ELHUNYT TARJÁNI FERENC
KÜRTMŰVÉSZ-TANÁR
(1938-2017)
Fotó: ifj. Tarjáni Ferenc / Facebook
Horn
Concerto No. 4 in E Flat Major, K. 495: I. Allegro moderato
W. A. Mozart: Esz-dúr kürtverseny (K 495 I.
Allegro moderato
Győri Filharmonikus Zenekar és Tarjáni
Ferenc (kürt), vezényel: Sándor János
℗ Mozart: The Horn Concertos 1999
HUNGAROTON RECORDS LTD.
Released on: 1999-12-08
(„Ami elmúlt, elmúlt…”) Soha nem
próbáltam visszaidézni, milyen is volt az életem. Most is csak felkérésre
teszem.
Elégedett, boldog ember voltam, szerettem családomat,
és pályám, hivatásom is sokszor állított nehéz, de szép feladatok elé. Drága
Édesapám, Tarjáni Schwirloch Ferenc a Felvidékről érkezett, és kapott
munkát Dorogon, ahová magával hozta hangszereit (euphonium, harsona). A zene
szeretetét, a réz hangszerek becsületét tőle örököltem, ő még
idős korában is a Dorogi Szénbányák Zenekarában fújta, olyan szép hangon,
amely még a hozzá nem értőknek is feltűnt.
Zenei tanulmányaimat a dorogi zeneiskolában kezdtem
hegedűsként, Milkó Kláránál. Majd Békés-Tarhoson megnyílt Gulyás György
vezetésével a Kodály Zoltán Ének- és Zeneiskola. Az ország területéről
összegyűjtötték a nehéz körülmények között élő tehetséges gyerekeket,
ott folytattam. Így lettem tarhosi diák. Hálás vagyok egy szilvafának is,
melynek letört az ága, a csuklótörésem sajnos véget vetett ugyan hegedűsi
pályámnak, de Budapesten Ónozó János tanár úr irányítása mellett ismertem meg
és szerettem bele abba a hangszerbe, amely egész életemet elkísérte. Napi
hat-nyolc óra gyakorlással sikeresen bepótoltam a hiányzó éveket, és hamarosan
utolértem társaimat. Először a Postás Szimfonikus Zenekar tagja lettem,
majd 1958-tól, Bródi Tamás karnagy úr vezetésével beilleszkedtem a Magyar Rádió
Zenekara sokszínű, igényes munkájába. Szólamvezetőként, később
szólistaként bejártuk egész Európát, Amerikát és a világ számos országát.
Lehetőségem volt a New York-i Carnegie Hallban, a J. F. Kennedy Centerben,
Washingtonban, Chicagóban szólistaként, valamint a Szovjetunió, Kína,
Ausztrália nagyvárosaiban zenekari muzsikusként 37 évig elfújni a zeneirodalom
legszebb alkotásait.
Szerettem szüleimet és Katinka feleségem, valamint
1964-ben született Ferenc fiam, akik itthon tartottak. Soha fel sem merült
bennem, hogy a sok elém tett külföldi szerződés bármelyikét is aláírjam,
és elhagyva családomat elinduljak a világba. Sikereimet elismerték, itthon a
megnyert nemzetközi versenyek után (1962 Genf, 1964 München, 1966 Budapest)
megtisztelő elismeréseket vehettem át: 1965, 1967 Liszt Ferenc-díj, 1975
érdemes művész, 1980 kiváló művész, majd Bartók–Pásztori-díj 2002.
Két város is díszpolgárai közé választott: Dorog,
szülővárosom és Békés városa, ahol húsz éven át minden nyáron
mesterkurzust tartottam mint a Békés-Tarhosi Zenei Napok kürttábor és
kürtverseny művészeti vezetője. Luxemburg, Prága, München, Narbonne,
Várna, Kína több városa, Sanghaj, Peking, a görög Santorini voltak a helyek,
ahol vendégtanárként tanítottam vagy nemzetközi versenyeken zsűriztem.
A Magyar Fúvósötös tagjaként húsz évig olyan
kitűnő művészekkel dolgozhattam együtt, mint Lajos Attila
(fuvola), Kovács Béla (klarinét), Pongrátz Péter (oboa) és Fülemile Tibor
(fagott). Az ő kiemelkedő tudásuk, hangszerszeretetük rám is nagy
hatással volt.
A Bogár István vezette Strauss Orchestra Budapest
tagjaként 15 éven át sok emlékezetes koncert közreműködője lehettem.
A Budapesti Kamaraegyüttes sikeres elindulásának is résztvevője voltam. Ez
volt az az időszak, amikor magyar zeneszerzők nekem írták, illetve
ajánlották műveiket: Bogár István, Bozzay Attila, Dávid Gyula, Durkó
Zsolt, Hidas Frigyes, Kocsár Miklós, Láng István, Soproni József. Örömmel
töltött el, hogy társuk lehettem abban a munkában, ahol csodálatos hangszerem
minden lehetőségét kihasználva modern zenét komponáltak.
1975-ben kezdődött pedagógiai munkám, a
Zeneművészeti Egyetem tanára lettem.
Közreműködtem a Kürtiskola
kezdőknek sorozat összeállításában.
Békésen 1987-től Szilágyi
Pálma Apáczai Csere-díjas tanárnő, Ferenc fiam és európai
vendégművészek közreműködésével indítottuk el fiatal kürtösök útját. Ma
már az itt tanult kürtösök a világ híres zenekaraiban dolgoznak és érnek el
nagy sikereket. 1991-ben vehettem át egyetemi tanári kinevezésemet.
Büszke vagyok növendékeimre, akik a nemzetközi zenei
versenyeken elért helyezéseikkel vagy zenekarainkban kiemelkedő
munkájukkal bizonyították, hogy útmutatásom nem volt hiábavaló.
Mit szeretnék még ennyi öröm, és siker után? (A
születésnapos mindig kívánhat…)
Mindenekelőtt egészséget, hogy még sokáig legyen
részem abban a boldogságban, amit két kis unokám, Emma Katinka és Tamara
Matilda fejlődése jelent. Édesanyjuk, Csorna Cseperke (fuvolaművész)
gondoskodó szeretete mellett a két kislány vidám kacagása, zsivaja hetvenedik
évem legnagyobb boldogsága.
Szeretném a Rádió archívumában tárolt közel 170
felvételem olyan közrebocsátását, hogy növendékeim, családom és a koncertjeim
látogatói meghallgathassák ismét azt az ötven évet, amiben benne van az én
tudásom, érzéseim és a kürt különleges, talán már nem is földi hangja.
Sokan, nagyon sokan vannak, kik szerettek, támogattak,
mellettem álltak az elmúlt hetven év alatt. Nekik köszönöm, hogy boldog ember
voltam!
(http://www.napkut.hu/naput_2007/2007)