ELHUNYT Cs. Nagyné Turi Márta JÁSZBERÉNYI ZENETANÁR, KARNAGY

(1951-2017)

Életének 63. évében, 2017. október 16-án elhunyt Cs. Nagyné Turi Márta karnagy, zenetanár. Búcsúztatása október 19-én volt a jászberényi Szent Imre temetőben.

„A tanár az az őszinte barát, akihez növendéke bármikor fordulhat gondjaival. Etikai példája, növendékeivel való kapcsolata pedig a tanítványban azt a felismerést eredményezi, hogy az emberré formálás és művésszé nevelés a legszebb hivatások egyike.” (Máthé Klára zongorapedagógus)

Cs. Nagyné Turi Márta 1973-ban kezdett tanítani zongorát képesítés nélkül egykori iskolájában, a Jászberényi Palotásy János Zeneiskolában. Itt tanult gyermekként zongorázni és harsonázni. Nagyon élvezte a tanítást, a gyermekekkel való foglalkozást. Kollégái és az akkori igazgató is elégedett volt a munkájával, további tanulásra biztatta. Állandóan zongorázott egyrészt egykori tanárnőjénél, másrészt a város gyermek- és felnőtt kórusait kísérte. A zeneiskolában is végzett korrepetítori feladatokat, énekeseket és hangszereseket kísért. Ezt is nagyon élvezte. Tudta, hogy zeneelmélet-szolfézs-karvezetés szakra felvennék, hisz szakiskolásként országos verseny második helyezettje volt. Így eldöntötte, zeneelmélet szakra jelentkezik. Közben 1979-ben megszületett a kislánya. Vele együtt költözött Debrecenbe, ahol 1980 szeptemberében megkezdte a főiskolai tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképző tagozatán zeneelmélet-szolfézs szakon. Élete legszebb évei között tartotta számon ezt a 3 évet. Szorgalmasan, nagy élvezettel tanult. Tanárai szerették és becsülték, hogy a tanulás mellett még a gyermekét is ellátja és neveli.

1983 szeptemberében tért vissza Jászberénybe, felvértezve sok új élménnyel és ismerettel. Nagy lelkesedéssel kezdett ismét tanítani, a zongora mellett most már szolfézst is. Czeglédi Zoltán, a jászberényi zeneiskola akkori igazgatója rábízta a szolfézs tanszak vezetését. Bevezette az „Énekeljünk tisztán” népdal- és műdaléneklő iskolai versenyt, mely évente kerül megrendezésre. Szintén bevezette a zenetörténeti vetélkedőt a magasabb évfolyamos növendékek számára mindig az aktuális évfordulóhoz kapcsolódó zeneszerző munkásságához kötődően. Zenediktálás anyagot állított össze, mert akkoriban még csak olyan segédkönyv volt forgalomban, amit nem tartott eléggé célszerűnek, logikus felépítésűnek, zenei anyaga is szegényes volt.

Azokban az években ez hiánypótló anyag lett, megyénk zeneiskoláiban több kolléga használta. Iskolánkban kamarazenekar is működött, ahol continuót játszott csembalón, játszott harmóniumon, s ha kellett, harsonázott is. Czeglédi Zoltán 1978-ban alapított egy felnőtt vegyeskórust. Mielőtt a főiskolára elment, állandó zongorakísérőjük volt, visszatérése után a másodkarnagyi feladatokat és a hangképzést is rábízta.

1984-ben jelentkezett az Országos Népművelési Intézet karmesterképző tanfolyamára, ahol négy évig tanult. Ennek eredményeképpen a zeneiskola kamarazenekarát vezényelhette alkalmanként. Sokat járták a Jászság művelődési otthonait, ahol hangversenyt adtak az iskolásoknak és érdeklődő felnőtteknek.

A tanítás továbbra is nagy örömet jelentett számára. Fiatal tanárként a zenei pályára készülő növendékekkel értette meg magát a legkönnyebben.
Megyénkben elsőként a jászberényi zeneiskola vásárolt Commodore számítógépet és hozzá szolfézs-oktató programot. Megyei versenyeken számtalan díjat szereztek növendékei szolfézsból és zongorából is! Egy növendéke eljutott az országos szolfézsversenyre, különdíjat kapott a szép népdaléneklésért.

Jeunesses csoportot szervezett, havonta összejöttek közös muzsikálásra, zenehallgatásra, félévente pedig elutaztak Budapestre az Operaház vagy Erkel Színház egy-egy operaelőadására.

1986-ban váratlanul elhunyt Czeglédi Zoltán, a zeneiskola szeretett és tisztelt igazgatója. A kórusa, ahol másodkarnagy volt, felkérte a szakmai munka folytatására, azóta volt a jászberényi Székely Mihály Kórus karnagya. Fesztiválkórus minősítést szereztek, beutazták Európát, olyan oratórikus műveket énekelhettek el összefogva más kórusokkal, mint Kodály Psalmus Hungaricusa, Beethoven IX. Szimfóniája, Carl Orff Carmina Buranája.

Kodály- és az Orff-darabban szereplő gyermekkórust ő szervezte meg tanítványai köréből és tanította be őket.
1990 szeptemberében Intenzív Továbbképzést szervezett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozata, ahová jelentkezett. Örült, hogy egykori tanáraitól ismét van lehetősége tanulni. Kiváló minősítést kapott a szakdolgozat megvédése után. A szakdolgozat címe: Kísérleti tanterv a zeneiskolai szolfézs-zeneirodalom tanításához. A téma fontos volt, mert túl sok növendék morzsolódott le a zeneiskolában mivel hangszerükön nem tudták teljesíteni megfelelő színvonalon a követelményeket. A tanterv célja ezeknek a növendékeknek a megtartása volt. Éveken át sikeresen alkalmazta a kollégái és az igazgató segítő támogatásával.

1991-ben igazgatóhelyettes lett. A tanszakvezetői feladatoktól megvált, de utóda továbbvitte azokat az elveket, melyeket meghonosított az előző években. Új munkakörében gondot fordított a közösség építésére, szakmai téren a tanszakok együttműködésére serkentette a tanszakvezetőket, megkövetelte a pontos adminisztrációt, gondos munkatervezést, vezette a Minőségbiztosítási Team munkáját. Szülői javaslat volt, hogy a zenei pályára került egykori tanítványok életútját követő, segítő, továbbá a zeneiskolás tehetséges növendékek segítésére alapítványt hozzanak létre. A „Jászberényi Ifjú Muzsikusok” Alapítvány 2004-es létrejöttétől a kuratórium elnöki teendőinek ellátásával bízták meg az alapító tagok.

2004-ben szerezte meg a Közoktatási Vezető szakképzettséget, mely egyenértékű a szakvizsgával. Voltak tanítványai, akik a muzsikusi vagy zenetanári pályát választották. Van közöttük kiváló zongoratanár, szolfézstanár, korrepetitor, zeneszerző hallgató, orgonaművész. Zeneakadémiai felvételire tudott sikeresen felkészíteni növendékeket szolfézs, zeneelmélet, zenetörténet tárgyakból. Voltak tanítványok, akiket 6 éves koruktól 19 éves korukig taníthatott. Néhány volt növendéke később kollégája lett, akik hálásak a tőle kapott magas színvonalú oktatásáért.

Míg pályája elején a magasabb évfolyamos növendékekkel tudott könnyen kapcsolatot teremteni, ez a pályája utolsó harmadában megváltozott: a kicsik, a teljesen kezdők tanítása került az érdeklődése középpontjába. Új tankönyveket, módszereket ismert meg és próbált ki. Megtanulta, hogy az átlagos zenei képességgel nem rendelkező gyermekekkel hogyan kell bánni ahhoz, hogy ne vesszen el érdeklődésük a szép és igényes zene iránt. Kudarcok tanították meg arra is, hogy a tehetséges növendéket is csak annyira terhelheti, amennyire engedik, nem szabad túlzásokba esni. Megtanulta, hogy a zenei tehetség hiánya nem egyenlő a tehetségtelenséggel, minden gyermek hordoz értékeket és minden gyermeknek adhat hozzá a személyiségéhez; hogy a gyermeket komplex egésznek tekintse, nem elég csak a zenei képességeit fejleszteni! Megtanulta, hogy a tanár-szülő-növendék hármasának szoros együttműködése teheti eredményessé a munkát.

Most búcsúznunk kell egy pedagógustól, zenésztől, karnagytól, akinek életét átszőtte a zene. Több mint négy évtizedes munkájának gyümölcse, emléke itt marad közöttünk.

Nyugodjon békében!

Farkasné Szőke Tünde

volt tanítványa, a Palotásy János Zeneiskola AMI intézményvezetője

A nekrológ forrása:

(2017. X. 21.)