Márkusné
Natter-Nád Klára*
A győri Liszt Ferenc
Zenei Alapfokú Művészeti Iskola előadása
A győri Vaskakas
legendája. Zenés mese
A győri vaskakas a Dunakapu
téri díszkúton[1]
A négynapos IX. Győri Zenei Nevelési Konferencia keretében 2017. május 12-én délután voltak a szekció programok. Ekkor tartotta a Zeneiskola a „Zenés mese”első nyilvános előadását. A mese feldolgozásának alapja a Győri Vaskakas legendája. Zenéjét Laczi Emőke szerezte, vezényelt Gerencsér Zoltán, a háttérképeket, amelyek színesítették az előadást, Vértes Kornél festményeinek felhasználásával Sirgely Csaba készítette. Vértes Kornél kivételével mindhárman a zeneiskola tanárai.
Az inspirációt 2016 tavaszán egy pályázati lehetőség adta a tantestület egy vállalkozó kedvű csoportjának. Az iskolában nagy hagyományai vannak a csoportos muzsikálásnak, kamarazenének. A hangszerjáték alapjait mindenkinek egyénileg kell elsajátítania, ám a döcögős első évek után megnyílik a lehetőség a zene talán legértékesebb és leginkább örömöt adó ágára: a társas zenélésre. A zongora tanszak jó ideje minden évben létrehozott egy zenés meseelőadást, ez már jól működő gyakorlat volt. A nagyobb lehetőségeket figyelembe véve úgy gondolták, hogy olyan mese kerüljön megrendezésre, melyben a zongora mellett a többi hangszercsalád tagjai is szerepelnek. A nyár folyamán kidolgozták a zenei és szöveges anyagot.
A következőben a – szervező, rendező, karnagy – Gerencsér Zoltán szövegéből idézek: „Már a legelején elhatároztuk, hogy ez az előadás teljesen a miénk lesz; azaz saját zenét és saját szövegkönyvet írunk és természetesen, csak az iskola növendékei fognak a projektben szerepelni! Ilyet tudtunkkal a hazai zeneiskolai keretek közt még senki sem csinált! Témául nagy egyetértésben szintén olyasvalamit választottunk, ami a miénk: a győri Vaskakas legendáját. A lokálpatriotizmusra nevelés kérdéskörére és a történet szomorúan aktuális felhangjaira akkor talán még nem is gondoltunk. Később annál többet… Miután elkészült a dramatizált szöveg, Laczi Emőke kolléganőm vállalta a tizenkét zenei betét kompozíciós munkáját.
Szeptember elején megtudtuk, hogy a pályázat sajnos nem nyert. Bevallom, (a pályázat sikertelenségétől lehangoltan) inkább becsületből, mintsem lelkesedéssel álltam neki a feladatnak, hogy az előadás egyik koordinátora és karmestere legyek. Aztán egyszer a 2-es teremben Emőke belejátszott az első darab zongorakivonatába, és akkor azt éreztem, itt valami olyan születhet, ami nem mindennapi!
Megindult a nagy „növendékvadászat”, hogy a zene a potenciális előadók személyére szabva készülhessen el. A résztvevők száma aztán a próbafolyamat alatt szépen dagadt, a végleges változatban tizennyolc tanárunk, harmincegy növendéke szerepelt. Nagyon változatos társaság gyűlt össze, mind életkorát, mind képzettségét tekintve.
És innentől minden további szavam a köszöneté. Kedves Emőke! Köszönöm szépen, hogy vállaltad ezt a hatalmas munkát! Amit létrehoztál, az túlzás nélkül bámulatos! Azért napjainkban nem sűrűn fordul elő az, hogy tizenéves gyerekek nem egy popslágert, hanem egy „kortárs klasszikus-zenei darab” fülbemászó dallamait fütyörészik másnap a közismereti suli folyosóján. (Én a Kálvária úti iskolában többször fültanúja voltam ennek!)
Köszönöm nektek kollégáim azt a rengeteg plusz munkát, amit a – zeneiskolás mércével mérve gyakran igen nehéz szólamok betanítására fordítottatok! Köszönöm nektek, kedves gyerekek, kicsik és nagyok, hogy vállaltátok a megmérettetést! Megszólalt a kezünk alatt a Vaskakas!”
Remek kis zenekar foglalta el a színpadot. Vonósok, fúvósok, ütősök. A zongora betétszámokat mindig más zongorista játszotta. Az előadás során két narrátor szerepelt, egy (4-ik osztályos) kislány és egy (6. osztályos) fiú. 12 tételben felváltva mondták el a történelmi esemény sorozatot, háttérben megjelent a színes vetített képes illusztráció majd a karnagy Gerencsér Zoltán intésére megszólalt az esemény jellegét kifejező – zene.
Az 1-ső tételben a harangok szólaltak meg. A 3-ik tétel, Győr kereskedő város jellegét imitálta ötletesen megszólaló állathangokkal. A történet középpontja, hogy a törökök elfoglalták a várost. A 4.-,5.- és 6-ik tétel ezt illusztrálja: a hódítók bevették magukat a városba, őrtornyot építettek és a csúcsára egy szélkakast tűztek, a lába alá török félholdat erősítettek. A képen megjelenik Mahmud Ali pasa, kijelenti: ez a város akkor lesz újra szabad, ha a Vaskakas kukorékolni kezd. A következő 7-11-ig tartó tételek érdekes története, zenéje és képei azt illusztrálják, miként mentette meg János a kovácsmester fiatal legénye a várost, a „fémkakas” hangos kukorékolásával. A 12-ik tételben a Narrátor utolsó mondata: Ma sok év után a híres Kakas a Győri Városi Múzeumban látható.
A Zeneiskola dísztermét zsúfolásig megtöltő közönség körében nagyon nagy sikert ért el az előadás. Őszinte elismerés és köszönet illeti Szakács Erika igazgatónőt, az iskola vezetőségét, hogy ez a nagysikerű produkció, 18 tanár több mint 30 növendékének közös munkájával megvalósulhatott. Bár a próbák időponti egyeztetése sok nehézséggel járt, úgy a növendékek, mint a tanárok érdekesnek és élvezetesnek találták a betanulás folyamatát, a közösségi munkát, az együttműködést. Az igazi élménypedagógia mellett a téma választásával – a város közel 750 éves múltjából elevenített fel részleteket – a lokálpatriotizmusra nevelés is a legtermészetesebb módon valósulhatott meg.
Csak azt kívánhatjuk, hogy ez a remek kezdeményezés példát mutatva nagyobb publicitást érjen el. Terveik szerint szeptemberre a CD is elkészül a „Zenés mesejáték” teljes bemutatásával, reméljük, sokfelé eljut, sokan megismerhetik.