LAUDATIO - FASANG CSALÁD*
Napjainkban,
amikor az emberi társadalom történelmileg kialakult alapintézményét, a
családot, emberi közösségünk legkisebb élő sejtjét szinte civilizációs és ontológiai
bomlás fenyegeti, rendkívül időszerűnek és fontosnak érezhetjük, hogy
minél többet és hangsúlyosan beszéljünk a családról, felmutassuk a családi élet
értékeit és szépségeit, egyéni és közösségi boldogulásunk
nemzetmegőrző szerepét népünk sorsának formálásában.
Megtiszteltetésnek
érzem, hogy ezen a fórumon a Fasang családról
szólhatok, amely – személyes tapasztalati élményeim alapján állíthatom –
szeretetből fogant lelki harmóniájával, tisztességével, a magyarság iránti
elkötelezettségével példamutató érték lehet – az elkövetkező nemzedékek
számára.
Fasang Árpád
A Fasang család nagy család és
többségében muzsikusok családja. Úgy vélem, nincs is talán olyan zenész, aki
ezt a családnevet nem ismeri széles e hazában. Ebben az értelemben a
családalapító Fasang Árpád, aki 1912-ben látta meg a
napvilágot a lengyelországi Krakkó városában. Édesapja, Fasang
Gyula vasmunkás, pontosabban hengerész, aki a századeleji
ipari fellendülés sodrában bejárta fél Európát, így jutott el Krakkóba, ahol
meg is házasodott. Fasang Árpád itt kapta a
keresztnevét, amire nagyon büszke volt, merthogy a lengyelek névadó listáján ez
a név nem szerepelt, de az édesapja ragaszkodása nyomán mégis bejegyezték.
Édesanyja egy lengyel asszony, megérdemli, hogy a nevét megjegyezzük: Antonia Swidinszki. Édesapja az
első Nagyháború idején hazafias kötelességének érezte, hogy haza jöjjön
Magyarországra: négy évi katonáskodás után tért vissza
a frontról – nagybetegen, és 1927-ben nagyon fiatalon elhunyt.
Fasang Árpád az elemi
iskoláit Új-Diósgyőrben végezte, majd a miskolci Református Gimnáziumból a
miskolci Evangélikus Tanítóképzőbe iratkozott át, ahol 1931-ben
kántor-tanítói oklevelet szerzett. Ezt követően Orosházán pályázat útján
segédtanítónak választották, majd négy év múlva rendes tanítói beosztásba
került. Összesen tíz nehéz évet töltött Orosházán, közben a Zeneakadémián 3
diplomát szerzett: zeneszerzőit, középiskolai énektanár-karvezetőit
és tanítóképzői énektanárit. Tanárai közül megemlíthetjük Siklós Albertet,
akinél zeneszerzést, Kodály Zoltánt, akitől népzenét és Ádám Jenőt,
akitől zeneelméletet, szolfézst, karvezetést és zenepedagógiát tanult.
Ekkor kötött házasságot Orbán Évával, aki szintén zenetanár, és a
későbbiekben Szőnyi Erzsébet két gyermekoperájának: A didergő király és Az aranyszárnyú
méhecske szövegkönyv-írója. 1950-től a soproni tanítóképző
intézet tanára, egyúttal óraadó tanár a Soproni Evangélikus Teológián. 1953-tól
a győri zeneművészeti szakközépiskola igazgatója és a
tanítóképzők országos zenei szakfelügyelője. Ezután, ha lehet, még
bonyolultabb időszak következik: 1954 és 1958 között a Népművelési
Minisztériumban előbb a zeneoktatási osztály, majd a zenei főosztály
vezetőjévé nevezik ki. Ráadásul 1956-ban a Zeneművész Szövetség kormánybiztosa.
Egy későbbi beszélgetésben büszkén említette, hogy „a forradalom után
egyetlen muzsikus hajszála sem görbült.”
Ebben az
időszakban került közelebbi kapcsolatba Kodály Zoltánnal, akinek teljes
bizalmát élvezte a zeneszerő haláláig. A Bónis
Ferenc zenetörténész által szerkesztett Így láttuk Kodályt
című kötetben oldalakon át olvashatjuk személyes vallomását a huszadik
század egyik legkiválóbb magyar művészéről és tudósáról. Már az
első beszélgetések alkalmából szóvá tette Kodály, hogy zeneoktatásból még
mindig kevés jut a népnek. Túlméretezettnek tartotta a Zeneakadémiát, úgy
vélte, „a gúlát a hegyéről a talpára kell állítani”, - széleskörű
alapfokú zeneoktatást kívánt, s az ének-zenei tagozatú általános iskolát
tartotta a nép érdekében valónak. Ez a későbbiekben meg is valósult,
mintegy kétszáz ilyen iskola működött a rendszerváltozás előtt. Napjainkban az utóbbi időkben ezeknek a száma,
vélhetően a digitalizáció hatására,
jelentősen csökkent. Ezeknek a beszélgetéseknek az volt a következménye,
hogy vidéken zeneiskolák sora létesült: többek között Jászberényben, Komlón,
Orosházán, Oroszlányban, Salgótarjánban és Szekszárdon. Kodály rendkívül nagyra
becsülte Fasang Árpád áldozatos munkásságát.
Fasang Árpád, Nemesszeghyné
Szentkirályi Márta, Nemesszeghy Lajos Kodály
páholyában az 1957-es színházi ünnepségen (Forrás: Heltai, 2008.)
1958-ban
sajátos fordulat történt Fasang Árpád életében,
felesége visszaemlékezése szerint a főhatóság miniszterhelyettese
(bizonyos „György barát”) a következő szavakkal búcsúzott tőle: „Most
két évre a soron következő feladataink legfontosabbja a párt
vezető szerepének biztosítása a zenész társadalomban is, erre a
feladatra Önt nem tartjuk alkalmasnak.” Ekkor a budapesti Bartók Béla
Zeneművészeti Szakiskola igazgatójává nevezték ki. Itt dogozott az
1972-ben történt nyugdíjazásáig. Utána sem unatkozott: karnagyi továbbképzések
előadója és vezetője, az Országos Filharmónia ifjúsági
hangversenyinek műsorvezetője évtizedeken át, pedagóguskórusok
istápolója, a rendszerváltás idején pedig a Pedagóguskórusok Országos
Társaságának egyik alapítója, első elnöke, majd örökös tiszteletbeli
elnöke, – a KÓTA tiszteletbeli elnöke és még sokáig sorolhatnánk különféle
tevékenységeit. Felesége véleménye
szerint Fasang Árpád Albert Schweitzerhez hasonló
lelkületű ember, aki nem vállalt ugyan Afrikában, Gabonban missziót, de
zenei nevelő munkájával és végtelen emberségével mindent megtett másokért,
amit megtehetett. Lévén, hogy őt személyesen ismerhettem, magam is úgy
vélem: Fasang Árpád a magyar Albert Schweitzer, aki
(mint Lambaréné gyógyító orvosa) az élet feltétlen
tiszteletének etikáját hirdette és gyakorolta.
– Munkásságát a magyar állam számos elismerés mellett a Magyar
Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével jutalmazta.
Fasang Árpád
házasságából négy gyermek született: Árpád, Zoltán, János és Márta. Márta
kivételével, aki öt évig az Állami Balett Intézetben tanult, de mert itt
kellemetlen tapasztalok érték, könyvtárosi pályára tért, s jelenleg a Baár-Madas Református Gimnázium és Általános Iskola
tantestületének tagja; az ő kivételével, a fiúk, a férfiak a muzsikus hivatást választották.
ifj. Fasang Árpád
A
legidősebb fiú, Árpád – a Bartók Béla zeneművészeti szakközépiskola
elvégzése után a Zeneakadémia hallgatója lett, ahol 1969-ben
zongoraművészi-zongoratanári diplomát szerzett. Zempléni Kornél és Szegedi
Ernő növendéke volt, zeneszerzést Sugár Rezsőtől tanult.
(Akadémiai évei alatt a Párizsban élő Cziffra György, világhírű
magyar zongoraművész támogatásával lehetősége nyílott egy évet a
francia fővárosban tanulnia.) Ezt követően a Muzsika című
folyóirat egyik szerkesztője, egyidejűleg zenei rendező a Magyar
Rádiónál. 1974 és 1977 között a finnországi Jyväskylä
és Oulu konzervatóriumának zongoratanára,
1977-től 1991-ig az Országos Filharmónia szólistája, 1991-től 1994-ig
az UNESCO Nemzeti Bizottsága főtitkára, 1995-1999-ig az Európai Demokrata
Fórum magyar szekciójának igazgatója, 2000-től 2004-ig az UNESCO magyar
nagykövete Párizsban. Előadóiművészi
tevékenysége mellett (Dohnányi esz-moll rapszódiájával vizsgázott a
Zeneakadémián, sok Mozartot, Brahmsot, Lisztet, Bartókot, Schumannt és Debussyt
játszott) - intenzív közéleti szerepet vállalt a rendszerváltás
időszakában: a Magyar Demokrata Fórum Etikai Bizottságának első
elnöke; valami hasonló szerepre törekedett, mint Németh László az 1930-as
években, szellemi organizátora kívánt lenni a magyar értelmiségnek a
rendszerváltást követő időkben. Mindent megtett a magyar és a francia
kulturális kapcsolatok fejlesztéséért, mert úgy vélte, hogy a magyarok és a
franciák szabadság utáni vágya egy tőről fakad. Fel akarta ébreszteni
a magyar értelmiség lelkiismeretét és felelősségét, mert látta, hogy
nagyobb erő ebben az időben nem volt az országban a széthúzásnál… Gondolkozzunk együtt az értelmiség hivatásáról 1995-ben című tanulmányához a
politikus, a tudós és a művész értelmiség legjobbjai köréből
hozzászólásokat, véleményeket gyűjtött, és két kötetbe szerkesztve
közreadta azokat. Mélyebb és bővebb elemzés szétfeszítené e laudáció kereteit, ezért hadd idézzünk egyet a kötet
belső mottói közül: „Amikor Nyugatról barna, Keletről vörös
veszedelem rémísztett, s már nemcsak a történelmi
osztályok, hanem a középosztálybeliek is elvesztették nemzetvédő
szerepüket, egy Németh László nevű értelmiségi azt mondta, küldetésed van,
János, új középosztállyá kell művelned magad, légy a minőség
forradalmára, teremts kert-Magyarországot.” Megrögzött konszenzuskeresőnek
tartotta magát. Kitüntetései: Francia Nemzeti Érdemrend lovagi fokozat (1995),
Francia Becsületrend lovagi címe (2001), A Magyar
Köztársaság Nemzetközi Kapcsolataiért (posztumusz, 2010).
Fasang Zoltán
A Fasang család másik két férfi tagjáról szólván
el kell mondanom, hogy Fasang Zoltán életének nagy
részét a Magyar Állami Operaház zenekarában töltötte, mint első fuvolás.
Közben a családi hagyományt folytatva, fiataloknak tanított fuvolát és
kamarazenét, Debrecenben, Győrben és Budapesten a Weiner Konzervatórium
tanszakvezetőjeként. Fasang János a Duisburger Phylharmornie Deutsche
Oper am Rhein zenekarának
szóló fagottosaként muzsikált, emellett Essenben a Musik Hochschulén tanított
fagottot és kamarazenét.
Fasang László
Miközben megjelent az új nemzedék, Fasang Zoltán
fiúgyermekeként, Fassang László személyében, aki
immár, mint orgonaművész járja Európát, járja a világot…
Versenygyőzelmei közül kiemelkedik a 2002-es Calgary improvizációs
aranymedál és a 2004-es Chartres-i interpretációs nagydíj és közönségdíj.
Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Párizsi Conservatoire tanára. A MÜPA orgona koncertsorozatának
művészeti vezetője. Tevékenységét 2006-ban Liszt díjjal és Príma
díjjal, 2013-ban Gramofon díjjal ismerték el. 2016-ban Érdemes Művész
kitüntetésben részesült
Felvetődhet
a kérdés, mi a titka a Fasang családnak? Azt hiszem:
a genetikai örökségen, a tehetségen túl maga a zene, a zene éthosza,
amelyből a hit, a hűség, a szeretet és a tisztesség erénye árad.
Martin Heidegger, a huszadik század jeles német filozófusa, a fundamentális
ontológia tudósa szerint: „az emberi lét pásztora a tisztesség”.
Tisztelt
Hallgatóság! Engedjék meg, hogy laudációmat egy a Fasang Árpáddal a protestánsok gyülekezetében egyvallású
muzsikus tanár (Arany János) „in memoriam”
megfogalmazott mondataival zárjam: „Fasang Árpád
boldog fogékonysággal értette meg és adta tovább Isten szeretetét, s egész
élete példázata, hogy van olyan dolog, amelyből minél többet adunk másnak,
annál több marad nekünk. Az Úr Isten gazdagon megjutalmazta: engedte neki
meglátni, hogy magvető munkája mint fordul
termőre sok száz tanítványának – s ami még személyesebb öröme volt – saját
tehetséges gyermekeinek és unokáinak sikereiben.”