Segítsük
zenével a figyelemhiánnyal küzdő gyermekek
személyiségfejlődését!
Kovácsoljunk
erényt a gyengeségből!
A 21. századi stresszes életmód miatt egyre
több gyermeknél diagnosztizálták a figyelemhiány zavart. A figyelemhiány zavar
rövidítése az ADD, ha hiperaktivitás is társul hozzá azt ADHD-nak
nevezik. A mai napig sokan nem ismerik el, sőt tagadják az ADD és ADHD jelenlétét, annak
ellenére, hogy Magyarországon minden iskolai osztályra jut egy figyelemhiánnyal
küzdő gyermek. Az elváltozást már az 1980-as években diagnosztizálták. Az
ADHD esetében az agy szerkezete eltérő, bizonyos idegpályák nem
fejlődnek ki megfelelően, ami MRI eljárással készült felvételekkel is
bizonyítható.
Nagyon
fontos, hogy a közoktatásban dogozó pedagógusok tisztában legyenek a probléma
létezésével. Zenetanárként én is találkozom figyelemzavaros növendékekkel.
Recenziómmal szeretnék segítséget nyújtani kollégáimnak, akik fontosnak tartják
növendékeik mélyebb megismerését az eredményesebb pedagógiai munkájuk
érdekében.
Dr. Máté
Gábor: Szétszórt elmék című,
Magyarországon 2013-ban a Libri kiadó gondozásában
megjelent hiánypótló kötete 32 fejezetben, közel 400 oldalon keresztül taglalja
a figyelemhiány zavar tüneteit és kialakulását. A szerző maga és 3
gyermeke is ADHD-val él, ezért a szülő és az
orvos szemszögéből is képes vizsgálni az elváltozás okait.
Az ADHD-ban szenvedők életéből hiányzik a harmónia
és a kiegyensúlyozottság. Az ADHD egyik ismertető jegye a gyenge
koncentrációs készség, ami miatt semmilyen tevékenységet nem tudnak befejezni.
Sokan közülük nem tudnak végignézni egy filmet, vagy elolvasni egy könyvet.
Agyuk mindig máshol jár, mintha elszakítanák őket a külvilágtól. ”Képtelen
vagyok végighallgatni egy zeneszámot, az elmém már néhány akkord után elkalandozik.”
– vallja ezt egy középiskolai tanár. Jellemzőek a memóriazavarok,
nehezebben ismerik fel a társas szabályokat, az önszabályozási mechanizmusuk
fejletlen. Sokan tévednek, amikor úgy hiszik, hogy a figyelemhiány zavar
kizárólag genetikai eredetű, a kialakulásban nagy jelentősége van a
környezeti hatásoknak is. A legtöbb szülő arról számol be, hogy gyermeke
életének első éveiben különösen nagy stressz hatások érték.
A
betegséget nehéz diagnosztizálni, mert tünetei nem mutatnak egyediséget és
különböző fokozatai vannak. „A
figyelemhiány zavar helyzetfüggő, adott körülményektől függően
nagy eltérések lehetnek abban, hogy milyen erősen jelentkezik az adott
személynél. Vannak olyan tanórák, amelyeken a figyelemhiánnyal élő
gyermekek sokkal jobban teljesítenek, miközben más órákon szétszórtak,
eredménytelenek, sőt esetleg rendbontóan viselkednek. Stressz hatására
hirtelen fáradtsággal reagálnak. A tanárok emiatt könnyen azt a következtetést
vonják le, hogy a gyermek saját maga dönti el, mikor legyen szorgalmas és mikor
ne. Sok figyelemzavarral élő gyermeket szidnak le és szégyenítenek
meg az osztály nyilvánossága előtt rendszeresen olyan viselkedésért,
amelyet egyáltalán nem szándékosan választ. Ezek a gyerekek nem szánt
szándékkal figyelmetlenek vagy engedetlenek.” (Dr. Máté Gábor: Szétszórt elmék; 37-38. old.)
A fiúk
esetében jellemzőbb, hogy a figyelemhiány zavar hiperaktivitással párosul.
Ilyen esetben gyakori a lábak vagy ujjak állandó mozgása, esetleg gyors
szemmozgás (a környezet folytonos pásztázása).
Sokszor attól félnek, hogy mondanivalójukat elfelejtik, ezért túl
gyorsan és túl sokat beszélnek. Belső nyugtalanság jellemzi őket,
mindig más tevékenységbe kezdenek, mint amivel épp foglalkozniuk kellene. Olyan
esetben, ha egy helyben kell maradniuk, kényelmetlenül érzik magukat.
Hangulatukat nem képesek befolyásolni, gyakran szorongókká válnak, az
önmotivációra is képtelenek. Bizonyos esetekben a hiperaktivitás a fent
említett tünetekkel ellentétben letargiát is okozhat.
Egy
segítő, támogató pedagógus jelenlétében a figyelmetlenség és a
hiperaktivitás tünetei csökkennek.
Az ADHD-val érintett emberek az átlagosnál érzékenyebbek mind
fizikailag, mind érzelmileg. Ami átlagember számára kis változásoknak számít,
ők arra már erőteljesen reagálnak, könnyebben megbánthatók. A
könyvben olvasható: „Ez nem hiba, vagy gyengeség a részükről, hanem velük
született adottság.” Azok a gyerekek, akik érzelmileg érzékenyebbek az
átlagosnál, ha fájdalomról vagy érzéseikről beszélnek, a szülők,
tanárok és az orvosok sokszor túlzónak tekintik reakciójukat, azt hiszik, hogy
szimulálnak, vagy csak fel akarják hívni magukra a figyelmet. Ez tévedés, mivel
„Az érzelmileg érzékeny ember esetében az agyi központokba érzelmi ingereket
küldő idegvégződések vannak nagyon közel a felszínhez.” (Dr. Máté
Gábor: Szétszórt elmék; 91. old.) Az
érzékenységet befolyásolja a depresszió vagy a szorongás is, ilyenkor az ember
fájdalomküszöbe alacsonyabb. Megfigyelhető, hogy leggyakrabban az érzékeny
emberek közül kerülnek ki a zenészek, kutatók, költők, feltalálók.
A
figyelemhiány zavar a csecsemő és totyogó korú gyermekeknél alakul ki
melyet elősegít a zaklatott életritmus, a létbizonytalanság, a
nagycsaládok széthullása. A tanárok és szülők gyógyszerekkel, esetenként
fenyegetéssel, vagy jutalmazással próbálják figyelemre bírni a gyermekeket,
mert nem értik az ADHD sajátosságait.
A
gyermeknél általában az erőszakkal való fegyelmezés ellenakaratot vált ki,
különösen igaz ez a figyelemzavaros gyerekekre. Jól mutatja ezt egy
figyelemzavarral élő munkaügyi alkalmazott története, aki 16 évesen
abbahagyta zenei tanulmányait kivételes tehetsége ellenére. Zenész édesapja
erővel vette rá a napi 4 óra hangszeres (klarinét) gyakorlásra. Ha nem
volt hajlandó gyakorolni édesapja veréssel kényszerítette. Apja nyomása
csökönyösséghez, dachoz, ellenkezéshez vezetett. Ha szabad választási
lehetőséget kapott volna karrierje nem tört volna ketté, örömet lelt volna
a zenében. Az ellenakarat az irányítottságtól való félelem tudattalan reakciója. Ilyenkor nem fejlődik
ki az érett és tudatos saját akarat. A kamasznak ugyanakkor szüksége van az
ellenakaratra, hogy kifejlődhessen saját személyisége és segítsen a
családhoz való pszichológiai függés megszűntetésében. A hiedelemmel
ellentétben az ellenakarat nem a korlátok feszegetése, ha elfojtjuk depresszióhoz,
zaklatott állapothoz vezethet. A gyerek ellenkezését sohasem szabad személyes
támadásként felfogni, bekövetkeztekor a legjobb, ha kompromisszumot keresünk.
Apróbb nézeteltéréseknél jó hatása van, ha engedjük a gyereket „lázadni”. Ezzel
szülői, tanári tekintélyünk is megmarad és a későbbiekben kevesebb
ellenállásra számíthatunk. Nagyobb együttműködést eredményez, ha a
gyerekek megtanulják verbálisan is kifejezni érzelmeiket és látják, hogy az
érzéseiket megpróbáljuk megérteni.
A
csoportokban és osztályokban a pedagógusoknak szem előtt kell tartani,
hogy rosszalkodásért és készséghiányért büntetéssel, megszégyenítéssel,
gunyoros megjegyzéssel ne okozzon fájdalmat az ADHD-s
tanulónak, mert az önbecsülése így is gyenge és törékeny, állandó szégyen
gyötri, ami krónikussá válhat. A tanár esetleges kegyetlen bánásmódja
visszaveti a diák fejlődését. Dr. Máté Gábor szerint: „Az a tanár, aki
képes bensőséges és nem fenyegető kapcsolatot fenntartani a diákkal,
jutalmul kevesebb rendbontásra és nagyobb koncentrálóképességre számíthat,
kivéve a legsúlyosabb eseteket. Mindig a gyerekkel való kapcsolatot, nem pedig
a kognitív célokat kell a legelőrébb helyezni.”
A
zenetanulás kifejezetten jótékony hatással bír a figyelemhiányos gyerekekre. A
zenének személyiség- és figyelem fejlesztő hatása van. Egy másfajta
kifejezésmódot használhatnak a megszokott verbális kifejezésmód mellett. Az
egyéni hangszeres órák jó hatással vannak a növendékekre, mert a folytonos
személyes kontaktusban a gyerekek jobban tudnak teljesíteni, így a sikerélmény
erősíti az önbizalmukat. Az egyéni órákon a pedagógus jobban megismerheti
a növendékeket, türelmesebben és empatikusabban tud feléjük fordulni. Ez már
eleve a lelki fejlődés útjára terelheti a zenét tanulókat.
Az
oktatás során több játékot és több kreatív kifejezési lehetőséget kell
biztosítani. A gyermeknek elsősorban ne csak az eredményeit tartsuk szem
előtt, hanem az erőfeszítését, szándékát. Ezzel tudjuk a
leghatásosabban fejleszteni kreativitását. A tanárnak kezdeményeznie kell a
szülővel való együttműködést a gyerek fejlesztése érdekében.
Csoportos órákon (pl. szolfézs-, zeneirodalom óra) nagy segítség, ha az
első sorba ültetjük. Kísérletezzünk: az a jobb, ha csendes, megnyugtató
gyerek mellé ül, vagy ha egy okos, segítőkész padtársat kap? Az ADHD sajátosságainak figyelembevételével
adjunk házi- és vizsgafeladatokat a növendéknek. Ennél a gyermeknél nem
várhatjuk el ugyanazt önállóságot, amit a többinél, mert ezzel csak
erősítjük bátortalanságát és önbizalomhiányát. A gondos figyelem és
megértés elősegíti a diák kibontakozását és fejlődését.
Használjuk
ki, hogy ezek a gyerekek ugyan másként tanulnak, de nyitottabbak, kíváncsiabbak
kortársaiknál. Jóindulatúak, megértőek és nagyfokú segítőkészség
jellemző rájuk. Szenvedélyességük a zenei mondanivaló szuggesztív
átadására teszi őket képessé.
Tartsuk
szem előtt Dr. Máté Gábor gondolatait: „Az emberi lélek mélyen esztétikai
és zenei természetű, és ezek a művészetek rengeteg embernek rendkívül
sokat jelentenek, ráadásul fontos szerepet játszanak az egészséges
pszichológiai, sőt még a neurológiai fejlődésben is.”
Lukácsné Oláh Beáta