A Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság fennállása óta gyakran jelentkezett antológiákkal, az utolsó öt évben már évkönyv-szerű rendszerességgel mutatja be tagsága legjobb alkotásait. Az idei kötetben egymás mellett szerepelnek érett, Kossuth- és József Attila díjas alkotók tehetséges fiatal, illetve újrakezdő szerzőkkel, akiket a névadó szellemisége, valamint az autonóm, képviseleti irodalom igénye tart együtt.

Baranyi Ferenc

Mediterraneo

1.

Mikor holdfényben fürdik már a tájék:

tücsök és lepke is kigyúl a vágytól,

forró a déli szél is, szinte már ég,

mikor kinéz a lány kis ablakából.

Szemléli: hódol-é a csillagtábor?

Fényes, veszettül fényes mind a csillag,

de tekintete tündöklőbb a lánynak,

az ég burkán is átragyogva hírt ad

oly üdvösségről, mit csak földi vágy ad.

Bosszantására angyalok hadának.

2.

Nem fénylik már az ablak, nem világol,

nincs már, ki azt az ablakot kitárja,

csak sötétség suhog a síri házból

a csillagtalan őszi éjszakába.

A szerelem egy lány szemét lezárta.

Eredj a puszta partra, várd az éjfélt,

mert hátha visszatér a lányka árnya,

hallgasd a tenger súlyos szívverését,

figyelj a hullámzás harangszavára.

S fájdalmad elcsitul a parton állva.

Czigány György

B Ú C S Ú Z N I

Búcsúzni illik. A vízparti

kavicsok hevétől, reggeli

kulcs-zörrenéstől, amikor megjöttél,

a hűséges fűzfa-ágtól, amely szélbe

szökken épp, ahogy hátraveti haját

nevetősen a lány, búcsúzni

a sárga tűzfalak gyerek-rajz

iramú repedéseitől s a krisztina-

városi orgona zergekürt és vájt

fuvola sípjaitól, meg a napillatú

evező-lapáttól és még a temető

fényeibe ágaskodó krizantém

bárányfelhő-fehér szirmaitól is.

Tőled nem búcsúzom.

Tudhatom-e, léttelenbe lépek-e,

vagy mennyei csónakba,

koporsóba heverőkkel örökkévaló

felé sodor-e boldog árvíz, idő?!

Én veled maradok.