„Tehetséggondozás Kodály szellemében”

A Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület 2017. év szeptemberi
továbbképzési programjáNAK BESZÁMOLÓIBÓL

I.

Szabó Emese

Budapesten egy kertvárosi általános iskolában ének-zene tanítóként dolgozik. Diplomáját 1986-ban, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola ének szakkollégiumán szerezte, melynek keretében karvezetői vizsgát is tett. 2008-ban az ELTE Pedagógiai, Pszichológiai Karán szakvizsgázott, tehetségfejlesztés, tehetséggondozás szakterületen. 2016. januártól mesterpedagógus: munkahelyén egy olyan mesterprogramot valósít meg, melynek célja a művészeti irányvonal erősítése, és művészeti projektek megvalósítása. Osztályfőnöki munkája mellett több évfolyamon éneket tanít, furulya szakkört és kiskórust vezet, továbbá munkaközösség vezetőként koordinálja az iskolájában folyó hagyományőrző programokat. Több osztállyal bekapcsolódott az idei tanévben a MÜPA által meghirdetett Partneriskolai Programba, melynek célja a művészeti és komolyzenei közönségnevelés.

A Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület „Tehetséggondozás Kodály szellemében” elnevezésű, 30 órás továbbképzésen vettem részt, Budapesten, 2017. szeptember 22-24. között. A programsorozatot K. Udvari Katalin, a Művészetpedagógiai Egyesület elnöke szervezte. A képzésre azért jelentkeztem, mert az iskolámban betöltött ének tanári, és kórusvezetői munkaköröm, valamint a művészeti irányú mesterprogramom, Kodály Zoltán módszereit éltetik, és a zenei tehetségfejlesztést szolgálják. Újabb inspirációt szerettem volna szerezni a mindennapi munkám odaadó végzéséhez.

A bevezetőben K. Udvari Katalin előadásából megismertem az egyesületet, amely integrált művészetpedagógiai programot dolgozott ki. A programjuk tartalmazza a Kodály zenepedagógiai elveire épülő művészeti metódusokat, a multikulturális nevelés lehetőségeit. Hallhattunk a komplex művészeti nevelés tanórán kívüli lehetőségeiről, és a művészetpedagógia szakma-specifikus kapcsolatairól. Szó esett a Barkóczi Ilona-Pléh Csaba nevéhez fűződő hatásvizsgálatokról, amelyek motivációi voltak a program kidolgozásának.

A vizsgálatok eredményeképpen kiderült, hogy a zenével intenzíven foglalkozó gyermekek jobban alkalmazkodnak a gondolkodási feladatokhoz, fejlettebb a kreativitásuk, nagyobb az emocionális érzékenységük, mélyebb élményfeldolgozók, nagyobb a belső kontrolljuk. Azaz kitűnt a zenei nevelés sokirányú, az intellektusra, az érzelmi motivációs tényezőkre, a személyiség egyes vonásaira gyakorolt pozitív hatása.

Az elmúlt 30 évben nagy energiákat fordítottam iskolámban a gyerekek zenei ízlésének formálására. Még tudatosabban igyekszem ezen túl a munkámat végezni, mert hallhattam, hogy a zene személyiségformáló hatása jelentős, minden más területre is jótékonyan kihat.

Stipkovits Fülöp Zenetanítás német nyelven című előadása nagyon hangulatos volt. Tetszett, hogy az előadó csoportmunkában, aktív részvételre buzdított bennünket. Így szinte magunktól jöttünk rá a zenetanulás pozitív hatásaira. A nyelvtanulás és a zenetanulás kapcsolódási lehetőségeit tárta elénk az előadó. Lazításképpen német énekeket, mondókákat tanultunk. Izgalmas ütőhangszerekkel kamarazenéltünk is.

Kedvet kaptam, hogy megtanítsak kiskórusomnak jó ritmusú, könnyen elsajátítható német dalokat, mondókákat is. Így színesíteni tudom az eddigi repertoárt az iskolai szerepléseken.

Dr. Mindszenty Zsuzsánna karizmatikus egyénisége nagy hatással volt rám az Énektanítás és kórusvezetés című előadása során. Kórusrepertoárok bővítésére nagyon jól összeválogatott, művészileg értékes dalokat hozott, amelyeket kisebbek, és nagyobbak is előadhatnak. Előadásának középpontjában a közös éneklés állt, mellyel demonstrálta zenepedagógiai hitvallását is.

Sok évig énekeltem kórusban, és mindazok az élmények rám törtek, amelyek miatt szerettem énekelni. A híres karnagy hatására megfogadtam, hogy elmegyek egy felnőtt kórusba énekelni, hogy a közösségben való éneklés által pozitív energiával töltődjek fel.

Személyes és szociális készségfejlesztési gyakorlatokat mutatott be Tóth Zsuzsanna a drámapedagógiai eszköztárával. Tőlem nem áll távol ez a terület, hiszen tanítóként, a magyar órákon, ének- és erkölcstan órákon is élek a drámapedagógia lehetőségeivel. Sok új játékot tanultunk, amelyek segítségével oldhatjuk egyes gyerekek szorongásait, fejleszthetjük kreativitásukat, színes élményekhez juttathatjuk tanulóinkat. Zsuzsanna gyakorlatközpontú előadása, oldott hangulatú játékai, magával ragadó egyénisége az esti órákban nagyon üdítőleg hatott rám.

A leginkább a figyelemfejlesztő feladatok tetszettek, elsőként ezeket fogom kipróbálni, mert osztályomban sok a figyelemzavaros kisgyerek, és az ő fejlesztésüket ezek a gyakorlatok nagyon jól fogják szolgálni.

Kaibinger Pál Zenetanítás a gyógypedagógiában című előadása során a gyógypedagógiai iskolákban megoldható fejlesztési lehetőségekről tartott ismertetőt. Közérthető nyelven, nagy empátiával beszélt az értelmileg sérült gyerekek körében végezhető speciális zenei tevékenységekről. Ismertette az Ullwilla elnevezésű színes kotta módszerét, összehasonlította a Kodály-módszer elemeivel. Bemutatta a módszerhez kapcsolódó kottákat, munkafüzeteket is. Én nem ismertem ezt a jelrendszert, de nagyon jónak találom, hogy a gyógypedagógusok sok érzékszerv bevonásával igyekeznek a sérült gyerekeknek is megtapasztalni a zenélés élményét.

A képzésen a legnagyobb élményem Kovács Henrik népi táncot oktató adjunktus, A Néptánc oktatásban rejlő nevelési lehetőségek című előadása volt. Rávilágított arra, hogy a néptánc segíti a mozgásban tehetségesek felfedezését, és fejlesztését. Megtapasztalhattuk gyakorlatban, a csoportos táncok tanulásakor a mozgás közösségfejlesztő, és kreativitást fejlesztő hatásait. Az előadó magával ragadó személyisége biztosította a feledhetetlen zenés-táncos élményeket.

Az énekórák élményszerű vezetéséhez kaptam ezen az előadáson jó ötleteket. Megvalósításukat a Henrik által megalkotott segédeszközökkel, kártyákkal, és zenei anyagokkal fogom elősegíteni.

Mélyen megérintett Bertalan Edit gyógypedagógus szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek neveléséről, képességfejlesztéséről, tehetséggondozásáról szóló előadása. Iskolájáról, a Hétszínvirág Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményről vetített kisfilm nagyon jól mutatta az ott dolgozó pedagógusok emberfeletti igyekezetét, amivel próbálják a kisebbségben élő gyerekek integrálását megoldani. Őszinte hangvételű beszélgetés során kiderültek a támogató rendszer hiányosságai, a sokszor megoldhatatlannak tűnő nevelési és szociális problémák.

Az általános iskolában egyre több a problémás gyerekek. Bertalan Edit kitartó, lelkes egyéniségéből erőt merítettem a mindennapokban végzendő feladatokhoz.

Baráth Zoltán zenetanár, számítógépes zene tantervíró, előadásában arról próbált meggyőzni bennünket, hogy a zenetanulás századunkban már a számítógépeken is megvalósulhat. Részletesen szólt a digitális technika zenei alkalmazásának területeiről.

A digitális technika gyors ütemű fejlődése, tanításban való alkalmazása számomra riasztó, mert én nehezen igazodom ki az új technikai megoldásokban. De megértettem, hogy digitális kultúrám növelése szükséges, a felnövekvő nemzedék eredményes fejlesztése érdekében.

Igyekszem majd kipróbálni néhány bemutatott módszert az énekkari órákon.

A komplex művészeti nevelés lehetőségeit a Kokas-hagyományokba ágyazva, Reikort Ildikó zenepedagógus mutatta meg nekünk. Új utakat talált az óvodai és iskolai nevelés zene- és mozgásvilágához. Hangsúlyozta az énekes-ritmikus játékok légzőfunkció-javító szerepét, a jobb egyensúlyérzék, valamint a tanulékonyságot, emlékezetet fejlesztő hatásait.

A munkám összetett, teljes iskolában kell gondolkodnom. Reikort Ildikó szemlélete nagy hatással volt rám, mind az iskolai műsorokhoz, mind az énekkari szereplésekhez számos jó ötletet szereztem tőle.

Vass Veronika gyakorlatból vett példái nagyon jól szolgálják a zenei nevelés ügyét az óvodás kortól a felsős korig. Kreatív, elhivatott egyénisége magával ragadó. Az iskolájáról vetített kisfilm segítségével betekintést nyerhettünk a Kodály módszerekkel működtetett ének-és zenetanítási gyakorlatukba. Követendő, jó példaként hoztak létre olyan oktatási intézményt, ahol a zeneiskola és általános iskola egységben áll a gyerekek zenei nevelésének a szolgálatában. Élményszerű előadásából sok hasznosítható módszert tanultam.

A legtöbb ötletet, dalanyagot ezen az előadáson szereztem. Az előadás hatására elterveztem, hogy továbbra is fontos szerepet kap majd a zene és a ritmus az iskolába hívogató műsoraimon. Bemutató órákat is fogok tartani, hogy még inkább népszerűsítsem a kodályi módszereket.

Dr. Pásztor Zsuzsa zenetanár, és Kovács-módszer tanár előadása a tehetséges tanulók, és a tanárok munkabíró képességének növeléséről szólt. Ismertette a szerzőtársa, Kovács Géza munkásságát, aminek ő maga a folytatója. Kiemelte, hogy a teherbírás figyelmen kívül hagyása az eredménytelenség forrása lehet az iskolai életben. A megnövekedett óraszám, az ebből fakadó fáradtság jelentősen hátráltatja a sikeres tanulást. Munkamódszerével a korai elfáradást igyekszik megelőzni. Az elfáradást enyhítő mozgásos pihenőkkel színesített bemutatója során felfrissültünk, és a gyakorlatban is megbizonyosodhattunk a módszer használatának fontosságáról.

Én eddig is próbáltam minden órámba becsempészni mozgásos játékokat, énekeket, mert a kisgyerekek nem bírják a monotóniát. Örülök, hogy a képzés által újabbakkal sikerült növelni a tárházamat. Ezen túl még tudatosabban járok majd tornázni, táncolni, mert érzem, hogy munkabírásomat a mozgás jótékonyan befolyásolja.

Somody Beáta a komplex művészeti nevelés lehetőségeit mutatta be a tanítási gyakorlatán keresztül. A Vizuális Szimbiózis Program megvalósítását holisztikus világszemlélettel irányítja. Nagy hivatástudattal, és munkabírással rendelkezik, saját példájával próbálja meg tanítványai szemléletét, értékrendjét alakítani. Színvonalas művészetoktatást valósít meg a neveltjei körében, keresi és megteremti a különböző társadalmi csoporthoz tartozó tanulók művészeti értékeit. Nagy hatással voltak rám a szavai, a hite, ahogyan a munkáját minden nehézség ellenére kitartóan tudja végezni.

Hiszem, hogy a zene közösség- és személyiségfejlesztő szerepe vitathatatlan, a zene és zenélés nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozott személyiségfejlődésben. De a kodályi pedagógiai elveket ma egyre nehezebben lehet megvalósítani a hazai oktatási-nevelési intézményekben. Egyre csökken az óvodákban, iskolákban a zenei nevelés szerepe mind a felnövekvő nemzedék zenei kultúrájának formálása, mind a zenei képességek fejlesztése terén.

A zene pozitív hatásairól szóló tanulmányok kevés helyen kapnak publicitást, és nem erősítik meg őket újabb vizsgálatok sem, így a feledésbe merülnének.

A zenei fejlesztés jelentőségére, a ma is érvényes hatásaira világítottak rá a továbbképzésen elhangzottak. Jó volt találkozni olyan szakemberekkel, és kollégákkal, akik képesek tenni a kodályi vágyak megvalósulásáért.

Köszönöm a lehetőséget a szervezőknek és előadóknak, hogy ezen a képzésen részt vehettem. Kívánom, hogy küldetésüket még sokáig végezzék!

II.

SZENTES ANETT

Ének-zene-, népzene- és szolfézstanár. Jelenleg népi hangszereket (citera, hegedű), népi éneket, és szolfézst oktat a Berze Nagy János AMI-ban. Elsődleges célja a népi kultúra szeretetének átadása élményszerző foglalkozásokon keresztül, lehetőleg minden korosztályt megszólítva.

„A tehetséggondozás Kodály szellemében” cím számomra több üzenetet is közvetített. Elsősorban a munkavégzésemmel vontam párhuzamot, hiszen pedagógusként minden pillanatban tehetségeket gondozunk. Ezután rögtön felvetődött a következő kérdés: ki tartozik a tehetséges kategóriába? Egy gyermekben a tehetség meglétének nem feltételei a külső körülmények, de vajon a kiegyensúlyozott szociális háttérrel rendelkező-, valamint a halmozottan hátrányos helyzetű gyermeket lehet-e egy kalap alá venni, amikor tehetségről beszélünk?

Eddigi tapasztalataim azt igazolják, hogy ma már nemcsak az oktatási hivatal előírásai és a társadalmi elvárások alapján szükséges az egyénhez igazított kommunikáció, módszertan stb. alkalmazása, hanem a zökkenőmentes, élményszerzésen alapuló tanórák lebonyolítása érdekében elengedhetetlen, melyekről a gyermekek jó kedvűen, motiváltan távoznak, megalapozva ezzel a nap további részét. Másrészt a gyakorlati megvalósítást szinte tálcán kínálja a Kodály-koncepció.

A továbbképzési kiírásban meghirdetett előadások tükörként tárták elém a napjainkban (is) aktuális problémákat és azok lehetséges megoldásaira való többféle szemléletmódot. Véleményem szerint kevés az olyan lehetőség a kötelezően előírt kreditpontok megszerzésére, amely ilyen széles körben szólítja meg a pedagógusokat. A háromnapos előadássorozat népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a májusi hétvégére túljelentkezés miatt már nem sikerült bekerülnöm. A fent leírt gondolataim alapján esett a választásom erre a továbbképzésre, amit nagy izgalommal vártam.

Mivel diplomám megszerzése óta (2000) folyamatosan dolgoztam olyan intézményekben, ahol sok problémás tanulóval kellett szembesülnöm (HHH, SNI, BTM), ezért Bertalan Edit és Kaibinger Pál előadásait vártam a legjobban. A gyógypedagógiában előforduló rétegződések tisztázása és a személyes tapasztalataik átadása nagy segítséget jelentettek számomra, hiszen Bertalan Edit szavait idézve a „hideg integráció” idejét éljük, melyben a pedagógussal szembeni elvárások nem egyenesen arányosak a hozzá nélkülözhetetlen körülmények megteremtésével.

Mindketten kihangsúlyozták, hogy az oktatás és a hozzá szükséges körülmények közti szakadékot csak pozitív személyiségjegyekkel rendelkező, kreatív- és munkájuk iránt elkötelezett pedagógusok tudják áthidalni, melyekkel teljes mértékben egyet értek! Napjaink felgyorsult világa sokkal tudatosabb (pl.: differenciálás) és több rétegű (pl.: tantárgyi kapcsolódás) tervezést igényel a tanároktól, mint tíz évvel ezelőtt. Véleményem szerint sokkal többször lehetne a gyógypedagógiában alkalmazott módszerekhez fordulni, hogy a mindennapi, inger gazdag környezet keltette hatásokat kicsit lecsendesítsük, ezáltal gyorsabb és tartósabb ismeretelsajátítást elérve.

Természetesen a gyógypedagógián kívül is számtalan lehetőség áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a gyermek szinte észrevétlenül tanuljon. Meggyőződésem, hogy a cél elérése érdekében mindig az adott korosztály életkori sajátosságainak megfelelő eszközöket kell választani, viszont létezik egy olyan lehetőség, amely mindenkinél alkalmazható. Ez nem más, mint a JÁTÉK! Tapasztalataim szerint a gyerekeknél a játékos tanulásnál hatékonyabb nincs.

Reikort Ildikó, Somody Beáta, Tóth Zsuzsanna, Vass Veronika és Kovács Henrik a zeneoktatás egy ritkábban alkalmazott lehetséges megközelítési módját tárta elénk, melynek a kiindulási alapja szintén a játék. Munkám során előfordult, hogy egy problémára kizárólag a játék hozott megoldást, ezért nagyon örültem, hogy bepillantást nyerhettem a mozgásos-, vizuális- és szituációs gyakorlatokkal is összeköthető tanítási módszerekbe.

Vass Veronika külön kihangsúlyozta, hogy már magzati korban is mennyire fontos a kommunikáció a születendő gyermekkel. Előadásában kiemelte az egyre inkább feledésbe merülő népi gyermekjátékaink szerepét. Sajnos a mai világban – már faluhelyen is – egyre inkább megfigyelhető a hagyományőrzéshez kapcsolódó érdeklődés ellaposodása. Pedagógusként törekednünk kell rá, hogy napi szinten beépítsük a munkánkba, különösen az óvodában. Személy szerint a szolfézs tantárgy előképzős-, ének, zene tantárgy alsó tagozat évfolyamain alkalmazom a népi gyermekjátékokat, alapfokú- valamint felső tagozatos évfolyamokon pedig egyéb játékos feladatok bevonására törekszem (Pl.: hangközök tanítása ugróiskolával, szolmizáció tanítása Lego-kockákkal, különböző színek társításával). Sok más játékos ötlettel gazdagodtam az előadások során, keresni fogom a tananyagba való beépítési lehetőségeket (pl.: az egyenletes lüktetés érzetének kialakítása Kovács Henrik módszerével).

Külön örültem, hogy a programban helyet kapott a munkaképesség gondozás és a hozzá szorosan kapcsolódó egészséges táplálkozás is. Betegségemből adódóan magam is szigorú diétát tartok. Mikor megszegem az előírásokat, negatív hatással van a közérzetemre, mely jelentősen befolyásolja a munkabírásomat is. Sokszor tapasztaltam, hogy a gyermekek a napi mókuskerék során hajlamosak megfeledkezni biológiai szükségleteikről, amelyek szintén negatívan hatnak a tanítás-tanulás folyamatára. Dr. Pásztor Zsuzsa részletesen tárta elénk az egészséges táplálkozás és a munkaképesség gondozás összefüggéseit, rávilágítva arra, hogy a gyerekeknél sem szabad ezektől a befolyásoló tényezőktől eltekinteni. Tartalmas előadásának, valamint személyes lelkesedésének hatására a jövőben még jobban fogok törekedni arra, hogy rendszeresen felhívjam a gyerekek figyelmét a kiegyensúlyozott táplálkozásra.

A számomra eddig ismert, de figyelmen kívül hagyott Kovács-módszert is be szeretném vezetni az eddig alkalmazott tanórát élénkítő technikáim mellé. Bevallom, ezzel kapcsolatban egy kis lelkiismeret furdalást is éreztem, hiszen itt van egy remek, egyszerű, játékos módszer, amely elsajátításáért külföldről is nagy az érdeklődés, én meg sokszor megfeledkezem róla.

17 éves pályafutásom alatt sajnos nem volt lehetőségem kórus vezetésére, inkább egyszólamú közös-, ill. csoportos éneklésről vannak tapasztalataim.

Minden esetben elmondhatom, hogy műfajtól függetlenül ugyanazt a pozitív hatást váltotta ki, amit Kodály maga is sokszor hangoztatott: „Az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségből kigyógyít. Koncentrál, testi-lelki diszpozíción javít, munkára kedvet csinál, alkalmasabbá tesz, figyelemre, fegyelemre szoktat.” /Kodály Z.: Visszatekintés I. Budapest, 1974, Zeneműkiadó, 304./

Mindszenty Zsuzsánna előadása megerősített abban, hogy ezt az egyszerű, de nagyon fontos dolgot, mint az együtt éneklés, folyamatosan alkalmazzam a tanórákon, akár a hangszertanítás részeként is.

Összegzésképpen elmondható, hogy a továbbképzésen szereplő előadók kivétel nélkül arra törekedtek, hogy a lehető legtöbb hasznos-, segítséget nyújtó, a tanítás-tanulási folyamatba könnyen beépíthető módszerekkel, információkkal, tudásanyaggal lássanak el bennünket.

Külön köszönet illeti K. Udvari Katalint, aki lelkes, elhivatott munkájával meg tudta valósítani, hogy ez a tartalmas, színes továbbképzés létrejöhessen.

Köszönöm, hogy részese lehettem ennek az élménynek!

III.

Wéber-Simon Kriszta tanárnő írása pdf-ben itt olvasható