Thomas Quasthoff tanít – távoktatás DVD-n
A 2017.
évi CAFé Budapest Kortárs Zenei Művészeti
Fesztivál egyik nagy ígérete Thomas Quasthoff
vendégszereplése volt (Thomas Quasthoff and His New Jazz Project, 2017. október 13-án). Erre lehetett várakozással
készülni, ám egy váratlan mozzanat a felfedezés erejével hatott. Immár
hagyományosan, ha olyan művész(ek) fellépéséről van szó, aki(k)nek
a felvételei iránt várhatóan nagy lesz az érdeklődés, a Bartók Béla
Nemzeti Hangversenyterem földszinti szintjén is megjelenik a kis asztal,
aktuális felvétel kínálatával. Ez történt most is, ám a CD-k mellett
felfigyelhettünk két DVD-re, amelyek láthatóan egy sorozat részei. Jobb
későn, mint soha - mert korántsem „újdonságokról” van szó! Az áttekinthetetlenül
gazdag kínálathoz hozzászokott érdeklődő ezúttal is szembesülhetett
azzal, hogy akarva-akaratlanul „elmegy értékek mellett”, olyasmiket sem vesz
észre, amiknek a kedvéért nem kímélné pénztárcáját…
Bizonyára
nem én vagyok az egyetlen, aki most csodálkozott rá először a „singing masterclass” sorozat példányaira, amelyek címlapján egy
figyelemfelkeltő violinkulcs mellett olvasható az „ötletgazda”
kivitelező neve: The Masterclass Media Foundation”. Ez nem a reklám helye, nem is reklám, hanem
épp ellenkezőleg: megkésett észrevételezése egy rendkívül hasznos
„továbbtanulási lehetőségnek”. Papírt nem ad, az igaz, de olyan
tapasztalatokhoz és tanulságokhoz juttat élményszerűen, amelyek életre
szólóan gazdagítanak bárkit. Pontosabban, mindenkit, aki veszi a fáradságot a
virtuális „hospitáláshoz”.
A két
DVD, amelynek már a látványa is fellelkesített, Thomas Quasthoffnak
a Verbier Festival Academy keretében tartott mesterkurzusaiból ad
ízelítőt. Az egyik vegyes műsort kínált, a másikon Schubert-dalok
szerepelnek. Ez utóbbit választottam, annál is inkább, mivel az alkalmi
növendékek sorában szerepel ezen Julia Lezsnyeva is,
akit a budapesti hangverseny látogató közönség személyesen is hallhatott, s
akit mindenki első látásra a szívébe zár.
Julia Lezsnyeva (A kép forrása: Australian Chamber Orchestra )
Azon
szerencsések közé tartozom, akik elmondhatják, többször hallották Quasthoffot tanítani. A Salzburgi Ünnepi Játékok keretében
rendezett Young Singers Project keretében válogatott
fiatal tehetségekkel foglalkozott, a Mozartwoche
alkalmából pedig saját növendékeivel lépett fel. Mert fellépés ez, hiszen ama
bizonyos „a tanár mintaszerű bemutatása” mozzanatok művészi
élmény-koncentrátumok.
Quasthoff az „ép
testben ép lélek” szabályt erősítő kivételek egyik legeklatánsabb
élő példája (hasonló intenzitású meggyőző példaként Pernye
Andrásra tudnék hivatkozni); a Contergan-bébi nemcsak
megtanult együtt élni a neki jutott fogyatékokkal,
hanem rendkívüli intelligenciával és meggyőződés erejű hittel
azt bizonyítja, hogy mi minden képes „fejben eldőlni”. Quasthoff
esetében a látványt „felülírja” a mindenkori megvalósított szándék – és úgy
tűnik, végtelen az a készlet, amelyből válogathat a kifejezés
érdekében az előadó!
Az
amerikai John McMunn két dalt énekel A szép molnárlány ciklusból (Mein!
és Pause), Julia Lezsnyevával az „Erste Verlust”
kerül terítékre, Georg Gädkerrel pedig az Erlkönigen dolgozik. A mesterkurzus fáradhatatlan
zongorakísérője Simon Lepper szinte
észrevétlenül áll készenlétben mindig.
John McMunn ( uk.linkedin.com
Simon
Lepper ( The Collaborative Piano Blog - blogger )
Az
oktatás nyelve – bevett szokásnak tekinthető világszerte – angol. A
dalokat természetesen németül éneklik a jelöltek, ám amikor perdöntő a
szövegértés, egy-egy kulcsszónál megjelenik a segítség, a poliglott információ.
Napjainkban,
amikor a média szinte végtelen kínálata hozzászoktatta az embereket ahhoz, hogy
bepillantsanak olyan műsorokba is, amelyek számukra ismeretlen nyelven
folynak, ráadásul olyan korban, amikor a nyelvvizsga-papírok elengedhetetlen
kellékek megannyi állás pályázati kiírása szerint, nem jelenthet áthidalhatatlan
problémát még a kizárólag magyarul értők számára sem az idegennyelvű rendhagyó „énekóra”. Ilyenkor
(is) kiderülhet a közhellyé silányított mondás (A zene nem ismer határokat)
érdemi igazsága – igaz, ebben nagy szerepe van az értő Mesternek.
Aki egyszersmind érzékenyebb-értőbb hallásra is tanítja mindenkori
környezetét.
Megunhatatlan
csoda, ahogyan mestertanár apró darabokra szed egy-egy olyan produkciót, amely
első hallásra akár elhitető erejű is lehet. És közben mindig
vannak olyan mozzanatok, amelyeknél – utólag – úgy érezzük: igen, itt valami
valóban nem az igazi… Ráadásul, a legnagyobb élmény, hogy végül összeáll egy új
produkció, jobb-több a kiindulónál, afféle „ilyen volt – ilyen lesz” ígéret
beteljesüléseként.
Ez a
mesterkurzus-felvétel legalább annyi élményt ad, mint tanulságot. Az utóbbiakból
a szakmabelieknek elsősorban módszertani szempontokat; a tanároknak a
problémákhoz való közelítés tapintatos módját, a továbbtanulni vágyóknak pedig
azt a meggyőződést, hogy mindig van jobb megoldás, s hogy megéri
tovább csiszolni a már késznek látszó műsorszámokat is. Szándékosan nem
műveket írtam – mert az a tudatosság is a felvétel tapasztalatai közé
tartozik, hogy a kiragadott részletek alkotóelemeit teljes intenzitással kell
csiszolni, hogy az összeálló egészben ne érződjenek a részletek mozaikjainak
határvonalai.
Sziporkázó
Quasthoff intellektuális fölénye (miközben soha nem
fölényes az átgondolatlan-sikerületlen részleteket éneklőkkel szemben);
egyaránt tájékozódik a problémák gyökerei között és a megoldáshoz vezető
útvonalak terepén. Nem ismer labirintust, útvesztőt, s anélkül, hogy
beskatulyázó receptjei lennének, úgy tudja felmutatni (előénekléssel) a
célt, s megjelölni a legjárhatóbb utat, hogy alkalmi növendékeinek megadja a
testreszabott kísérletezés lehetőségét. E tudatosság komoly szellemi
teljesítmény – Quasthoff a humor sziporkáival kínál
pillanatnyi pihenőket, amelyek viszont olyan felfrissítő hatásúak,
hogy a folytatásra megújult energia jut.
A
daléneklés sajátos „nehézségét” a terjedelmi korlátok adják – rövid idő
áll az előadó rendelkezésére az atmoszféra megteremtésére, és a
dalba-fogalmazott történések megjelenítésére. Mindehhez további korlátot jelent
a kifejezőeszköz-készlet – itt nem lehet (nem célszerű!) ágálni, stb. De Quasthoff a
korlátokat átértelmez(tet)i, a lehetőségek
kereteiként, és azokon belül építtet saját-világot az énekesekkel. Miközben
rámutat a mimika informatív erejére, eltereli az énekes figyelmét a technikai
megvalósítás megannyi járulékos(gyakran zavaró)
mozzanatáról. Úgy értékeli a jelöltek technikai felkészültségét, mint
alapfeltétel-tárat, amelynek afféle láthatatlan mozgatórugóként kell működnie
a tartalmi kifejezés érdekében. A DVD óriási lehetősége, hogy tanúi
lehetünk a legapróbb rezdüléseknek is, sőt, szabadon gazdálkodhatunk az
idő-faktorral, megállítva a felvételt, újranézve/hallgatva egyes
mozzanatokat.
Az
átlényegülés csodája azonban mindig kifürkészhetetlen marad, mert lényegileg
„belül” történik meg, akkor, amikor teljes mélységében értője lesz a
jelölt a szavakba foglalt és példával illusztrált instrukcióknak.
Tanulságos,
ahogyan technikai „görcsöt” lazít Quasthoff,
felfedezve, hogy John Munnt a szép hangra törekvés kivitelezése
gátolja az érzelmi-indulati tartalom átélésétől és továbbadásától, ahogyan
a hangfenomén Julia Lezsnyeváról lefejti a színpadon
hasznos, ám a daléneklésnél szükségtelen eszközöket, és sikerül elérnie, hogy a
kitűnő fiatal énekesnő immár színpadi környezetről
megfeledkezve, sajátként megélt érzelmeit dalolja világgá. Könnyeztetően
szép pillanatok. Gädker pedig megtapasztalhatta, hogy
jól felépített, koncepciózus Erlkönigjénél sokkal
többet mondó, ha szabadon mer differenciálni hangban, a karakterek-szituációk
alapos átgondolását követően.
Pódiumművészek,
operaszínpadon sikeres előadók kaptak inspirációt a mikrostrukturális
elemzőmunkához, amelyhez technikai felkészültségük és zenei
intelligenciájuk jelenti a szükséges alapfeltételt. És megérezhették: ama
meglévő alapok birtokában művészi kötelességük tovább dolgozni a
mindenkor adott műsorszámokon. Ennek az előadóművészi
elkötelezettségnek a követelménye voltaképp mindig-mindenkire kellene, hogy
vonatkozzék. Az ötnegyed órás mesteriskolának értő-figyelmes végigélése magatartásbeli
változást (is) eredményezhet, énekesek és hangszeresek, szólisták,
kamaramuzsikusok és zenekari játékosok körében egyaránt.
Anélkül,
hogy a felvétel anyagi vonzataival foglalkoznék, szeretném hangsúlyozni, noha
ára is van, de elsősorban értéke ennek a végtelenített élmény- és
tanulsággyűjteménynek!
Fittler Katalin