MEGEMLÉKEZÉS TAMÁS
GERGELY ALAJOS HALÁLÁNAK
50. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL
Emlékhangverseny és emlékbeszéd a Budapest- Gazdagréti
Szent Angyalok templomban 2017. október 7-én
Írta: Prevoz János és dr.Bozsai Gábor
Mindössze 2 év telt el azóta, hogy Tamás Gergely Alajos ferences szerzetes-zeneszerző-karnagy-zenepadagógus-kántor
születésének 100 évfordulóját ünnepeltük. Ebből az alkalomból gazdagon
illusztrált, részletes beszámolót olvashattak a PARLANDO olvasói a
zeneszerző életéről, munkásságáról, beleértve a maga korában nagyon
népszerű és szeretett zeneszerző műveit összefoglaló táblázatot
és a hangfelvételek meghallgatására szolgáló linkeket is.[1]
A nagyon fiatalon – mindössze 52 éves korában,
- 1967. augusztus 29-én elhunyt „Lojzi bácsi”-ra -ezúttal halálának 50.
évfordulója alkalmából - a Budapest-Gazdagréti
Szent Angyalok templomában, 2017. október 7-én este 18 órakor gyűltünk
össze. A hajdani Kapisztrán Kórus még élő tagjai és sok más érdeklődő
hallgathatta meg a Bárdos Lajos
Kamarakórus (alapító karnagy: Kempelen Tünde); az Albinoni Kamarazenekar (alapító karnagy: Zsigmond Balassa)
műsorát. A koncert első része után hangzott el Prevoz Jánosnak, a hajdani Kapisztrán Kórus tenor szólistájának
emlékbeszéde és a „Nándorfehérvár 1456”
c. oratóriumból a „Hunyadi bízzál” c.
korál egy későbbi – 3 versszakos változata, kiegészítve a korál eredeti
záró részletével. Ennek a két részletnek az előadásában, a Bárdos Lajos
Kamarakórus és az Albinoni Kamarazenekar mellett fellépett a Tamás Gergely
Alajos által alapított és vezetett Kapisztrán Kórus jó néhány jelenlévő
tagja is.
A műsor első részében a Tamás
Gergely Alajosra emlékező bevezető szavak után a Bárdos Lajos
Kamarakórus elsőként a jól
ismert angol barokk zeneszerző, Heny Purcell [2]
„Hálaének” c. darabját adta elő, Dalos László magyar forditásában.
Ezután a nálunk szinte ismeretlen, 1751-től-1825-ig élt ukrán liturgikus zeneszerző Dmitrij Sztyepanovics Bortnyanszkij[3]
„Tyebe pajom” c. –
valószínűleg nagyon ritkán hallható darabja következett, majd az orosz
romantika egyik jelentős alakja – Szergej Rachmanyinov [4]
„Bogorodive devo”
(Istenanya Üdvözlégy) c. műve hangzott el eredeti ukrán, ill. orosz
nyelven. Az első rész záródarabja a magyar
romantika legnagyobb mestere – Liszt
Ferenc „Salve regina”
c. műve volt. Nyilván nem
tekinthető véletlennek a darabok kiválasztása a „Magyarok Nagyasszonnya” ünnepének (okt.8) előestéjén.
Ezután következett Prevoz
János emlékbeszéde– a neves tenorista-szerző most is zengő orgánumú,
sodró lendületű előadásában -, amelyet az alábbiakban teljes
terjedelmében közreadunk.
--------------------------------------------------------------------------------------------------
Tisztelt
Hallgatóság,- Kedves Keresztény Testvéreim!
Mélységesen
elgondolkodtató az a tény, hogy hazánknak munkaszüneti napokkal is ünnepelt
történelmi eseményei két bukott forradalom- és szabadságharc, az 1848-49-es, és
az 1956-os. Sajnálatosnak mondható, hogy a diadalmas pozsonyi, és a
világraszóló nándorfehérvári győzelem nem szerepel a kitüntetett nemzeti
ünnepek étlapján.
A pozsonyi csata Kr.u. 907 júliusában esett
meg, amikor is a magyar seregek megsemmisítő csapást mértek a Keleti Frank
Birodalom betolakodó, agresszív hadseregére. Olyan csapást, hogy vagy 40 évig
nyugati irányból hazánkat nem támadhatták meg. Kr.u. 1456 júl. 22.-én
Nándorfehérvár váránál a Hunyadi János és Kapisztrán János vezette
várvédők világraszóló győzelmet arattak a háromszoros túlerővel
ostromló törökök felett. Ezen súlyos vereség következtében a hódító török
seregek 70 évig meg sem tudtak jelenni a magyar határokon. A pozsonyi csata
zenei megörökítése a mai napig nem történt meg, a nándorfehérvári diadalé
viszont igen.
Ez a „Nándorfehérvár 1456” c. oratórium !
Nagyszabású
zenemű: teljes szimfonikus zenekar, felnőtt vegyeskar,
gyermekkórus, és szólisták alkotják az előadó apparátust. Senki ne gondolja, hogy az 1956 okt. 22.-én
bemutatott zenemű valami modernnek csúfolható kakofónia, ú.n.”hazavihető” dallamok nélküli erőlködés.
Nem!
A
majd másfél órás előadást az egyéni invenció dallamai, a népzenei
rokonság, a török zenei elemek beépítése, és a gregorián részletek töltik meg
vonzó zenei tartalommal. Karakteres szólók, és nagy átütő erővel
megzendülő kórusok hangzanak el, a zenekari közjátékok pedig a legnemesebb
nemzeti romantika hangját idézik meg. A mű közismertté válásának egyik
akadálya épp a nagy előadó apparátus költsége, amelyet eleddig csak kevés
alkalommal sikerült előteremteni. Előbb a szegedi dóm, később
pedig a Budai Ferences Templom plébánosa fedezte az oratórium teljes
előadásának anyagi hátterét. Figyelemre méltó, hogy a főszponzor, a
Magyar Komolyzenei Alapítvány nagylelkű áldozatvállalása tette
lehetővé a CD fölvétel elkészítését. A bemutató évfordulóin ennek
részletei szerepeltek már több alkalommal a Bartók rádió műsorán.
A sors különös fintora, hogy az oratórium
kezdő mondata: „Országunktól délre
vészfelhők gyűlnek, nincsen, ki segítsen!”mai napság is – úgymond -
véresen aktuális. /
Az oratórium szerzője Tamás Gergely
Alajos a Budai Ferences Rendház papja, mindenki Lojzi
bácsija. Első hallásra tévedés lenne azt hinni, hogy a szerző papi
mivoltára való tekintettel ez a zenemű valamiféle vallási rajongásban
fogant amatőr próbálkozás. Hogy mennyire nem az, ahhoz tudnunk kell, hogy
Alajos atya a Zeneművészeti Főiskola Egyházkarnagyi Szakán végzett,
és magánál Kodály Zoltánnál tanult zeneszerzést. Főiskolai zenetanár, a
Kapisztrán vegyeskar, a gyermekkar és gyermekzenekar
alapító karnagya, a Budai Ferences Templom egyik kántora volt. Kellő, és
alapos előképzettsége mellett tehetsége, és egyéni invenciója tette
lehetővé, hogy átütő erejű zeneműveket alkosson. A szóban
forgó oratórium mellett a Lacrimae Petri c.
kisoratórium, két felnőtt karra írt miséje, két gyerekkarra és
gyerekzenekarra írt kantátája, valamint többszólamú kórusművei alkotják
zeneszerzői életművét.
Egyházkarnagyi tevékenységének fölemlítése
nélkül nem volna teljes a róla fönnmaradt kép. A Budai Ferences templomban
Mozart, Schubert, Haydn, Kodály és saját miséjének zenekaros előadásaival
vonzotta a templomba azokat a híveket, akik zenei élménnyel kívánták
elmélyíteni keresztény hitüket. Előadóművészi horizontjának
tágasságára utal Gounod Szent
Cecília miséjének, és Puccini Messa di Glóriájának magyarországi ősbemutatója.
Sőt! A nagyközönség által nem ismert külföldi szerzők műveit is
betanította, a cseh Fibich, az olasz Circelli, és - láss csodát! – a kínai Ciang Ven Yeh
miséjét is. Beethoven Missa Solemnise, és Bach Máté
passiója kivételével valamennyi jelentős egyházi oratóriumot is a
műsorára tűzte. Elszánt, keresztény kultúrát terjesztő
szenvedélyére utalnak vidéki városokban tartott hangversenyei: Hāndel Messiását Szegeden, Pécsett, és
Orgoványban, Verdi Requiemjét
pedig Egerben vezényelte el. Gyermekkarával és gyermekzenekarával számos vidéki
helyszínen „tájolt”, maradandó zenei emlékeket hagyva maga után.
E sokrétű művészi tevékenység anyagi
alapjait a külföldre szakadt, magyar ferencesek és a Budai Ferences Templom
plébánosa biztosította. Ezen támogatók halálával a források sajnos elapadtak.
Alajos atya emlékét mostanság a Kapisztrán Kórus két nőtagja őrzi
azzal, hogy – zenekar nélküli – emlékhangversenyeket szervez vidéki
helyszíneken.
Joggal merülhet föl az a kérdés, hogy milyen
személyi adottságok tették lehetővé, hogy a Lojzi
bácsi ilyen nagy létszámú közösséget tudott vonzani: cca. 60 felnőtt
énekest,30 gyerekkóristát, és 10-12 gyerekzenészt. Zenei fölkészültségének, és
személyes adottságainak köszönhetően az Operaház legjobb erői
énekelték az oratóriumok szólóföladatait, a
professzionális zenekarok tagjai pedig örömmel jöttek – ahogy mondani szokták volt
– egy kis „lelki fürdőre”.
Az a
helyzet, hogy Ő egy igen szeretetre méltó, szelíd, közvetlen, jó humorú és
kivételes pedagógiai érzékű egyéniség volt, bátran mondhatjuk ezért, hogy
„mindeneket magához vonzott”. A túlzó, netán álszent paposkodás
teljesen távol állt Tőle, amint azt a következő kis történetben is
érzékelhetjük: idős rendtársa egyszer így panaszkodott Néki
: „Lojzikám, tegnap két fiatal énekkarosodat
láttam csókolózni. Mi dolog ez?” Válasza
így hangzott: „Tudod kedvesem, akik nem mennek el szerzetesnek, mint mi, azok
ebben a korban csókolózni szoktak.”
Életpályáját
végül is tragikusan töri meg korai halála, amelyben közrejátszottak az ÁVH
által a személyén elkövetett brutális kínzások.
A mai
koncerten egy rövidebb részlet hangzik el az oratóriumból, amely fölvillant
majd valamit annak egyéni jellegéből. Sajnálatos, de egyben természetes is
hogy egy részlet nem közvetítheti a mű áradó gazdagságát, de ízelítőt
ad annak markáns dallamvilágából. Csak
remélhetjük, hogy Egyház és Állam elébb-utóbb értékén kezeli majd a
nándorfehérvári diadalt. Kitüntetett módon ünnepli meg, amely ünnep
liturgiájában méltó helyére kerülhet a „Nándorfehérvár 1456” c. oratórium,és méltatlanul feledésbe
merült szerzője:
Tamás Gergely Alajos.
Úgy legyen, vagyis Ámen!
Prevoz János,
a hajdani Kapisztrán Kórus tenor
szólistája
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ezután következett Tamás Gergely Alajos
„Nándorfehérvár 1456” c. oratóriumából az egyik legnépszerűbb és
legismertebb rész, a „Hunyadi bízzál”
kezdetű korál a későbbi – 3 versszakos felnőtt kórusmű
változatban, de zenekari kísérettel és a záró verssorokkal együtt, a hajdani
Kapisztrán Kórus tagjaival kiegészített Bárdos Lajos Kamarakórus és az Albinoni
Kamarazenekar előadásában, Zsigmond Balassa vezényletével.
Az oratórium eredeti, kéziratos partitúrájában
található változat kottája:
Az 1959-ben
készült eredeti hangfelvétel –részlet a következő linken hallgatható meg:
"Nándorfehérvár 1456-Hunyadi bízzál . A
felvételből jól hallható, hogy a korál előadásában a felnőtt
kórus mellett a gyermekkar is részt
vett- Tamás Gergely Alajosról az OMCE keretében 2016-ban elhangzott
előadás pedig a https://www.youtube.com/watch?v=r8dYENpQA4Q linken tekinthető meg.
A hangversenyen a
nagyszabású oratóriumból csak egy rövid részlet bemutatására volt
lehetőség, de a cikk egyik szerzője a közeljövőben külön
tanulmányokban tervezi az egész mű partitúrájának tételenkénti bemutatását
és a teljes (1959 évi) eredeti hangfelvétel közreadását a Parlando
hasábjain.(19 tétel, 308 oldal – a hangfelvételek és a partitúra is linkekkel
letölthető formában).
A koncert harmadik részében
Bárdos Lajos, Kodály Zoltán és Szokolay Sándor istent dicsőítő
kórusművei hangzottak el.
A hangverseny részletes műsora az alábbi plakáton
olvasható
A hajdani Kapisztrán Kórus jelenlévő – még
élő – tagjai számára felemelő élmény volt, szeretett Lojzi bácsink- sajnos ritkán hallható nagyszabású
művéből – a Nándorfehérvár 1456” c. oratóriumból elhangzott rész
újbóli eléneklése ill. meghallgatása. Ahogy az
emlékbeszéd írója és előadója fogalmazott: a méltatlanul elfeledett nagy
magyar ferences zeneszerző művének ÉRTÉKÉN való kezelése és több mint
12 év utáni újbóli előadása a mai – az 1456-oshoz KISÉRTETIESEN hasonló
politikai helyzetben különösen aktuálissá vált.
Prevoz János és dr. Bozsai
Gábor
(a hajdani Kapisztrán Kórus tagjai)