Múltidéző ízelítő – Herbert Blomstedt-album

Afféle „Best of..” válogatásnak tekinthető a bő két és félórányi válogatás

Kapellmeister-Edition, hirdeti a címoldal, „Great German Conductors” alcímmel. Az egykori NDK legjelentősebb karmestereinek munkásságából ad ízelítőt, s Herbert Kegel, Kurt Sanderling, Kurt Masur és Otmar Suitner mellett a svéd szülők gyermekeként az USA-ban született Herbert Blomstedtnek is szentel egy albumot. Méltán, hiszen a svéd dirigens jelentős időt töltött rangos német zenekarok élén, és közös munkájuk eredményeként megannyi produkciójuk szerepel az előadóművészet-történet aranykönyvében.

Blomstedt albuma 2014-ben készült, ám a szolid borítójú album felett könnyen átsiklik az érdeklődő tekintete, annál is inkább, mivel mindig az újdonságoknak jut a legnagyobb figyelemfelkeltő beharangozás. Pedig méltán kijár a figyelem ennek az albumnak is.

A karmester, aki idén töltötte be 90. évét, mindmáig aktív. Fővárosunk koncertlátogatói 2015-ben köszönthették a Wiener Philharmoniker élén a Müpában, s a dirigens naptárában is szerepel már november 3-i visszatérése (ezúttal a lipcsei Gewandhausorchesterrel). Kuriózum az aktivitása (saját elmondása szerint hetente egy pihenőnapot tart mindössze) – de nem ezért szeretjük! A Salzburgi Ünnepi Játékokon idén mindkét koncertjét standing ovation zárta – pontosabban, azt követően „Signierstunde”, amikoris Blomstedt fáradhatatlanul és barátságosan állt a rajongók népes tábora elé, akik alaposan fellendítették eladott felvételeinek a számát.

A hosszú aktív pálya megörökített teljesítményei gazdag kínálatként sorakoztak a Grosses Festspielhaus előcsarnokában – itt „szólított meg” ez a válogatás. Jó választásnak bizonyult, bár látatlanban állíthatom: panaszra bármely felvétel új tulajdonosának sem lehet oka.

Pályakezdőként Blomstedt Svédországban mind nagyobb létszámú együttesekhez került, így fokozatosan egyre nagyobb apparátusú műveket vehetett repertoárjára. Amikor 1975-ben Drezdába került, a Staatskapellében addigi legjobb együttesét köszönthette (közös felvételeik szerepelnek az összeállításban). 1985-ig maradt az együttes élén, s már csak a hangfelvételek mennyisége és minősége alapján is virágkornak tekinthető a zenekar életében ez az időszak. Ezzel az együttessel vette fel először Beethoven összes szimfóniáját (a közelmúltban a San Francisco-i Szimfonikusokkal ugyancsak rögzítette őket), Schubert összes szimfóniáját (közülük hármat örökített meg később a San Francisco-iakkal), és ekkor készültek első Bruckner-felvételei is (4. és 7. szimfónia) – a Bruckner-összest később a Lipcsei Gewandhausorchesterrel vette fel. Összkiadás-jellegű felvételt korábban is készített, a Dán Rádió Szimfonikus Zenekarával Carl Nielsen hat szimfóniájából.

A válogatás élén Beethoven c-moll (V.) szimfóniája szerepel, majd Carl maria von Webertől a zongorára és zenekarra komponált Konzertstück következik Peter Rösel szólójával, majd az 1. korong hallgatnivalója Schubert h-moll („Befejezetlen”) szimfóniájával teljesedik ki. A 2. korongon három Mozart-művet hallunk (a Sttatskapelle szólóoboásával a C-dúr versenyművet, KV 314, Edda Moserrel a KV 528-as koncertáriát, Bella mia fiamma, addio – Resta, oh cara, valamint az Adagio és Fuga tételpárt, KV 546), majd Dvořák 8. (G-dúr) szimfóniájával ér véget e lebilincselő hallgatnivaló.

A felvételtechnikával kár foglalkozni, archív felvételekhez szokott fül semmi kivetnivalót nem talál benne, az viszont mindenképp a felvétel egykori készítőinek érdeme, hogy elképesztően plasztikusan hallható minden! Nincsenek elsikkadó szólamok, mondhatni, minden a helyén van. Éspedig nem csupán van, hanem érezhetően „odakerült”. Ilyen arányok csak szigorú akusztikus kontrollal jöhetnek létre, s ebben oroszlánrésze a karmesternek van. Neki viszont ezúttal az is a javára írandó, hogy bizalmat szavazott muzsikusainak, hagyta őket legjobb tudásuk szerint játszani, ami a játék-kedv érezhető többletét adja. Nyoma nincs a perfekcióra törekvésből adódó biztonsági megoldásoknak, a lassú tételek ihletetten szépek, a gyorsak vidámak, felszabadultak. Magától értetődőnek tűnik minden, ami szól – s ebben a hallgatói figyelemnek is része van. Mert önkéntelenül is figyelni kell erre a zenélésre, amikor szinte tér-érzetet kelt a plasztikus formálás, valamint a hangszerelés. Vizualizáló hatású, ahogyan kapcsolatba kerülnek a hangszerek-hangszercsoportok, fölé- vagy mellérendeltbe, a szerzői szándéknak megfelelően. Egyéniség a jellegzetes hangszínével valamennyi instrumentum, ám ha kell, gyönyörködtető harmóniába simulnak össze. A sohasem hajszolt tempók választásával elérik az előadók, hogy minden kisebb-nagyobb egységet végigkísérje az érdeklődő figyelem. A pregnáns ritmizálásnak köszönhetően minden artikulált, a többé és kevésbé ismert darabok egyaránt otthonosnak tűnnek. Kalokagathia és homeosztázisz.

(EDEL : KULTUR – Berlin Classics 0300607BC)

Fittler Katalin