Dr. Csüllög Judit
A népzene aránya és szerepe Papp
Lajos Zongora ABC köteteiben
Papp Lajos (Debrecen, 1935. augusztus 18.) Németországban élő zeneszerző-tanár.
Nagygyörgy Sándor fotóművész alkotása 1970 táján készült (PORTRÉK ZENESZERZŐKRŐL, ELŐADÓMŰVÉSZEKRŐL)
A kezdők számára készült zongoraiskola szerzőjének célja
egyrészt utat nyitni a magyar népdalon keresztül Bartók Béla zenéje felé,
másrészt Kelet- és Nyugat-Európa zenei és pedagógiai eredményeit egyesíteni az
európai népdalok által. Papp Lajos valóban mindkét zenei kultúra részese lehetett,
hiszen magyarországi tanulmányai után először svájci ösztöndíjat kapott,
majd Németországban folytatta pedagógusi pályafutását.[1] A kötetek alcíme egyéb
célra is rávilágít: „Zongoraiskola
kezdőknek, egyéni vagy csoportos oktatásra, európai gyermek- és népdalok
felhasználásával.”[2] Ez a zongoraiskola
alkalmas tehát csoportos zongoraoktatásra is.[3] Papp Lajos nem csupán
magyar tanulni vágyók számára készítette összeállítását. Az előszóban meg
is jegyzi, hogy Nyugat-Európában a zongorapedagógiai kiadványok csak részben
vagy egyáltalán nem nyitnak utat Bartók zenéjéhez, ott ebben a tekintetben
hiánypótlók ezek a kötetek.
Zenepedagógiai, zongorametodikai jellemzők
Az első kötet[4] rögtön a zenei ABC megtanításával indul, nagyon ötletes, gyermekeknek való játékos formában.[5] Ezután jól áttekinthető ritmikai előkészítést találunk két oldalon, gyakorlatokkal együtt.[6] Ezt követi a kottaolvasás megalapozása, itt már a zongorázás is be van építve, nagy színes kottákból kell játszani, először tetszőleges magasságban. A vonalak száma fokozatosan növekszik, az egy vonalas kottázástól jutunk el az öt vonalas rendszerig. Az első rész előkészítő feladatai után következik a klaviatúrával való ismerkedés. A kötet második részében a hangok már a billentyűkhöz kötődnek, kezdetét veszi a kulcsok magyarázata, illetve megjelennek a módosító jelek. Az első kis darab a 9. oldalon található, rögtön legato-játékot kíván. Ez elég meglepő, hiszen még alig történt előkészítés. Ezek után kezdődik az egész karos játék, majd az ujjak bekapcsolása. A darabok címei a gyermeki gondolatvilágot követik,[7] hasonlóan a kotta első 19 oldalának színes nyomtatásához. A jobb kéz által játszandó, violin-kulcsos sorban lévő hangok pirossal, a bal kéz basszuskulcsos hangjai kékkel vannak nyomtatva (Lásd: Melléklet 23. sz.). Már a legkisebb darabok is transzponálhatók, ennek fontosságát a szerző az Előszóban is hangsúlyozza, e tendencia a Zongora ABC mindkét kötetén végigvonul. A szerző először a darabok után módosítójeleket tesz, jelölve ezzel a fekete billentyűkre való transzponálást. Később már az ajánlott hangnem is fel van tüntetve. A zongorán való tájékozódás képességét a C, a G és az F hangok relatív kapcsolatának gyakoroltatásával kezdi a szerző, majd a C-hez képest hangonként tágítja a darabok ambitusát.[8] Ennek megfelelően a szerzemények többsége C hangról kezdődik. Habár némelyikhez más hangnembe való transzponálási ajánlat tartozik, a kottakép mindig a C-t hangsúlyozza.[9] A második részben főként gyakorlatokat találunk, emellett néhány olyan népdalfeldolgozás szerepel, mely a hangkészlet tágítását támogatja.
A kotta 20. oldalától kezdődik a harmadik nagyobb rész. Itt már a megszokott fekete színű lejegyzés található. A váltott kezes játék mellett elkezdődik a kétkezes zongorázás előkészítése. Ennek első formája a tükörjáték, majd ezt követi a kezek fokozatos függetlenítése. A zongoratanulás e korai szakaszában már megjelenik a pedáljelzés, ha fizikai lehetőségek engedik (megfelelő testmagasság), érdemes alkalmazni. Néhány darab alatt apró hangjegyekkel egy opcionális harmadik, később harmadik és negyedik kottasort találunk. Ezek a szólamok a kamarazenélést készítik elő. Számosat társaikkal együtt is játszhatnak a gyermekek, de néhány csak régebben zongorázó tanulóval, vagy tanári közreműködéssel valósítható meg. A magyar és egyéb európai népdalfeldolgozások jól kiegészítik egymást, egyensúlyt teremtve ezzel.
Az első kötet utolsó, negyedik részében karakterdarabokat találunk, emellett 4 négykezes zongoraművet. A négykezesek alsó szólama bonyolultabb, tanár vagy magasabb felkészültségű diák játszhatja.
Ebben a zongoraiskolában nem találunk segítséget a technikai és zenei elemek megoldásához, sem metodikai tanácsokat. Használatához módszertani ismeretek szükségesek.[10] Az első kötet összes darabja Papp Lajos szerzeménye, illetve népdalfeldolgozása. A tanulók az első kötet elsajátításával megtanulják az alapvető játékformákat (egész karos játék, legato, staccato, tenuto, könnyebb kettősfogások), ritmikai elemeket (fél érték, negyed érték, nyolcad érték, szünetek). Technikailag csak az egy pozícióban maradó zongorázásig jutnak el, pozícióváltást, alá- és fölétevést még nem tanulnak.
A népdalok aránya és szerepe a Zongora ABC 1. kötetében
A zongora ABC 1. kötete 28 népdalt, 28 gyakorlatot és 10 műzenei példát tartalmaz.
1.
ábra: A népdalok aránya Papp Lajos: Zongora ABC 1. kötetében
A népdalok a gyakorlatokkal együtt magas százalékban vannak jelen a kötetben (43%-43%), míg a műzenei idézetek száma csekély (14%).
A népdalok nemzetenkénti megoszlása a következő diagram segítségével figyelhető meg.
2.
ábra: A népdalok nemzetenkénti megoszlása Papp Lajos: Zongora ABC 1. kötetében
A nemzetenkénti tagozódás színes képet mutat. 15 különböző nemzettől származó dallamot találunk a kötetben. Legnagyobb számban (7db) a magyar népdalok szerepelnek, ezen kívül található 6 német és 3 spanyol dallam. A többi nemzet egy-egy népdallal képviselteti magát.
A népdalok koncepcionális használata mellett a szerző nem tartotta fontosnak, hogy a dallamok szövegét közölje a kottában. A külföldi népdaloknál ez magyar szempontból talán nem hiányosság (bár jó lenne legalább tanári segítséggel megfejteni, miről is szó a dal), de a magyar népdalok szövege mindenképpen támpontot adna. Ajánlott tehát utánajárni ezeknek, mert vokális megközelítés útján sokkal célravezetőbbek lehetünk, több területet fejleszthetünk.
A kötetben szereplő népdalok közös szerepét Papp Lajos az Előszóban meghatározta, amint már a tanulmány elején foglalkoztunk vele. Így ezt nem tartjuk szükségesnek minden egyes népdalnál külön megemlíteni, mivel ez közös jellemzőjük. Csupán az ezeken felüli szerepeket és célokat részletezzük az egyes népdalfeldolgozások vizsgálatánál.
A Zongora ABC 1. kötet első része nem tartalmaz népdalokat, sem egyéb darabokat, ahogy már korábban szóltunk róla.
A második részben a gyakorlatok, illetve a népdalfeldolgozások összeállítása egy konkrét pedagógiai koncepciót követ. A cél a hangkészlet tágítása a bichordtól a pentachordig. Papp Lajos 27 olyan gyakorlatot illesztett a fejezetbe, melyek ezen elv szerint épülnek egymásra. Ezeket színesítette 10 népdalfeldolgozással, melyek kiválasztása szintén e koncepciót támogatja. A hangkészlet bővítésén kívül változatos metrumokkal találkozunk, mind páros, mind páratlan ütemek megjelennek. Néhány kis darab végén jelzéseket találunk (b↓, #↑), melyek a fél hanggal lejjebb, illetve följebb való transzponálási lehetőséget mutatják. Ez a transzponálás a fekete billentyűkre helyezi át a műveket.
Az első népdal eredetét európai-nak jelzi a szerző. Magyarországon Zsipp-zsupp, kenderzsupp… szöveggel ismert a dallam[11], de Európa több országában fellelhető, más-más szöveggel. A fejezetben ez a 16. kottapélda, előtte csak különböző gyakorlatokat találunk.
3.
ábra: Váltott kezes zongorázás - Zsipp-zsupp kenderzsupp... (16. sz.)
E biton hangkészletű gyermekdalnál jelenik meg először az opcionális második szólam. A népdal szerepe egyrészt a váltott kezes, karos játék gyakoroltatása, másrészt a kamarazenélés megalapozása. A tudatosan kitalált gyakorlatok után az ismert népdal játéka közelebb áll a gyermeki lélekhez. A szerző jelzése szerint a darab a fekete billentyűkön is játszható, így a klaviatúrát több szemszögből ismerhetik meg a tanulók.
A szerző következetesen folytatja a korábbi szerkezeti építkezést, 4 újabb gyakorlatot ismét egy népdal követ. A második rész 10 népdalfeldolgozása közül csupán egy nem tartalmaz ajánlatot kísérő szólamokra. A szakasz végére eljutunk a pentachord hangkészletig, illetve zongoratechnikai szempontból a váltott kezes, és az egyszerű kétkezes játékformáig.
A harmadik részben a kétkezes játékforma további tudatosítása, rögzítése kezdődik. Ennek első realizálódása a tükörjáték. A szerző tudatosan a fokozatos bevezetésre törekszik. A kis darabok először csak részletekben, majd teljes egészében ezt a játékformát követik. E művek sorát egy magyar népdalfeldolgozás zárja.[12]
4.
ábra: Tükörjáték (39. sz.)
A tíz ütemes műben végig tükör-mozgásban halad a két kéz. Ajánlatként itt is találunk egy harmadik szólamot. A népdal szerepe annak jellegéből adódik, hangterjedelme és dallamvonala alkalmassá teszi a tükörben való játékra. Ezen kívül különböző játékmódok jelennek meg benne: legato, staccato, illetve hangpár-játék. Így a népdal ezek tudatosításában, rögzítésében is nagy szerepet játszik. A darab fekete billentyűkön is játszható, ezzel elősegíti a tanulók hozzászoktatását a más méretű és formájú billentyűkön való játékhoz.
A fehér és a fekete billentyűk eddig csak külön-külön szerepeltek. A 42. és a 43. népdalfeldolgozásban (Volt nekem egy kecském…, Erdő is van…) fordul elő első alkalommal, hogy egy művön belül váltakozva jelennek meg. Megfigyelhető, hogy zongoratechnikai játékmódok tekintetében enyhe visszalépés tapasztalható. Visszatér a váltott kezes játék. Ennek oka, illetve célja, hogy a koncentráció a fehér-fekete billentyűk viszonyára irányuljon. A két népdal nagyon közel áll egymáshoz, ezért indokolt együttes vizsgálatuk.
5.
ábra: Fehér és fekete billentyűk használata - Volt nekem egy kecském...
(42. sz.)
6.
ábra: Fehér és fekete billentyűk használata - Erdő is van... (43.
sz.)
Mindkét dallam a magyar népdalok ősi rétegéhez tartozik, hangkészletük pentaton. Kvintváltó népdalok, így a 3. 4. sorban[13]ugyanaz a dallam szól, mint az 1. 2. sorban, csak egy kvinttel mélyebben. A transzpozíció következtében jelenik meg a B hang, mint fekete billentyű. Mindkét darab alatt találunk négykezes ajánlatot. A népdalok szerepe itt elsősorban a fehér és fekete billentyűviszonyok gyakoroltatása. Mivel ugyanaz a dallam jelenik meg kétszer, más-más hangról indítva, ezért alkalmasak a hangok távolságának, relációjának bevezetésére, kezdeti tudatosítására.
Az előbbi probléma tudatosításához kapcsolódik egy spanyol népdalfeldolgozás.[14] A váltott kezes játékot itt már színesítik kétkezes motívumok. Ezen kívül további nehezítés, hogy nem csak egy fekete billentyű, a B szerepel, hanem megjelenik az Esz is. A szerző ehhez a darabhoz is készített négykezes kiegészítést. A népdal szerepe ebben a műben az előzőekhez csatlakozva a fehér és fekete billentyűk váltott játékának gyakoroltatása, ötvözve a váltott kezes és a kétkezes játékformát.
A két kéz összehangolása folytatódik, s a kötet végére már egyszerű kettősfogások is megjelennek.
7.
ábra: Kettősfogások, dallamelosztás a két kéz között (53. sz.)
Egy francia népdal feldolgozásában (Sur le pont d’ Avignon) találkozunk először kettősfogással. Ezt a technikai problémát nehezíti a dallam elosztása a két kéz között. Ez az osztás nem a motívumok tagolódását követi, ezért megoldása nehézséget okoz. A népdal itt két fontos szerepet tölt be, egyrészt a kettősfogásokat vezeti be a kíséret által, másrészt a két kézben történő váltott dallamformálást gyakoroltatja.[15]
A kötetben szereplő darabok nagy része hangnemét tekintve dúr-jellegű. A tanulók ehhez a hangzáshoz jobban hozzászoknak. Ezt a hierarchiát lazítja kissé a kötet végén megjelenő néhány moll-jellegű mű. Ezek közül az egyik egy népdalfeldolgozás (Megfogtam egy szúnyogot…).
8.
ábra: Moll-jellegű népdalfeldolgozás (55. sz.)
Hangneme lá-pentachord. Az egyszerű kíséret fölött a dallam egy versszakkal jelenik meg. A népdal szerepe itt a moll-hangzásvilág bevezetése.
A kötet negyedik, utolsó részében négykezes műveket találunk. Ezek közül két darab népdalfeldolgozás (61. és 63. sz. darabok). Az első mű egy angol népdal váltott kezes feldolgozása. A gyerekek a Primo szólamot játszhatják.
9.
ábra: 61. sz. négykezes - Primo szólam
A dallam zökkenőmentes átvételének problematikája jelenik meg itt. A népdal fő szerepe is abban áll, hogy megalapozza a két kéz váltakozó dallamjátékát. Ezen kívül a kamarazenélés kezdeti fázisában is nagy szerepet játszik. A másik népdalfeldolgozás alapja egy szlovák népdal (Egy boszorka van…). Szintén a primo szólam felel meg a tanulók felkészültségi szintjének.
10.
ábra: 63. sz. négykezes - Primo szólam (Részlet)
Ez a szólam viszonylag gyors unisono-játékot kíván (a tempójelzés Allegro). A dinamikai jelzések teszik árnyalttá a darabot. A népdal szerepe a kamarazenélés alapozásán túl az unisono-játék, illetve a pergőjáték gyakoroltatása.
Zenepedagógiai,
zongorametodikai jellemzők
A Zongora ABC második kötete az elsőhöz hasonlóan nem oszlik jól elkülöníthető fejezetekre, különálló részekre. Néhány kivétel található, amikor a szerző fejezetcímeket jelöl[16], de ez nem folytatódik következetesen. A könnyebb eligazodás érdekében 7 szakaszra osztottuk a kötetet, a vizsgálat szempontjaihoz igazodva. A szakaszok nem határolódnak el élesen egymástól, átfedések lehetségesek.
Az első rész kezdetén egy transzponálási táblázat található, mely pentachord hangkészletben mozog, a kvintkörnek megfelelően 6# 6b –ig. Minden dúr és moll hangnem előjegyzése szerint lejegyzésre kerültek ezek az öt hangos blokkok (Lásd: Melléklet 24. sz.). Gyakorlat is csatlakozik a táblázathoz, mely viszonylag egyszerű, előkészíti a későbbi bonyolultabb darabok transzponálását. Ezt a bevezető jellegű részt követik az első darabok, melyek szorosan kapcsolódnak a Zongora ABC első kötetéhez. Az ott elsajátítottakat ismételhetjük, gyakorolhatjuk. Az első 10 mű tartozik szorosan az ismétlés szakaszához. Az előzményekhez képest változás, hogy a C tonika mellett megjelennek más alaphangok is (G, F, D). Így már az új hangnem kottaképét látva zongoráztathatjuk a darabokat.[17]
A második részben (11–26. sz. darab) tovább folytatódik a kétkezes játék fejlesztése. Az unisono és a tükörjáték mellett megjelenik az egyszerű imitáció. Az öthangos hangkészletben maradva bonyolultabb figurációkat is meg kell oldani. Minden egyes új technikai formához gyakorlat tartozik, mely segít az ujjakkal megszoktatni a különböző helyzeteket. A transzponálás továbbra is jelen van, a szerzemények címei pedig még mindig közel állnak a gyermekek világához. A két kéz már jóval nagyobb önállóságra van késztetve, az egyre nehezedő ellenszólamok, a két kézben megjelenő különböző zenei anyagok miatt.
A harmadik részben (27-41. sz. darab) megjelenik a pozícióváltás. Nem minden mű tartalmazza ezt a technikai elemet. Visszatérnek korábban már elsajátított játékformák, ez elősegíti más, újfajta zenei, ritmikai elemek bevezetését. Ezt követően találunk olyan darabokat, melyek 5 hangnál nagyobb hangterjedelműek, így a kéz pozícióból való kimozdítását követelik. A zenei képzelet fejlesztéséhez található egy fejezet „Komponálásra való ösztönzés”[18]címmel. Az adott teljes példa után hasonló karakterű, kiegészítésre váró kis darabok következnek. Először csak a záró ütemet, majd a teljes zárlatot, később a periódus második felét kell megkomponálniuk a tanulóknak, majd az utolsó feladatban már a dallam második felét is ők írhatják. A szerző megjegyzése szerint nem egyszerre kell ezeket elkészíttetni, hanem több órára elosztva. (Lásd: Melléklet 25. sz.)
A negyedik rész sem határolódik el a többi szakasztól. Megkülönböztetése azért szükséges, mert új ritmusképleteket, ritmuselemeket tartalmaz. A szerző is fontosnak tartotta ezt, külön kiemelte a kottában az új ritmikai elemeket, viszont ezt nem folytatta következetesen a kötet végéig. A 42. sz. darab előtt találkozunk először ilyen kiemeléssel, az új ritmusképlet a szinkópa. Ezt követően a nyújtott ritmus is hasonló hangsúlyt kap, az éles ritmus, a tizenhatod, illetve a kis nyújtott és kis éles ritmusok viszont nem lettek kiemelve. Ebben a szakaszban új technikai elemként jelenik meg több szólam vezetése egy kézben. Ennek legegyszerűbb formája szerepel itt, valamelyik szélső (1. vagy 5.) ujjunk tartott hangja közben a szabadon maradt ujjak dallamot játszanak.
Az ötödik rész a hangsorjáték előkészítése címet viseli, maga a szerző is szükségesnek érezte, hogy címmel lássa el a szakaszt. Megjelenik az alá- és fölétevés. A szerzemények előnye, hogy nem maradnak a dúr és moll hangsorok keretein belül, hanem a modális hangnemeket is használják.[19] A skálajáték gyakorlása céljából Papp Lajos etűdöket írt, a jobb és bal kéz egyaránt elmélyítheti a hangsorok játékát. Ez a fejezet tartalmazza a hangsorokhoz kapcsolódva a T-S-D-T klasszikus zárlatot, mely különféle ritmusvariációkkal, karakterekkel jelenik meg. Ezzel megalapozást nyer a későbbi zeneelmélet-tanulás, illetve további variációk kitalálására készteti a gyerekeket.[20] Először dúr hangnemben jelennek meg a zárlattípusok, majd az összhangzatos moll kadenciája következik, a hangsor tudatosításával összekapcsolva.
A hatodik részben négykezes művek találhatók (mindösszesen három).
A Függelékben hangsorlejegyzések szerepelnek. A modális hangsorok mellett helyet kapott a bartóki akusztikus hangsor, illetve a Cigány-dúr és moll hangsor is. A skálák nem egy szólamban vannak lejegyezve, hanem akkordkísérettel. Ezek után a szerző ajánlásokat közöl a skálajáték variálásához. A kötet végén részletes hangsortáblázat látható, melynek tartalma 3# 3b-ig minden dúr és moll hangnemben: skála, hármashangzat fordításokkal és ujjrenddel, Domináns szeptim ujjrenddel, futam ujjrenddel, kadencia négyszólamú lejegyzésben.
A második kötet szerzeményeinek többsége is Papp Lajos nevéhez fűződik, de megjelennek egyéb zeneszerzők művei is: Bartók B.(3), J. Ph. Rameau (1), A. Kress (6), J. B. Vanhal (1), L. Mozart (1), W. A. Mozart (1).
A népdalok aránya és szerepe a Zongora ABC 2. kötetében
A Zongora ABC 2. kötete legnagyobb arányban népdalokat, népdalfeldolgozásokat tartalmaz, összesen 60 darabot. A műzenei idézetek száma nem sokkal marad el ettől, 57 ilyen művet találunk. A gyakorlatok száma mindössze 15.
11.
ábra: A népdalok aránya Papp Lajos: Zongora ABC 2. kötetében
A népdalok nemzetenkénti megoszlása az első kötethez képest is sokkal változatosabb. Döntő többségben magyar népdalok találhatók itt (22 db), de a német népdalok is jelentős arányt képviselnek (10 db). Ezen kívül spanyol, francia, osztrák, cseh, svájci, olasz, lengyel, dán, európai, szlovák, belorusz, horvát, svéd, román, török, angol, mexikói, tatár népdalok szerepelnek a kötetben. A következő diagram segítségével megfigyelhető a népzenei példák sokszínűsége.
12.
ábra: A népdalok nemzetenkénti megoszlása Papp Lajos: Zongora ABC 2. kötetében
A népdalok szerepének vizsgálatához a Zongora ABC 2. kötetének minden szakaszából a legjellemzőbb példákat emeljük ki.
Az első szakasz ismétlő jellegű. A 10 darab közül 7 mű népdalfeldolgozás. Ezek közül 4 más formában szerepelt már az első kötetben is. Egy összehasonlító vizsgálatot végezve megállapítható, hogyan változott a népdalok feldolgozásának módja az első és a második kötetben. Az alábbi kottapélda szemlélteti a két feldolgozási módot.
13.
ábra: Német népdalfeldolgozás a Zongora ABC 1. kötetből (45. sz.)
14.
ábra: Német népdalfeldolgozás a Zongora ABC 2. kötetből (4. sz.)
Az első szembeötlő különbség az eltérő hangnem. Transzponálási lehetőségek eddig is voltak, de az nem jelent meg kottakép formájában. Az első kötetben a német népdal egyszerű kíséretet kapott. Minden második ütemben szólaltatja meg a bal kéz a kísérő C-G kvintet. A második kötetből vett kottapéldán megfigyelhető, hogy a kíséret is mozgalmasabb lett. Két ízben a bal kéz is csatlakozik a jobb kéz dallamjátékához, így unisono hangzás jön létre. A népdal szerepe mindenképpen ismertségéből adódik. A már korábban, más formában elsajátított dallamot könnyebb az új, bonyolultabb formájában interpretálni.
A következő népdal kétféle feldolgozásának összevetése is tanulságos.
15.
ábra: Népdalfeldolgozás a Zongora ABC 1. kötetéből – német népdal, 1.
változat (51. sz.)
16.
ábra: Népdalfeldolgozás a Zongora ABC 2. kötetéből – német népdal, 2.
változat (6. sz.)
A két mű hangnemileg eltérő. A dallamot az első kísérettel már volt alkalmunk transzponáltatni, a kottakép azonban csak a 2. kötetben változik. A művek kísérete egy szempontból hasonlít egymáshoz, a kísérő szólam nem a dallammal együtt, hanem késve kezd. A késés mértéke, annak technikai, zenei megvalósítása már jelentősen eltér. Az első darabban a második ütemben indul a bal kéz, C-G kvintet játszik minden ütem egyre, majd egy ütem szünet után ezt folytatja. A második kötetből vett idézetnél kitűnik, hogy már rögtön az első ütemben belép a kísérő szólam, de csak a második ütésre. A súlytalan helyen való indulás új technikai-zenei probléma. A bal kéz belépésénél a legfontosabb megoldani való feladat, hogy a belépéssel ne törjön meg a dallam, annak súlyviszonyai ne változzanak. A népdal szerepe itt ugyancsak abból adódik, hogy már korábban elsajátított dallamról van szó. Ezáltal könnyebb az új problémára, a súlytalan helyen való belépésre koncentrálni.
A kötet második részében található ugyanennek a népdalnak egy harmadik feldolgozása, melyben új szerkesztésmód jelenik meg.
17.
ábra: Népdalfeldolgozás a Zongora ABC 2. kötetéből - német népdal, 3.
változat (11. sz.)
Érdemes összevetni a három változatot, a fejlődés jól nyomon követhető. A harmadik változat hangnemileg ismét eltér, F tonalitásban mozog. Az új elem az imitációs szerkesztésmód kezdetleges formája. A kísérő szólam imitációszerűen lép be egy negyed késéssel a dallamhoz képest. Az imitáció azonban nem folytatódik, helyette a bal kéz csatlakozik a jobb staccato hangjaihoz. A népdal szerepe elsősorban jellegéből adódik, elősegíti az imitációs szerkesztéssel íródott mű játékának elsajátítását.
Ebben a részben a kétkezes játék továbbfejlesztése folyik. A következő kottapélda már továbblép az unisono és a tükörjáték technikán.
18.
ábra: A Tüzet viszek... kezdetű népdal feldolgozása (16. sz.)
A Tüzet viszek… kezdetű népdal Da Capo feldolgozása először G majd D, aztán ismét G tonikával szólaltatja meg a dallamot. Így ugyanaz a zenei anyag különböző kezdőhangokról indul. Az első és utolsó dallamsorban nem szerepel fekete billentyű, a középsőben viszont igen. A dallam és a kíséret más szempontból nem változik a három megjelenés alkalmával. A kíséret ellenszólam jellege már a kétkezes játék egy magasabb formáját mutatja. A népdal szerepe elősegíteni a két különböző pozíció, hangnem alkalmazását. Az ismert dallamot könnyebb transzponálni különböző hangnemekbe, pentachord hangkészlete elősegíti, hogy nem az ujjakat külön, hanem az egész kéz pozícióját kell változtatni.
A harmadik részben megjelenik a pozícióváltás. Az öt hangos hangterjedelem kibővül, esetenként szextre, oktávra, vagy nonára szélesedik. Ez megköveteli az ujjak helyzetének változtatását.
19.
ábra: Európai népdal feldolgozása (28. sz.)
A kottapélda egy ismert dallam feldolgozása. Nehézsége a dallam pozícióváltásaiban és a kíséretben rejlik. A népdal legfontosabb szerepe megkönnyíteni a pozícióváltásokat. Mivel ezek a dallamsorok kezdeteire esnek, így könnyebben megoldhatók. Nem legato-játék közben kell változtatni a kéz helyzetén, hanem a kar segítségével. A kíséret is a népdal dallamtöredékeiből építkezik, ezért a népdal a két kéz együtt játékát is megkönnyíti.
Szintén a harmadik részben található az Egy boszorka van… kezdetű szlovák népdal feldolgozása. Az első kötetben már találkozhattunk a népdallal, ott négykezes változatban jelent meg. (Lásd: 95. ábra) Így nem csupán „énekelve” ismert dallamról van szó, hanem már zongorán is.
20.
ábra: Egy boszorka van... - A pergőjáték fejlesztése (32. sz.)
A népdal feldolgozása az eredeti karakterhez igazodik. A folyamatosan mozgó kíséret a dallammal együtt a pergőjátékot fejleszti. A népdal legfőbb szerepe is ez. Az első kötet négykezes-változatában még unisono szólalt meg a dallam, itt már különálló kíséretet kap. A népdal jellegéből adódóan alkalmas a hirtelen dinamikai váltásokra, melyeket Papp Lajos jelzett a kottában is.
A negyedik rész ritmikai újdonságainak bevezetésében fontos szerepet kapnak a népdalok. Az új ritmusképletek bevezetése mindig egyszerűbb, ha már valamilyen ismert zenei anyagból vezetjük vissza azt. A szerző is ezt az utat választja, első ízben a szinkópa tudatosításánál.
21.
ábra: A szinkópa tudatosítása a Szántottam gyöpöt... kezdetű népdal
felhasználásával (42. sz.)
A Szántottam gyöpöt… kezdetű népdal szövegében a szinkópa ritmusképletre olyan szavak esnek, melyek eleve ezt a ritmust hordozzák (pl: szántottam, vetettem, mit nézek). A népdal szerepe így egyértelmű, a szöveg segítségével megismertetni, tudatosítani az új ritmusképlet relációit. A kíséret alárendelődik az új elemnek, az első versszakban csupán négy együtthangzó kvint (G-D), ezt követően ezek a hangok bontva, a végén egy A hanggal színesedve.
A hangsorjátékot előkészítő ötödik részben mindenekelőtt a műzenei példák és etűdök hordozzák a kitűzött célt, azaz a skálajáték megalapozását. Népdalok is szerepelnek a szakaszban, de csak részben tartalmaznak olyan elemeket, melyek ténylegesen a hangsorjátékot készítik elő. Az egyik gyermekdal-feldolgozás két formában is szerepel.
22.
ábra: Magyar gyermekdal - Á Bé Cé Dé... (88. sz. - Részlet)
23.
ábra: Magyar gyermekdal - variáció - Á Bé Cé Dé... (88. sz. - Részlet)
A kottarészletekből kitűnik, hogy ez esetben maga a gyermekdal nem hordoz kifejezetten skálajátékra jellemző elemeket, viszont a feldolgozás módja pótolja ezt. Az első változatban a dallam eredeti formájában jelenik meg, a kíséret nagyobb ívű motívumokból áll. Ezek már alá- és fölétevést tartalmaznak. A második változat figurációs variáns. Mind a kíséret, mind a dallam díszítő elemekkel gazdagodik, melyek jellegüknél fogva fontosak a hangsorjáték megalapozásában. A népdal szerepe ez esetben ismertségében és a feldolgozás módjában rejlik.
A négykezesek között egy népdalfeldolgozás található. Az Elment a két lány… kezdetű népdal dallama végigvonul a Primo szólamban, következetesen unisono formában. Technikai újdonságot nem tartalmaz. A népdal itt a kamarazenélést segíti.
Összegzés
Papp Lajos: Zongora ABC sorozata alapkoncepciójában, célkitűzésében, zenepedagógiai szempontból különbözik a Magyarországon alkalmazott többi zongoraiskola kötettől. A zenepedagógiai célkitűzések: utat nyitni Bartók zenéje felé és az európai zenei hagyományok ötvözése. Az első és második kötet szervesen egymásra épül. Szerkezetileg hasonlóak, fejezetekre nem tagolta őket a szerző, ennek ellenére a fokozatosság nyomon követhető. A kötetek megjelenése, főleg az első kötet színes kottái, nagy ábrái a gyermekek világához igazodnak. A klasszikus zenei idézetek hiánya kissé hátráltatja a stílusos játékmód kialakulását. Az első kötet e tekintetben teljesen hiányos, a második már néhány barokk és klasszikus művet tartalmaz, de nagyon kis százalékban. A modern hangzásvilág kis mértékben megjelenik a kiadványban. A kötetekben a kamarazenélés folyamatosan jelen van, több darabnál ajánlott második szólamokat találunk.
A Zongora ABC köteteinek ismertetéséből kitűnik, hogy Papp Lajos nem csak zongora tantárgyat tanított, hanem zeneelméletet is. Nagyon biztos és hasznos alapokat szerezhetnek e téren a gyerekek, így e zongoraiskola használata szintézist teremt az oly sokszor teljesen különálló zenei területek között (hangszerjáték – zeneelmélet).
A kötetek legfontosabb újítása zongorametodikai szempontból, hogy csoportos zongoraoktatásra is alkalmazhatók. Magyarországon ez a hangszeroktatási forma nem terjedt el és nem is támogatott. A szerző ilyen irányú törekvése Európa más országai felé nyit utat. A kötetek felépítése és a sematikus gyakorlatok uralkodása magyarázatául szolgálhat a csoportos oktatás követelményeinek való megfelelési szándék. Az első kötet kezdeti lépései metodikai szempontból nem megalapozottak. A karjáték után korán következik a legato-játék. Pozitívumként említhető, hogy a sorozatban a transzponálás a kezdetektől jelen van. Ezzel szemben a kottakép C tonalitása túl sokáig megmarad, ez nem fejleszti a kottaolvasást, illetve a vizualitás, motorika és hallás korai összekapcsolását. Előnyös viszont, hogy fehér és fekete billentyűkön egyaránt folyik a zongorázás, már a tanulási folyamat kezdetétől.
Népzenei szempontból Papp Lajos zongoraiskolája sokszínű. A népdalok a két fő célkitűzést szolgálják, Bartók zenéjéhez közelítenek, és európai hagyományokat közvetítenek. A kiindulópont tehát nem a vokális alapon történő zongoraoktatás. Ezt jelzi az a tény is, hogy a népdalok szövegei nem szerepelnek a kötetekben. A Zongora ABC nem a magyar hagyományokat kívánja követni, nem kifejezetten a magyar népzenére épít. Ennek ellenére a népdalfeldolgozások konkrét metodikai célokat hordoznak, új játékmódok, ritmusképletek, mozgásformák bevezetését támogatják. A népzenei sokszínűség előnye, hogy a zongoraiskola nem csak Magyarországon alkalmazható, hanem más országokban is, illetve a magyar diákokhoz is közelebb hozza más népek zenéjét.
Felhasznált
irodalom
Ábrahám, Mariann: Két világrész tanára. Magánkiadás, Budapest, 1991. (ISBN 963 400 6868)
Bartók, Béla: Népzenénk és a szomszéd népek zenéje. Zeneműkiadó, Budapest, 1952.
Bartók összegyűjtött írásai. Közreadja: Szőllősy András. Zeneműkiadó,
Budapest, 1966. (ISBN 963 330 6752)
Czövek,
Erna: Emberközpontú zenetanítás. Zeneműkiadó, Budapest, 1975. (ISBN
963 330 130 0)
Czövek,
Erna: Kodály pedagógiai hatása a hangszeres tanításra. In: Parlando.
1968.
Dobszay,
László: Szolfézs és a hangszer kapcsolatáról. In: Parlando 1963/3.
Gát, József: Zongorametodika. Zeneműkiadó, Budapest, 1964. (ISBN 963 330 226 9)
Iratok a magyar zeneoktatás történetéhez 1945-1956. Szerk. Berlász Melinda és Tallián Tibor. MTA Zenetudományi Intézet, Budapest, 1984.
Kovács, Béláné: Zongoratanítás a XXI. század küszöbén. In: Parlando. 1998/6. 33-36. old.
Kulcsár, Zoltán: A szolfézs és a hangszeres tanítás kapcsolatáról. In: Parlando 1963/11.
Neuhaus, G.G.: A zongorajáték művészete. Zeneműkiadó, Budapest, 1985.
Papp, Lajos: Zongora-ABC I. Zeneműkiadó, Budapest, 1995.
Papp, Lajos: Zongora-ABC II. Zeneműkiadó, Budapest, 1995.
Szőnyi, Erzsébet: Kodály Zoltán nevelési eszméi. Tankönyvkiadó Budapest, 1984.
S. Szabó, Márta: A kodályi eszmék a XXI. században. In: Parlando 2007/6.
Teöke Marianne: A zongoratanításról. Nemzeti tankönyvkiadó, 1994. (ISBN 963 18 5477 9)
Ujfalussy, József: Zeneoktatás és nemzeti hagyomány. In: Parlando 1984/1.
Varró,
Margit: Zongoratanítás és zenei nevelés. Zeneműkiadó, Budapest, 1989.
(ISBN 963 330 693 0)
Varró,
Margit: Tanulmányok, előadások, visszaemlékezések. Zeneműkiadó,
Budapest, 1980.
Varró Margit és a XXI. század – Tanulmányok, visszaemlékezések. Szerk.: Ábrahám Mariann. Zenetanárok Társasága, Budapest, én. (ISBN 963 03 9685 8)
Ábrajegyzék
1. ábra: A népdalok aránya
Papp Lajos: Zongora ABC 1. kötetében
2. ábra: A
népdalok nemzetenkénti megoszlása Papp Lajos: Zongora ABC 1. kötetében
3. ábra:
Váltott kezes zongorázás - Zsipp-zsupp kenderzsupp... (16. sz.)
5. ábra: Fehér
és fekete billentyűk használata - Volt nekem egy kecském... (42. sz.)
6. ábra: Fehér
és fekete billentyűk használata - Erdő is van... (43. sz.)
7. ábra:
Kettősfogások, dallamelosztás a két kéz között (53. sz.)
8. ábra:
Moll-jellegű népdalfeldolgozás (55. sz.)
9. ábra: 61.
sz. négykezes - Primo szólam
10. ábra: 63.
sz. négykezes - Primo szólam (Részlet)
11. ábra: A
népdalok aránya Papp Lajos: Zongora ABC 2. kötetében
12. ábra: A
népdalok nemzetenkénti megoszlása Papp Lajos: Zongora ABC 2. kötetében
13. ábra: Német
népdalfeldolgozás a Zongora ABC 1. kötetből (45. sz.)
14. ábra: Német
népdalfeldolgozás a Zongora ABC 2. kötetből (4. sz.)
15. ábra:
Népdalfeldolgozás a Zongora ABC 1. kötetéből – német népdal, 1. változat
(51. sz.)
16. ábra:
Népdalfeldolgozás a Zongora ABC 2. kötetéből – német népdal, 2. változat
(6. sz.)
17. ábra:
Népdalfeldolgozás a Zongora ABC 2. kötetéből - német népdal, 3. változat (11.
sz.)
18. ábra: A
Tüzet viszek... kezdetű népdal feldolgozása (16. sz.)
19. ábra:
Európai népdal feldolgozása (28. sz.)
20. ábra: Egy
boszorka van... - A pergőjáték fejlesztése (32. sz.)
21. ábra: A
szinkópa tudatosítása a Szántottam gyöpöt... kezdetű népdal
felhasználásával (42. sz.)
22. ábra:
Magyar gyermekdal - Á Bé Cé Dé... (88. sz. - Részlet)
23. ábra:
Magyar gyermekdal - variáció - Á Bé Cé Dé... (88. sz. - Részlet)
A
szerzőről
Dr. Csüllög
Judit PhD főiskolai docens
(Eszterházy Károly Főiskola Ének-zene Tanszék; főiskolai docens)