“TEHETSÉGGONDOZÁS
KODÁLY SZELLEMÉBEN”
A Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület
2017. év májusi továbbképzési programján részt vett tanárok beszámolóiból
Az Egyesület a Magyar Művészeti Akadémia
támogatásával ismét tanártovábbképzést tarthatott 30 órás akkreditált
programjának megismertetésére. A 2017. május 24-26-ig, az ELTE BTK Zenei Tanszékén tartott továbbképzésre
néhány nap alatt maximális létszámmal lezárult a jelentkezések elfogadása.
(A továbbképzés iránti nagy érdeklődést jelzi, hogy a
májusi képzésről olyan nagy számban maradtak le jelentkezők, hogy
részükre az ősz folyamán - a Magyar Művészeti Akadémia
megtisztelő és ismételt támogatásával – újabb kurzusra nyílik mód.)
A továbbképzésre
jelentkező ének-zene tanárok, hangszeres tanárok, óvónők és
gyógypedagógus kollégák az ország minden részéből érkeztek, különböző
iskolatípusokból, állami és egyházi iskolákból, alsó fokú és középfokú
intézményekből egyaránt.
Az Egyesület vezetője a májusi képzés során most is pontosan meghatározta és kérte a
szükséges dokumentumokat a képzésre jelentkezőktől. (Jelentkezési
lap, Felnőttképzési szerződés, és a felsőfokú végzettség igazolása.)
Az előző képzésekhez
hasonlóan mindhárom napon rövid Napi hangulatértékelést kellett készíteni a
résztvevőknek, majd a továbbképzést követően egy Adaptációs terv megírásával kellett eleget tenniük a
hivatalos elvárásoknak. Ezt követően kapják meg az ún. Tanúsítványt, amely igazolja a
képzési program eredményes elvégzését.
Az alábbi dolgozatok az
Adaptációs terv formájában készült beszámolók közül kerültek kiválasztásra.
1. Fenyőné Kalla Zita
zongoratanár (Zeneiskola, Gyöngyös)
2. Szilágyiné Botos Mária ének-zene
tanár (Kodály Zoltán Általános Iskola, Nyíregyháza)
3. Kovács Ágota Hanna ének-zene
és szolfézstanár (Zeneiskola, Gimnázium, Tata)
1.
Fenyőné Kalla Zita
dolgozata
"Az általános iskola célja: a
teljes embert megalapozni. Zene nélkül nincs teljes ember..." Kodály örökérvényű gondolatai és
világszerte ismert koncepciója a mai kor pedagógusa számára is fontos
útravalóval szolgál. A Psalmus Humanus
Művészetpedagógiai Egyesület a kodályi hagyaték ápolására, annak integrált
művészetpedagógiai programba illesztésére jött létre.
K. Udvari Katalin gordonka- szolfézstanár, az
Egyesület elnöke,
a képzési program -, a Nemzeti
Tehetségsegítő Tanács által Akkreditált
Psalmus Humanus Kiváló Tehetségpont és az European Talent Point vezetője
Vezetőjük
K. Udvari Katalin tanárnő – aki gyermekként Kecskeméten, az ország
első zenei általános iskolájában tanult - az egyesület elnökeként
szervezte meg a "Tehetséggondozás Kodály szellemében" c. akkreditált
pedagógus továbbképzési programot. A 30 órás, 3 napon át tartó képzésre annak
előzetesen meghirdetett programját megismerve várakozással teli
kíváncsisággal érkeztem: Több, mint fél évszázad elteltével hogyan
gondolhatnánk tovább Kodály elképzeléseit? Miként kamatoztathatjuk azokat a
különböző művészeti ágakban?
Az első
előadáson tanárnő bemutatta a képzési programot kidolgozó
egyesületet, annak tevékenységét. Felvázolta az ének-zene oktatás történetét a
XX. sz. második felétől napjainkig, majd a művészi élmény személyiség
fejlődésben betöltött szerepéről, valamint az érzelmi- és értelmi
intelligenciára kifejtett hatásairól láthattunk egy Vekerdy
Tamással készített interjút. Zeneiskolai zongoratanárként
egyfajta megerősítést kaptam arról, hogy a mostoha helyzetben lévő
ének- zene oktatás és az a munka, amit a gyermekek művészeti nevelésére
fordítunk mennyire produktív: Felbecsülhetetlen jelentősége van a
tehetséggondozásban, a fejlesztésre szoruló gyermekek és a szociálisan
hátrányos helyzetűek
felzárkóztatásában, de az átlagos képességűek komplex nevelésében
is megkerülhetetlen. Ezt támasztják alá a
Barkóczi Ilona-Pléh Csaba által végzett, 1978-ban publikált Kodály zenei
nevelési módszerének pszichológiai hatástanulmánya, és a legfrissebb kutatási
eredmények is..
A kurzus következő
előadója dr. Mindszenty Zsuzsánna volt.
Dr. Mindszenty Zsuzsánna DLA Liszt
Ferenc-díjas karnagy, egyetemi oktató (Eötvös Loránd Tudományegyetem, az ELTE
Pro Musica Vegyeskar és Nőikar, valamint a Musica Nostra Kórus karnagya, a
Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége – KÓTA elnöke
Énektanítás és kórusvezetés
címmel nyújtott segítséget a karvezetőknek, ének tanároknak gyakorlati
tanácsaival, a tananyagba jól beilleszthető kotta-anyaggal, de
hangszertanárként is tudom kamatoztatni szakmai észrevételeit az éneklés és
annak hatásaival kapcsolatban. Kodályhoz hasonlóan szerinte is meg kell
előznie az énekre tanításnak a hangszeroktatást, mert segít a belső
hallás kialakításában, a formálásban,
hangszínárnyalásban, a lüktetés és
ritmus megéreztetésében. Saját tapasztalatom szerint a kisgyermekek a
számukra már ismert és énekelt dallamokat sokkal könnyebben megtanulják a hangszeren
eljátszani. Fontosnak tartom éppen ezért a szolfézs- és hangszertanárok közötti
párbeszédet, mert a két tantárgy anyagának egymásra kell(ene) épülnie ahhoz,
hogy a legjobb eredményeket érjük el.
Öröm volt hallgatni
Kovács Henrik lelkes előadását „A néptánc oktatásban rejlő nevelési
lehetőségekről”. A zene és a tánc szoros kapcsolata lehetővé
teszi, hogy azok egymást erősítve fejtsék ki fejlesztő hatásukat.
Kovács Henrik néptáncpedagógus, adjunktus, egyetemi
oktató
Magyar Táncművészeti Egyetem
Gyakorlatban
is megtapasztalhattuk, hogy a táncolás mennyire igénybe veszi a koncentrációt,
ugyanakkor a mozgáskoordináció is javul tőle. Tánc közben nagy szerep jut
az osztott figyelemnek, az improvizatív elemek pedig növelik a kreativitást.
Ezek a képességek hangszertanulásnál ugyanúgy kiemelt szerepet kapnak, a
fizikai igénybevétel pedig szellemileg is befogadóbbá tesz. Éppen ezért saját
hangszeres óráimon – a "Kovács módszer"-hez hasonlóan –
mozgáspihenőként is szeretném
kipróbálni néhány táncelem alkalmazását.
Régóta meghódítandó
terület számomra a hangszeroktatás idegen nyelven és bár "angolos"
vagyok, hasznos ötleteket merítettem Stipkovits Fülöp
„Zenetanítás német nyelven" c. előadásából.
Stipkovits Fülöp, szolfézs-zeneelmélet tanár, karvezető,
igazgatóhelyettes,
Esztergomi Zsolt Nándor Zeneiskola
Itt
is fontos szempont a megfelelő tananyag kiválasztása és az, hogy mit
mutatunk meg a tanuló által még ismeretlen kultúrából, mivel keltjük fel az
érdeklődését. Érdemes az adott ország gyermekdal-anyagából kiindulva az
egyszerű mondókák, dalok segítségével megalapozni a nyelvismeretet.
Véleményem szerint itt sem elhanyagolható az a tény, hogy mennyivel könnyebben
rögzülnek az idegen szavak, ha azokat zenei, ritmikai környezetbe ágyazva
tanuljuk. Ezen kívül a jó hallás eredményesebb nyelvtanulást tesz
lehetővé, a tudatosan fejlesztett ritmusérzék segítségével pedig
megrövidül a számunkra idegen hanglejtésű nyelv elsajátítása.
Kaibinger
Pál segítségével átfogó képet kaptunk a zeneoktatás gyógypedagógiában betöltött
szerepéről, a zeneterápia személyiség-formáló erejéről.
Kaibinger Pál gyógypedagógus, énektanár, tankönyvíró
a Bárczi Gusztáv Gyakorló Általános Iskola és
Módszertani
Központ (Budapest) igazgatója
A
zene pozitív hatásait fiziológiai, kulturális és szociológiai szempontból
vizsgáló kutatási eredményekről, a tehetség-típusok sajátosságairól, a
muzikalitás és zenei tehetség öröklődéséről is érdekes információkhoz
jutottunk. A zenélés organikus hátterének vizsgálatával a jobb- és bal
agyfélteke funkcióit ismertette tanár úr, rávilágítva arra, hogy a zene az
egyetlen olyan művészeti ág, ami mindkét agyféltekét dolgoztatja.
Érdekes
volt hallani Langdown Down "Idiot savant" – elméletéről és
bepillantást nyerni az ULWILA-módszerbe. Ez utóbbit biztosan ki fogom próbálni
a kottaolvasás tanításánál. Kitért a normál és gyógypedagógia
összehasonlítására, a módszertani különbségekre. Ennek a résznek kapcsán merült
fel bennem, hogy sok gyógypedagógiában használt eszköz bevethető lenne az
egyre több "problémás" gyermeket kezelő normál oktatásban is
mivel a két terület sok esetben nem különül el élesen egymástól. Mindenesetre
meggondolandó, hogy az egyre nehezebben fegyelmezhető átlagos
képességű gyerekek számára nem lenne-e üdvös arányaiban magasabb
óraszámban tanítani a "mostohagyermekként" kezelt készségtárgyakat.
ULWILA színes kotta
Nagy hatást gyakoroltak
rám dr. Pásztor Zsuzsanna előadásai az "Egészséges életmód"-ról,
valamint a "Munkaképesség és tehetséggondozás"-ról.
Dr. Pásztor Zsuzsa zenetanár, egyetemi oktató
(Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem,
Eötvös Loránd Tudományegyetem)
Napjaink
oktatási rendszerének súlyos hiányosságára mutat rá a "Kovács
módszer" hirdetőjének és továbbadójának tézise, miszerint a
pedagógiai folyamatban a követelmények és a terhelés messze felülmúlják a
munkaképességet és a teherbírást. Nem véletlen, hogy maga Kodály indítványozta
a munkaképesség-gondozás kutatását 1959-ben. Holisztikus szemléletű
tudósként maga is azt vallotta, hogy "A zene első szerszáma maga az
emberi szervezet... értő módon
kell gondoznunk." Sajnos a jelenlegi rendszerben erre nagyon kevés
figyelem, idő és energia jut, pedig a kutatási eredmények azt igazolják,
hogy a jól szervezett munkaképesség-gondozás többszörösen megtérül. Jó
teherbírás nélkül komoly tehetségek kallódhatnak el, márpedig ezt nem engedhetjük
meg magunknak. Jobban ki kellene aknáznunk azokat az eszközöket, amelyeket a
"Kovács módszer" nyújt számunkra az eredményesebb tehetség-gondozás
segítésére. Munkám során a zongora órákon biztosan alkalmazni fogom a
"mozgás-pihenő" gyakorlatokat, amikhez hasonlóval már eddig is
próbálkoztam, csak nem ilyen tervszerűen felépített formában. A
nagyméretű lufikkal végzett gyakorlatok kifejezetten lazító hatásúaknak
bizonyultak, a teljes játszóapparátust aktivizálva nagyon jól alkalmazhatóak a
hangszerjáték előkészítésében. Tanítás közben gyakran szembesülök az
elfáradás következményeivel: a legtöbb tanuló a 12 órányi napi munka után már "alig
használható" délután 5-6 óra körül, amin nem sok csodálkoznivaló van. Az
érdeklődés csökkenése, a dekoncentráltság, a memória gyengülése
nagymértékben csökkentik a teljesítményt. Ésszerű munkamódszerrel (pl.
szakaszos munkavégzés kisebb pihenők beiktatásával), valamint átgondolt
életmód-programmal sokat tehetünk a stressz negatív hatásai ellen, ami sajnos
már a gyerekeket is súlyosan érinti. Nekünk, pedagógusoknak pedig jó példával
kell elöl járnunk (pl. nem baj, ha kocogás vagy bármilyen más sporttevékenység
közben találkozunk tanítványainkkal...).
A képzés keretén belül
érintettük a drámapedagógiát, a vizuális nevelés hatását, a "Kokas-
módszer" segítségével pedig a komplex művészeti nevelés eszközeit
használva vehettünk részt egy zene-, képzőművészet-, tánc
ötvözetéből álló foglalkozáson.
Rachmanyinov: a-moll zongoraverseny ihlette festmény
(Kokas-módszer)
Számomra nagyon hasznos
és sokrétű volt a program, aminek segítségével számos továbbgondolásra
késztető információhoz jutottam. Igazán inspiráló volt!
Gyöngyös, 2017. június
12.
2.
Szilágyiné
Botos Mária dolgozata
Mindenekelőtt
szeretném kifejezni tiszteletemet és nagyrabecsülésemet a program létre
hozóinak és szervezőinek, hogy részese lehettem a kurzusnak.
A
kiváló szakemberek előadásai egyrészt megerősítettek abban, hogy jó
úton haladok, jó az, ahogy nap, mint nap az osztályokkal dolgozom, másrészt
mondanivalójukon elgondolkodva, tapasztalataikat hallva új ötleteket
merítettem, melyeket beilleszthetek a mindennapjainkba.
Maximálisan
magaménak érzem a Mindszenty Zsuzsánna által említett
alappillérek
fontosságát:
- a legértékesebbet adjuk;
- a tanítás középpontjában az éneklés álljon;
- személyiséget formáljunk;
- zenei igénytelenség felszámolása.
Alsó
tagozaton tanítva kapcsolatban vagyok az óvodákkal, nagycsoportosaikat
látogatva mintegy felmérem zenei képességeiket. Ezeken a tájékozódó
látogatásokon – a képzésen hallottakon felbátorodva – bátrabban használom majd
a mondókázás változatos formáit mozgással, mutogatással, ritmushangszerrel
kombinálva. A ritmuszenekar – mint azt ki is próbáltuk –, de magam is
tapasztaltam, hogy minden korosztálynál sikertörténet lehet. S nemcsak a
többségi iskolákban, hanem a speciális intézményekben tanuló gyerekeknél is.
Talán ott még inkább a siker.
A
ritmus – mozgás, a ritmus – éneklés, illetve az éneklés – mozgás élménye és
hatása kivételes a gyógypedagógiai oktatást igénylőknél. Tapasztaltam,
hogy az ő nevelésük és fejlődésük egyik fő mozgatója a zene. Ám
a zene egyben híd és kapocs is lehet a többségi iskolákban tanulókhoz.
Lakhelyemen,
a Csodavár Korai Fejlesztő Központban tapasztaltam, hogy milyen fontos a
ritmus, a zene a fogyatékkal élők életében. (ld. Montessori tanításai.)
Továbbra is szándékozom folytatni az önkéntes munkát az említett intézményben.
Hasonlóképpen célom a Down Egyesület által életre hívott „Mindenkinek
becsengettek!” mozgalom további támogatása és programjukban az aktív részvétel.
E törekvés lényege, hogy fogyatékkal élő, speciális intézményben tanuló
gyerekeket integrálnak a többségi iskolákba. Itt a fő cél a másság
elfogadása, az egymással szembeni tolerancia kialakítása/ erősítése. Ebben
a programban kétszer volt alkalmam részt venni, a legutóbbi május végén ért
véget. Egy autista kisfiú 10 héten át, heti 1 alkalommal látogatta az osztály
ének óráit. A kezdeti tartózkodást az éneklés, a ritmushangszerek használata, s
a
közben
kialakult vidámság - mely olykor az össze-vissza kopácsolás hozadéka volt -,
hamar feloldotta. A fogadott gyermek egyre bátrabb magabiztosabb lett, melyet
igazolt a programot záró gálán nyújtott produkció. Kánonban és két szólamban
énekeltünk.
Az
autista gyermek fogadása és jelenléte a fogadó osztálynak is nagymértékben
javára vált. Egyébként is missziómnak tartom a fogyatékkal élők segítését,
úgy érzem ezen az úton nagyot léptünk az osztállyal. Így érthető, hogy
örömmel hallgattam Kaibinger Pál eredményeit és tapasztalatait, melyeket –
jegyzeteimet áttekintve – folyamatosan tudok majd használni ebben a témában.
Kaibinger Pál
S
milyen érdekes, itt is visszaköszön a Mindszenty Zsuzsánna által említett alappillérek
egyike: személyiséget formáltunk a ZENE segítségével.
Dr. Mindszenty Zsuzsánna
Úgy
gondolom, nagyon ide kívánkoznak a néptánc oktatásról hallottak is, hiszen ott
is „kulcsszó” a RITMUS. A ritmus „kijárása”, „kidobbantása” nagy segítség a
ritmikai készség fejlesztésében, s mindez játékosan, élmény dúsan, vidáman.
Kovács Henrik adjunktus úr ritmuskártyái ebben óriási segítséget nyújtanak.
Amellett, hogy az egyes ritmikai elemeket, illetve ütemfajtákat gyakoroltatja
és rögzíti, a memória fejlesztésében is szerepet kap. Az iskolai ének szertár
fejlesztésénél
igyekszem meggyőzni a vezetőséget az eszköz hatékonyságáról. Addig is
az egyszerűbb ritmuskártya, ritmus lottó, ritmus virágok és élő
ritmuselemek segítségével teszem észrevétlenné és játékossá az órákat.
Örömmel
hallottam a képzés több előadójától a játszás, a játékosság
előnyeiről, a játék fejlesztő hatásáról. Talán nem sértek meg
senkit, ha a Kovács-módszert „lejátékozom”, de biztos vagyok abban, hogy a
gyerekek elé sem úgy tárjuk, hogy most a Kovács- módszer alkalmazzuk, inkább
egy kis játékra hívjuk őket.
Már
ismertem a módszert, egy Kokas tanfolyam kapcsán találkoztam vele. Akkor is
tetszett, ahogy dr. Pásztor Zsuzsa tanárnő elénk tárta, mégis az évek
során lankadt a módszer iránti figyelmem. Hálás vagyok az újabb ösztönzésért,
igyekszem ébren tartani az érdeklődést.
Az
előzőekben csak érintettem az iskoláskor előtti zenei nevelést,
melyet magam is nagyon fontosnak tartok. Vass Veronika tanárnő csak
megerősített ebben. A hitet és az elhivatottságot éreztem minden szavában.
Nagyon szimpatikus a leendő édesanyáknak szánt tanítása, dalolása.
Vass Veronika pedagógia, ének-zene szakos tanár
(Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola)
Azt
gondolom, hogy a Psalmus Humanus
Művészetpedagógiai Egyesület e kezdeményezése követendő. Komolyan
elgondolkodtam hasonló foglalkozások szervezésén.
Amint
azt az egyesület is hangoztatja, valóban nem mindegy, hogy a
születendő/újszülött gyermek mit hall. S valóban, sok anyát megtaníthatunk
arra, mit adjon a ZENE világából gyermekének (a felvételen láttuk élénk
érdeklődésüket), s ezt végig kísérheti a további nevelési éveket. Szükség
van erre, mert sajnálattal tapasztalom, hogy igen sok óvodában elfelejtik a
Kodályi törekvések fontosságát. (Véleményem szerint a középfokú óvóképzés megszüntetésével
nagy űr keletkezett ebben a témában.)
Ezért
továbbra is keresem majd a kapcsolatot óvónőkkel, óvodákkal. Bemutató
foglalkozások tartása, azok megbeszélése már eddig is színesítette az iskolai
életünket. Ezeket továbbra is szeretném folytatni. Az óvodás korosztály
iskolába ”toborzása” címén ún. kórusovi foglalkozásokat tervezünk, amikor az
óvodás gyermekek látogatnak el az iskolába.
Állandó
gondom a kórus repertoár kialakítása illetve bővítése. A képzésen
hallottak után, azokat átgondolva már jönnek az ötletek. A kóruséneklést nálam
kezdőkről lévén szó, egyszerű, de mutatós művek után kutatva
a következőkre találtam:
- Papp Lajos: Kicsinyek kórusa
- Kodály bicíniumai
- Bárdos bicíniumai
- Szőnyi Erzsébet bicíniumai
A
ritmika szerepe fokozottan előtérbe kerül Weöres Sándor verseiben. Nos,
ezek feldolgozásai szerintem kedvesek lesznek a gyerekeknek, hiszen sok verset
ismerhetnek a költőtől (pl.: Kocsár Miklós: Aranyágon ül a sármány,
Kutyatár, stb.).
Hangulatos,
vidám és egyben lelkesítő kórusművek lehetnek Balázs Árpád
művei. A multikulturális nevelés egyszerű formája a másnépek dalaival
való ismerkedés magyar nyelven. Erre szerintem kiváló és könnyen
megjegyezhető dalocskákat tartalmazó gyűjtemény (Sebestyén András:
Európai gyermekdalok c. sorozata).
Pillanatkép Vass Veronika „órájáról”
Őszintén
bevallom, hogy a kisiskolások idegen nyelvű éneklésétől kezdetben
tartózkodtam. Ám rá kellett jönnöm, hogy a gyerekeknek ez kihívás, kaland.
Büszkén harsogják az ismeretlen hangzású szavakat és nagyon hamar megjegyzik
azokat. Így munkám során igyekszem továbbra is megtanítani a tankönyvben
szereplő más népek dalainak egyikét, másikát eredeti nyelven is
megtanítani (Áll egy ifjú nyírfa, Részeg tengerész, Táncolunk diridon).
A
kórus tagjai közt lévő idegen ajkú gyerekek tiszteletére pedig megtanulunk
egy-egy dalt az adott nyelven. (Eddig már alkalmunk nyílt héber, libanoni,
kínai és japán dalokat énekelni.)
Az
éneklés jelentőségét igyekszem az iskolán kívül is hangoztatni. A
cserkészet kitűnő helye ennek, hiszen a mozgalom nagy súlyt fektet a
népdalkincs megismerésére. Itt tapasztaltam meg, hogy a gyerekek igenis
szeretnek énekelni. Járjanak bár emelt szinten éneket oktató iskolába, vagy normál
osztályba, nem kényelmetlen nekik az éneklés. Egy-egy népdallal szinte „bogarat
ültethetünk a fülükbe”.
Röviden
összegezve, a képzés elérte célját, nálam többszörösen is tisztelettel és
szeretettel mondok köszönetet a Psalmus Humanus
Egyesület működtetőinek és kívánom, hogy missziójukat töretlen
lelkesedéssel végezzék.
3.
A Psalmus
Humanus-programban ismertetett módszerek sokféle iskolatípusból merítenek. Több
korosztályt, szaktárgyat és társadalmi csoportot is érintenek. Mindegyik
kiválóan alkalmas arra, hogy egy-egy ötlettel gazdagítsuk pedagógiai
eszköztárunkat. Alsó tagozatos gyerekekkel dolgozok, így számomra azok
adaptálhatók elsősorban, amelyek az általános iskolai énekórák akár
mindennapos részeivé is válhatnak és talán nem annyira magától
értetődő az alkalmazásuk.
Vass
Veronikától meríthettünk olyan énekes játékokat, képességfejlesztő feladatokat,
amik biztosan élményt jelentenek az alsó tagozatosok számára és helyenként
színesebbé tehetjük velük óráinkat.
Vass Veronika
A
kínált dallamrepertoárból sok újjal találkoztam, de az ismertebbeket is jó volt
feleleveníteni. A különböző ritmushangszerekkel, furulyával pedig egészen
biztos elnyerhetjük tanítványaink tetszését. A Kovács Henriktől tanult sok
népi gyermekjáték, ami szerencsés
iskolákban
a népi táncórák anyagát is képezik, de véleményem szerint az alsó tagozatos
tanítóképzésben, vagy a szolfézs módszertan részeként is alkalmazhatók mozgalmasabbá
téve óráinkat. A mindennapos testnevelési kötelezettségnek egy néptánc óra is
eleget tehet, de a testmozgáshoz való hozzáállás alakítására nem szükséges egy
egész tanórát áldozni. Az énekórákon előforduló mozgásos feladatok is
kialakíthatják a megfelelő attitűdöt. Ez természetesen csak a mellékes
haszon, valójában a zene mozgással való kifejezése komoly hasznot hajt a zenei
képességek fejlesztésében is. A zene mozdulatokkal, tánccal való
összekapcsolását számos módszeren keresztül megismerhetjük, és alkalmanként ily
módon is fejleszthetjük diákjainkat.
Dr. Bodnár Gábor DLA egyetemi docens,
tanszékvezető ELTE BTK Zenei Tanszék zeneelmélet-oktató, korrepetitor,
zeneszerző és zenei tárgyú tanulmányok írója
A nép játékok iránt
korábban is éreztem vonzalmat és az oktató által adott ízelítő után csak
még nagyobb kedvet kaptam elsajátítani, majd használni az óráimon.
Kodály
talán a legnagyobb hangsúlyt a kóruséneklésre fektette, mert ezt találta az
aktív zenélés mindenki számára elérhető eszközének, a hallásfejlesztés
legjobb módszerének. Mindszenty Zsuzsánnától a kortárs gyermekkari irodalom
széles választékából meríthettünk. Nagyon értékes számomra a számos kotta és
dalanyag, amivel gyarapodtam.
Manapság
elvárt tantárgyak közötti kapcsolódások, komplex szemlélet könnyebben
megvalósítható, ha művészettörténetileg nézzük a korszakokat és
történelemről, irodalomról, képzőművészetekről is tanítunk.
Az idegen nyelvek talán kevésbé adják magukat mind ehhez, pedig ha egy
műdallal eredeti nyelven ismerkedünk meg, akkor a zene megértéséhez a
szöveg megértése elengedhetetlen. A nyelvtanulás és énekoktatás kapcsolódási
lehetőségeiről hallhattam Bodnár Gábortól. Ha rendelkezünk nyelvi
ismeretekkel, akkor az énekórákon is megerősíthetjük a nyelvtanulás
fontosságát a tanulók számára.
Dr. Bodnár Gábor DLA
Erre mutatott gyakorlati
példákat számomra Stipkovics Fülöp.
Stipkovits Fülöp
A vizuális ábrázolást is
szokás a zenével párosítani, ennek érzékenyítő és képességfejlesztő
hatása ismeretes számomra. Ennek gyakorlati kivitelezésére láthattam nagyon jó
példákat a Reikort Ildikó illetve R. Lakatos Klára által tartott
foglalkozásokon.
Reikort Ildikó zenepedagógus,
képzésfejlesztő mesterpedagógus,
Kokas-tanfolyam oktató, IASK zenei
munkatárs, karnagy
R. Lakatos Klára képzőművész,
pedagógiatanár
(Napénekéj Művészeti csoport, ERŐMŰVHÁZ Nonprofit Kft.)
A
drámapedagógia eszközeit is jól hasznosíthatónak találom az általános iskolai
ének-zene órákon. Széles kínálatából majdnem minden órára találunk alkalmas,
kreatív, interaktív módszert, melyből Tóth Zsuzsanna ízelítőt adott
nekünk. A drámatanárok használják a ritmust, a zenét, hát miért ne
használhatnák az énektanárok a játékot. A drámajátékok birodalma olyan kaland,
aminek kipróbálására nagy affinitást érzek. Az ízelítőt pont elégnek
éreztem arra, hogy egy-egy órával ráhangoljam, felfrissítsem vagy lenyugtassam
a diákjaim.
Tóth Zsuzsanna színházpedagógus, a veszprémi Pannon
Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem drámapedagógiai szakirányú
képzéseinek óraadó tanára
Az
említett programokhoz más-más szaktárgyi ismeretekre is szükség van és úgy
érzem a továbbképzésen hallottaknál sokkal mélyebb tudás szükséges az
alkalmazásukhoz, de annyi bátorságot mindenképpen kaptam, hogy minél
sokoldalúbban közelítsek a zenei neveléshez, mert az eredmény hosszútávon
nagyon is megtérül. Azonban ezek tudatos, szakszerű használatához még
szélesebb ismeretek birtokában éreznék elég magabiztosságot.
Baráth Zoltán zenetanár, a számítógépes zene
tantervírója,
közoktatási szakértő, igazgató, Farkas Ferenc
Zene- és Aranymetszés Alapfokú Művészeti Iskola, Nagykanizsa
A
manapság sokat hangoztatott IKT kifejezés is igényel – a
zenei szaktudáson túl – egyéb kompetenciákat. Hogy lassan minden pedagógusnak
informatikatanárrá is kellene válnia, az talán erős túlzás, és hogy valaha
is ügyesebben boldoguljak a számítástechnika világában, mint némelyik diákom,
az talán lehetetlen, de vannak általános információs technikai ismereteim, és
úgy érzem ezt az utat is feltétlenül fel kell használnom, amikor a mai
fiatalokhoz szeretnék szólni. Hogy a CD lejátszáson, YouTube használaton túl
mi mindenre lehet még használni egy énekórán a számítógépet, azt egyfelől
megtudhatjuk, ha tájékozódunk, milyen alkalmazások, eszközök vannak általában,
amik az oktatásban használhatók, de a Psalmus Humanus program keretében azt is
megismerhettük Baráth Zoltánon keresztül, melyek a specifikusan zenei
Baráth Zoltán
alkalmazások.
Három csoportba sorolhatjuk őket. Első a zenei könyvtár jellegű
programok csoportja, mely sok esetben a hanganyaggal egy időben kottát is
mutat. A kerettantervi előírások szerint ma már csak felismerő
kottaolvasásra kell törekednünk a közoktatási énekórákon. Ezek a programok
szerintem nagyon sokban tudnak segíteni ennek a célnak az elérésében. A második
csoport a készségfejlesztő programoké, ezek úgy könnyítik meg a
zenetanulók életét, hogy a sokszori ismétlést, beidegződést kívánó
gyakorlásnak játékos formát adnak. A hallásfejlesztő programok mellett,
vannak blattolást segítő és ritmusérzék fejlesztő segédanyagok.
Közoktatásban bizonyos felvételi vagy alkalmassági vizsgafelkészítések esetében
lehetnek nagyon hasznosak számomra ezek a programok. A harmadik csoportba a
zenei rögzítő és kottaíró programok tartoznak. A játszott muzsikát is
rögzíteni lehet velük, ennek kottaképét látva azután további megfigyelésekre,
elemzésre adhatnak lehetőséget. Szükségünk lehet egy zongorakíséret
transzponálására az órára készüléskor. Ebbe a csoportba tartozó programok
nagyban megsegíthetik a felkészülést. Ezekkel az eszközökkel megragadhatjuk a
digitális bennszülöttként felnövő diákok
figyelmét és megfelelhetünk az információs társadalom által diktált
követelményeknek. Természetesen megvannak a veszélyei éppen úgy, mint az
előnyei. Figyelnünk kell arra, hogy a digitális eszközök csak
kiegészítésként jelenjenek meg a hagyományos eszközök mellett, megragadva az
extra lehetőségeket, amik bennük rejlenek a zeneoktatás területén. Kiemelném
azt a nagyszerű előnyt, hogy a készségfejlesztő feladatokat
immár önállóan, tanár nélkül, akár otthon is végezhetik a fiatalok. Nagy
segítség tud lenni, hogy egyedül lehet vele dolgozni, de hátrány is, mert a
közösségi tevékenység idejét csökkentheti, ha nem találjuk meg a megfelelő
egyensúlyt a tanórákon. A Kodály-Ádám módszer nagy pozitívuma országunk
mindenkori adottságait tekintve, hogy nincs szükség nagy beruházásokra,
felszerelés nélkül is meg tud valósulni, csak legyen egy nívós pedagógus. Az
információs technikai eszközök biztosítása hatalmas forrásokat igényel az
iskoláktól, ezt sajnos még ma sem tudja minden iskola előteremteni. A
hasonló speciális programok beszerzése pedig talán a legutolsó a sorban, de az
iskolai vezetés felé egy kérvényt mindenképpen megér számomra, ha már olyan
szerencsés helyzetben vagyok, hogy az iskolában rendelkezésemre áll egy
számítógép hangfallal, akkor feltétlenül kiszeretném használni ezeket a
lehetőségeket, nemcsak zenehallgatásra. (K. Udvari, 2002. 127-138.)
Pásztor Zsuzsa a zenei
munkaképesség gondozás és egészséges táplálkozás rejtelmeibe vezetett be
minket.
Dr. Pásztor Zsuzsa
A más néven,
Kovács-módszernek nevezett technika annyira speciális, hogy az ehhez tartozó
továbbképzést és több szakirodalmat feltétlenül szükségesnek érzek a helyes
alkalmazáshoz. Ha azonban a lényegét megértjük, sokat tehetünk diákjainkért és
tanóráink hatékonyságáért. „A zenei
munkaképesség-gondozás olyan edzésmódszer és életmódprogram, mely a zenei
követelményekhez igazodva az oktatással és a zenei hivatással egybeépítve a
zenével foglalkozó növendékek és felnőttek fizikumának felkészítését
szolgálja a hivatás és a mindennapi élet feladataira.” (K. Udvari, 2002.
147.)
Ahhoz,
hogy az éneklés személyiségfejlesztő értékei optimálisan érvényesülni
tudjanak, nagyon fontos az énekoktatás lehető legjobb hatékonyságának
elérése. A napi munka során jelentkező fáradtság rányomja bélyegét az
énekórákra is, de ha a tanórák keretébe iktatjuk a munkaképesség-gondozó
mozgást, jelentősen növelhetjük az oktatás hasznos percszámát. A
pedagógusokat is érintheti az idegrendszeri kimerülés. Úgy érzem, erre már
fiatalként oda kell tudni figyelni és jó szokásunkká kell tenni a
megelőzési lehetőségeket. A munkaképesség-gondozó foglalkozás nekünk
is segíthet az idegi és fizikai teherbírás növelésében. Mindez történhet a
munkához kapcsolva, illetőleg külön szervezett csoportos vagy egyéni foglalkozások
formájában, továbbá önálló otthoni programként is. Mivel a túlterheltség
nemcsak a zenében résztvevők számára jelenthet akadályt teljesítményük
maximális kihasználásában, ezért a zenei munkaképesség-gondozás eredménye más
területeken is segítséget nyújthat, preventív hatású lehet. Úgy érzem, egy
értekezleten szívesen adnék ízelítőt és kedvet a kollégáknak a
mozgáspihenők megismerésére.
A kép közepén: dr. Pásztor Zsuzsa
Értelmezésem
szerint a legfontosabb alapelv, hogy elkerüljük a mély fáradtságot. Úgy
végezzük a munkát, hogy az megfeleljen a pillanatnyi erőnlétünknek:
megfelelő szakaszokra bontjuk és az egyes munkaszakaszok közé pihenőket
iktatunk be. Leghatásosabb az olyan pihenési mód, amely visszaállítja a
sejtekben a tápanyag-raktározás és felhasználás egyensúlyát. Fáradtság esetén a
szervezetünk több energiát használ fel, így abban kimerültség jön létre
anatómiailag, és ezt követően a közérzetet illetően is. A mozgás
képes a lehető leggyorsabban helyreállítani a sejtek tápanyagforgalmát. A
megfelelő tápanyag bejuttatása ehhez elengedhetetlenül fontos ezt a
gondolatot erősen magamévá tettem és úgy érzem osztályfőnök
jellegű tevékenységek alkalmával erre is fel szeretném hívni tanítványaim
figyelmét.
A jól
felépített mozgásos pihenő a keringést és a légzést takarék üzemmódból
normál munkaüzemre állítja, ezáltal javítja a sejtek tápanyag- és
oxigénellátását, regenerálódását. A gyakorlatban
jól bevált a szakaszos munkavégzés és annak “szendvics-szerkezetben” való
rendezése. Minden szakaszt frissítő mozgás előzzön meg, a szendvics
rétegei tehát: mozgás-munkavégzés-mozgás-munkavégzés… Ennek köszönhetően
elkerülhetjük, hogy fáradtan, erőlködve, magunkat agyonhajszolva
küszködjünk a munkával. Helyette felfrissülve, fellazulva, jó közérzettel,
tetterősen, sokkal kevesebb időfelhasználással és
erőfeszítéssel, lényegesen jobb eredményre juthatunk. A rövid mozgáspihenők
a karok, lábak, törzs megmozgatása után egy serkentő és egy nyugtató
gyakorlattal (pontosan ügyelve a helyes sorrendre), mindössze néhány perc alatt
elvégezhetők. Az ezzel töltött idő azonban kétszeresen is megtérül a
munkavégzés hatékonyságában. Ha pusztán néhány perc helyesen végzett
mozgáspihenőre van szükség ahhoz, hogy a tanulóknak legyen ereje és
lelkesedése a munkavégzéshez, ki ne ragadná meg az alkalmat rá, amennyiben
ismeretes számára ez a remek pedagógia. Sokadik alkalommal találkoztam a
Kovács-módszerrel és mindannyiszor újabb és újabb puzzle-darabok kerülnek a
helyére. Ez alkalommal úgy hiszem összeállt a kép annyira, hogy vállalkozni
merjek az alkalmazásukra a tanóráimon rövid mozgáspihenőkre. (K. Udvari,
2006. 131-135.) (K. Udvari, 2002. 145-159.)
Vallom,
hogy a Kodály-módszert nem lehet egy az egyben úgy csinálni, ahogy 50 éve volt.
A legfontosabb gondolat, hogy az örömszerző művészeti tevékenység
által teljesebb emberré válhassanak a gyerekek. Ahhoz, hogy örömszerző
legyen a muzsikálás, de egyben hasznos is a tudományt is be kell vonni a
nevelésbe. A Psalmus-programban magas szintű szakmai grémium által
elbírált módszerek színes kínálatából meríthettem. Feladatatomnak érzem
megtalálni a saját személyiségemhez és a gyerekek adottságaihoz
legmegfelelőbb lehetőséget. Az örömszerző művészeti
tevékenységhez nagyon felkészült tanár kell, aki fel tudja ismerni a gyerekek
számára legmegfelelőbb módszert. Úgy érzem felkészültségemhez a
továbbképzés nagyban hozzájárult. A programot oktató társaságnak a döntő
része még a kodályi zenepedagógián nevelkedett, tehát még gyerekkorukban
megtapasztalhatták azokat a kórusokat, iskolákat, tanárokat, akik közel álltak
a forráshoz. Különösen személyessé tette számomra, hogy azt éreztem szeretnék
továbbadni a mai ifjúságnak, így nekem is azt a jót, amibe nekik részük
lehetett. A továbbképzés oktatóiként és saját gyakorlatukban is sok erővel
és lelkesedéssel szeretnének minél szélesebb körben a magyar énekoktatás
szolgálatában állni. A magam nevében nagyon köszönöm szolgálatukat, sokat gyarapodtam
általuk.
Tata, 2017. június 18.