Deákné dr. habil. Kecskés Mónika – dr. Szesztay Zsuzsa

 

„Mindennapos éneklés”

 

Első lépések a művészetek felé

 

II. Országos konferencia az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán

bölcsőde-óvoda-iskola

(2017. május 12.)

 

Az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán az idén másodjára rendezték meg a „Mindennapos éneklés” konferenciát. A 2017. május 12-én országosan meghirdetett rendezvény megálmodói és fő szervezői dr. habil Döbrössy János karnagy, az ELTE TÓK Ének-zenei Tanszék vezetője, egyetemi docens és dr. habil Kismartony Katalin karnagy, egyetemi docens voltak. A tavalyi, első alkalommal megrendezett sikeres konferencia folytatásaként azt a célt kívánták elérni, hogy az éneklés, zenélés és mozgás legyen mindennapi életünk természetes része. Az alcímmel −„első lépések a művészetek felé” − pedig a bölcsőde-óvoda-iskola közötti átmenet és összehangolás fontosságára kívánták felhívni a figyelmet.  

A konferencia programjának változatos összeállítása sajátos hangulatot teremtett a résztvevők számára. A rangos előadások között előre felkért hozzászólók ismertették az előző évben vállalt, a „Mindennapos éneklés” kipróbálásában szerzett tapasztalataikat. Közös éneklésekre is sor került, az idén Oscar díjat nyert Mindenki c. film dalanyagából csendültek fel népdalok és többszólamú kórusművek. A programot kerekasztal beszélgetés zárta, ahol a megjelentek kötetlen formában beszélgethettek az aktuális nehézségekről, eredményekről, valamint megoszthatták egymással tapasztalataikat.  

 

A konferencia fővédnöke idén is Szőnyi Erzsébet, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-, Liszt Ferenc- és Erkel Ferenc díjas zeneszerző, Kodály-tanítvány volt. Az eseményt jelenlétével megtisztelte Réthelyi Miklós, az UNESCO Nemzeti Bizottságának elnöke, továbbá a Mindennapos Éneklés Bizottsága nevében dr. Ittzés Mihály, a Magyar Kodály Társaság elnöke.

 

A konferencia előadói:  

 

·       Petrás Mária, kerámiaművész, csángó népdalénekes, a Magyar Művészeti Akadémia tagja

·       Nevigyánszky Éva, az ELTE TÓK Gyakorló Óvodájának óvodavezetője

·       Vásáry Tamás a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas zongoraművész, karmester, a Mindennapos Éneklés Bizottságának tagja

·       Prof. Falus András, Széchenyi-díjas immunológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja

·       Konrád Ágnes tanító, az ELTE Gyertyánffy István Gyakorlóiskola szakvezetője

·       Deákné Kecskés Mónika egyetemi docens, ELTE TÓK Ének-zenei Tanszék

·       Hajós András ének-zene és informatika tanár, Osztrák-Magyar Európaiskola

·       Winkler Márta az első magyar alternatív iskola – a Kincskereső − megalapítója  

 

A konferencia megnyitója

A konferenciát dr. Csíkos Csaba egyetemi docens, oktatási dékánhelyettes nyitotta meg. Köszöntő beszédében kiemelte az UNESCO által Kodály-emlékévnek avanzsált 2017-es év jelentőségét, valamint hangsúlyozta, hogy a „Mindennapos éneklés” elméleti és gyakorlati lehetőségeit úgy kell körbejárni, hogy a „mindennapos” ne elcsépelt, más tantárgyak mintájára felvett jelző legyen, hanem a hétköznapokban, az énekórákon és azon kívül is megvalósítható örömteli esemény.

Döbrössy János tanszékvezető beköszöntő beszédében ismertette az előző évi, elsőként megrendezett „Mindennapos éneklés” konferencia céljait és eredményeit. Hangsúlyozta, hogy a mindennapos éneklés megvalósítása elsősorban a bölcsődei-óvodai-iskolai pedagógusok feladata, hiszen ők a hétköznapok folyamatosságában találkoznak a gyermekekkel. Az ő feladatuk, hogy megtalálják a lehetőségeket arra, hogy a mindennapos éneklés megfelelően, nem erőltetetten, hanem hatékonyan működőképes lehessen. Sikerül-e, hogy a zene mindenkié lehessen? Nem az a cél, hogy éneklés kizárólag csak énekórán legyen: számos kutatási eredmény támasztja alá, hogy a személyiségfejlődésre, az agyműködésre hogyan fejti ki jótékony hatásait a zene. Megtaláljuk-e az éneklés adta lehetőségeket más tantárgyaknál? Nevelni és értéket közvetíteni, jóízű közös énekléseket teremteni, megfelelő értékű és ízlésű zenehallgatási anyagot kínálni a gyermekeknek a pedagógus feladata és felelőssége. A konferencia ennek körbejárására vállalkozott, abban bízva, hogy a sokszor szélmalomharcot vívó szakemberek megtalálják a mindennapos éneklés lehetőségeit.  

 

Előadások

Petrás Mária kerámiaművész, csángó népdalénekes, a Magyar Művészeti Akadémia tagja: „Reggel felkeltibe’ este lefektibe’…”(népi imádság)

Petrás Mária keramikus, csángó népdalénekes, a Magyar Művészeti Akadémia tagja „Reggel felkeltibe’ este lefektibe’…” című előadásában abból kaptunk ízelítőt, hogy a hétköznapokban, reggeltől estig milyen éneklési alkalmak adódnak a moldvai csángók életében? Mária gyermekkorát, fiatalkorát Csángóföldön töltötte. Nemcsak olvasott a csángók népi hagyományairól, hanem megtapasztalta, megélte őket. Éppen ezért egyedülálló lehetett részünk egyedülálló élményben. Páratlan szépségű előadását saját énekével illusztrálta, s ez egyben mondanivalójának gerincét is alkotta.

Előadónk bevezetésként a Felkelék én jó reggel hajnalba kezdetű reggeli imát énekelte.

 

  

Felkelék én jó reggel hajnalba, 
Megmosdottam minden bűneimtől. 

Megkendőztem arany kendezőmvel, 
Kimenék én ajtóm elejibe. 

Feltekinték magas mennyországba, 
Nyitva láttam mennyország kapuját. 

S azon belül mennyország ajtóját, 
S azon fejel egy rengő bölcsőcskét. 

Mellette van anyánk Szűz Mária, 
A lábával rengetgette vala. 

A lábával rengetgette vala, 
S a szájával mondogatta vala: 

/:Aludjál, aludjál, Istennek báránya, 
Mert te jöttél világ váltságára!:/

 

Az énekelt imádságok a csángók mindennapjainak természetes részeként a nap bármely időpontjában elhangozhattak.  Ezeket az imákat akár otthon, akár munkába menet, vagy munka közben is énekelték. Ennek nem volt szigorú rendje, mindenki szabadon imádkozott. Az énekelt reggeli imádságok szokásrendjében lehettek azonban egyezések. Miután felkeltek „vizet vetettek” az arcukra, és miután kimentek a házból keletre nézetek, a Nap felé. Megköszönték a Jóistennek, hogy megérték az adott a napot. Ezután az imádságokat vagy mondták, vagy énekelték.

 

Amikor csoportos tevékenységet végeztek mindenképpen énekeltek. Valaki elkezdte, a többiek folytatták. Amikor leültek pihenni, és valaki elkezdett mesélni egy történetet. A másik pedig elkezdte énekelni, mivel ő meg úgy hallotta. Fontos volt a nagyobb eseményeken az előmondó szerepe. Az előénekesnek volt könyve, avagy csak ő tudta az imádságok szövegét. Ő „mondta elő” a többieknek, a közösség ezután megismételte, utána énekelte. Munkába menet, és jövet szintén jó alkalom kínálkozott az éneklésre. A dallamok, szövegek ekkor spontán kerültek elő, valaki elkezdte őket, a közösség folytatta.

 

A kisgyermekkori játéktevékenység a nap bármely időpontjában állandó lehetőséget adott az éneklésre. A gyermekeket –így Máriát is- már kisgyermekkoromban vitték a mezőre kisebb gyerekekre vigyázni. Órákig voltak a mezőn. Mindent kipróbáltak, amit hanggal lehetett, kísérleteztek.  Az éneklés további színtere a vecsernye volt: a csángók minden este elmentek a vecsernyére. Olyan énekeket is énekeltek – rengeteg ilyen szöveg volt –, amelyeknek a szövegét nem értették. Egyébkén sem volt egyszerű dolguk a nyelvhasználat területén. Anyanyelvük a nyelvújítás előtti magyar nyelv, ezt tanulták meg először. Az iskolában minden románul, a templomban minden latinul volt. Hallás után tanulták meg, és latinul énekelték a saját dallam, vagy szövegváltozataik szerint. Ahogy Mária elmondta: „Néha a pap megszidott, hogy mi mindent elrontunk. Mert mi mindig tettünk mégegy hajlításkát amikor úgy esett jól, és amikor nem akkor kihagytuk a hajlítást.” „Amikor több százan énekeltünk, pl. nagymisén, akkor abban minden benne volt. A kisgyermek sírása, a kakasszó. Ha ez nem lett volna benne, nem lett volna olyan szép.”

 

Előadónk szerint úgy hozhatjuk vissza ezeket a szép szokásokat, hogy vagy felébresztjük a gyerekkorban az éneklés iránti vágyat „mert ha nem: egy óriási dolgot mulasztunk el. Biztosan szegényebb, és kevésbé szép lesz az életünk, ha nem énekelünk. Én olyan rossz hangú énekeseket is hallottam annyira boldogan énekelni. És egy idő után már nem volt fontos milyen a hangja.” – mondta előadása végén Petrás Mária.

 

Nevigyánszky Éva óvodavezető, ELTE TÓK Gyakorló Óvoda:

„Hangulatok, pillanatok”

Nevigyánszky Éva, az ELTE TÓK Gyakorló Óvodájának óvodavezetője „Hangulatok, pillanatok” című előadásában személyes, a zene szeretetéből fakadó mindennapi élményeiről beszélt. „Éva néni, te mindig dúdolsz?” – kérdezte tőle egyszer egy óvodás gyermek; és ő valóban dúdol, hiszen számára a zene nem „tudatosított” létezés, csupán „csak úgy” jelen van az életében és a hétköznapjaiban. Ehhez nagyban hozzájárulnak komoly kórusénekes múltja és vonzódása a művészetek – zene, színház – felé. Ha az óvodás gyermekeket dúdoló felnőttek veszik körül, akkor ők is ezt fogják tenni, és játékukat önkéntelenül is spontán zenei megnyilvánulások fogják kísérni. Számukra a zene játékot, természetes kapcsolatteremtő erőt jelent, melyet minden pillanatban kezdeményezni lehet. Az óvónők az ének-zenei ismeretek elméleti megszerzésén túl egyfajta varázsos erőnek vannak birtokában, mely a gyermekek életében megfogalmazhatatlan. A zene mindig képes varázsos pillanatokat teremteni, hiszen az óvodás gyermekeknek az éneklés és a hangszerek hangja a konfliktuskezelés, a szorongásoldás, a vigasztalás és természetesen az öröm kifejezőeszközei. Az óvodavezető beszámolt arról, hogy az ének-zenei foglalkozásokon mindig akkor születik meg a csodás pillanat, amikor az óvó néni énekel. Az énekes megnyilvánulásoktól való görcsök és szorongás később keletkezik. A zene segít a konfliktuskezelésben és a fegyelmezésben is, hiszen általa az érzelmek felé is utat találhatunk.  A zenei élmények a mindennapok hangulataihoz és pillanataihoz köthetőek, a játék és a kommunikáció természetes részei.

 

Vásáry Tamás a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas zongoraművész, karmester, a Mindennapos Éneklés Bizottságának tagja: „Kodály mint ember”

A konferencia kiemelkedő művészi élményét Vásáry Tamásnak, a Nemzet Művészének, Kossuth-díjas zongoraművésznek, karmesternek, egykori Kodály tanítványnak köszönhette a közönség. Miután Kodály Zoltán: Marosszéki táncok című nagyszabású zongoraműve kétszer is felcsendült oldott, karakteres előadásában, személyes élményeit osztotta meg a megjelentekkel. „Kodály volt a legnagyobb ember, akivel valaha találkoztam” – emlékezett Vásáry, és a jelenlévők számos történetet ismerhettek meg közvetlen, oldott, humoros stílusában. A debreceni származású zongoraművész tizenkét éves korában került Budapestre, ahol a Zeneakadémián négy évig tanul Kodálytól népzenét. Megilletődve emlékezett arra a döbbenetes élményére, amikor először találkozott az általa bálványként csodált, országosan és nemzetközileg nagyhírű Kodállyal. Tanár Úr szigorúsága mély nyomot hagyott benne, hiszen a vizsgákon mindig tudott olyat kérdezni, mely váratlanul érte a diákokat: ez pedig mindenkit arra sarkalt, hogy a legalaposabb felkészüléssel még a jelentéktelennek tűnő adatokat, zárójeles megjegyzéseket is elsajátítsa. Vásáry beszámolójában megelevenedtek a 21. század magyar zenetörténetének neves alakjai – többek között Szabolcsi Bence, Tóth Aladár, Emma Asszony – és érdekes történet hangzott el Kodály és Rákosi Mátyás találkozásáról is. 

Kodály életről való hitvallása meghatározó és példaértékű erővel bírt Vásáry pályafutásában.  Az ember három megnyilvánulási síkján − szellemi, mentális és fizikai – Kodály mindent maximálisan kihozott magából. Egy másodpercet sem hagyott kihasználatlanul, hiszen − saját szavai szerint − az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy akár csak a legértékesebb zenéket, irodalmi alkotások megismerhessük. Tanár Úr az idegen nyelvek ismeretében is maximalista volt. Ha szüksége volt egy idegen nyelvű könyvre, pár hét alatt megtanulta a nyelvtant, utána pedig szótár segítségével eredetiben olvasta a művet. Vásáryt szülei kitelepítése után felkarolta, „mennyei apja” lett és a legnehezebb helyzetekben is önzetlenül támogatta. Kodály példamutató elszántsága és szigorúsága olyan szuggesztív erővel hatott rá, mely későbbi, emigrációban töltött éveit is nagyban megkönnyítette. Vásáry Tamás történeteit szívesen hallgatta volna még a közönség, hiszen egyre kevesebben vannak köztünk azok az egykori tanítványok, akik élményeiket átadhatják a jövő nemzedékének.

 

Prof. Falus András Széchenyi-díjas magyar immunológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja:

 „Zene és epigenetika”

Prof. Falus András előadásában röviden bemutatta az Eduvital Kiadó kiadványait, majd részletesen beszélt legújabb kiadványukról, a Kossuth Kiadói Csoport gondozásában megjelent Zene, és egészség tanulmánykötetről. Előadónk, és munkatársai 2012-ben hozták létre Kopp Máriával a nonprofit-egészségnevelő társaságot, az Eduvital Alapítványt. Tagjai egészségügyi szakembereknek, védőnőknek, házi-, gyerekorvosok, szociális munkások, kisebbségi szervezetek, tanárok, tanítók, nevelési tanácsadók, lelkészek számára multidiszciplináris egészségneveléssel foglalkozóknak kívánnak segítséget nyújtani mindennapi munkájuk során. Az egészségmegőrzésben kiemelkedő szerepe van a művészetnek, ahogy ezt Kokas és Kodály szellemében immár bizonyossággal állíthatjuk. Ezen a területen ugyanakkor különböző művészetfajták érintettek. Előadónk röviden kitért a zene és epigenetika összefüggéseire is. Epigenetika: az összes öröklött tulajdonság, amely nem „sorsszerűséget”, hanem valószínűséget jelent egy-egy tulajdonág, képesség meglétére. A környezeti hatások ennek az örökölt „hardweare-nek a szoftverét képezik”. Amellett tehát, hogy mit, eszünk, mozgunk-e, milyen a higiéniánk, az örökölt tulajdonságok érvényesülésében a mentális folyamatoknak is óriási jelentősége van. A Magatartástudományi Intézet igazgatójaként Kopp Mária fogalmazta foglalta össze mindezt a „mentális epigenetika” kifejezésben: a hangulatunknak, a környezetünknek, a szociológiai státuszunknak, és a művészetnek egyaránt fontos szerepe van a genetikai tulajdonságok érvényesülésében.

Falus András röviden ismertette korábbi kiadványaikat, köztük Falus András, és mások: Sokszínű egészségtudatosság, valamint Székely Csilla Imola: Zene és egészségnevelés pedagógusoknak. Interaktív zenés foglalkozások szervezéséhez című módszertani segédletét.

Az előadás fő témája az Eduvital legfrissebb kiadványának, a Zene és Egészség tanulmánykötetnek a bemutatása volt.[1] A tanulmánykötet tematikáját Kodályné Péczely Sarolta, és dr. Vígh Andrea útmutatásai alapján állították össze.

 

 I. ZENE - AGY, PSZICHÉ

Az első fejezet a Zene és egészség tanulmánykötet előszava, azaz „ELŐ-HANG“-ja. A tizenhét tanulmányt felsorakoztató kötet bevezető részéből előadónk Csépe Valéria, és Hámori József írásait emelte ki. Csépe Valéria „Zene- Agy, psziché” tanulmányában zenefiziológiával foglalkozik. A zeneterápia Csépe szerint jelentős sikereket ér el az atipikus fejlődésű gyermekek fejlesztésében, egyes pszichiátriai megbetegedések (depresszió), valamint egyes neurológiai megbetegedések kezelésében, és a stroke utáni rehabilitációban.

Hámori József neurobiológus „Emberi agy,és zene” az című fejezetben az agyféltekék asszimetriájának bemutatására törekszik. Elektropszichológiai mérésekkel bizonyított, hogy a jobb félteke érzelmi-, a bal félteke racionális féltekének mondható. A bal félteke felelős az elvont-, és logikus gondolkodásért, az olvasásért, írásért, és számolásért, míg a jobb félteke: művészi tehetség, zenei hallás, képzelet, kreativitás, térbeli látás területe.

 

II. ZENE - SZEMÉLYISÉG (KREATIVITÁS, ALKOTÓKÉPESSÉG, KOGNITÍV- ÉS ÉRZELMI KOMPETENCIÁK)

Pléh Csaba, és Barkóczi Ilona pszichológiai szemszögből közelítette meg a zene transzferhatásainak kérdését: az „éneklő”, és „nem éneklő osztályok közötti matematikai teljesítményt vetették össze. A zenei osztályok nagyobb emocionális érzékenységgel, kreativitással tudták a matematikai feladatokat elvégezni. A nem zenei osztályok ugyanazokat az eredményeket sokkal nagyobb energia-befektetéssel érték el.

Dr. Deszpot Gabriella tudományos tevékenységének fő területe Kokas Klára hagyatékának és életművének tudományos feldolgozása, a Kokas-pedagógia működése és tanítása, valamint a komplex művészeti nevelés és hatásrendszere. Szerzőnk írásában röviden ismertette a Kokas-módszer alapvetéseit. A Kokas-módszer sajátos metodika a zene megszerettetésére. Doktori értekezésében Kokas a zenei nevelés transzfer-hatásait vizsgálta elméletben és gyakorlatban. A módszer fő területe a zene, és mozgás felhasználása személyiségformálásban. Kokas Klára pedagógiájába beépítette a szabad mozgást. A kizárólag klasszikus zenei részletekre történő zenére nem táncolni kell, hanem egész testtel érzékelni (rezgések átvétele). Az aktív, zenei befogadás első sorban az érzelmi-akarati képességeket működteti, emellett a transzfer hatás révén az értelmi képességekre is hatással van: a cselekvéssor, történet ábrázolása révén a gyermek az alkotó cselekvés szintjére jut el.

 

III. ZENE - TEST ÉS LÉLEK (GYÓGYÍTÁS, SZENVEDÉLY, RITUS, HIT)

Péter Orsolya „Orpheusz varázsdala: antik szerzők a zene lélekre gyakorolt hatásáról” című tanulmányában a hit –zenével való kapcsolatáról ír. Szerzőnk történész, szociológus, akinek talán a kötet legizgalmasabb fejezetét köszönhetjük. A szerző számos antik vonatkozású, adatot idéz a zenei neveléssel kapcsolatban a filozófia történetéből. Ide tartoznak Platón Az állam című munkájának harmadik könyvéből, a zene-, a ritmus-, az éneklést érintő idézetek. „Szókratész véleménye szerint nincsen hatékonyabb eszköz a gyermekek nevelésében, jellemük "szép"-pé formálásában, mint a zene. "…azért a legfontosabb a zenei nevelés” – véli (Az állam 12.) –, "mivel a ritmus és összhang merül alá leginkább a lélek mélyébe, és a legerősebben ragadja meg..” További, a zenei nevelésről szóló idézeteket láthatunk Arisztotelésztől Politika című írásából.

 

Ugyanebben a részben foglalkozik Székely Csilla Imola vallási-, és világzenékkel egyes Dél-Amerikai indián törzsek, és afrikai népek sirató énekeinek az összehasonlításával. Rítus, ritmus, zene és lélek című tanulmányának egyik lényeges tanulsága: a régiek mentális egészsége a rítussal, tehát a különböző hagyományokkal ritmussal, zenével, ünnepekkel, együtt végzett, közösségi alkalmakkal, gyógyító szertartásokkal függött össze, és nem feltétlenül a pszichiátria ma alkalmazott megközelítésével. „A régiek mentális egészsége a rítussal, ritmussal, zenével, ünnepekkel, közösségi cselekedetekkel, ősi szokásokkal, imákkal, gyógyító praktikákkal függött össze és nem a pszichiátriával és pirulákkal...”

 

IV. ZENE - NEVELÉS (SZÜLETÉSTŐL ISKOLÁIG, ISKOLÁS KORÚAKRA TETT HATÁSA)

A következő fejezetben Hegedűsné Tóth Zsuzsa „Zene-játék-egészséges fejlődés kisgyermekekre hangolódva” című tanulmányának egyik tanulsága: a mindennapos, szisztematikus zenei nevelés hatására a gyerekeknek rugalmasabb a problémamegoldó képessége. „A mindennapos, szisztematikus zenei nevelés hatására a gyermekeknek rugalmasabb a problémamegoldó képességük, általánosan ügyesebbek, nagyobb a belső kontrolljuk és az emocionális érzékenységük.”

Előadónk kiemelte még Kismartony Katalin - Kolosai Nedda - Mihailovics Csilla: „Segítség komolyzene - Együttgondolkodás az iskolai zenehallgatásról- ” írt tanulmányát. Az írás kulcsmondata egy idézet, amelyben egy hatodikos gyermekeket idéznek: „A zene többet mond minden szónál. Mindenki hülyének nézi a másikat, ha szereti a komolyzenét. (Ez benne van ennek az életkornak a narratívájában.) Pedig nem az a hülye, hanem aki mondja. A komolyzenét meg kell érteni.”

 

V. ZENE - PÓDIUM

Az utolsó nagy fejezetben a kötet szerkesztői művészeket is megszólaltatták. Halmai Katalin énekművész „A hangszín a személyiség tükrében – Gondolatok az énekes előadó művészetről –  ” írásában az emberi hang hangszer voltáról ír, arról, hogy a hangképző tanár hangszerkészítő mester voltára világít rá.

Turi Ferenc pszichiáter, népzenész, Kopp Mária utódja. A szerző tanulmányában a népzene, mint közösségi művészet szerepét tárgyalta a közösség formálása, kohéziója, a túlélést segítő aspektusok hagyományozása terén.

A kiadvány egyes fejezeteihez zenei illusztrációk is rendelkezésre állnak, amelyekhez az adott témáknál megjelenő QR-kód segítségével juthatunk hozzá.

Az előadás záró gondolata: „… mindebből tehát világos, hogy a zene képes átformálni a lélek erkölcsi alkatát; ha pedig képes erre, akkor nyilvánvaló, hogy az ifjúságot erre is oktatni, és nevelni kell. (Arisztotelész, Politika, 8:5.)

Konrád Ágnes tanító, az ELTE Gyertyánffy István Gyakorlóiskola szakvezetője:


„Zene a matematikaórán”

Több mint 20 éve nem tanított éneket szaktárgyi keretek között. Ugyanakkor ma már elfogadott tény, hogy a zene és a matematika milyen kapcsolatban vannak egymással. Ennek ellenére az iskolában mégis két, külön tantárgyként jelennek meg. Két olyan diszciplína ez, amelyről az a vélekedés, hogy sajátos nyelvezetük, kódrendszerük van, ezért csak a beavatottak ismerhetik meg. Közel 7 évvel ezelőtt, az akkor az osztályában éneket tanító Mihalovics Csillával határozták el, hogy bizonyítják: mindkét tárgy szinte mindenki számára megközelíthető. Azt is fontosnak érezték, hogy megkönnyítsék a kisiskolásoknak, az elsősöknek az óvoda, és az iskola közötti átmenetet. Ez nagyon nehéz, hiszen ha belegondolunk: jön a kisiskolás, aki addig szabadon játszott, énekelt, jól érezte magát, megérkezik az iskolába, ahol azonnal nyakon öntjük őt tantárgyak sorával. Készítettek ennek megkönnyítésére egy programot Csillával, amiben összekapcsoltuk a zenét, és a matematikát. Az volt a céljuk, hogy túllépjék a tantárgyi kereteket.  Olyan képesség, és készségfejlesztő programot akartak kidolgozni a kisiskolások számára, amelyben összekapcsolják azt, amit a matematika adhat számukra azzal, amit a zene, az éneklés öröme nyújt.

 

Először a külsőségekből indultak ki. Ha ránézünk egy kottarészletre, párhuzamos vonalakat látunk. A hangjegyek merőlegesek ezekre a vonalakra, a hangok hol szabályos, hol szabálytalan sorozatokat alkotnak, az ütemmutató az egy törtszám, megjelenik a tükrözés, a sorozatok, vagyis tartalmilag is eljutottunk oda, hogy van kapcsolat a matematika, és a zene között. Minden, ami fontos a zenében: a ritmus, a szimmetria, előjön a zenében, és az őket körülvevő világban. Adott volt a dolog, hogy hogyan oldják fel a két tantárgy tradícionális merevségét. Így született meg az a program, amit rövid ideig, de kipróbálhattak a gyerekekkel. Fontosnak tartották, hogy nem megtanítandó ismereteket akartak közölni, hanem közvetlen tapasztalatszerzésre épülő fejlesztő tevékenységeket igyekeztek felkínálni. Ezek a tevékenységek legtöbbször játékok voltak, mivel kicsi gyerekekről van szó, akiknek a legfőbb tevékenysége a játék. Figyelembe vették azt is, hogy ebben a korban – elsős, másodikos gyerekeknél az érzékszervi tanulás a jellemző. Amit lát, amit megfog, amit hall, azt fogja igazán megérteni a gyerek. Ugyanakkor nagy hangsúlyt szerettek volna helyezni, a figyelem, a képzelőerő, emlékezet fejlesztésére, hogy ezzel is segítsük majd a későbbi, fogalmi gondolkodást.  Az összes játékos tevékenység, amit terveztek, az a mozgás, és a zeneiség köré szerveződött. Miután csoportos játéktevékenységről volt szó, a szociális kompetenciákra is pozitív hatást gyakorolt, azaz együttműködést, kommunikációt is tudtak ezekkel fejleszteni, emellett örömet is adott. A program olyan képességekre gyakorolt fejlesztő hatást, amelyek az olvasás-írás elsajátításához nélkülözhetetlenek: mozgáskoordináció, téri tájékozódás, ritmusérzék, auditív emlékezet. Enélkül nem lehet hangokat, betűket tanítani a gyerekeknek. Nagyon fontosnak tartották a hallásfejlesztést, amelyet zenéhez kapcsolódó játékokkal valósítottunk meg.

 

Miféle játékok voltak ezek? Nagy hangsúlyt fektettek a mozgásra. Nagy-, és kismozgásos érzékelésfejlesztő játékokat építettünk be a programunkba. Nagyon fontosnak tartottuk a hallás fejlesztését.  Nagyon szerették a gyerekek azt a játékot, amikor kindertojásokba különböző, apró tárgyakat tettünk, volt mindig két egyforma, tehát ezek párban jelentek meg. Szétosztották a gyerekek között, és párt kellett maguknak találni. Figyelniük kellett, hogy mit hallanak a tojásból, és ez alapján találták meg egymás párját.

 

A ritmusérzék fejlesztése szintén nagyon fontos a hangos olvasáshoz, a matematika megértéséhez. A számoknak is ott van a ritmusa. Ha csak a páros számokat figyeljük, ahol minden második jön egymás után.  Az olvasásnál a szakaszhangsúlyok elhelyezése jó ritmusérzék nélkül nem megy. Tá-tá ritmusú mondókára babzsákokat adtak körbe a gyerekeknek az óramutató járásával ellenkező irányban.  Ezt a mondókát hol halkabban, hol hangosabban kellett mondani hol csukott szemmel, hol nyitott szemmel. Ez nehéz volt a gyerekeknek, hiszen figyelniük kellett arra, hogy a hangerő-váltással ne változtassák meg a ritmust.  Vagy számoláshoz kötöttük a ritmusjátékokat. Úgy számoltunk 10-ig, 12-ig, 20-ig később, hogy valamiféle mozgást kapcsoltunk hozzá. Kezdetben tapsoltunk fej felett, törzs előtt, és ez ritmikusan ismétlődött, közben mondtuk a számokat. Aztán nehezítettük, pl. minden számra páros lábbal még ugrani is kellett egyet. Persze ezt nehezítettük, gyorsítottuk, és a gyerekeknek egy nagyon feszes tempót is tartva kellett végig mondaniuk a számukat. Sőt, amikor már nagyon jól ment mindezt visszafelé is meg kellett tenni. Avagy körbejártak a számlálás közben, és énekelve mondták a gyerekek a számsort – attól függően, hogy éppen hol tartottunk, majd visszafele is elmondtak.

 

Hasonló játék volt, hogy a mondókára a gyerekeknek egy babzsákot kellett először a saját kezükbe tenniük egyik kézből másik kézbe, vagy ugyanezt hátul úgy, hogy közben a mondóka ritmusát is tartaniuk kellett. Amikor már nagyon jól ment, akkor több babzsák, több labda ment körbe-körbe, és az egyik kezével adta, a másikkal kapta.

 

Amikor sorozatok megfigyelésére került a sor, akkor elővettük azokat a periodikus sorozatokat, amelyeket maguk körül láthatnak a gyerekek. Pl. tavasz-nyár-ősz-tél. Úgy kapcsoltuk hozzá a mozgást, hogy négyesével körbeálltak a gyerekek. A négy évszak, és egymás után mondogatták az évszakok nevét, és sorban egy-egy másikat mindig halkabban kellett mondani úgy, hogy mindig lépett egyet az a szó, amit erősebben kellet mondani (pl tavasz-nyár-ősz-tél, majd tavasz-nyár-ősz-tél, stb.) Ezt követően ugyanezt számokkal is megcsinálták. Akkor mindig egy következő számra tevődött át a hangsúly. Eztán vettük át azt a számkört, amiben ezeket elmondhatták.  Ki is hangosították a sorozatokat. Logikai lapokból raktak sorozatot a gyerekek elé, megkértük, hogy folytassák őket, majd pedig mindegyikhez rendeltünk valamilyen hangot. A lyukas logikai lapokra tapsoltunk, a símákra koppantottunk, és máris ment a taps+kopp.

 

Abban az esetben, amikor a formákat, színeket figyeltük meg, akkor már hozzákapcsoltuk a dobbantást is. Sorozatot alkottunk a hét napjaival, a hónapok neveivel. Mindemellett léteznek bizonyos mondókák, amelyekkel számolást tanulnak a gyerekek. Ezeket mind ritmizálták, és nagyon sok népi gyermekjátékot játszottak. A sorozatoknál előkerültek azok a népi gyermekjátékok, amelyekben tényleg vannak sorozatok. Ide tartozik az „A faragószék nótája”, vagy az „A part alatt”. A feladatokba belecsempészték a kombinatorikai feladatokat is. Nem csak színezéssel tudnak kombinatorikai feladatokat végezni, hanem hangokkal is. Lehetett csereberélni, megfigyelni az így előállított, új dallamokat. Avagy a ritmust változtattuk meg. Amikor a szorzótáblát meg kellett tanulni egy dallamot költöttek rá, és egy dallal együtt tanulták meg.  A fent felsoroltak csak néhány feladatot jelentenek egy egész éves programból.

 

A gyerekek a program segítségével megtapasztalhatták, hogy a zene és a matematika ott van az egész világunkban, és mindegyik megérthető és szerethető dolog.  Az alkotók megtapasztalták a program fejlesztő hatását is. Ez az osztály ma már nyolcadikos. Felsőbb évfolyamokon szívesen indultak versenyeken, és még jó eredményeket is értek el.

 

Deákné dr. Kecskés Mónika egyetemi docens, ELTE TÓK Ének-zenei Tanszék és Hajós András ének-zene és informatika tanár, Osztrák – Magyar Európaiskola:

 „Ének-zene módszertani adatbank – születőben”

Tanítsunk a köznevelés, vagy akár a felsőoktatás bármely intézményében, ahol az ének-zenei nevelés bármely szinten előkerül: biztosan találkoztunk azzal a gondolattal milyen hasznos lenne, ha a módszertani információkhoz, pedagógiai segédanyagokhoz együtt, egy helyen férhetnénk hozzá. Az internetes adatbázisok, honlapok, folyóiratok tág teret engednek az információk áramlásának. Léteznek ugyan megbízható honlapok, de nem mindenki van tisztában azzal, vajon a feltöltött anyag valóban értékes-e, felhasználható-e az órákon. Óráinkat csak hosszas keresgélés alapján tudtuk előkészíteni. A tavalyi Mindennapos éneklés konferencián több szekcióban is felmerült egy „mindentudó”, a mindennapi pedagógiai gyakorlat szempontjából hasznos honlap megalkotásának az igénye. Az ELTE-TÓK gondozásában születő honlapon A honlap felépítése követi a képzési ill. korosztályos struktúrát, valamint a hatályos kerettantervi beosztást: a kisgyermeknevelőket a 0-3 éves, az óvodapedagógusokat, és részben a tanítókat a 4-6 éves, a tanítókat, a 6-10 éves, a felső tagozatos tanárokat, és középfokon tanítókat a 11-14-, illetve 15-16 évesek számára összeállított anyag érdekelheti. Ez eredetileg ABC-sorrendben halad, de reményeink szerint lehet majd benne keresni hangkészlet, és téma szerint is. Külön linket szentelünk a népi gyermekjátékoknak: gyermekjáték leírással, videókkal illusztrálva. Erre az adott játékdallam alapján, vagy játék-típus, és korosztály szerint lehet majd keresni. Terveink szerint eredeti, népi felvételek, kottával, és hangfelvétellel, lexikon (tudnivalók az adott játékokról, a Magyar Népzene Tára alapján), ajánlott kiadványok, honlapok, hol található az egyes tankönyvcsaládokban lesznek kereshetők. Külön lekereshetők lesznek a népdalok, a hangszeres népzene, és a gyermekhangszerek ismeretanyagába tartozó információk. Külön menüpontot kap a zenehallgatás „Komolyzene-zenehallgatás” módszertani ötlettárral (osztályok, és konkrét zenehallgatási anyag szerint), hanganyaggal, linkgyűjteménnyel, valamint a zenehallgatás módszertanához tartozó ajánlott irodalommal. A honlapon hozzáférhetővé szeretnénk tenni az egyes tantárgyközi kapcsolatokat, és hasznos weboldalakt tartalmazó információkat is.

 

Winkler Márta az első magyar alternatív iskola – a Kincskereső – alapítója:

„Ahol öröm – ott éneklés”

Winkler Márta, az első magyar alternatív iskola, a Kincskereső alapítója hatalmas tudás és tapasztalat birtokában beszélt az ének-zene kivételes nevelőerejéről. Előadását regöléssel kezdte, így köszöntve énekes örömmel a megjelenteket.  „Ahol öröm – ott éneklés”, ezt az örömet Winkler Márta már gyermekként megtapasztalta, amikor széles családi körben összegyűltek és közösen énekeltek. Ezt a boldog, énekkel és játékkal teli gyermekkort kívánta átadni tanítóként a saját diákjai számára, ezért munkája során állandóan kereste az alkalmat az éneklésre. Ennek „eszköze” a népköltészet lett: a népdalok és népi játékok teremtették meg azt az anyanyelvet, mely derűt hozott a Kincskereső Iskola mindennapjaiba. Winkler Márta több évtizedes munkáját változatlan lelkesedéssel folytatja az iskola egész tantestülete, mely nagy örömmel tölti el az iskolaalapítót. 

Életre szóló tapasztalat, hogy az a gyerek, aki mindennap találkozik a zenével, később fogyasztójává válik és később is megőrzi a zene szeretetét. A Kincskereső Iskolában minden nap énekelnek, melyhez nagyon fontos az óvodából hozott anyag. Erre lehet építeni, majd az iskolai céloknak megfelelően fokozatosan bővíteni. 

 

Mi mindenre jó az éneklés?

 

I. A hétköznapok örömeinek megélésében. Az éneklés kiváló eszközé válhat a pedagógus kezében: használni lehet bemutatkozáshoz, reggel énekkel kezdeni a napot, énekelve köszönni, társas kapcsolatokat építeni népdallal és népi játékokkal. A játék kedvéért sok mindent megtanulnak a gyerekek! Az iskolában a sok éneklés mellett 2. osztálytól furulyázni tanulnak és minden évben közös koncerten mutathatják meg hangszeres tudásukat.

 

II. Dalok, játékok munka közben. A népdalok, kánonok, népi játékok célzottan felhasználhatóak különféle tantárgyak elsajátításához. Az olvasás tanulásához, nyelvtanhoz – például szófajták kutatása a dalokban −, vagy akár dramatikus céllal is. Ha a kisiskolások figyelme lankad, lehet közösen énekelni pihentető-frissítő dalokat, ha a lelkesedésük alább hagyna, akkor a feladatokhoz terelgető, kedvcsináló dalokat megszólaltatni.

 

III. Rítusok az osztályokban és az iskolaközösségben. Az iskola életében fontos a névnapokról való megemlékezés, amikor egy-egy köszöntővel kívánnak minden jót az ünnepeltnek. A jeles napokra regöléssel készülnek az osztályok: Balázs és Gergely napja, az áprilisi komatál, betlehemezés és lucázás minden évben fontos események. Az iskola közös ünnepei a szüreti mulatság, november elején a természet búcsúztatás, András napja és a pünkösdölő. A szüreti ünnep mellett András napja is jókedvű mulatság, amikor az iskola összes tanulója csuhogatóval ünnepel a tornateremben. A negyedik osztályosok néptáncot mutatnak be, majd a végén mindenki elcsendesedik, néhány elsős tanuló gyertyát gyújt, így köszöntve a közeledő adventet. Nagyon szép, megható pillanatok ezek, amire mindig szívmelengető visszaemlékezni.

 

IV. Táborok. Az iskola életéhez hozzátartoznak a táborok, a madarász, az indián és az utótáborok. Ez utóbbi különösen nagy élményt tartogat a felnőtt tanítványoknak, akik újra összejönnek a régi táborhelyen, és kívánságukra mindent elénekelnek, amit korábban tanultak.

 

A Kincskereső életét báb- és drámajátékok is színesítik. Kiemelt jelentőségű esemény az irodalmi anyagok – például Nemes Nagy Ágnes: Aranyecset, Bors néni − életre keltése, melyben vizuális és ének-zene tanárok közösen vesznek részt. Az ének-zene a nevelés fontos eszköze, ezért az iskola állandó programjai között szerepelnek a színházi és koncert élmények.  A furulya mellett zongorázni is tanulhatnak a gyermekek, közös koncertjeinek türelmesen végighallgatják egymást. A negyedikesek pedig minden évben megnézik a Varázsfuvola előadását.

Winkler Márta felvételekkel illusztrálta a Kincskereső Iskola ének-zenével átitatott életét. Betekintést kaphattunk például arról a rendhagyó szokásról, ahogyan – immár 29. éve − tanév kezdéskor a tantestület saját előadásával ajándékozza meg a gyermekeket és családjaikat: kórusműveket, kánonokat, más népek dalait és ritmusjátékokat adnak elő a tanítók. A prezentációban rengeteg példát láthatott a közönség arra, milyen sokrétű pedagógiai eszközzé válhatnak a népdalok és népi játékok. A hétköznapok konfliktusait, problémáit könnyebben és játékosan lehet megoldani egy-egy odaillő dallal. Winkler Márta útmutatása szerint érdemes minden leendő tanítónak sok népdallal, énekes játékkal feltöltekeznie, hiszen a zene megkönnyíti mind a tanító, mind a tanítványok helyzetét a mindennapokban. 

 

Hozzászólások

A konferencia fontos részét képezték az előre felkért hozzászólók beszámolói, melyek által betekintést kapott a közönség a bölcsődék, óvodák, iskolák mindennapos énekes gyakorlatába, a felmerülő nehézségekbe és a megvalósítás különböző fázisaiba:

 

·       Tárnoki Erzsébet (Budapest, III. kerület)

·       Mayerné Papp Bíborka (Budapest, XVII. kerület)

·       Sapszon Borbála (Budapest, I. kerület)

·       Kiss Anna Eszter (Budapest, VII. kerület)

·       Szentpétery Melitta (Budapest, II. kerület)

·       Blazsek Andrea (Budapest, XII. kerület)

·       Szabó Gergely (Küngös)

·       Földesné Kulcsár Andrea (Budaörs)

·       Zámolyi Eszter (Budapest, I. kerület)

·       Rápli Györgyi (Érd)

 

Tárnoki Erzsébet az Óbudai Egyesített Bölcsődék Az élő népzene programjának eddigi tapasztalatairól számolt be. A 3. kerület bölcsödéibe 5. éve élő zenekar jön egy héten, így alkalmuk nyílt megfigyelni a mindennapi éneklés hatásait a legkisebbekre, a bölcsődésekre.

Csoóri Júlianna – a program egyik zenei résztvevője – kisgyermeknevelő. Komoly népzenei gyökerekkel rendelkezik. Ő, és zenekara minden héten csütörtökön három bölcsödébe látogat el. A kisgyermeknevelők örömmel fogadják a zenekart, amelynek tagjai képzettek, Zeneakadémiát végzett népzenészek: Csoóri Sándor (brácsa), Cimber Feri (cimbalmon), A program nyilvános, az intézmény honlapján megtalálhatják az időpontokat is.  A kisgyermekek már nagyon várják a zenekart, ismerik a hangszereket, tudják a mondókákat, és a népdalokat. Julianna, ezen kívül egy másik napon egyedül is körbejárja a bölcsődéket, és a kisgyermeknevelőket is „visszatanítja” a hallott gyermekdalokra, népdalokra. A hároméveseknél a motoros fejlődés a meghatározó, és a megkésett beszédfejlődésűeknek sokat segített. Az autisztikus kisgyermek a dallamok szövegét nem, de a dallamát felismerte. A testséma, és a téri tájékozódás ebben a korban észrevétlenül tud megvalósulni 3 év alatt a gyerekeknél. Hozzászólónk 40 éves pedagógusi, és gyógypedagógiai tapasztalataihoz mérten is jelentős tapasztalat, hogy foglalkozásokon részt vevő gyermekek korábban tudnak körbe állni, párt alkotni, tudják a dallamokat – ha nem is annyira tisztán, de bátran – énekelni. Megdöbbentő, hogy milyen hangközöket tudnak kiénekelni a gyerekek, és a figyelmüket is mennyire tudják koncentrálni. Az önkormányzat is támogatja ezt a programot, ezért 3. kerületi bölcsődések nagyon jó helyzetben vannak. A szülők arról számoltak be, hogy otthoni spontán játékban a gyerekek elkezdenek énekelni, de ezt a bölcsödében, spontán játék során is tapasztalták.  CD-válogatásukban igényes ízelítőt kívánnak adni mindazok számára, akik érdeklődnek a program iránt.

 

Mayerné Papp Bíborka a 17. kerületi bölcsődék 10 éve működő zenebölcsi programját ismertette, amely a kisgyermeknevelők kezdeményezésére született. Önkormányzati támogatást élvez a program, amely első sorban a kisgyermeknevelők érzékenyítését, zenei képzését, fejlesztését célozta meg. A program egyik része, kétheti rendszerességgel, szorgalmi időszakban csak a kisgyermeknevelőknek szól, ún. ének-zene munkaközösség. Ennek során a felnőttek zenei képességeit fejlesztjük: kottaírás-olvasás, egyszerű kánonok a későbbi élőzenei előadás segítésére. Ez az az alkalom, amikor a kisgyermeknevelők megtanulhatnak hangszeren is játszani: választhatnak a furulya, és metallofon közül. A program másik részeként előadónk, korábban hetente, és – sajnos – a bölcsődék számának növekedésével csak kéthetente megy be kisgyermek-csoportba, ahol a nevelőkkel közösen a gyerekek életkorának megfelelő énekes-zenés – mondókás zenei játékokat játszunk. A gyerekek élőben kipróbálhatnak hangszereket, élőzenét hallanak: furulyát, hegedűszót. Ott, ahol minderre érzékenyek a nevelők, a kisgyermekek egymás közötti interakciói is hatványozottabbak. Számos nevelői, és szülői feljegyzés tanúskodik arról, hogy mennyire intenzív a gyerekek zenei érzékenysége ezekben a csoportokban. Összességében nagyon fontos, hogy milyen a nevelő személyisége, a bölcsődevezető szakmai támogatása, és az, hogy ezt a kisgyermeknevelők rendszeresen megkaphassák. Papp Bíborka megemlítette, hogy sok támogatást kapott Mélykútiné Dietrich Helgától is. Szeretettel várják Rákosmentén a kollégákat is, a program nyitott.

 

Sapszon Borbála hozzászólásában arról számolt be, hogy 2016 tavaszán az 1. kerületi önkormányzat támogatta azt a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolából kiinduló kezdeményezést, miszerint a kerületben legyen egy óvoda, ahol megvalósul a mindennapos éneklés. Az eredeti elképzelés szerint bontott csoportban zajlottak volna a foglalkozások heti több alkalommal, és a csoportban jelen levő óvónők gondosan figyeltek volna arra, hogy énekes, zenés légkörben teljen a gyerekekkel együtt töltött idő. Sajnos a bontott csoport helyhiány miatt nem oldható meg, így a 24 kis 3 éves együtt vesz részt heti kétszer úgymond hagyományos, Kodályi alapokon nyugvó, Forrai Kati néni által kidolgozott zeneóvodai foglalkozáson. Emellett egy harmadik alkalommal Kokas Klára több művészeti ágat összefogó módszerével kerülnek közelebb a gyerekek a komolyzene, az éneklés szeretetéhez. Sapszon Borbála összegezte tapasztalatainak pozitív, és negatív vonatkozásait. Az egyik az a tény, amit mindannyian ismerünk, hogy mennyire anyanyelve a zene, az éneklés az óvodáskorú gyerekeknek. Észrevétlenül énekelnek szabad játékuk közben, otthonosan érzik magukat zenei játékokban, ők maguk is találnak ki dallamokat egy-egy mondatukra. A másik a zenének a közösségi viselkedésre ható nevelő ereje. Az, hogy egy-egy gyerekdal éneklése közösségi élmény, körjátékokban pedig kifejezetten az egymásra figyelés képessége erősödik. Fontos a mai gyermekek esetében a zene logopédiai fejlesztő hatása is, mivel a számítógépes, túlhajszolt társadalomban a velük való beszélgetésre, mesélésre is kevesebb idő jut. Negatívumként került szóba a mai óvodai rendszer, számos óvoda pedagógiai programjának életidegensége. A kiscsoportos óvó néniknek már a 3 éves gyermekek esetében is aggódniuk kell az évekkel későbbi iskolaérettségi vizsgálattól, ami persze zenei érettséget, fejlettséget nem néz. A rengeteg követelmény miatt az 5 fő fejleszteni való területet (testnevelés, vizuális kultúra, ének, környezet és matematika) beosztják az 5 hétköznapra, így „kipipálva” érzik a zenét is, ha azzal a héten egyszer már foglalkoztak. Ezt súlyosbítja, hogy sok esetben elkerüli az óvó néni figyelmét az, hogy jó helyen, a gyermekeknek megfelelő hangmagasságában énekeljen, vagy énekeltessen. Nagyon kevés helyen hallottak a zene transzfer hatásairól, és használják ki egy-egy mondóka, vagy ének esetében a más fejlesztési területekkel való összefüggést. Az óvodai mindennapos éneklés tehát csak a mai óvodai követelmények újragondolásával képzelhető el olyan óvópedagógusokkal, akik elsősorban a gyermekek személyiségének formálását tartják fontosnak, nem pedig az elvárásoknak akarnak megfelelni.

 

Kiss Anna Eszter az ELTE-TÓK ének-zene műveltségterületi képzését végezte el. A 7. kerületi a fasori Református Kollégium Julianna Általános Iskolájában tanít. Egyházi iskola révén a mindennapjainkat átszövi az éneklés, az imádságainkat is, ahogy Petrás Mária fogalmazta. Az éves programunkban megjelenő programjuk, amelyek mindig benne vannak az énekes szokásaink, az egyházi ünnepekben, az iskolai megemlékezésekben közös énekléssel vesznek részt. Kórusuk is van, amelyet Tarnóczyné Varga Csengével együtt vezetnek. Vele együtt találtuk ki azokat a programokat, amelyek zeneivé varázsolták az iskolát.

Ezek az alkalmak következők:

-          a zene világnapja. A templomban énekelnek, és zenélnek a gyerekek. Ezen a napon zenesarkokat hoznak létre. A kisiskolások produkcióiból, az éppen tanult énekekből, az énekesek előadásából minden évben CD felvétel is készül.

-          hozzászólónk kiemelte a családi istentiszteleteket, ahol a családokkal együtt énekelnek, amely különösen felemelő a templomban.

-          két, célzottan zenei tematikájú ünnepet hoztak létre. Az országos Béres versenyt megelőzően rendezzük meg a Julianna iskola háziversenyét. Ennek 4. éve szervezője a Julianna Házi Énekversenyének. A „JUHÉ” alkalmával zsoltárokat, és dicséreteket, népdalokat kérnek a gyerekekről. Idén a somogyi tájegység került előtérbe. Gyönyörű népviseletben érkeztek a gyerekek. Alig volt olyan, aki egyenruhában érkezett.

-          az iskola mindennapjait is átszövi az éneklés. Hétkezdő áhítattal közösen, a templomban kezdik a hetet. „Minőségi” zenekíséretünk van Pálúr János az LFZE orgonatanára, orgonaművész személyében, akinek „nem számítanak kicsiknek”. Így minden hétfőn – ha nincs éppen külföldön – a gyerekeket kíséri, improvizál. Lehet, hogy a gyerekek még nem tudják milyen csodában van részük. A kolléga bármilyen hangnemben kezdjük el az éneklést, ő abban kísér Csenge néni vezetésével. Nagyon értékesek ezek a pillanatok.

-          A reggeli áhítat után az osztályban folytatjuk a napot. Heti négyszer kezdem velük a napot, és mindig énekléssel. A tízórai szünetben énekelve imádkozunk, az ebéd előtt, és után énekelve imádkoznak, az uzsonnánál, és a búcsúzásnál is mindig énekelnek.

-          Az olvasást tanítom, amibe szinte minden nap belecsempésznek valami ritmikai-énekes dolgot. Nemrég a „ty” hang tanítása okozott nehézséget, mivel a mai szemlélet szerint ezt egy hangutánzó technika alapján kellett volna tanítani. Erre alkalmasnak bizonyult egy énekelt mese, az „A mi tikunk megbolondult” kezdetű, aminek a refrén „tyutyukám-tyutyukám, te leszel a vacsorám” tartalmazza a tanítandó mássalhangzót. Az írást a finom-motorika fejlesztése céljából mindig valami mozgással, és énekkel vezetik be. pl. Süssünk-süssünk valamit éneklése közben hármat csavarnak a ceruzán.

-          Ha a fegyelmezésről, és a figyelem felkeltéséről van szó, nagyon beválik, ha nem mérgesen szólnak a gyerekekre, hanem énekes beszéddel, vagy ritmustapsolással keltik fel a figyelmet, vagy olyan éneket kezdenek el, amit ők még nem ismernek.

-          A postásjáték során a gyerekek lehajtják a fejüket, miközben hozzászólónk egy altatót énekel.  Mikor „felébredhetnek” énekelhetnek egy „Pál Kata Péter”-t. Így pihenik egy picikét ki magukat a napi fáradalmak során.

-          A mindennapos testnevelés órán heti egy alkalom picit táncos/gyermekjátékos/párválasztós játékokat játszanak, és táncos mozdulatokat végeznek.  Érdekes, hogy a gyerekek ezeket viszik tovább. Ezt játsszák a szünetben, viszik ki az udvarra. Olyan közösségépítő ereje van, hogy a többi osztály is szeretne beállni, kipróbálni. A énekes játéktevékenység szociális készségeket is úgy fejleszti, hogy nem veszik észre.

 

Hozzászólónk értékes diasort is mutatott, amelynek részeként bemutatott egy játékot a logikai készlettel, és rövid szakirodalom-jegyzéket is mellékelt a mindennapos éneklés témájában.

 

Szentpéteri Melitta az ELTE-TÓK egyik gyakorló iskolájának, az Áldás Utcai Iskolának tanára. Melitta a Lórántffy Zsuzsanna zenei tagozatán tanult általános iskolában. Ez adta az alapokat azokhoz a zenei-módszertani ötletekhez, amelyeket továbbfejlesztett.  Nincs különösebb programja. Feszegeti a NAT által biztosított határokat, ezért az óra sem mindig 45 perc hosszú.  A mindennapos éneklést nem veszi szó szerint. Sok tantárgyat összevon, és együtt tanít. Az ének a mindennapok része. Reggel sokszor kezdődik énekléssel a beszélgető kör. Bármilyen tantárgy kapcsán eszünkbe jut valami ének- akár Melittának, akár a gyerekeknek -, akkor eléneklik. Gyakran állnak fel. Hozzászólónk hatalmas teret alakított ki az osztályteremben, ezért kötetlenül mozoghatnak ezekre a dallamokra. Csoportmunkában énekléssel lehet jelezni, hogy nemsokára lejárt az idő. Akkor átveszi még egy gyerek, meg még egy gyerek – aki elkészült –, majd van, aki igen, van, aki nem. Az a lényeg, ha a dal végére érnek, akkor kezdődik a megbeszélés. Technika, vagy rajz órán, a tanító elkezdhet dúdolni egy dallamot, a gyerekek, majd egyre többen veszik át.

Melittának nincs kidolgozott módszerem. Együtt él a gyerekekkel, és a mindennapokban, ahová ezt be lehet csempészni, becsempészi az éneklést. „Nem csak énekórán kell énekelni, hanem amikor az ember szívéből jön.”  Amikor fáradtak a gyerekek, vagy izegnek-mozognak. Ha van fejben nagy dalkincse az embernek, ami eszébe juthat, akkor működik. Ez bizonyos szempontból improvizáció, hiszen egy-egy szóra asszociálva jutnak eszünkbe a dallamok.

Mindazok, akik nem hivatásszerűen művelik az éneklést, és nincs az iskola programjában, de a nevelőnek van egy dalanyaga, akkor a nevelőnek nyert ügye van. Azt már csak használni kell, semmi mást nem kell csinálni. Együtt kell élni gyerekekkel, és amikor erre lehetőség adódik, ezt ki kell használni, és énekelni kell. Ilyen egyszerű az egész.

 

Blazsek Andrea, a XII. kerületi Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola tanára egy Fekete István gondolattal kezdte beszámolóját: „Jó a jót elindítani, megy az aztán már magától, nő és dagad és maga sem tudja hogyan, valóság és erő lesz belőle.” Ennek a jónak az elindítója Gere György volt, aki az iskola alapításában meghatározó szerepet töltött be, majd 2009-ig  igazgatója volt az intézménynek. Az ő kezdeményezésének köszönhetően az iskola szellemisége máig három tartópilléren áll: a keresztény értékrend, a szakrális néphagyomány és a kiemelt zenei nevelés. Mindhárom pillért kitölti a zene, az egyházi− és népzene, valamint a kórusmuzsika. Az első pillérhez tartozik, hogy az iskola 400 diákja, 30 tanára és a jelenlévő szülők minden napot közös zenés imával indítanak, ahol az erre kijelölt 8. osztályos lányok irányításával öt ének hangzik el. Ezzel a zenei szolgálattal az iskolában reggel nyolc órára már meg is valósul a mindennapi éneklés. Ezen kívül az iskolamiséken kántor helyett szintén a gyerekek irányítják a közös éneklést, melyet furulyával és más hangszerekkel kísérnek. Igy nemcsak hallgatói, hanem aktív résztvevői is ezeknek a zenés áhítatoknak.

Az iskola életének második pillére, a népzene, a néphagyományok által kap kiemelt szerepet. Egy év alatt nagyjából tíz népszokást tartanak meg, melyre az alsó tagozatosok készülnek fel tanítóik irányításával. Ezek a külön feladatok szintén erősítik a zenével való foglalkozást és annak intenzív jelenlétét az iskola életében. A téli népszokásokat az adventi műsorban színpadon adják elő a gyerekek, a tavasziakat pedig hasonlóan, mint falun szokás, osztályról osztályra járva. Ekkor begyűjtik az adományokat, ami a hagyományos szalonna és kolbász helyett csokoládé és gyümölcs. Az iskolában heti egy alkalommal 1-8. osztályig néptáncórán vesznek részt a diákok és minden évben megrendezik a népzene ünnepét. Ezen a népdal versenyen az iskola negyede részt vesz, különböző felosztásokban: szólóban, duettben, kisebb csoportokban vagy akár az egész osztállyal.

Az énekórák is aktív zenéléssel járnak, hiszen az éneklés mellett furulyázni tanulnak a gyerekek, szoprán furulyától egészen a basszus furulyáig. A 8. osztályosok képesek könnyebb madrigálokat, motettákat, vagy akár Bach korálokat négy szólamban közösen megszólaltatni.

Énekórán a tanulók 6. osztályig hetente kétszer, 7. és 8. osztályban egyszer vesznek részt. Harmadiktól hetedik osztályig a gyerekek az ott tanultakat minden évben a tavasszal megrendezett hangversenyen mutathatják be szüleiknek.

A harmadik pillér, a kórusmunka kiemelkedő helyet kap az iskola zenei életében. Négy kórus működik: az elsősök és másodikosok kórusa 50 fővel, a harmadik- és negyedikeseké 60 fővel, a felsősöké az idén 109 énekessel működött. A legmagasabb színvonalat a kamarakórus képviseli, melyben 3-8. osztályig vesznek részt a diákok. 

A Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola zenei életének megkoronázása immár 22 éve a Zeneakadémián megrendezett év végi közös éneklés. Ezen a nagyszabású hangversenyen az iskola jelenleg és régi diákjai, tanárok és szülők állnak pódiumra, mely a közös muzsikáláson túl közösségteremtő és megtartó erőt jelent mindenki számára. Blazsek Andrea hozzászólása végén Händel: Messiás c. oratóriumából mutatott be egy rövid felvételt, mely a legutóbbi hangversenyen csendült fel. 

 

Szabó Gergely tanító, Küngös polgármestere beszámolójában a térség két iskolai telephelyének zenei eseményeiről hallhattunk. Egyházi iskola lévén reggeli áhítattal indítanak, valamint heti rendszerességgel kórus, citerazenekar és néptánccsoport próbák vannak az iskolában. A heti egy-két énekórán túl a 4-5. osztályosok egyházi énekórát is kapnak.  A húsvét előtti csendes napokra a térség kórusait hívják kórustalálkozóra, melyet a gyerekek is meghallgatnak. Megemlítette a nehézségeket is, az iskola tanárainak fáradságát és túlterheltségét, melynek leküzdésében a közös éneklés egy pihentető színfolt.

Földesné Kulcsár Andrea, a budaörsi Hermann Ottó Általános Iskola ének-zene tanára a tavalyi kezdeményezés hatására különféle ötletekkel próbálta megvalósítani elképzeléseit. A lakótelepen található iskola színes összetételű gyerekanyagával nem volt egyszerű a mindennapi éneklést becsempészni a hétköznapokba, de a kitartó ötletelés és a türelmes kivárás meghozta a várt eredményt. Az iskola alsó- és felsőtagozatosai egy-egy budaörsi óvodával közösen a Gergely-járást és a regölést ünnepelték meg. Az éneklés a hétköznapokból való kiemelkedett lelkiállapotban emlékezetesebb, melyre a tanév során a decemberi időszak a legalkalmasabb. Az iskolában tanári kórus működik, valamint osztálykórus versennyel kívánnak lehetőséget adni az 5-6. osztályosoknak, akik idén a március 15-ei ünnepre készültek énekes-táncos produkcióval. Emellett a népdaltalálkozók és a népdalversenyek is népszerűek, ahová olyan gyermekek is eljönnek meghallgatni társaikat, akik nehezebben vehetőek rá a komolyzene hallgatására. Az idén Oscar díjat nyert Mindenki! című film többszörösen megérintette az ifjúságot: a budaörsi iskolában a Diák Önkormányzat a film végén felhangzó, Balázs Árpád: Bodzavirág művét adta elő.

Földesné Kulcsár Andrea szerint komoly problémát vet fel a különböző minőségű zenék hallgatása. Tapasztalata szerint tanári útmutatással, példaadással és a gyerekek által kedvelt zenék nem azonnali elutasításával lassan, türelmesen elérhető, hogy a 14 évesek is nyitottak legyenek a komolyzene befogadására.

 

Rápli Györgyi, az Érdi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola ének-zene tanára írásbeli összefoglalóban küldte el az iskola zenei életéről szóló beszámolóját. Az iskola kiemelt szintű ének-zenei képzésében részesülő diákjai számára természetes a mindennapos éneklés, de igyekszenek azokat a tanulókat is bevonni a zenei élményekbe, akik kisebb óraszámban kapnak énekórát. Az iskola közösségi éneklési alkalmai a folyosókoncertek, a hagyományteremtés ünnepeinek bővítése és házi versenyek szervezése. A Magyar Dal Napja ünnepségen értékes magyar könnyűzenei produkciókat adnak elő tanárok és diákok, a Tavaszváró programjukon pedig dalcsokorral köszöntik az évszakot. Az iskola immár 23. éve minden májusban Regionális és Országos Kórusfesztivált rendez, a Kodály-év tiszteletére pedig idén a Megyei Jogú Városok általános iskolásai részére május és június folyamán négyfordulós Országos Kodály Zoltán Műveltségi Vetélkedőt hirdettek.    

 

Zámolyi Eszter, az ELTE TÓK egykori hallgatója csoportos improvizációs játékokkal kísérletezik osztályával. Erről a szokatlan kreatív zenei projektről és a benne rejlő, széles közönséget mozgatni képes élményről beszélt Bánki Vera, az ELTE TÓK Ének-zenei tanszékének docense.  Zámolyi Eszter osztályát a Kórusok Éjszakáján lehetett hallani, ahol rendhagyó módon - kánonban mozogva, a dalok szövegeinek eredeti értelmét kutatva - mutatták be a csoportos improvizációban rejlő izgalmas lehetőségeket. Bánki Vera megemlítette Sáry László zeneszerző és Halas Dóra karnagy hasonló, a csoportos improvizációból merítő előadásait is. A gyerekek szívesen vesznek részt ilyen zenei játékokban, számukra természetes közeg az improvizáció nyújtotta szabadság.

 

A konferencia befejezése

A konferencia befejező részét, a kerekasztal beszélgetést dr. Kismartony Katalin vezette. Akik az estébe nyúló, gazdag program után részt vettek a beszélgetésben megtapasztalhatták, hogy a mindennapos éneklés eddig eredményei mellett még sok feladat és munka adódik a zenei nevelésben. 

 A „Mindennapos éneklés” konferencia sorozat természetesen folytatódik: 2018. szeptember 28-án kerül megrendezésre a III. konferencia, melyre szeretettel várják az érdeklődőket az ELTE TÓK Ének-zenei Tanszékének oktatói.         

 

Fotók a konferenciáról:

 

http://www.tok.elte.hu/hir?id=NW-551

 

 

 


[1]. Zene és Egészség. Szerk. Falus András. Kossuth Kiadó. 2016.