Deákné dr. habil. Kecskés Mónika – dr. Szesztay
Zsuzsa
„Mindennapos éneklés”
Első lépések a művészetek felé
II. Országos
konferencia az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán
bölcsőde-óvoda-iskola
(2017. május 12.)
Az ELTE
Tanító- és Óvóképző Karán az idén másodjára rendezték meg a „Mindennapos éneklés” konferenciát. A
2017. május 12-én országosan meghirdetett rendezvény megálmodói és fő szervezői
dr. habil Döbrössy János karnagy, az
ELTE TÓK Ének-zenei Tanszék vezetője, egyetemi docens és dr. habil Kismartony Katalin karnagy, egyetemi docens voltak. A
tavalyi, első alkalommal megrendezett sikeres konferencia folytatásaként azt a
célt kívánták elérni, hogy az éneklés, zenélés és mozgás legyen mindennapi
életünk természetes része. Az alcímmel −„első lépések a művészetek felé” − pedig a
bölcsőde-óvoda-iskola közötti átmenet és összehangolás fontosságára kívánták
felhívni a figyelmet.
A
konferencia programjának változatos összeállítása sajátos hangulatot teremtett
a résztvevők számára. A rangos előadások között előre felkért hozzászólók
ismertették az előző évben vállalt, a „Mindennapos
éneklés” kipróbálásában szerzett tapasztalataikat. Közös éneklésekre is sor
került, az idén Oscar díjat nyert Mindenki
c. film dalanyagából csendültek fel népdalok és többszólamú kórusművek. A
programot kerekasztal beszélgetés zárta, ahol a megjelentek kötetlen formában
beszélgethettek az aktuális nehézségekről, eredményekről, valamint
megoszthatták egymással tapasztalataikat.
A
konferencia fővédnöke idén is Szőnyi Erzsébet, a Nemzet Művésze címmel
kitüntetett Kossuth-, Liszt Ferenc- és Erkel Ferenc díjas zeneszerző,
Kodály-tanítvány volt. Az eseményt jelenlétével megtisztelte Réthelyi Miklós,
az UNESCO Nemzeti Bizottságának elnöke, továbbá a Mindennapos Éneklés
Bizottsága nevében dr. Ittzés Mihály, a Magyar Kodály Társaság elnöke.
A
konferencia előadói:
· Petrás
Mária, kerámiaművész, csángó népdalénekes, a Magyar Művészeti Akadémia tagja
· Nevigyánszky
Éva, az ELTE TÓK Gyakorló Óvodájának óvodavezetője
· Vásáry
Tamás a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas zongoraművész, karmester, a Mindennapos
Éneklés Bizottságának tagja
· Prof.
Falus András, Széchenyi-díjas immunológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos
Akadémia rendes tagja
· Konrád
Ágnes tanító, az ELTE Gyertyánffy István Gyakorlóiskola szakvezetője
· Deákné
Kecskés Mónika egyetemi docens, ELTE TÓK Ének-zenei Tanszék
· Hajós
András ének-zene és informatika tanár, Osztrák-Magyar Európaiskola
· Winkler
Márta az első magyar alternatív iskola – a Kincskereső −
megalapítója
A konferencia megnyitója
A
konferenciát dr. Csíkos Csaba
egyetemi docens, oktatási dékánhelyettes nyitotta meg. Köszöntő beszédében
kiemelte az UNESCO által Kodály-emlékévnek avanzsált 2017-es év jelentőségét,
valamint hangsúlyozta, hogy a „Mindennapos
éneklés” elméleti és gyakorlati lehetőségeit úgy kell körbejárni, hogy a
„mindennapos” ne elcsépelt, más tantárgyak mintájára felvett jelző legyen,
hanem a hétköznapokban, az énekórákon és azon kívül is megvalósítható örömteli
esemény.
Döbrössy János tanszékvezető
beköszöntő beszédében ismertette az előző évi, elsőként megrendezett „Mindennapos éneklés” konferencia céljait
és eredményeit. Hangsúlyozta, hogy a mindennapos éneklés megvalósítása
elsősorban a bölcsődei-óvodai-iskolai pedagógusok feladata, hiszen ők a
hétköznapok folyamatosságában találkoznak a gyermekekkel. Az ő feladatuk, hogy
megtalálják a lehetőségeket arra, hogy a mindennapos éneklés megfelelően, nem
erőltetetten, hanem hatékonyan működőképes lehessen. Sikerül-e, hogy a zene
mindenkié lehessen? Nem az a cél, hogy éneklés kizárólag csak énekórán legyen:
számos kutatási eredmény támasztja alá, hogy a személyiségfejlődésre, az
agyműködésre hogyan fejti ki jótékony hatásait a zene. Megtaláljuk-e az éneklés
adta lehetőségeket más tantárgyaknál? Nevelni és értéket közvetíteni, jóízű
közös énekléseket teremteni, megfelelő értékű és ízlésű zenehallgatási anyagot
kínálni a gyermekeknek a pedagógus feladata és felelőssége. A konferencia ennek
körbejárására vállalkozott, abban bízva, hogy a sokszor szélmalomharcot vívó
szakemberek megtalálják a mindennapos éneklés lehetőségeit.
Előadások
Petrás Mária kerámiaművész, csángó
népdalénekes, a Magyar Művészeti Akadémia tagja: „Reggel felkeltibe’ este lefektibe’…”(népi imádság)
Petrás
Mária keramikus, csángó népdalénekes, a Magyar Művészeti Akadémia tagja „Reggel
felkeltibe’ este lefektibe’…” című előadásában abból kaptunk ízelítőt, hogy a
hétköznapokban, reggeltől estig milyen éneklési alkalmak adódnak a moldvai
csángók életében? Mária gyermekkorát, fiatalkorát Csángóföldön töltötte. Nemcsak
olvasott a csángók népi hagyományairól, hanem megtapasztalta, megélte őket.
Éppen ezért egyedülálló lehetett részünk egyedülálló élményben. Páratlan
szépségű előadását saját énekével illusztrálta, s ez egyben mondanivalójának
gerincét is alkotta.
Előadónk
bevezetésként a Felkelék én jó reggel
hajnalba kezdetű reggeli imát énekelte.
Felkelék én jó
reggel hajnalba,
Megmosdottam minden bűneimtől.
Megkendőztem arany kendezőmvel,
Kimenék én ajtóm elejibe.
Feltekinték magas mennyországba,
Nyitva láttam mennyország kapuját.
S azon belül mennyország ajtóját,
S azon fejel egy rengő bölcsőcskét.
Mellette van anyánk Szűz Mária,
A lábával rengetgette vala.
A lábával rengetgette vala,
S a szájával mondogatta vala:
/:Aludjál, aludjál, Istennek báránya,
Mert te jöttél világ váltságára!:/
Az énekelt imádságok a csángók mindennapjainak természetes
részeként a nap bármely időpontjában elhangozhattak. Ezeket az imákat akár otthon, akár munkába
menet, vagy munka közben is énekelték. Ennek nem volt szigorú rendje, mindenki
szabadon imádkozott. Az énekelt reggeli imádságok szokásrendjében lehettek
azonban egyezések. Miután felkeltek „vizet vetettek” az arcukra, és miután
kimentek a házból keletre nézetek, a Nap felé. Megköszönték a Jóistennek, hogy
megérték az adott a napot. Ezután az imádságokat vagy mondták, vagy énekelték.
Amikor
csoportos tevékenységet végeztek mindenképpen énekeltek. Valaki elkezdte, a
többiek folytatták. Amikor leültek pihenni, és valaki elkezdett mesélni egy
történetet. A másik pedig elkezdte énekelni, mivel ő meg úgy hallotta. Fontos
volt a nagyobb eseményeken az előmondó szerepe. Az előénekesnek volt könyve,
avagy csak ő tudta az imádságok szövegét. Ő „mondta elő” a többieknek, a
közösség ezután megismételte, utána énekelte. Munkába menet, és jövet szintén
jó alkalom kínálkozott az éneklésre. A dallamok, szövegek ekkor spontán
kerültek elő, valaki elkezdte őket, a közösség folytatta.
A
kisgyermekkori játéktevékenység a nap bármely időpontjában állandó lehetőséget
adott az éneklésre. A gyermekeket –így Máriát is- már kisgyermekkoromban vitték
a mezőre kisebb gyerekekre vigyázni. Órákig voltak a mezőn. Mindent
kipróbáltak, amit hanggal lehetett, kísérleteztek. Az éneklés további színtere a vecsernye volt:
a csángók minden este elmentek a vecsernyére. Olyan énekeket is énekeltek –
rengeteg ilyen szöveg volt –, amelyeknek a szövegét nem értették. Egyébkén sem
volt egyszerű dolguk a nyelvhasználat területén. Anyanyelvük a nyelvújítás
előtti magyar nyelv, ezt tanulták meg először. Az iskolában minden románul, a
templomban minden latinul volt. Hallás után tanulták meg, és latinul énekelték
a saját dallam, vagy szövegváltozataik szerint. Ahogy Mária elmondta: „Néha a
pap megszidott, hogy mi mindent elrontunk. Mert mi mindig tettünk mégegy
hajlításkát amikor úgy esett jól, és amikor nem akkor kihagytuk a hajlítást.”
„Amikor több százan énekeltünk, pl. nagymisén, akkor abban minden benne volt. A
kisgyermek sírása, a kakasszó. Ha ez nem lett volna benne, nem lett volna olyan
szép.”
Előadónk
szerint úgy hozhatjuk vissza ezeket a szép szokásokat, hogy vagy felébresztjük
a gyerekkorban az éneklés iránti vágyat „mert ha nem: egy óriási dolgot
mulasztunk el. Biztosan szegényebb, és kevésbé szép lesz az életünk, ha nem
énekelünk. Én olyan rossz hangú énekeseket is hallottam annyira boldogan
énekelni. És egy idő után már nem volt fontos milyen a hangja.” – mondta
előadása végén Petrás Mária.
Nevigyánszky Éva óvodavezető, ELTE TÓK
Gyakorló Óvoda:
„Hangulatok,
pillanatok”
Nevigyánszky Éva, az ELTE TÓK Gyakorló Óvodájának
óvodavezetője „Hangulatok, pillanatok” című
előadásában személyes, a zene szeretetéből fakadó mindennapi élményeiről
beszélt. „Éva néni, te mindig dúdolsz?” – kérdezte tőle egyszer egy óvodás
gyermek; és ő valóban dúdol, hiszen számára a zene nem „tudatosított” létezés,
csupán „csak úgy” jelen van az életében és a hétköznapjaiban. Ehhez nagyban
hozzájárulnak komoly kórusénekes múltja és vonzódása a művészetek – zene,
színház – felé. Ha az óvodás gyermekeket dúdoló felnőttek veszik körül, akkor
ők is ezt fogják tenni, és játékukat önkéntelenül is spontán zenei
megnyilvánulások fogják kísérni. Számukra a zene játékot, természetes
kapcsolatteremtő erőt jelent, melyet minden pillanatban kezdeményezni lehet. Az
óvónők az ének-zenei ismeretek elméleti megszerzésén túl egyfajta varázsos
erőnek vannak birtokában, mely a gyermekek életében megfogalmazhatatlan. A zene
mindig képes varázsos pillanatokat teremteni, hiszen az óvodás gyermekeknek az
éneklés és a hangszerek hangja a konfliktuskezelés, a szorongásoldás, a
vigasztalás és természetesen az öröm kifejezőeszközei. Az óvodavezető beszámolt
arról, hogy az ének-zenei foglalkozásokon mindig akkor születik meg a csodás
pillanat, amikor az óvó néni énekel. Az énekes megnyilvánulásoktól való görcsök
és szorongás később keletkezik. A zene segít a konfliktuskezelésben és a
fegyelmezésben is, hiszen általa az érzelmek felé is utat találhatunk. A zenei élmények a mindennapok hangulataihoz
és pillanataihoz köthetőek, a játék és a kommunikáció természetes részei.
Vásáry Tamás a Nemzet Művésze,
Kossuth-díjas zongoraművész, karmester, a Mindennapos Éneklés Bizottságának
tagja: „Kodály mint ember”
A
konferencia kiemelkedő művészi élményét Vásáry Tamásnak, a Nemzet Művészének,
Kossuth-díjas zongoraművésznek, karmesternek, egykori Kodály tanítványnak
köszönhette a közönség. Miután Kodály Zoltán: Marosszéki táncok című nagyszabású zongoraműve kétszer is
felcsendült oldott, karakteres előadásában, személyes élményeit osztotta meg a
megjelentekkel. „Kodály volt a legnagyobb
ember, akivel valaha találkoztam” – emlékezett Vásáry, és a jelenlévők
számos történetet ismerhettek meg közvetlen, oldott, humoros stílusában. A
debreceni származású zongoraművész tizenkét éves korában került Budapestre,
ahol a Zeneakadémián négy évig tanul Kodálytól népzenét. Megilletődve
emlékezett arra a döbbenetes élményére, amikor először találkozott az általa
bálványként csodált, országosan és nemzetközileg nagyhírű Kodállyal. Tanár Úr
szigorúsága mély nyomot hagyott benne, hiszen a vizsgákon mindig tudott olyat
kérdezni, mely váratlanul érte a diákokat: ez pedig mindenkit arra sarkalt,
hogy a legalaposabb felkészüléssel még a jelentéktelennek tűnő adatokat,
zárójeles megjegyzéseket is elsajátítsa. Vásáry beszámolójában megelevenedtek a
21. század magyar zenetörténetének neves alakjai – többek között Szabolcsi
Bence, Tóth Aladár, Emma Asszony – és érdekes történet hangzott el Kodály és
Rákosi Mátyás találkozásáról is.
Kodály
életről való hitvallása meghatározó és példaértékű erővel bírt Vásáry
pályafutásában. Az ember három
megnyilvánulási síkján − szellemi, mentális és fizikai – Kodály mindent
maximálisan kihozott magából. Egy másodpercet sem hagyott kihasználatlanul,
hiszen − saját szavai szerint − az élet túlságosan rövid ahhoz,
hogy akár csak a legértékesebb zenéket, irodalmi alkotások megismerhessük.
Tanár Úr az idegen nyelvek ismeretében is maximalista volt. Ha szüksége volt
egy idegen nyelvű könyvre, pár hét alatt megtanulta a nyelvtant, utána pedig
szótár segítségével eredetiben olvasta a művet. Vásáryt szülei kitelepítése
után felkarolta, „mennyei apja” lett és a legnehezebb helyzetekben is
önzetlenül támogatta. Kodály példamutató elszántsága és szigorúsága olyan
szuggesztív erővel hatott rá, mely későbbi, emigrációban töltött éveit is
nagyban megkönnyítette. Vásáry Tamás történeteit szívesen hallgatta volna még a
közönség, hiszen egyre kevesebben vannak köztünk azok az egykori tanítványok,
akik élményeiket átadhatják a jövő nemzedékének.
Prof. Falus András Széchenyi-díjas
magyar immunológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja:
„Zene és epigenetika”
Prof.
Falus András előadásában röviden bemutatta az Eduvital Kiadó kiadványait, majd
részletesen beszélt legújabb kiadványukról, a Kossuth Kiadói Csoport gondozásában
megjelent Zene, és egészség
tanulmánykötetről. Előadónk, és munkatársai 2012-ben hozták létre Kopp Máriával
a nonprofit-egészségnevelő társaságot, az Eduvital Alapítványt. Tagjai egészségügyi
szakembereknek, védőnőknek, házi-, gyerekorvosok, szociális munkások,
kisebbségi szervezetek, tanárok, tanítók, nevelési tanácsadók, lelkészek
számára multidiszciplináris egészségneveléssel foglalkozóknak kívánnak
segítséget nyújtani mindennapi munkájuk során. Az egészségmegőrzésben
kiemelkedő szerepe van a művészetnek, ahogy ezt Kokas és Kodály szellemében
immár bizonyossággal állíthatjuk. Ezen a területen ugyanakkor különböző
művészetfajták érintettek. Előadónk röviden kitért a zene és epigenetika összefüggéseire
is. Epigenetika: az összes öröklött tulajdonság, amely nem „sorsszerűséget”,
hanem valószínűséget jelent egy-egy tulajdonág, képesség meglétére. A
környezeti hatások ennek az örökölt „hardweare-nek a szoftverét képezik”.
Amellett tehát, hogy mit, eszünk, mozgunk-e, milyen a higiéniánk, az örökölt
tulajdonságok érvényesülésében a mentális folyamatoknak is óriási jelentősége
van. A Magatartástudományi Intézet igazgatójaként Kopp Mária fogalmazta
foglalta össze mindezt a „mentális epigenetika” kifejezésben: a hangulatunknak,
a környezetünknek, a szociológiai státuszunknak, és a művészetnek egyaránt
fontos szerepe van a genetikai tulajdonságok érvényesülésében.
Falus
András röviden ismertette korábbi kiadványaikat, köztük Falus András, és mások:
Sokszínű egészségtudatosság, valamint
Székely Csilla Imola: Zene és
egészségnevelés pedagógusoknak. Interaktív zenés foglalkozások szervezéséhez
című módszertani segédletét.
Az
előadás fő témája az Eduvital legfrissebb kiadványának, a Zene és Egészség tanulmánykötetnek a bemutatása volt.[1] A
tanulmánykötet tematikáját Kodályné Péczely Sarolta, és dr. Vígh Andrea
útmutatásai alapján állították össze.
I.
ZENE - AGY, PSZICHÉ
Az első
fejezet a Zene és egészség tanulmánykötet
előszava, azaz „ELŐ-HANG“-ja. A
tizenhét tanulmányt felsorakoztató kötet bevezető részéből előadónk Csépe Valéria,
és Hámori József írásait emelte ki. Csépe Valéria „Zene- Agy, psziché”
tanulmányában zenefiziológiával foglalkozik. A zeneterápia Csépe szerint
jelentős sikereket ér el az atipikus fejlődésű gyermekek fejlesztésében, egyes
pszichiátriai megbetegedések (depresszió), valamint egyes neurológiai
megbetegedések kezelésében, és a stroke utáni rehabilitációban.
Hámori
József neurobiológus „Emberi agy,és zene” az című fejezetben az agyféltekék
asszimetriájának bemutatására törekszik. Elektropszichológiai mérésekkel
bizonyított, hogy a jobb félteke érzelmi-, a bal félteke racionális féltekének
mondható. A bal félteke felelős az elvont-, és logikus gondolkodásért, az
olvasásért, írásért, és számolásért, míg a jobb félteke: művészi tehetség,
zenei hallás, képzelet, kreativitás, térbeli látás területe.
II. ZENE - SZEMÉLYISÉG (KREATIVITÁS,
ALKOTÓKÉPESSÉG, KOGNITÍV- ÉS ÉRZELMI KOMPETENCIÁK)
Pléh
Csaba, és Barkóczi Ilona pszichológiai szemszögből közelítette meg a zene
transzferhatásainak kérdését: az „éneklő”, és „nem éneklő osztályok közötti
matematikai teljesítményt vetették össze. A zenei osztályok nagyobb emocionális
érzékenységgel, kreativitással tudták a matematikai feladatokat elvégezni. A
nem zenei osztályok ugyanazokat az eredményeket sokkal nagyobb energia-befektetéssel
érték el.
Dr. Deszpot Gabriella tudományos
tevékenységének fő területe Kokas Klára hagyatékának és életművének tudományos
feldolgozása, a Kokas-pedagógia működése és tanítása, valamint a komplex
művészeti nevelés és hatásrendszere. Szerzőnk írásában röviden ismertette a
Kokas-módszer alapvetéseit. A Kokas-módszer sajátos metodika a zene megszerettetésére.
Doktori értekezésében Kokas a zenei nevelés transzfer-hatásait vizsgálta
elméletben és gyakorlatban. A módszer fő területe a zene, és mozgás
felhasználása személyiségformálásban. Kokas Klára pedagógiájába beépítette a
szabad mozgást. A kizárólag klasszikus zenei részletekre történő zenére nem
táncolni kell, hanem egész testtel érzékelni (rezgések átvétele). Az aktív,
zenei befogadás első sorban az érzelmi-akarati képességeket működteti, emellett
a transzfer hatás révén az értelmi képességekre is hatással van: a
cselekvéssor, történet ábrázolása révén a gyermek az alkotó cselekvés szintjére
jut el.
III. ZENE - TEST ÉS LÉLEK (GYÓGYÍTÁS, SZENVEDÉLY, RITUS, HIT)
Péter
Orsolya „Orpheusz varázsdala: antik szerzők a zene lélekre gyakorolt hatásáról”
című tanulmányában a hit –zenével való kapcsolatáról ír. Szerzőnk történész,
szociológus, akinek talán a kötet legizgalmasabb fejezetét köszönhetjük. A
szerző számos antik vonatkozású, adatot idéz a zenei neveléssel kapcsolatban a
filozófia történetéből. Ide tartoznak Platón Az állam című munkájának harmadik
könyvéből, a zene-, a ritmus-, az éneklést érintő idézetek. „Szókratész véleménye szerint nincsen
hatékonyabb eszköz a gyermekek nevelésében, jellemük "szép"-pé
formálásában, mint a zene. "…azért a legfontosabb a zenei nevelés” – véli
(Az állam 12.) –, "mivel a ritmus és összhang merül alá leginkább a lélek
mélyébe, és a legerősebben ragadja meg..” További, a zenei nevelésről szóló
idézeteket láthatunk Arisztotelésztől Politika
című írásából.
Ugyanebben
a részben foglalkozik Székely Csilla Imola vallási-, és világzenékkel egyes
Dél-Amerikai indián törzsek, és afrikai népek sirató énekeinek az összehasonlításával.
Rítus, ritmus, zene és lélek című tanulmányának egyik lényeges tanulsága: a
régiek mentális egészsége a rítussal, tehát a különböző hagyományokkal
ritmussal, zenével, ünnepekkel, együtt végzett, közösségi alkalmakkal, gyógyító
szertartásokkal függött össze, és nem feltétlenül a pszichiátria ma alkalmazott
megközelítésével. „A régiek mentális egészsége a rítussal, ritmussal,
zenével, ünnepekkel, közösségi cselekedetekkel, ősi szokásokkal, imákkal,
gyógyító praktikákkal függött össze és nem a pszichiátriával és pirulákkal...”
IV. ZENE - NEVELÉS (SZÜLETÉSTŐL ISKOLÁIG,
ISKOLÁS KORÚAKRA TETT HATÁSA)
A
következő fejezetben Hegedűsné Tóth Zsuzsa „Zene-játék-egészséges fejlődés
kisgyermekekre hangolódva” című tanulmányának egyik tanulsága: a mindennapos,
szisztematikus zenei nevelés hatására a gyerekeknek rugalmasabb a
problémamegoldó képessége. „A mindennapos, szisztematikus zenei nevelés
hatására a gyermekeknek rugalmasabb a problémamegoldó képességük, általánosan
ügyesebbek, nagyobb a belső kontrolljuk és az emocionális érzékenységük.”
Előadónk
kiemelte még Kismartony Katalin - Kolosai Nedda - Mihailovics Csilla: „Segítség
komolyzene - Együttgondolkodás az iskolai zenehallgatásról- ” írt tanulmányát.
Az írás kulcsmondata egy idézet, amelyben egy hatodikos gyermekeket idéznek: „A
zene többet mond minden szónál. Mindenki hülyének nézi a másikat, ha szereti a
komolyzenét. (Ez benne van ennek az életkornak a narratívájában.) Pedig nem az
a hülye, hanem aki mondja. A komolyzenét meg kell érteni.”
V. ZENE - PÓDIUM
Az
utolsó nagy fejezetben a kötet szerkesztői művészeket is megszólaltatták. Halmai
Katalin énekművész „A hangszín a személyiség tükrében – Gondolatok az énekes előadó művészetről – ”
írásában az emberi hang hangszer
voltáról ír, arról, hogy a hangképző tanár hangszerkészítő mester voltára világít
rá.
Turi
Ferenc pszichiáter, népzenész, Kopp Mária utódja. A szerző tanulmányában a
népzene, mint közösségi művészet szerepét tárgyalta a közösség formálása,
kohéziója, a túlélést segítő aspektusok hagyományozása terén.
A kiadvány
egyes fejezeteihez zenei illusztrációk is rendelkezésre állnak, amelyekhez az
adott témáknál megjelenő QR-kód segítségével juthatunk hozzá.
Az
előadás záró gondolata: „… mindebből tehát világos, hogy a zene képes
átformálni a lélek erkölcsi alkatát; ha pedig képes erre, akkor nyilvánvaló,
hogy az ifjúságot erre is oktatni, és nevelni kell. (Arisztotelész, Politika, 8:5.)
Konrád Ágnes tanító,
az ELTE Gyertyánffy István Gyakorlóiskola szakvezetője:
„Zene a
matematikaórán”
Több mint 20 éve nem tanított éneket
szaktárgyi keretek között. Ugyanakkor ma már elfogadott tény, hogy a zene és a
matematika milyen kapcsolatban vannak egymással. Ennek ellenére az iskolában mégis
két, külön tantárgyként jelennek meg. Két olyan diszciplína ez, amelyről az a
vélekedés, hogy sajátos nyelvezetük, kódrendszerük van, ezért csak a
beavatottak ismerhetik meg. Közel 7 évvel ezelőtt, az akkor az osztályában
éneket tanító Mihalovics Csillával határozták el, hogy bizonyítják: mindkét
tárgy szinte mindenki számára megközelíthető. Azt is fontosnak érezték, hogy
megkönnyítsék a kisiskolásoknak, az elsősöknek az óvoda, és az iskola közötti
átmenetet. Ez nagyon nehéz, hiszen ha belegondolunk: jön a kisiskolás, aki
addig szabadon játszott, énekelt, jól érezte magát, megérkezik az iskolába,
ahol azonnal nyakon öntjük őt tantárgyak sorával. Készítettek ennek
megkönnyítésére egy programot Csillával, amiben összekapcsoltuk a zenét, és a
matematikát. Az volt a céljuk, hogy túllépjék a tantárgyi kereteket. Olyan képesség, és készségfejlesztő programot
akartak kidolgozni a kisiskolások számára, amelyben összekapcsolják azt, amit a
matematika adhat számukra azzal, amit a zene, az éneklés öröme nyújt.
Először
a külsőségekből indultak ki. Ha ránézünk egy kottarészletre, párhuzamos
vonalakat látunk. A hangjegyek merőlegesek ezekre a vonalakra, a hangok hol
szabályos, hol szabálytalan sorozatokat alkotnak, az ütemmutató az egy
törtszám, megjelenik a tükrözés, a sorozatok, vagyis tartalmilag is eljutottunk
oda, hogy van kapcsolat a matematika, és a zene között. Minden, ami fontos a
zenében: a ritmus, a szimmetria, előjön a zenében, és az őket körülvevő
világban. Adott volt a dolog, hogy hogyan oldják fel a két tantárgy
tradícionális merevségét. Így született meg az a program, amit rövid ideig, de
kipróbálhattak a gyerekekkel. Fontosnak tartották, hogy nem megtanítandó
ismereteket akartak közölni, hanem közvetlen tapasztalatszerzésre épülő fejlesztő
tevékenységeket igyekeztek felkínálni. Ezek a tevékenységek legtöbbször játékok
voltak, mivel kicsi gyerekekről van szó, akiknek a legfőbb tevékenysége a
játék. Figyelembe vették azt is, hogy ebben a korban – elsős, másodikos
gyerekeknél az érzékszervi tanulás a jellemző. Amit lát, amit megfog, amit
hall, azt fogja igazán megérteni a gyerek. Ugyanakkor nagy hangsúlyt szerettek
volna helyezni, a figyelem, a képzelőerő, emlékezet fejlesztésére, hogy ezzel
is segítsük majd a későbbi, fogalmi gondolkodást. Az összes játékos tevékenység, amit terveztek,
az a mozgás, és a zeneiség köré szerveződött. Miután csoportos játéktevékenységről
volt szó, a szociális kompetenciákra is pozitív hatást gyakorolt, azaz együttműködést,
kommunikációt is tudtak ezekkel fejleszteni, emellett örömet is adott. A
program olyan képességekre gyakorolt fejlesztő hatást, amelyek az olvasás-írás
elsajátításához nélkülözhetetlenek: mozgáskoordináció, téri tájékozódás,
ritmusérzék, auditív emlékezet. Enélkül nem lehet hangokat, betűket tanítani a
gyerekeknek. Nagyon fontosnak tartották a hallásfejlesztést, amelyet zenéhez
kapcsolódó játékokkal valósítottunk meg.
Miféle
játékok voltak ezek? Nagy hangsúlyt fektettek a mozgásra. Nagy-, és kismozgásos
érzékelésfejlesztő játékokat építettünk be a programunkba. Nagyon fontosnak
tartottuk a hallás fejlesztését. Nagyon
szerették a gyerekek azt a játékot, amikor kindertojásokba különböző, apró tárgyakat
tettünk, volt mindig két egyforma, tehát ezek párban jelentek meg. Szétosztották
a gyerekek között, és párt kellett maguknak találni. Figyelniük kellett, hogy
mit hallanak a tojásból, és ez alapján találták meg egymás párját.
A
ritmusérzék fejlesztése szintén nagyon fontos a hangos olvasáshoz, a matematika
megértéséhez. A számoknak is ott van a ritmusa. Ha csak a páros számokat
figyeljük, ahol minden második jön egymás után. Az olvasásnál a szakaszhangsúlyok elhelyezése
jó ritmusérzék nélkül nem megy. Tá-tá ritmusú mondókára babzsákokat adtak körbe
a gyerekeknek az óramutató járásával ellenkező irányban. Ezt a mondókát hol halkabban, hol hangosabban
kellett mondani hol csukott szemmel, hol nyitott szemmel. Ez nehéz volt a
gyerekeknek, hiszen figyelniük kellett arra, hogy a hangerő-váltással ne
változtassák meg a ritmust. Vagy
számoláshoz kötöttük a ritmusjátékokat. Úgy számoltunk 10-ig, 12-ig, 20-ig
később, hogy valamiféle mozgást kapcsoltunk hozzá. Kezdetben tapsoltunk fej
felett, törzs előtt, és ez ritmikusan ismétlődött, közben mondtuk a számokat. Aztán
nehezítettük, pl. minden számra páros lábbal még ugrani is kellett egyet. Persze
ezt nehezítettük, gyorsítottuk, és a gyerekeknek egy nagyon feszes tempót is
tartva kellett végig mondaniuk a számukat. Sőt, amikor már nagyon jól ment
mindezt visszafelé is meg kellett tenni. Avagy körbejártak a számlálás közben,
és énekelve mondták a gyerekek a számsort – attól függően, hogy éppen hol
tartottunk, majd visszafele is elmondtak.
Hasonló
játék volt, hogy a mondókára a gyerekeknek egy babzsákot kellett először a
saját kezükbe tenniük egyik kézből másik kézbe, vagy ugyanezt hátul úgy, hogy
közben a mondóka ritmusát is tartaniuk kellett. Amikor már nagyon jól ment,
akkor több babzsák, több labda ment körbe-körbe, és az egyik kezével adta, a
másikkal kapta.
Amikor
sorozatok megfigyelésére került a sor, akkor elővettük azokat a periodikus
sorozatokat, amelyeket maguk körül láthatnak a gyerekek. Pl.
tavasz-nyár-ősz-tél. Úgy kapcsoltuk hozzá a mozgást, hogy négyesével
körbeálltak a gyerekek. A négy évszak, és egymás után mondogatták az évszakok
nevét, és sorban egy-egy másikat mindig halkabban kellett mondani úgy, hogy
mindig lépett egyet az a szó, amit erősebben kellet mondani (pl tavasz-nyár-ősz-tél, majd tavasz-nyár-ősz-tél, stb.) Ezt követően ugyanezt
számokkal is megcsinálták. Akkor mindig egy következő számra tevődött át a
hangsúly. Eztán vettük át azt a számkört, amiben ezeket elmondhatták. Ki is hangosították a sorozatokat. Logikai
lapokból raktak sorozatot a gyerekek elé, megkértük, hogy folytassák őket, majd
pedig mindegyikhez rendeltünk valamilyen hangot. A lyukas logikai lapokra
tapsoltunk, a símákra koppantottunk, és máris ment a taps+kopp.
Abban az
esetben, amikor a formákat, színeket figyeltük meg, akkor már hozzákapcsoltuk a
dobbantást is. Sorozatot alkottunk a hét napjaival, a hónapok neveivel. Mindemellett
léteznek bizonyos mondókák, amelyekkel számolást tanulnak a gyerekek. Ezeket mind
ritmizálták, és nagyon sok népi gyermekjátékot játszottak. A sorozatoknál
előkerültek azok a népi gyermekjátékok, amelyekben tényleg vannak sorozatok. Ide
tartozik az „A faragószék nótája”, vagy az „A part alatt”. A feladatokba
belecsempészték a kombinatorikai feladatokat is. Nem csak színezéssel tudnak
kombinatorikai feladatokat végezni, hanem hangokkal is. Lehetett csereberélni,
megfigyelni az így előállított, új dallamokat. Avagy a ritmust változtattuk meg.
Amikor a szorzótáblát meg kellett tanulni egy dallamot költöttek rá, és egy
dallal együtt tanulták meg. A fent
felsoroltak csak néhány feladatot jelentenek egy egész éves programból.
A
gyerekek a program segítségével megtapasztalhatták, hogy a zene és a matematika
ott van az egész világunkban, és mindegyik megérthető és szerethető dolog. Az alkotók megtapasztalták a program fejlesztő
hatását is. Ez az osztály ma már nyolcadikos. Felsőbb évfolyamokon szívesen
indultak versenyeken, és még jó eredményeket is értek el.
Deákné dr. Kecskés Mónika egyetemi
docens, ELTE TÓK Ének-zenei Tanszék és Hajós András ének-zene és informatika
tanár, Osztrák – Magyar Európaiskola:
„Ének-zene módszertani adatbank –
születőben”
Tanítsunk
a köznevelés, vagy akár a felsőoktatás bármely intézményében, ahol az
ének-zenei nevelés bármely szinten előkerül: biztosan találkoztunk azzal a
gondolattal milyen hasznos lenne, ha a módszertani információkhoz, pedagógiai
segédanyagokhoz együtt, egy helyen férhetnénk hozzá. Az internetes adatbázisok,
honlapok, folyóiratok tág teret engednek az információk áramlásának. Léteznek
ugyan megbízható honlapok, de nem mindenki van tisztában azzal, vajon a
feltöltött anyag valóban értékes-e, felhasználható-e az órákon. Óráinkat csak
hosszas keresgélés alapján tudtuk előkészíteni. A tavalyi Mindennapos éneklés
konferencián több szekcióban is felmerült egy „mindentudó”, a mindennapi
pedagógiai gyakorlat szempontjából hasznos honlap megalkotásának az igénye. Az
ELTE-TÓK gondozásában születő honlapon A honlap felépítése követi a képzési ill. korosztályos struktúrát,
valamint a hatályos kerettantervi beosztást: a kisgyermeknevelőket a 0-3 éves,
az óvodapedagógusokat, és részben a tanítókat a 4-6 éves, a tanítókat, a 6-10
éves, a felső tagozatos tanárokat, és középfokon tanítókat a 11-14-, illetve
15-16 évesek számára összeállított anyag érdekelheti. Ez eredetileg
ABC-sorrendben halad, de reményeink szerint lehet majd benne keresni
hangkészlet, és téma szerint is. Külön linket szentelünk a népi
gyermekjátékoknak: gyermekjáték leírással, videókkal
illusztrálva. Erre az adott játékdallam alapján, vagy játék-típus, és
korosztály szerint lehet majd keresni. Terveink szerint eredeti, népi
felvételek, kottával, és hangfelvétellel, lexikon (tudnivalók az adott játékokról, a Magyar Népzene Tára alapján), ajánlott kiadványok,
honlapok, hol található az egyes tankönyvcsaládokban lesznek kereshetők.
Külön lekereshetők lesznek a népdalok, a hangszeres népzene, és a
gyermekhangszerek ismeretanyagába tartozó információk. Külön menüpontot
kap a zenehallgatás „Komolyzene-zenehallgatás”
módszertani ötlettárral (osztályok, és konkrét zenehallgatási anyag
szerint), hanganyaggal, linkgyűjteménnyel, valamint a zenehallgatás
módszertanához tartozó ajánlott irodalommal. A honlapon hozzáférhetővé
szeretnénk tenni az egyes tantárgyközi kapcsolatokat, és hasznos weboldalakt
tartalmazó információkat is.
Winkler Márta az első magyar alternatív
iskola – a Kincskereső – alapítója:
„Ahol
öröm – ott éneklés”
Winkler Márta, az első magyar alternatív
iskola, a Kincskereső alapítója hatalmas tudás és tapasztalat birtokában
beszélt az ének-zene kivételes nevelőerejéről. Előadását regöléssel kezdte, így
köszöntve énekes örömmel a megjelenteket.
„Ahol öröm – ott éneklés”, ezt
az örömet Winkler Márta már gyermekként megtapasztalta, amikor széles családi
körben összegyűltek és közösen énekeltek. Ezt a boldog, énekkel és játékkal
teli gyermekkort kívánta átadni tanítóként a saját diákjai számára, ezért
munkája során állandóan kereste az alkalmat az éneklésre. Ennek „eszköze” a
népköltészet lett: a népdalok és népi játékok teremtették meg azt az anyanyelvet,
mely derűt hozott a Kincskereső Iskola mindennapjaiba. Winkler Márta több
évtizedes munkáját változatlan lelkesedéssel folytatja az iskola egész
tantestülete, mely nagy örömmel tölti el az iskolaalapítót.
Életre
szóló tapasztalat, hogy az a gyerek, aki mindennap találkozik a zenével, később
fogyasztójává válik és később is megőrzi a zene szeretetét. A Kincskereső
Iskolában minden nap énekelnek, melyhez nagyon fontos az óvodából hozott anyag.
Erre lehet építeni, majd az iskolai céloknak megfelelően fokozatosan
bővíteni.
Mi
mindenre jó az éneklés?
I. A hétköznapok örömeinek megélésében. Az
éneklés kiváló eszközé válhat a pedagógus kezében: használni lehet
bemutatkozáshoz, reggel énekkel kezdeni a napot, énekelve köszönni, társas
kapcsolatokat építeni népdallal és népi játékokkal. A játék kedvéért sok
mindent megtanulnak a gyerekek! Az iskolában a sok éneklés mellett 2.
osztálytól furulyázni tanulnak és minden évben közös koncerten mutathatják meg
hangszeres tudásukat.
II. Dalok, játékok munka közben. A népdalok,
kánonok, népi játékok célzottan felhasználhatóak különféle tantárgyak
elsajátításához. Az olvasás tanulásához, nyelvtanhoz – például szófajták
kutatása a dalokban −, vagy akár dramatikus céllal is. Ha a kisiskolások
figyelme lankad, lehet közösen énekelni pihentető-frissítő dalokat, ha a
lelkesedésük alább hagyna, akkor a feladatokhoz terelgető, kedvcsináló dalokat
megszólaltatni.
III. Rítusok az osztályokban és az
iskolaközösségben. Az iskola életében fontos a névnapokról való
megemlékezés, amikor egy-egy köszöntővel kívánnak minden jót az ünnepeltnek. A
jeles napokra regöléssel készülnek az osztályok: Balázs és Gergely napja, az
áprilisi komatál, betlehemezés és lucázás minden évben fontos események. Az
iskola közös ünnepei a szüreti mulatság, november elején a természet
búcsúztatás, András napja és a pünkösdölő. A szüreti ünnep mellett András napja
is jókedvű mulatság, amikor az iskola összes tanulója csuhogatóval ünnepel a
tornateremben. A negyedik osztályosok néptáncot mutatnak be, majd a végén
mindenki elcsendesedik, néhány elsős tanuló gyertyát gyújt, így köszöntve a
közeledő adventet. Nagyon szép, megható pillanatok ezek, amire mindig
szívmelengető visszaemlékezni.
IV. Táborok. Az iskola
életéhez hozzátartoznak a táborok, a madarász, az indián és az utótáborok. Ez
utóbbi különösen nagy élményt tartogat a felnőtt tanítványoknak, akik újra
összejönnek a régi táborhelyen, és kívánságukra mindent elénekelnek, amit
korábban tanultak.
A
Kincskereső életét báb- és drámajátékok is színesítik. Kiemelt jelentőségű
esemény az irodalmi anyagok – például Nemes
Nagy Ágnes: Aranyecset, Bors néni − életre keltése, melyben vizuális
és ének-zene tanárok közösen vesznek részt. Az ének-zene a nevelés fontos
eszköze, ezért az iskola állandó programjai között szerepelnek a színházi és
koncert élmények. A furulya mellett
zongorázni is tanulhatnak a gyermekek, közös koncertjeinek türelmesen
végighallgatják egymást. A negyedikesek pedig minden évben megnézik a
Varázsfuvola előadását.
Winkler
Márta felvételekkel illusztrálta a Kincskereső Iskola ének-zenével átitatott
életét. Betekintést kaphattunk például arról a rendhagyó szokásról, ahogyan –
immár 29. éve − tanév kezdéskor a tantestület saját előadásával
ajándékozza meg a gyermekeket és családjaikat: kórusműveket, kánonokat, más
népek dalait és ritmusjátékokat adnak elő a tanítók. A prezentációban rengeteg
példát láthatott a közönség arra, milyen sokrétű pedagógiai eszközzé válhatnak
a népdalok és népi játékok. A hétköznapok konfliktusait, problémáit könnyebben
és játékosan lehet megoldani egy-egy odaillő dallal. Winkler Márta útmutatása
szerint érdemes minden leendő tanítónak sok népdallal, énekes játékkal
feltöltekeznie, hiszen a zene megkönnyíti mind a tanító, mind a tanítványok
helyzetét a mindennapokban.
Hozzászólások
A
konferencia fontos részét képezték az előre felkért hozzászólók beszámolói,
melyek által betekintést kapott a közönség a bölcsődék, óvodák, iskolák
mindennapos énekes gyakorlatába, a felmerülő nehézségekbe és a megvalósítás
különböző fázisaiba:
· Tárnoki
Erzsébet (Budapest, III. kerület)
· Mayerné
Papp Bíborka (Budapest, XVII. kerület)
· Sapszon
Borbála (Budapest, I. kerület)
· Kiss
Anna Eszter (Budapest, VII. kerület)
· Szentpétery
Melitta (Budapest, II. kerület)
· Blazsek
Andrea (Budapest, XII. kerület)
· Szabó
Gergely (Küngös)
· Földesné
Kulcsár Andrea (Budaörs)
· Zámolyi
Eszter (Budapest, I. kerület)
· Rápli
Györgyi (Érd)
Tárnoki Erzsébet az
Óbudai Egyesített Bölcsődék Az élő népzene programjának eddigi
tapasztalatairól számolt be. A 3. kerület bölcsödéibe 5. éve élő zenekar jön
egy héten, így alkalmuk nyílt megfigyelni a mindennapi éneklés hatásait a
legkisebbekre, a bölcsődésekre.
Csoóri Júlianna
– a program egyik zenei résztvevője – kisgyermeknevelő. Komoly népzenei
gyökerekkel rendelkezik. Ő, és zenekara minden héten csütörtökön három
bölcsödébe látogat el. A kisgyermeknevelők örömmel fogadják a zenekart,
amelynek tagjai képzettek, Zeneakadémiát végzett népzenészek: Csoóri Sándor
(brácsa), Cimber Feri (cimbalmon), A program nyilvános, az intézmény honlapján
megtalálhatják az időpontokat is. A
kisgyermekek már nagyon várják a zenekart, ismerik a hangszereket, tudják a
mondókákat, és a népdalokat. Julianna, ezen kívül egy másik napon egyedül is
körbejárja a bölcsődéket, és a kisgyermeknevelőket is „visszatanítja” a hallott
gyermekdalokra, népdalokra. A hároméveseknél a motoros fejlődés a meghatározó, és
a megkésett beszédfejlődésűeknek sokat segített. Az autisztikus kisgyermek a
dallamok szövegét nem, de a dallamát felismerte. A testséma, és a téri
tájékozódás ebben a korban észrevétlenül tud megvalósulni 3 év alatt a
gyerekeknél. Hozzászólónk 40 éves pedagógusi, és gyógypedagógiai
tapasztalataihoz mérten is jelentős tapasztalat, hogy foglalkozásokon részt
vevő gyermekek korábban tudnak körbe állni, párt alkotni, tudják a dallamokat –
ha nem is annyira tisztán, de bátran – énekelni. Megdöbbentő, hogy milyen
hangközöket tudnak kiénekelni a gyerekek, és a figyelmüket is mennyire tudják
koncentrálni. Az önkormányzat is támogatja ezt a programot, ezért 3. kerületi
bölcsődések nagyon jó helyzetben vannak. A szülők arról számoltak be, hogy
otthoni spontán játékban a gyerekek elkezdenek énekelni, de ezt a bölcsödében,
spontán játék során is tapasztalták.
CD-válogatásukban igényes ízelítőt kívánnak adni mindazok számára, akik
érdeklődnek a program iránt.
Mayerné Papp Bíborka a 17.
kerületi bölcsődék 10 éve működő zenebölcsi programját ismertette, amely a
kisgyermeknevelők kezdeményezésére született. Önkormányzati támogatást élvez a
program, amely első sorban a kisgyermeknevelők érzékenyítését, zenei képzését,
fejlesztését célozta meg. A program egyik része, kétheti rendszerességgel,
szorgalmi időszakban csak a kisgyermeknevelőknek szól, ún. ének-zene munkaközösség.
Ennek során a felnőttek zenei képességeit fejlesztjük: kottaírás-olvasás,
egyszerű kánonok a későbbi élőzenei előadás segítésére. Ez az az alkalom, amikor
a kisgyermeknevelők megtanulhatnak hangszeren is játszani: választhatnak a
furulya, és metallofon közül. A program másik részeként előadónk, korábban
hetente, és – sajnos – a bölcsődék számának növekedésével csak kéthetente megy
be kisgyermek-csoportba, ahol a nevelőkkel közösen a gyerekek életkorának
megfelelő énekes-zenés – mondókás zenei játékokat játszunk. A gyerekek élőben kipróbálhatnak
hangszereket, élőzenét hallanak: furulyát, hegedűszót. Ott, ahol minderre
érzékenyek a nevelők, a kisgyermekek egymás közötti interakciói is
hatványozottabbak. Számos nevelői, és szülői feljegyzés tanúskodik arról, hogy
mennyire intenzív a gyerekek zenei érzékenysége ezekben a csoportokban. Összességében
nagyon fontos, hogy milyen a nevelő személyisége, a bölcsődevezető szakmai
támogatása, és az, hogy ezt a kisgyermeknevelők rendszeresen megkaphassák. Papp
Bíborka megemlítette, hogy sok támogatást kapott Mélykútiné Dietrich Helgától
is. Szeretettel várják Rákosmentén a kollégákat is, a program nyitott.
Sapszon Borbála hozzászólásában
arról számolt be, hogy 2016 tavaszán az 1. kerületi önkormányzat támogatta azt
a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolából kiinduló kezdeményezést, miszerint a
kerületben legyen egy óvoda, ahol megvalósul a mindennapos éneklés. Az eredeti
elképzelés szerint bontott csoportban zajlottak volna a foglalkozások heti több
alkalommal, és a csoportban jelen levő óvónők gondosan figyeltek volna arra,
hogy énekes, zenés légkörben teljen a gyerekekkel együtt töltött idő. Sajnos a
bontott csoport helyhiány miatt nem oldható meg, így a 24 kis 3 éves együtt
vesz részt heti kétszer úgymond hagyományos, Kodályi alapokon nyugvó, Forrai
Kati néni által kidolgozott zeneóvodai foglalkozáson. Emellett egy harmadik
alkalommal Kokas Klára több művészeti ágat összefogó módszerével kerülnek
közelebb a gyerekek a komolyzene, az éneklés szeretetéhez. Sapszon Borbála
összegezte tapasztalatainak pozitív, és negatív vonatkozásait. Az egyik az a
tény, amit mindannyian ismerünk, hogy mennyire anyanyelve a zene, az éneklés az
óvodáskorú gyerekeknek. Észrevétlenül énekelnek szabad játékuk közben,
otthonosan érzik magukat zenei játékokban, ők maguk is találnak ki dallamokat
egy-egy mondatukra. A másik a zenének a közösségi viselkedésre ható nevelő
ereje. Az, hogy egy-egy gyerekdal éneklése közösségi élmény, körjátékokban
pedig kifejezetten az egymásra figyelés képessége erősödik. Fontos a mai
gyermekek esetében a zene logopédiai fejlesztő hatása is, mivel a számítógépes,
túlhajszolt társadalomban a velük való beszélgetésre, mesélésre is kevesebb idő
jut. Negatívumként került szóba a mai óvodai rendszer, számos óvoda pedagógiai
programjának életidegensége. A kiscsoportos óvó néniknek már a 3 éves gyermekek
esetében is aggódniuk kell az évekkel későbbi iskolaérettségi vizsgálattól, ami
persze zenei érettséget, fejlettséget nem néz. A rengeteg követelmény miatt az
5 fő fejleszteni való területet (testnevelés, vizuális kultúra, ének, környezet
és matematika) beosztják az 5 hétköznapra, így „kipipálva” érzik a zenét is, ha
azzal a héten egyszer már foglalkoztak. Ezt súlyosbítja, hogy sok esetben
elkerüli az óvó néni figyelmét az, hogy jó helyen, a gyermekeknek megfelelő
hangmagasságában énekeljen, vagy énekeltessen. Nagyon kevés helyen hallottak a
zene transzfer hatásairól, és használják ki egy-egy mondóka, vagy ének esetében
a más fejlesztési területekkel való összefüggést. Az óvodai mindennapos éneklés
tehát csak a mai óvodai követelmények újragondolásával képzelhető el olyan
óvópedagógusokkal, akik elsősorban a gyermekek személyiségének formálását
tartják fontosnak, nem pedig az elvárásoknak akarnak megfelelni.
Kiss Anna Eszter az
ELTE-TÓK ének-zene műveltségterületi képzését végezte el. A 7. kerületi a
fasori Református Kollégium Julianna Általános Iskolájában tanít. Egyházi
iskola révén a mindennapjainkat átszövi az éneklés, az imádságainkat is, ahogy
Petrás Mária fogalmazta. Az éves programunkban megjelenő programjuk, amelyek
mindig benne vannak az énekes szokásaink, az egyházi ünnepekben, az iskolai
megemlékezésekben közös énekléssel vesznek részt. Kórusuk is van, amelyet Tarnóczyné
Varga Csengével együtt vezetnek. Vele együtt találtuk ki azokat a
programokat, amelyek zeneivé varázsolták az iskolát.
Ezek az
alkalmak következők:
-
a zene világnapja. A templomban
énekelnek, és zenélnek a gyerekek. Ezen a napon zenesarkokat hoznak létre. A
kisiskolások produkcióiból, az éppen tanult énekekből, az énekesek előadásából
minden évben CD felvétel is készül.
-
hozzászólónk kiemelte a családi
istentiszteleteket, ahol a családokkal együtt énekelnek, amely különösen
felemelő a templomban.
-
két, célzottan zenei tematikájú ünnepet hoztak
létre. Az országos Béres versenyt megelőzően rendezzük meg a Julianna iskola
háziversenyét. Ennek 4. éve szervezője a Julianna Házi Énekversenyének. A „JUHÉ”
alkalmával zsoltárokat, és dicséreteket, népdalokat kérnek a gyerekekről. Idén
a somogyi tájegység került előtérbe. Gyönyörű népviseletben érkeztek a
gyerekek. Alig volt olyan, aki egyenruhában érkezett.
-
az iskola mindennapjait is átszövi az
éneklés. Hétkezdő áhítattal közösen, a templomban kezdik a hetet. „Minőségi”
zenekíséretünk van Pálúr János az LFZE orgonatanára, orgonaművész személyében,
akinek „nem számítanak kicsiknek”. Így minden hétfőn – ha nincs éppen külföldön
– a gyerekeket kíséri, improvizál. Lehet, hogy a gyerekek még nem tudják milyen
csodában van részük. A kolléga bármilyen hangnemben kezdjük el az éneklést, ő
abban kísér Csenge néni vezetésével. Nagyon értékesek ezek a pillanatok.
-
A reggeli áhítat után az osztályban
folytatjuk a napot. Heti négyszer kezdem velük a napot, és mindig énekléssel. A
tízórai szünetben énekelve imádkozunk, az ebéd előtt, és után énekelve imádkoznak,
az uzsonnánál, és a búcsúzásnál is mindig énekelnek.
-
Az olvasást tanítom, amibe szinte minden
nap belecsempésznek valami ritmikai-énekes dolgot. Nemrég a „ty” hang tanítása
okozott nehézséget, mivel a mai szemlélet szerint ezt egy hangutánzó technika
alapján kellett volna tanítani. Erre alkalmasnak bizonyult egy énekelt mese, az
„A mi tikunk megbolondult” kezdetű, aminek a refrén „tyutyukám-tyutyukám, te
leszel a vacsorám” tartalmazza a tanítandó mássalhangzót. Az írást a finom-motorika
fejlesztése céljából mindig valami mozgással, és énekkel vezetik be. pl.
Süssünk-süssünk valamit éneklése közben hármat csavarnak a ceruzán.
-
Ha a fegyelmezésről, és a figyelem
felkeltéséről van szó, nagyon beválik, ha nem mérgesen szólnak a gyerekekre,
hanem énekes beszéddel, vagy ritmustapsolással keltik fel a figyelmet, vagy
olyan éneket kezdenek el, amit ők még nem ismernek.
-
A postásjáték során a gyerekek lehajtják
a fejüket, miközben hozzászólónk egy altatót énekel. Mikor „felébredhetnek” énekelhetnek egy „Pál Kata
Péter”-t. Így pihenik egy picikét ki magukat a napi fáradalmak során.
-
A mindennapos testnevelés órán heti egy
alkalom picit táncos/gyermekjátékos/párválasztós játékokat játszanak, és táncos
mozdulatokat végeznek. Érdekes, hogy a gyerekek
ezeket viszik tovább. Ezt játsszák a szünetben, viszik ki az udvarra. Olyan
közösségépítő ereje van, hogy a többi osztály is szeretne beállni, kipróbálni.
A énekes játéktevékenység szociális készségeket is úgy fejleszti, hogy nem
veszik észre.
Hozzászólónk értékes diasort is
mutatott, amelynek részeként bemutatott egy játékot a logikai készlettel, és
rövid szakirodalom-jegyzéket is mellékelt a mindennapos éneklés témájában.
Szentpéteri Melitta az
ELTE-TÓK egyik gyakorló iskolájának, az Áldás Utcai Iskolának tanára. Melitta a
Lórántffy Zsuzsanna zenei tagozatán tanult általános iskolában. Ez adta az
alapokat azokhoz a zenei-módszertani ötletekhez, amelyeket továbbfejlesztett. Nincs különösebb programja. Feszegeti a NAT
által biztosított határokat, ezért az óra sem mindig 45 perc hosszú. A mindennapos éneklést nem veszi szó szerint. Sok
tantárgyat összevon, és együtt tanít. Az ének a mindennapok része. Reggel
sokszor kezdődik énekléssel a beszélgető kör. Bármilyen tantárgy kapcsán
eszünkbe jut valami ének- akár Melittának, akár a gyerekeknek -, akkor eléneklik.
Gyakran állnak fel. Hozzászólónk hatalmas teret alakított ki az
osztályteremben, ezért kötetlenül mozoghatnak ezekre a dallamokra. Csoportmunkában
énekléssel lehet jelezni, hogy nemsokára lejárt az idő. Akkor átveszi még egy
gyerek, meg még egy gyerek – aki elkészült –, majd van, aki igen, van, aki nem.
Az a lényeg, ha a dal végére érnek, akkor kezdődik a megbeszélés. Technika, vagy
rajz órán, a tanító elkezdhet dúdolni egy dallamot, a gyerekek, majd egyre
többen veszik át.
Melittának
nincs kidolgozott módszerem. Együtt él a gyerekekkel, és a mindennapokban,
ahová ezt be lehet csempészni, becsempészi az éneklést. „Nem csak énekórán kell
énekelni, hanem amikor az ember szívéből jön.”
Amikor fáradtak a gyerekek, vagy izegnek-mozognak. Ha van fejben nagy
dalkincse az embernek, ami eszébe juthat, akkor működik. Ez bizonyos
szempontból improvizáció, hiszen egy-egy szóra asszociálva jutnak eszünkbe a
dallamok.
Mindazok,
akik nem hivatásszerűen művelik az éneklést, és nincs az iskola programjában,
de a nevelőnek van egy dalanyaga, akkor a nevelőnek nyert ügye van. Azt már
csak használni kell, semmi mást nem kell csinálni. Együtt kell élni
gyerekekkel, és amikor erre lehetőség adódik, ezt ki kell használni, és
énekelni kell. Ilyen egyszerű az egész.
Blazsek Andrea, a XII.
kerületi Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola tanára egy Fekete István
gondolattal kezdte beszámolóját: „Jó a
jót elindítani, megy az aztán már magától, nő és dagad és maga sem tudja
hogyan, valóság és erő lesz belőle.” Ennek a jónak az elindítója Gere
György volt, aki az iskola alapításában meghatározó szerepet töltött be, majd
2009-ig igazgatója volt az intézménynek.
Az ő kezdeményezésének köszönhetően az iskola szellemisége máig három
tartópilléren áll: a keresztény értékrend, a szakrális néphagyomány és a
kiemelt zenei nevelés. Mindhárom pillért kitölti a zene, az egyházi− és népzene,
valamint a kórusmuzsika. Az első pillérhez tartozik, hogy az iskola 400 diákja,
30 tanára és a jelenlévő szülők minden napot közös zenés imával indítanak, ahol
az erre kijelölt 8. osztályos lányok irányításával öt ének hangzik el. Ezzel a
zenei szolgálattal az iskolában reggel nyolc órára már meg is valósul a
mindennapi éneklés. Ezen kívül az iskolamiséken kántor helyett szintén a
gyerekek irányítják a közös éneklést, melyet furulyával és más hangszerekkel
kísérnek. Igy nemcsak hallgatói, hanem aktív résztvevői is ezeknek a zenés
áhítatoknak.
Az
iskola életének második pillére, a népzene, a néphagyományok által kap kiemelt
szerepet. Egy év alatt nagyjából tíz népszokást tartanak meg, melyre az alsó
tagozatosok készülnek fel tanítóik irányításával. Ezek a külön feladatok
szintén erősítik a zenével való foglalkozást és annak intenzív jelenlétét az
iskola életében. A téli népszokásokat az adventi műsorban színpadon adják elő a
gyerekek, a tavasziakat pedig hasonlóan, mint falun szokás, osztályról
osztályra járva. Ekkor begyűjtik az adományokat, ami a hagyományos szalonna és
kolbász helyett csokoládé és gyümölcs. Az iskolában heti egy alkalommal 1-8.
osztályig néptáncórán vesznek részt a diákok és minden évben megrendezik a
népzene ünnepét. Ezen a népdal versenyen az iskola negyede részt vesz,
különböző felosztásokban: szólóban, duettben, kisebb csoportokban vagy akár az
egész osztállyal.
Az
énekórák is aktív zenéléssel járnak, hiszen az éneklés mellett furulyázni
tanulnak a gyerekek, szoprán furulyától egészen a basszus furulyáig. A 8.
osztályosok képesek könnyebb madrigálokat, motettákat, vagy akár Bach korálokat
négy szólamban közösen megszólaltatni.
Énekórán
a tanulók 6. osztályig hetente kétszer, 7. és 8. osztályban egyszer vesznek
részt. Harmadiktól hetedik osztályig a gyerekek az ott tanultakat minden évben
a tavasszal megrendezett hangversenyen mutathatják be szüleiknek.
A
harmadik pillér, a kórusmunka kiemelkedő helyet kap az iskola zenei életében.
Négy kórus működik: az elsősök és másodikosok kórusa 50 fővel, a harmadik- és
negyedikeseké 60 fővel, a felsősöké az idén 109 énekessel működött. A
legmagasabb színvonalat a kamarakórus képviseli, melyben 3-8. osztályig vesznek
részt a diákok.
A
Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola zenei életének megkoronázása immár 22
éve a Zeneakadémián megrendezett év végi közös éneklés. Ezen a nagyszabású
hangversenyen az iskola jelenleg és régi diákjai, tanárok és szülők állnak
pódiumra, mely a közös muzsikáláson túl közösségteremtő és megtartó erőt jelent
mindenki számára. Blazsek Andrea hozzászólása végén Händel: Messiás c. oratóriumából mutatott be egy rövid felvételt,
mely a legutóbbi hangversenyen csendült fel.
Szabó Gergely tanító, Küngös
polgármestere beszámolójában a térség két iskolai telephelyének zenei
eseményeiről hallhattunk. Egyházi iskola lévén reggeli áhítattal indítanak,
valamint heti rendszerességgel kórus, citerazenekar és néptánccsoport próbák
vannak az iskolában. A heti egy-két énekórán túl a 4-5. osztályosok egyházi
énekórát is kapnak. A húsvét előtti
csendes napokra a térség kórusait hívják kórustalálkozóra, melyet a gyerekek is
meghallgatnak. Megemlítette a nehézségeket is, az iskola tanárainak fáradságát
és túlterheltségét, melynek leküzdésében a közös éneklés egy pihentető
színfolt.
Földesné Kulcsár Andrea, a
budaörsi Hermann Ottó Általános Iskola ének-zene tanára a tavalyi kezdeményezés
hatására különféle ötletekkel próbálta megvalósítani elképzeléseit. A
lakótelepen található iskola színes összetételű gyerekanyagával nem volt
egyszerű a mindennapi éneklést becsempészni a hétköznapokba, de a kitartó
ötletelés és a türelmes kivárás meghozta a várt eredményt. Az iskola alsó- és
felsőtagozatosai egy-egy budaörsi óvodával közösen a Gergely-járást és a
regölést ünnepelték meg. Az éneklés a hétköznapokból való kiemelkedett
lelkiállapotban emlékezetesebb, melyre a tanév során a decemberi időszak a
legalkalmasabb. Az iskolában tanári kórus működik, valamint osztálykórus
versennyel kívánnak lehetőséget adni az 5-6. osztályosoknak, akik idén a
március 15-ei ünnepre készültek énekes-táncos produkcióval. Emellett a
népdaltalálkozók és a népdalversenyek is népszerűek, ahová olyan gyermekek is
eljönnek meghallgatni társaikat, akik nehezebben vehetőek rá a komolyzene
hallgatására. Az idén Oscar díjat nyert Mindenki!
című film többszörösen megérintette az ifjúságot: a budaörsi iskolában a Diák
Önkormányzat a film végén felhangzó, Balázs Árpád: Bodzavirág művét adta elő.
Földesné
Kulcsár Andrea szerint komoly problémát vet fel a különböző minőségű zenék
hallgatása. Tapasztalata szerint tanári útmutatással, példaadással és a
gyerekek által kedvelt zenék nem azonnali elutasításával lassan, türelmesen
elérhető, hogy a 14 évesek is nyitottak legyenek a komolyzene befogadására.
Rápli Györgyi, az Érdi Kőrösi
Csoma Sándor Általános Iskola ének-zene tanára írásbeli összefoglalóban küldte
el az iskola zenei életéről szóló beszámolóját. Az iskola kiemelt szintű
ének-zenei képzésében részesülő diákjai számára természetes a mindennapos
éneklés, de igyekszenek azokat a tanulókat is bevonni a zenei élményekbe, akik
kisebb óraszámban kapnak énekórát. Az iskola közösségi éneklési alkalmai a
folyosókoncertek, a hagyományteremtés ünnepeinek bővítése és házi versenyek
szervezése. A Magyar Dal Napja
ünnepségen értékes magyar könnyűzenei produkciókat adnak elő tanárok és diákok,
a Tavaszváró programjukon pedig
dalcsokorral köszöntik az évszakot. Az iskola immár 23. éve minden májusban Regionális és Országos Kórusfesztivált rendez,
a Kodály-év tiszteletére pedig idén a Megyei Jogú Városok általános iskolásai
részére május és június folyamán négyfordulós Országos Kodály Zoltán Műveltségi
Vetélkedőt hirdettek.
Zámolyi Eszter, az ELTE TÓK egykori hallgatója csoportos improvizációs játékokkal
kísérletezik osztályával. Erről a szokatlan kreatív zenei projektről és a benne
rejlő, széles közönséget mozgatni képes élményről beszélt Bánki Vera, az ELTE TÓK Ének-zenei tanszékének docense. Zámolyi Eszter osztályát a Kórusok Éjszakáján lehetett hallani, ahol rendhagyó
módon - kánonban mozogva, a dalok szövegeinek eredeti értelmét kutatva -
mutatták be a csoportos improvizációban rejlő izgalmas lehetőségeket. Bánki
Vera megemlítette Sáry László zeneszerző és Halas Dóra karnagy hasonló, a
csoportos improvizációból merítő előadásait is. A gyerekek szívesen vesznek
részt ilyen zenei játékokban, számukra természetes közeg az improvizáció
nyújtotta szabadság.
A konferencia befejezése
A
konferencia befejező részét, a kerekasztal beszélgetést dr. Kismartony Katalin
vezette. Akik az estébe nyúló, gazdag program után részt vettek a
beszélgetésben megtapasztalhatták, hogy a mindennapos éneklés eddig eredményei
mellett még sok feladat és munka adódik a zenei nevelésben.
A „Mindennapos
éneklés” konferencia sorozat természetesen folytatódik: 2018.
szeptember 28-án kerül
megrendezésre a III. konferencia, melyre szeretettel várják az érdeklődőket az
ELTE TÓK Ének-zenei Tanszékének oktatói.
Fotók a
konferenciáról:
http://www.tok.elte.hu/hir?id=NW-551