DR. Tölgyessy Zsuzsanna*

Egy eleven népköltészeti műfaj: a találós kérdés

A kisepikai műfajok

A mai gyerekre leginkább a rövid, jól strukturált műfajok hatnak - mint például a viccek. Viccek ma is születnek, és variánsokban terjednek tovább. Egy fajtájuk kérdés-felelet szerkezetű, azaz felidézi a találós kérdés formát, de valójában nem vár a viccmesélő választ.

Álljon itt néhány példa:

Mit csinál a sün, ha babot eszik? (Sündörög.)

Mi lesz egy trabanttal, ha neki megy egy fának?(Por se.)

Hogy hívják a magyar autószerelőt? (Bekő Tóni.)

Hogy hívják a kínai telefon szerelőt? (Ni- csak ki- cseng.)

Mi az abszolút semmi? (Léggömb meghámozva.)

Miért büdös a pók? (Mert nyolc hónalja van.)

A rejtvényviccek gyakran történelmi források is. Így a második világháborút idézi az alábbi vicc: Miért viselnek a német nők fekete bugyit? Azért, mert el van rendelve, hogy minden szórakozó helyet el kell sötétíteni. A háború utáni szovjet tudományra, konkrétabban a növénynemesítő Micsurinra utal az alábbi vicc: Mi lenne, ha Micsurin keresztezné az írógépet a kukoricával? – Mikor ennéd, a sorok végén csöngetne.[1] A Kádár-korszak puha diktatúráját, a kapitalista és szocialista világrendszer harcát tükröző vicc a következő:

- Hol áll a kapitalizmus?

- A szakadék szélén.

- És hol a szocializmus?

- Egy lépéssel előtte.

Napjainkban nem csak viccek, hanem újabb szólások is létre jönnek, és terjednek. Pl.: Kemény, mint a tescós kifli. Ritka, mint Medve sajtban (Mackó sajtban) a brummogás. Kevés, mint Balaton szeletben a hullámverés.

A szólások, a viccek a kisepikai műfajok közé sorolhatók, éppúgy, mint a közmondások, a találós kérdések, a nyelvtörők, a rigmusok. A közmondások, szólások passzív és aktív ismerete magának az anyanyelvnek az elsajátítását tükrözik, és lehetővé teszik, hogy a gyermekek már 4-5 éves kortól kezdve árnyaltan, szemléletesen és választékosan fejezzék ki magukat. A nyelvtörők a helyes beszéd kialakításában segíthetnek. Egyes közmondások erkölcsi tanítása (pl. Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó!) a gyermekek etikai nevelésére irányul.

A találós kérdés

A mese szavunk ’enigma’ rejtvény jelentésű volt egészen a XIX. századig[2], ezért volt ekkor – a mese szó mai jelentésének megjelenésével egy időben – szükség jelzővel megjelölni az enigma értelmű találós kérdést, amit hívtak találós mesének, találós versnek is.

Az első magyar nyelvű rejtvényekkel a XVI. század elejétől találkozhatunk a Döbrentei-kódex 483. lapján, valószínűleg helykitöltésül került oda. Két találós kérdés maradt fenn egy 1561-es tanúvallomásban, amelyeket a közreadó példabeszédnek nevez. Az első magyar nyelvű, önálló találósgyűjtemény 1629-ben jelent meg Lőcsén Mesés Könyvecske címen. A XVIII. században a kéziratban terjedő rejtvénygyűjtemények voltak nagyon népszerűek. Majd 1760-ban jelent meg Bod Péter Szent Hilárius című műve, amely 508 találós kérdést tartalmazott. Kriza János 1863-as Vadrózsák gyűjtésében 116 találós kérdés, Berze Nagy János 1940-ben kiadott baranyai gyűjtésében 342 rejtvényszöveg szerepel. A Magyar Nyelvőr című folyóirat 1872-1914 között 91 helyről közel 1000 szöveget közölt. Ezek a számok tükrözik a magyar nyelvű találós kérdés-kincs szinte kiaknázhatatlan nagyságát.

Tankönyvek, kalendáriumok, folyóiratok is szívesen közöltek a XVIII-XIX. században találós kérdéseket, ezek nagy része folklorizálódott, ill. refolklorizálódott, vagyis az irodalmi rejtvényeket átvette a nép, ill. rögzítésre kerültek a nép ajkán hallható és onnan gyűjtött rejtvények is, amelyek idővel újra visszatérhettek a népi közegükbe.

Ha a találós kérdéseket logikájuk szerint csoportosítjuk az alábbi alapformákat találjuk:

- Metaforikus, azaz hasonlóságon alapuló: Zöld ólban piros tehén fekete szénát eszik. (Görögdinnye.)

- Szó szerint veendő, azaz számadatokra épülő: Szeme 4, füle 4, körme 24. (Ló lovasával.)

- Ellentmondáson alapuló: Ha tesznek hozzá kisebb, ha elvesznek belőle nagyobb. (Gödör.)

- Szótagrejtvény, mely a visszatérő szótagra épül: Milyen fa van a legtöbb a piacon? (Kofa.)

Mándoki László szerint finnugor örökség a találósainkban gyakran előforduló alliteráció, ami jellemző a rokon népeknél, de a szomszédos népeknél és azok rokon népeinél sokkalta ritkább.

Néhány példa az előrímes találós kérdésre:

Mihelyt meglesz, mindjárt megmar,

mihelyt megmar, mindjárt meghal. (Tűzszikra.)

Úton útfélen úrfiak ugrálnak. (Békák.)

Nyúl vóna, nyoma vóna,

vidra vóna, vére vóna,

nyúl sincs, nyoma sincs,

vidra sincs, vére sincs. (Lepke.)

Lyik-lyuk, csupa lyuk,

csimi-csomó, csupa csomó. (Háló.)

Hasa hajó, lába lapát, torka trombita. (Lúd.)

A hosszabb találós kérdések többnyire verses formájúak és páros ríműek:

Van egy virág, jól ismerem,

szúrós tövis között terem,

hajnalpíros a levele,

mondjam-e, hogy mi a neve? (Rózsa.)

Ismerek egy tarka házat,

lakik benne szarvas állat;

szegényke fél nagyon tőled,

szarvát behúzza előled.

Bármerre jár, völgyön, hegyen,

házikója vele megyen…

Tarka házban szarvas állat,

minden gyermek kitalálhat. (Csiga.)

Szárazon is tud mászkálni,

de a vízben jobb úszkálni;

tó feneke a hazája,

káka közt a palotája.

néha a parton mélázgat,

egyhangúan fuvolázgat.

Mikor kél a hold kereke,

így kiabál: brek, brekeke! (Béka.)

Mándoki vizsgálja a találós kérdések eredetét, vándorlását is. Összehasonlító elemzései alapján azt állítja, hogy oszmán-török eredetűek a következő rejtvények:

Van egy tyúkom,

Az egyik szárnya fehér,

A másik fekete. Mi az? (A nappal és az éjszaka.).

Nekem is van, neked is van,

Még egy száraz ágnak is van. (Árnyék.)

Az alábbi lakodalmi beugratós kérdés nem csak németül, hanem spanyolul Puerto Ricóban is ismeretes: Zebedius két fiának ki volt az apja? (Zebedius).(Wer war der Vater von Zebedäi’s beiden Söhnen? Vagy Cuál es el padre de los hijos de Sevedeo?) Ez a találós behálózza tehát az egész világot, de Mándoki talált olyan találós kérdéseket is, amely csak két nyelvterületen ismert. Kettőt szolgál, egyet nyergel. Mi az? (Szemüveg.) egy német változattal cseng egybe:

Niemand kann zween Herren dienen

- und das steht in der Bibel –

Aber ich kann das und auf dem

Dritten reite ich.

Egy lengyel találóssal rokon a magyar változat:

Még fiatal leáll,

Ha megöregszik, feláll. (Mák.), azaz

Staremu stoi,

młodemu wisi. – Mak.

A találósok leggyakrabban a fonóban és lakodalmakkor kerültek elő, céljuk a szórakoztatás, vagy akár a beugratás volt – pl.: Mikor a legnehezebb az ökör? (Mikor a lábadra lép.) Édesanyám akkora kenyeret sütött, mint széles ez világ, s még mi a nagyobb? (A kemence, amiben sült.) Hányat lép a veréb naponta? (Egyet sem, mert a veréb csak ugrani tud.) Miért van hosszú nyaka a zsiráfnak? (Hogy a fejét elérje.) Miért hunyja be a szemét a kakas, mikor kukorékol? (Mert könyv nélkül tudja.) Húsz veréb ül a fán, ha a vadász kettőt belőlük lelő, hány marad ott? (Egy sem, mert a többi elrepül.) Senki és semmi laktak egy házban; senki elment Tordára, semmi Kolozsvárra, ki maradt a házban? (Az és.)

A felnőtt-gyerek viszonyban pedig gyakori szándék a szórakoztatva tanítás, hiszen vannak gyakorlati tudnivalókat közlő találós kérdések is pl.:

Van egy fa, annak tizenkét ága, minden ágán négy fészek van, minden fészekben hét tojás van. Mi az? (Esztendő, hónapok, hetek, napok.)

Kerek, de nem alma,

Piros, de nem rózsa,

Rétes, de nem béles,

Kóstoltam, de nem édes. (Vöröshagyma.)

Van egy tyúkom, ki a föld alá tojik. (Burgonya.)

Egy kis hordóm van, ha eltörik,

nincs kádár, ki összerakja. (Tojás.)

Ki volt az az ember, aki nem született, s mégis meghalt? (Ádám, az első ember.)

Zöld burokban születtem,

mikor aztán nagy lettem,

a zöld burok kifeslett,

és az úrfi leesett. (Dió.)

Ez utóbbi felidézi a találós kérdéseknek azt kedvelt formáját, melyben a kitalálandó egyes szám első személyű lírai monológként vall magáról. Pl.:

A szabad mezőre gyakran kisétálok,

pedig kis házamtól soha meg nem válok. (Csiga.)

Ha rám nézel, visszanézek,

ha rám nevetsz, kinevetlek.

Tiszta, igaz és hű vagyok,

zsákbamacskát nem árulok. (Tükör.)

Idegen zsír táplál engem, hogy aztán a láng megegyen. (Gyertyabél.)

Ha járok is, ha nem is, mégis egy helyben maradok. (Óra.)

Ketten vagyunk, testvérek vagyunk, ha nincs mit enni, egymást harapjuk. (Olló.)

Szerkezet szerint gyakran párhuzamos szerkesztésűek – pl.:

Vízen megyen, nem locsog, úton megyen, nem zörög. (Árnyék.)

Nekem is van, neked is van, kertben kis kórónak is van. (Árnyék.)[3]

De a párhuzam a legtöbbször kiegészül a mégis, mégsem kötőszóban foglalt ellentéttel:

Se ajtaja, se ablaka, mégis négyen laknak abban. (Dió.)

Ágadzik-bogadzik, mégsem leveledzik. (Patak.)

Se keze, se lába, mégis fölmegy a padlásra. (Füst.)

Ugyanis a legdominánsabb szervező erő az ellentét, az ellentmondás, a paradoxon – pl.:

Négy kisasszony egy kalapot visel. (Asztal.)

Ha felveszem, sír, ha leteszem, elhallgat. (Lánc.)

A világot átéri, mégis egy tyúk átlépi. (Keréknyom.)

Száz szeme van, mégse lát. (Lánc, szőlő.)

Folt hátán folt, tű benne sosem volt. (Káposzta.)

Koronát hord, mégsem király,

sarkantyút, mégsem lovas,

reggel énekel, mégsem dalnok. (Kakas.)

A tiéd, bár soha meg nem vetted,

láthatod, de soha nem hallod,

megérintheted, de soha meg nem fogod. (Árnyék.)

Minél nagyobb, annál kevésbé látni. (Sötétség.)

Eleje, vége hideg, közepe meleg. (Esztendő.)

A találós kérdések többségére az egyszavas válasz a jellemző, de vannak olyan rejtvények is, melyek épp több dolog, jelenség összefüggésére kérdez rá. Pl.:

Kiáltja az egylábú:

Gyere ki te kétlábú,

mert megesz a négylábú. (Káposzta, gazda, kecske.)

Ezer kis lepke repül szárny nélkül,

jön egy ember láb nélkül,

mind megeszi száj nélkül. (A hó és a Nap.)

Kinek van hat lába, mégis négyen jár? (Lovas a lován.)

A találós kérdések elsősorban a nagycsoportos óvodás és az elsős-másodikos gyerekek kedvencei. A nyelvi tudatosság kialakulása miatt ők leginkább az ún. szótagrejtvényeket szeretik. Pl.: Melyik várban nincsenek katonák? (Lekvárban.), Melyik ló tud fütyülni? (László.), Melyik kör törékeny? (Tükör.) Melyik kör négylábú? (Ökör.) Melyik tököt nem lehet megfőzni? (Csütörtököt.) Melyik tó elé vannak fogva lovak? (Hintó.) Melyik tó zárható? (Ajtó.) Melyik hóban laknak emberek? (Kunyhó.) Melyik sárba mennek szívesen az emberek? (Vásárba.) Melyik sárba teszünk gyümölcsöt? (Kosárba.) Melyik portól leszel vizes? (Záportól.) Milyen rossz van minden háznál? (Abrosz.)

A metaforikus találós kérdések a gyermekek elvont képi gondolkodását, ill. a versekben található metaforák, összetett képek értelmezését készítik elő – pl.:

Madarak szállnak szárnyak nélkül,

fára ülnek lábak nélkül,

jön egy király napkeletről,

mind megeszi szája nélkül. (Hópelyhek és a nap.)

Elöl megyen fényeske, hátul megyen fehérke, s a farka fel van kötve. (Tű, cérna, csomó.)

Csontkürttel kürtölnek,

arany deszkák hasadnak,

földi férgek mozognak.(A kakas kukorékol, a hajnal hasad, az emberek felébrednek.)

Kék mezőben szép ezüstnyáj legelész,

körülötte egy fényes pásztor heverész. (Hold, csillagok.)

A találós kérdések segíthetik a gyerekek elvont gondolkodásának első lépéseit. A megfoghatatlan, nehezen körülírható titokról szól a következő:

Egybe szoros,

Kettőbe tág,

Háromba már nem fér bele.

A számokban való gondolkodást fejlesztheti a szó szerint veendő találós kérdések, melyek többnyire már a felnőtteknek[4] is fogós rejtvények: pl. ipadnak, napadnak, három papnak, hat kappannak hány körme van? (148.) Hová mennek húszan, ludak? Nem vagyunk mi húszan; ha még annyian, meg félannyian elennénk, akkor volnánk húszan. Hányan voltak? (Nyolcan.)

A kisebb gyerekeket e szóbeli rejtvények segítik abban, hogy a dolgokat alaposabban megfigyeljék, ezáltal felfedezzék, és megértsék szűkebb-tágabb környezetüket. Pl.:

Magasabb a toronynál, vékonyabb a zsinórnál. (Eső.)

Se keze, se lába, mégis fölmegy a padlásra. (Füst.)

Olyan leánykám van, hogy szösz a lelke. (Gyertya.)

Négy bolond egymást kergeti, de soha utol nem éri. (Kerék.)

Kinn is áll, benn is áll. (Ablak.)

Négy édes lakik egy kicsi kerek házikóban. (Dió.)

Először jár négy lábon, azután jár két lábon, s a végén jár három lábon. (Kisgyerek, felnőtt, öregember.)

Fehér ház, egy lábon áll. (Gomba.)

Hátán ezer dárda, ki hozzányúl, megjárja. (Sün.)

Hosszú póznán kerek ház, recés a födele;

Belől sok kis kamra magocskákkal tele. (Mák.)

Egy kis házban öt szoba,

öt kis ember bújt oda. (Ötujjas kesztyű.)

Szép leányka ül a fán, piros ruha derekán,

szíve, olyan, mint a kő.

Mondd meg, hogy ki lehet ő! (Cseresznye, meggy.)

Ill. segítik a többjelentésű, a hasonló hangzású szavak révén szókincsük fejlődését is:

Örökké nyílik, sose virágzik. (Ajtó.)

Két szász juhásznak hány szeme van? (Négy.)

Sok foga van, mégsem harap. (Fésű.)

A találós kérdések vidámságot, játékosságot, versengést, nyelvi kreativitást vihetnek a gyerekek életébe, sőt megadhatják a gyerekeknek a tudás, a beugratás örömét – hiszen, ha megtanulnak egy-egy találós kérdést, akkor ők léphetnek fel a mindent tudó bölcs szerepkörében.

Felhasznált irodalom:

PALÁDI-KOVÁCS Attila főszerk.: Magyar Néprajz nyolc kötetben. V. kötet Népköltészet: Mándoki László: Szóbeli rejtvények. 238-250. o., Akadémiai Kiadó, Bp., 2000. http://mek.niif.hu/02100/02152/html/

Gyűjtemények[5]:

T. ASZÓDI Éva és BORSAI Ilona és összeáll. (1975): Cinege, cinege kismadár. Népi mondókák, gyermekjátékok kicsinyeknek. MRT-Minerva, Budapest.

GÁGYOR József (1978): Szól a rigó kiskorában. Népi mondókák, gyermekjátékok. Madách Könyvkiadó, Bratislava.

GÁSPÁR János (1977): Kerekecske, dombocska. Ion Creanga Könyvkiadó, Bukarest.

DORNBACH Mária (1985): Ákom, bákom, berkenye. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest.

KOVÁCS Ágnes (1977): Kivirágzott a diófa. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest.

LÁBADINÉ KEDVES Klára (2010): Földön látszik, égen jár - Ezeregy találós kérdés Baranyából. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest.

Rangánné Lovas Ágnes (2010): Sok-sok új találós kérdés. Aranyhal Könyvkiadó, Budapest

STILTON, Geronimo (2006): Játékok könyve. Alexandra, Budapest

VARGA Ferencné összeáll. (2012): Sző, fon, nem takács. Mi az? Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest.

---

* Dr. Tölgyessy Zsuzsanna

Phd, adjunktus (Pázmány Péter Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Óvó- és Tanítóképző Tanszék)

[1] A mai fiatalok számára a megértéshez technikatörténeti ismeretek is szükségesek: a hagyományos, mechanikus írógép csöngetett a sorok végén.

[2] Ezért nem szerepelt az első magyarnyelvű mesegyűjteményünk címében a mese elnevezés - Erdélyi János: Népdalok és mondák I-III. Pest, 1846-48.

[3] Egy változata fentebb olvasható volt, abban száraz ág szerepelt. Kóró - száraz ág különbsége mutatja, hogy a magyar nyelvterületen jelentős változtatások nélkül terjednek a találós kérdések.

[4] Ha egy kisgyermek tudja a megoldást, nagy örömet szerezhet neki az, hogy a találós kérdés segítségével ő leckéztetheti a nagyokat.

[5] A gyűjtemények leginkább jelentés alapján csoportosítják a találós kérdéseket - pl. növények, állatok, tárgyak, ill. a szótag- és számrejtvényeket külön tüntetik fel.