lámpaláz problémája című fejezetben három tanulmány vizsgálja ezt a máig megoldatlannak számító kérdéskört, mely bonyolult, kiszámíthatatlan, és nehezen kezelhető. Mégis úgy tűnik, a Kovács-módszer erre a nehezen megoldható problémára is alkalmas lehet. A szubjektív, misztifikáló nézetek ellenére úgy vélik, a túlzott lámpaláz az aktuális idegi-fizikai kondíciótól függ. A vizsgálatok során több példával szembesülhetünk. A módszer egyedülálló módon természettudományos alapú koncepcióval segít, és élettani oldalról vizsgál, mely szerint regeneráló életrend és edzésprogram beállításával normalizálható a vegetatív idegrendszer, és legyőzhető a túlzott lámpaláz is, mert kialakul a stabil fizikai és idegállapot. A vizsgálat kérdőíves felmérésekkel történt. A tanulmány kiemeli a megelőzés fontosságát, stressz elleni gyógymódokkal kíván segíteni. Megismerjük a gyógyszeres kezelésen kívül a jóga, az akupunktúra, a tai-csi, az ájurvéda, a masszázs, az aromaterápia, a természetgyógyászat, sőt a hipnózis, valamint az Alexander-módszer jótékony hatását is. Óva int olyan látszatmegoldásoktól, mint az alkohol és a dohányzás. Mindent gyakorlati példákon keresztül kíván bemutatni.
A Foglalkozási ártalmak és korai megelőzésük lehetőségei című fejezet időszerű problémákkal foglalkozik, olyan kérdéseket boncol, melyről valóban beszélni kell. Tanulmányában a szerző a szakiskolásoknál végzett felmérésből indul ki, mely szerint a növendékek 80%-a szenved az elfáradástól, s ez ellen a legtöbben olyan szerekhez nyúlnak, mint a kávé, a tea, a különböző vitaminkészítmények, valamint a cigaretta. A munkabírás ellen veti fel a napi közlekedés problémáját, az elégtelen alvást, a pihenés hiányát, továbbá a rendszertelen táplálkozást, és a kevés folyadékbevitelt. Sajátos munkaterhelésként kezeli a gyakorlás, bemelegítés kérdéskörét is.
A könyvben olvasható tanulmányok egytől egyig eredményes kutatásokkal bizonyítják a Kovács-módszer hatékony szerepét és pozitív hatását. Minden egyes tanulmány megfelelően illusztrált, színes fotókkal és táblázatokkal teszik érthetőbbé az adott témát. A tanulmányokat sok esetben kérdőíves vizsgálatok eredményei támasztják alá, a statisztikai számadatok önmagukért beszélnek. Minden esetben könnyen adaptálható gyakorlatokkal teszi érdekessé és könnyen emészthetővé az elméleti ismereteket, melyet mi sem bizonyít jobban, minthogy zeneiskolás gyermekem is örömmel, nagy érdeklődéssel forgatta, olvasta a könyvet, sőt kipróbálta a benne található gyakorlatokat is. A kötet végén található irodalomjegyzék az érdeklődő pedagógusok, kutatók számára is remekül használható, sőt kiemelendő, hogy a zongoristákról szóló tanulmányban kottára is hivatkozik a szerző.
A Kovács-módszer valóban egy komplex, emberközpontú módszer, melynek legfőbb célkitűzése – és mindegyik tanulmány ezt kívánja hangsúlyozni és igazolni –, hogy a növendék sikeres zenész és egyben boldog ember legyen. A kötet egy természetes módon elérhető módszert mutat be a szabad zenei kifejezés érdekében.
Budapest, 2009. február