Atyai ág

(20 éves a Fonó Zenekar)

Kodály Zoltán Magyarság a zenében c. 1939-ben írt alapvető fontosságú tanulmányát e szavakkal fejezte be: „Egyik kezünket még a nogáj-tatár, a votják, cseremisz fogja, másikat Bach és Palestrina. Össze tudjuk-e fogni e távoli világokat? Tudunk-e Európa és Ázsia kultúrája közt nem ide-oda hányódó komp lenni, hanem híd, s talán mindkettővel összefüggő szárazföld? Feladatnak elég volna újabb ezer évre.”

A Fonó Zenekar az elmúlt években különféle, a magyar népzenei mozgalom szereplőitől szokatlan művészeti „közelítésekre” vállalkozott. Bár a zenekar hangzásvilágát a népzene tradicionális megszólaltatása alakítja, társulatunk kezdeményezéseiben a különféle (nem csak zenei) műfajok közötti létező kapcsolódások feltárása, illetve megjelenítése is törekedett. Ilyen volt a 2003 nyarán, a besançoni (fr.) székhelyű Ensemble Justiniana operatársulattal megvalósított Barbe Bleue projekt, vagy a Szabadi Vilmos hegedűművésszel és Gulyás Márta zongoraművésszel közösen kiadott, Bartók műveiből és azok népzenei előképeiből összeállított lemezünk (Túlparton, Hungaroton 2004). A Fonó Zenekar gyakran a kortárs magyar szépirodalom olyan neves képviselőivel együtt állít színpadra közös, a magyar népzene és az irodalom kapcsolatát bemutató produkciókat, mint Kányádi Sándor, Temesi Ferenc, Závada Pál, vagy Tőzsér Árpád és Hizsnyai Zoltán. A közelítések gondolata motiválta a MüPa színpadán 2012-ben bemutatott legutóbbi, Vadbarokk (http://vigado.hu/programok/-/event/10184/vadbarokk/10046) című lemezünk koncepciójának kialakítását is. Ezzel Kodály idézett írásának Bachra vonatkozó megjegyzését kíséreltük meg továbbgondolni, valamint plasztikus, a laikus közönség számára is érzékelhető módon bemutatni a magyar népzene és a barokk kor műzenéjének kapcsolatrendszerét. Az „Atyai ág” munkacímet viselő kezdeményezésünkkel a magyar népzene Kodály által kijelölt másik irányú kapcsolatait kívánjuk a közönség elé tárni.

A magyarság etnogenezise, s különösen annak korai szakaszai iránti érdeklődést a kezdetektől meghatározta a keleti származástudat. Ennek mintegy kivetüléseként a modern társadalomtudományok kialakulásának korszakában az „őshaza” területének meghatározása, s az onnan őseinkkel együtt kiáramló (rokon) népek megtalálása a művelt közvéleményt is erősen foglalkoztató, elsőrendű kérdéssé lépett elő. A néprajztudomány oldalágán kibontakozott népzenekutatás egy egész sor hasznos, és nem utolsó sorban komoly tudományos érvekkel alátámasztott adalékkal szolgált a magyar őstörténetet elénk táró kép megrajzolásához. Az első, egyértelmű párhuzamokat felvonultató ilyen adatokat Kodály Zoltán A magyar népzene című művében (1937) találhatjuk. Kodály a magyar népdalok rokonságát (cseremisz, nogaj, csuvas, tatár és baskír dallampárhuzamok mentén) egyértelműen a nagy eurázsiai füves pusztán, illetve az azt övező területek ugor és türk népeinek népzenéjében állapítja meg: „… a dallamszerkezet, frazeológia, ritmus ily feltűnő, lényegbeli egyezése nem lehet véletlen. Itt már érintkezést, vagy közös forrást kell feltenni. Ha ilyeneket találunk egyrészt a magyarságnál, másrészt annak a keleti népközösségnek mai maradványainál, melyből egykor a magyarság kiszakadt: nem képzelhető másképp, minthogy már a magyarság kiválása előtt is megvoltak az akkori közösségben, s a magyarság nyelvével együtt, ősi örökségként hozta magával régi hazájából. A magyarság ma legszélső, idehajlott ága a nagy ázsiai zenekultúra évezredes fájának, mely Kínától Közép-Ázsián át a Fekete-tengerig lakó különböző népek lelkében gyökeredzik. S amint nyelve, bármennyire változott, alapjában ugyanaz maradt: úgy népzenéje máig az onnan magával hozott alapokon nyugszik. (…) E zene ugor és török elemeit elválasztani ma még nem tudjuk. Arra majd akkor kerül a sor, ha a szóban forgó népek zenéjét nem néhány véletlenül felmerült, dilettáns kézzel lejegyzett adatból, hanem rendszeres, beható, helyszíni kutatások alapján ismerjük.”

Ezek a sorok indítottak el engem is a különféle türk és finnugor népek szállásterületeire, hogy a Kodály által vázolt feladatok elvégzésén, illetve a tudományosan megalapozott összehasonlító vizsgálatok kidolgozásán munkálkodjak. A szúrópróba-szerű hanti, komi, udmurt és baskír gyűjtéseim után az Orosz Föderáció észak-kaukázusi térségébe – a Kabard-Balkár és Karacsáj-Cserkesz köztársaságok, valamint Dagesztán területére – más népzenekutató és folklorista kollégák bevonásával eddig négy hosszabb gyűjtő utat szerveztem. A karacsájok, balkárok, nogajok és kumukok falvaiban végzett gyűjtő utjaim során a sok-sok nyilvánvaló, nem egyszer gyakorlatilag dallamazonosságot mutató népzenei párhuzam mellett olyan egyéb folklóradatok, illetve járulékos információk is előkerültek, melyek súlya indokolja az elkezdett tudományos, feltáró, illetve ismeretterjesztő munka folytatását.

A magyar kulturális életben hosszú évtizedeken keresztül elsősorban a finnugor nyelvi rokonság okán jelentek meg az ezen az ágon számon tartott népek különféle képviselői. A magyar származástudatról szóló iskolai tananyagok, illetve más, „kompetens narratívák” kialakításában is a finnugor nyelvi rokonság vált meghatározóvá, hiszen a magyar tudományosság fősodrának hivatalos álláspontja is a nyelvi kapcsolatrendszert tekintette irányadónak minden egyéb kulturális, avagy „vérségi” rokonság megállapításának kérdésében. Úgy vélem, elérkezett az idő, hogy a Kodály által felismert, majd követői munkássága által megerősített, tudományosan is bizonyított kulturális rokonságunk másik, türk ágának képviselőit is szerepeltessük a magyar kulturális életben. Erre kiváló alkalommal szolgálhat a Kodály Zoltán Emlékév, melynek keretében szeretném megvalósítani az „Atyai ág” című projektet. Terveim szerint a Fonó Zenekar és karacsáj, balkár, nogaj, baskír, valamint kumuk vendégei egy színpadi előadás keretében mutatnák be a magyar népzene és a kipcsak török népek zenefolklórja közötti párhuzamokat.

A Fonó Zenekar:

Navratil Andrea– ének

Agócs Gergely– ének, tárogató, magyar duda, furulyák, koboz

Gombai Tamás– hegedű

Pál István „Szalonna” – hegedű

D. Tóth Sándor– brácsa, tekerő, ütőgardon, koboz

Tárkány-Kovács Bálint– cimbalom

Kürtösi Zsolt– bőgő, cselló, harmonika

Agócs Gergely PhD.

2017. október 8-án a Pesti Vigadóban állt színpadra ismét a Vadbarokk c. produkció. Október 11-én pedig szintén a Pesti Vigadóban Agócs Gergely gyűjtései nyomán létrejött Atyai ág címmel az a projekt, amely egy nagy ívű gyűjtőmunkát mutatott be adatközlők – és természetesen a zenekar – segítségével.

(Forrás: Fonó Zeneház)

Vadbarokk – Lemezbemutató koncert a Vojnovich-Huszár Villában ...

A Fonó Zenekar és a Musica Profana Régizene Együttes a Vojnovich-Huszár Villában mutatta be Vadbarokk című lemezét. Az előadás szerkesztőjével és zenei rendezőjével, Agócs Gergellyel beszélgettek a Promontor TV munkatársai (2015).