A Réz-metszetektől a Kényszerleszállásig

Friedrich Ádám két könyvéről

Mint általánosságban, úgy a zenészekről is elmondható: nem egyformák. Vannak, akiket nehéz szóra bírni, inkább hangszerjátékukkal fejezik ki magukat, mások charme-os társalgók (ezen belül némelyeket a mikrofon-közelség sem hozza zavarba!), és olyanok is akadnak, akik szívesebben vallanak a fehér papírnak (digitalizált korunkban az „új lap”-nak a számítógépen), tehát a folyamatosság kényszere nélkül, vissza-visszaolvasva és finomítva a leírottakat. És szerencsére vannak olyanok is, akik egyaránt otthonosak a legkülönbözőbb kifejezési formák/módok világában (miként a repertoárt illetően egy-egy korra specializálódott előadók; és az sem ritka, hogy valaki csak alkalmi kirándulásként vált apparátust, tehát vállaltan zenekari muzsikus, avagy éppen szólista).

Friedrich Ádám (Forrás: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem)

Az pedig külön öröm és szerencse, kortársaknak és az utókornak egyaránt, ha a művész nem rest, és veszi a fáradságot, hogy írásba rögzítse… mit is? Voltaképp „mindegy”, hiszen a kordokumentumok haszna mellett a személyes élmények lektűr-élménye sem lebecsülendő. Örök emberi tulajdonság, hogy szívesen kukkantunk a kulisszák mögé, akkor is, ha tudjuk, a titkok titkai nem (nem ott!) tárulnak fel.

Ennek az emberi kíváncsiságnak kedvezett az a felismerés, hogy az „oral history” értékes adalékok forrása, olyanoké, amelyek később pótolhatatlanok. Ennek nagyszabású eredménye Bónis Ferenc nevéhez fűződik, aki az Így láttam Kodályt és Így láttam Bartókot című rádiósorozatokban jelentős személyiségektől „gyűjtött” emlékmorzsaként értékes információkat is, s később Így láttuk… kötetekben közzé is tette azokat. Minden bizonnyal ennek a felbecsülhetetlen értékű kezdeményezésnek is része volt abban, hogy mind több előadóművész vállalkozott többé-kevésbé személyes életrajzi kötetek megjelentetésére.

Friedrich Ádám első kötete, a frappáns Réz-metszetek címmel, magánkiadásban látott napvilágot az új évezred kezdetén (2003 és 2004 egyaránt szerepel megjelenési dátumként különböző forrásokban). A folytatás: 2015-ben a Böszörménytől Böszörményig, majd a következő évben A harmadik… És a 80. születésnap jó alkalmat kínált arra, hogy kiteljesedjék az élet- és pályaív: a kürtművész negyedik kötete a Kényszerleszállás címet kapta.

A kürtművész, aki a Bartók Rádió szép emlékű sorozatában, Muzsikáló délutánban műsorvezetőként egy ország zenekedvelőinek lett ismeretlen ismerőse, könnyű kézzel ír. Úgy olvassuk, mintha élőbeszéd rögzítése lenne (személyes ismerősei akár „hozzáhallhatják” beszédhangját is). Valamennyi kötet sajátossága, hogy nem választja szét a „magánember” személyes emlékeit a „szakember” előadóművészet-történeti adalékaitól. Olyanok a kötetek, mint azok a fényképalbumok, amelyekben családi fotók mellett iskolai és munkahelyi felvételek is helyet kapnak. Néha a társaság, máskor a hely, vagy épp az időpont az „érdekes”. Mármint hogy elsősorban – mert környezetéből kiragadva bármely írás afféle párperces pillanatkép a közelmúltból.

Friedrich Ádám megbecsültségét mi sem jellemzi jobban, mint hogy Retkes Attila nemcsak utolsó kötetének adott helyet a Gramofon Könyvek sorozatában, hanem arra is vállalkozott, hogy második kiadásban megjelentesse a Réz-metszeteket is (amely annakidején 1000 példányban jelent meg).

Bizonyára sokan vannak (lesznek), akik e két, bő évtized távolságában készült könyvet egymásután olvassák. Észrevehetik: Friedrich Ádám mindig a számára fontos eseményeknek ad helyet bennük, legyenek azok családi események, feldolgozatlan/feldolgozhatatlan emlékek, avagy bosszantó apróságok, amelyeknek a „kiírása” szinte egészségügyi gyógymód. Ez a változatosság, túl azon, hogy gyönyörködtet, azért is rendkívül tanulságos, mert ily módon mintegy „körüljárható” alakként ismerjük meg a művészt, nem pedig pillanatképekből próbálva kialakítani a modellt.

Mint mindenki, Friedrich Ádám is volt gyerek (családban), és nem volt problémátlan a szakmai felnőtté-válás folyamata sem. A kudarcként megélt események sorozata megkönnyíti, hogy értsük a személyiségformálódás folyamatát, egyszersmind azzal a tanulsággal is szolgálnak, hogy érzékenyebben-figyelmesebben forduljunk muzsikustársainkhoz. Mert megbántani nem csak szándékosan lehet…

Külön említést érdemel a művésztanár visszaemlékezése. Erre a Kényszerleszállás című kötetben kerül sor, ami azért is jogos, mert az idő jótékony hatása is érvényesül. És Friedrich Ádám tapintata, amikor bizonyos neveket csak monogrammal jelez (más kérdés, mit érez, aki ily módon olvas magáról, múltja egy szegmenséről). És megtisztelő gesztus, amikor néven nevez egykori kedvenceket, akik időközben olyan életkorba értek, hogy lassanként maguk is nekifoghatnának memoár-köteteknek.

A Réz-metszetek új kiadása a szerző 80. születésnapja tiszteletére jelent meg. Öröm ez, ajándék, de sajnos, vannak szépséghibái. Az új kiadványhoz újra kellett „gépelni” (s nemcsak az apró átdolgozások miatt) a kéziratot – s bárki is tette, nem járt el elég gondossággal. Kerültek újabb (helyesírási) hibák a 2. kiadásba az elsőhöz képest, bár az is tény, hogy javításokra is került sor (és maradtak bosszantó apróságok is, mint például az antineuralgica betűhibás írása).

Ami viszont szomorú, hogy benne maradt egy tárgyi tévedés. A Capriccio című fejezetben említésre kerül Abbé Casti neve (akinek nem abbésága a lényeg, ráadásul keresztneve is van, Giovanni Battistaként és Giambattistaként egyaránt emlegették), ámde operaszerzőként! Márpedig ő librettistája annak az operának, amelynek zeneszerzője Antonio Salieri!

A karcsúbb új kötet esetében érezhetőbb a szöveggondozás (legfeljebb az egybe- ill. különírási hibákat sokalljuk – azért viszont külön köszönet, hogy egyetlen elválasztási hiba sem bosszantja az olvasót), viszont nem kívánt volna sok többlet-energiát Detmold nevének pontos feltüntetése.

Az ajándék így, némi szépséghibákkal is értékes, annál is inkább, mert egyaránt szól szerzőnek és (potenciális) közönségének. Rendkívül ajánlott olvasmány zenekari tagoknak (szólamvezetőknek, szólistáknak), kisegítő zenekari muzsikusoknak, tanároknak és diákoknak egyaránt. Hogy kinek-kinek élete apró-cseprő sérelmei valós nagyságrendben foglalják el helyüket.

A fiatalabb generációknak plusz-feladat: ne elégedjenek meg azzal, hogy olvasmányélmények által megismerkedtek Friedrich Ádámmal – az érdeme megismeréshez feltétlenül érdemes meghallgatni felvételeit. És ez itt korántsem a reklám helye!

Fittler Katalin