Bodnár Gábor
Tarisznyás Mormota és Leiter
Jakab
(Évvégi, „tanácsadói” levél arról, hogy néha a
valószínűtlen megoldás a valódi)
A címben
említettek nem Hobbitfalva lakói, hanem egy
mindannyiunk számára jól ismert zenemű főszereplői:
valószínűleg az oktatás bármely szintjének szereplői találkoztak már
Beethoven Lied des Marmottenbuben
(időnként egyszerűen „Marmotte”-ként számon tartott) dalával, amelynek „ávek köszi, ávek kölá” refrénje rendre betölti a különböző intézmények
légterét, hangozzék bár fel egyénileg vagy kórusban, zongorakísérettel
avagy a cappella.
Nincs azonban statisztikai adat arról, hogy az előadásokban részt
vevők közül kik és mikor tették fel a kérdést, akár mindössze önmaguknak:
ugyan ki vagy mi lehet valójában ez a „Mármottö”,
akivel a fiú folyamatosan járja útját, s főként miért teszi ezt
hősünk? Pedig a felvetést indokolná, hogy az eredeti cím alapján kétfajta magyar
fordítás is készült: az egyik a mormotás, a másik a tarisznyás fiúról szól –
ennek megfelelőlen különböző forrásokból
más-más információt nyerhetnek a tanulók a történetről. Mindkét változat
polgárjogot nyert, amit az is bizonyít, hogy a hivatalos tanmenetekben sok
helyütt egymás alternatívája a mormota és a tarisznya, valamelyikük zárójelbe
tételével. Ideje hát rendezni az ügyet, nem utolsósorban az említett
népszerűség miatt.
A néhány
évtizede kiadott iskolai ének-zene tankönyvből így tanulhattuk a dalt: „Csak egyre járom utamat [énekelve: „útamat”], a kis tarisznya vélem, ha egy falatka hús akad, a
kis tarisznya vélem. [Refrén:] A kis tarisz-, a kis tarisz-, a kis
tarisznya vélem, a kis tarisz-, a kis tarisz-, a kis tarisznya vélem.”
A zeneiskolában magánénekre járók viszont ezt a
szöveget ismerhették meg, elsősorban A dal mesterei kiadványból (ehhez csatlakoztak az elmúlt években
megjelent énekkönyvek is): „Sok szép
országban [néhol: országba’] laktam én, avec que la marmotte, de enni
mindig kaptam én, avec que la marmotte. [Refrén:] Avec que si, avec que
la, avec que la marmotte”… [és
ugyanez mégegyszer]. De ennek a fordításnak más változata is akadt: „A
nagyvilágot járva rég, avec que la marmotte, még ennem
mindig volt elég…” [stb.].
(Különböző internetes megjelenéseknél e két
utóbbi verziót néha összekombinálják a felrakók – s a témakörhöz tartozik még,
hogy az énekelt francia szöveg helyes kiejtését, természetesen, mindig megadták
a szerkesztők, sőt, némelyeknek feltűnt, hogy ez nyelvtanilag
nem teljesen kompatibilis a hivatalosan tanultakkal [lásd, például, az eredetileg
„avecque si, avecque la…”
kifejezést].)
Napjainkban viszont, legalábbis a legújabban megjelent
tankönyvekben, ismét találkozhatunk a tarisznyás változattal – ennek nyomán
született ez az írás, amely véglegesen tisztázni kívánja a félreértéseket,
egyben tanulságul is szolgál arról, hogy néha a rossznak tűnő
megoldás tartalmazza az igazságot. Első lépésként a „tarisznyás fiú”
újbóli megjelenéséről kell szólni. Minden bizonnyal furcsának
tűnhetett, hogy egy kisfiú mormotával járja a világot, hiszen ez az állat
leginkább hosszan tartó, mély alvásáról vált közismertté, vagyis, „józan,
paraszti ésszel”, semmi sem indokolta útitársi szerepét. A tarisznya, ellenben,
praktikus eszköz vándorúton, s amikor kiderült, hogy a marmotte szó, sokadik
jelentésében, marmotte de voyage-ként, útitáska is, már
egyértelműnek látszott a régebbi fordítás helytálló volta és a mókusfélék
közé tartozó kisállat „leiterjakab”-sága.
(Nem árt megmagyarázni a szó jelentését, ezért, a
levél jellegéből adódóan, lábjegyzet helyett álljon itt néhány zárójeles
mondat. Még 1863-ban jelent meg tudósítás az akkori
világszenzációról, egy hatalmas léghajó első útjáról – a tudósító azonban
a párizsi helyszín helyett a magyar fővárosban tartózkodott, ezért cikke
megírásához a bécsi sajtó beszámolóit hívta segítségül. A „wir
wollen so hoch hinauffliegen wie Jakobs Leiter”
[Jákob lajtorjája] szövegből ekképp szülte a félreértelmezés Leiter Jakab virtuális személyét – tán abban a hiszemben, hogy az illető a léghajó irányítója –, s
ezt követően vált köznévvé a „leiterjakab”, mint a fordítói baklövés
szinonimája.)
A koncepciót erősítette az „alszik, mint a
mormota” szólásunk, amely valószínűleg a német schlafen wei ein Murmeltier magyarosítása révén honosodott meg – de a franciák is használják a dormir comme une marmotte-ot, mi
több, a Pennsylvania államból induló, majd világhírnévre szert tevő Groundhog Day-ceremónián a népek ugyanazt várják
a mormotától, mint mi a medvétől. A magyar értelmezés „alvóállat”-jellegének további nyomatékot adhatott az Alice Csodaországban
Kosztolányi-féle fordítása, amely több nemzedék számára jelentett meghatározó
élményt – ám ahol a fordító a híres Mad Tea-Party jelenetben szereplő, folyamatosan
elbóbiskoló Dormouse-t,
vagyis a pele nevezetű rágcsálót mormotára változtatta. Holott a mormota
sokat és mélyen alszik ugyan, de csak téli álmot, az év többi időszakában
átlagosnak mondható életvitelt folytat, sőt, a medvékhez hasonlóan,
mormotatáncra is hajlandó – és ez a tulajdonsága a Beethoven-dal szövegének
kulcsa.
A 18–19.
században ugyanis szokássá vált Savoya tartományban,
hogy az ott élő szegény családok a környező vidékek módosabb
településeire küldték gyerekeiket pénzszerzés céljából, többek között
vándorzenészként – erre szolgált, a hegyekben élő mormoták betanítása
különféle, akár táncnak beillő mutatványokra (a savoyard-ok tájszólása a furcsa
francia szövegre is ad némi magyarázatot). Goethe Das Jahrmarktfest von Plundersweilern
című komédiájában jelenít meg egy, általa csak Marmotte-nak
nevezett fiút, ő énekli a dalt, amire a mormota táncol, s ezt
követően a közönség aprópénzt dobál a gyereknek. A beszélő cím
egyúttal Goethe véleményét is tükrözi az igazi művészet visszautasításáról
és az olcsó, vásári jellegű produkciókról – a Plunder, noha a művet
Magyarországon A mundérvásárhelyi búcsú néven adták
elő, eredetileg ennél rosszabbakat jelent. A zeneszerző, az író
mondanivalójára reflektálva, a vándorlástól és az örökös kiszolgáltatottságtól
elfásult koldusgyerek sorsát ábrázolja, egyfajta „elő-Leiermann”-ként
– ezért fontos tudnunk, hogy a dal, ahogy Fazekas Gergely egy internetes blogban már korábban leírta, a szegénység és magány okozta
szenvtelenségről szól, amit, sajnos, valamennyi ismert magyar fordítás
elfed és eltorzít, megszépítő szándékával. (A hatást az utolsó versszakra
írtak tovább fokozzák, a jóllakottság hangsúlyozásával.)
Itt
végződik egyúttal a rövid történet is: ily módon vált tehát világossá,
hogy a kutatói buzgalom, kellő körültekintés híján, téves
következtetéseket eredményezhet, vagyis, bármely hihetetlen, ezúttal valóban
mormotás fiúról van szó, és a „leiterjakab” a tarisznya. További tanulság
lehet, hogy a kutatási tevékenység során a legkisebb jelzést sem szabad
figyelmen kívül hagyni, vagyis utána kell nézni a Goethe-műre történő
kottabeli hivatkozásnak… Mindenesetre a legújabb kiadású tankönyvben már ismét
a mormota veszi át a tarisznya helyét, de, a biztonság kedvéért, utalás
történik majd magára a „sztorira” is.
Fontosabb
internetes források:
http://dictionnaire.reverso.net/francais-anglais/marmotte
http://thedreamstress.com/2013/07/marmottes-and-the-savoyarde-style/
http://sarikpeter.hu/beethoven-blog/
https://archive.org/stream/JahrmarktsfestPlundersweilern/DasJahrmarktsfestZuPlundersweilern_djvu.txt
http://pecsiprogramok.hu/program.php?id=12569