Bartók Béla
hatkötetes, 153 progresszív zongoradarabot tartalmazó műve, a Mikrokozmosz 1940-ben jelent meg,
melynek előszava végén szerzője szokatlan megjegyzést közölt: «És ha már átiratokról van szó, azt is megemlíthetjük,
hogy egynémelyik darab – így pl. a könnyebbek közül a 76., 77., 78.,
79., 92., 104/b számú, a nehezebbek
közül
a 117., 118., 123., 145. számú clavicembalora is alkalmas.
Ezen a hangszeren az oktávkettőzéseket regiszterek végzik.»
Ez a
kijelentés adta Váradi Helga 2018
tavaszán megjelenő első, csembalón felvett szólólemezének
alapgondolatát, mely Bartók Béla kísérletező, kutató szellemének kíván
emléket állítani.
Bartóknak a
régi zeneszerzők művei iránt tanúsított érdeklődéséről
instruktív kottakiadói, barokk zenei átiratai tanúskodnak: 1907-1908-ban Johann
Sebastian Bach Wohltemperiertes Klavier-ja négy füzetben jelent meg
Rozsnyai Károly kiadásában Budapesten. Ezt követte egy második, revidált kiadás 1913-ban. 1921-ben és 1924-ben Domenico Scarlatti és François
Couperin műveiből készült válogatás, szintén a Rozsnyai-kiadó
megbízásából; az eredetileg tervezett hét kötetből négy valósult meg, Jean-Philippe
Rameau darabjainak válogatására már nem került sor. 1928-ban pedig, ezúttal a
New York-i Fischer kiadó Benedetto Marcello, Michelangelo Rossi, Azzolino
della Ciaja, Girolamo Frescobaldi, Domenico Zipoli műveiből közölt válogatást Bartók Béla
szerkesztésében.[1]
Felmerülhet
a kérdés, vajon mikor és hogyan kerülhetett kapcsolatba a zeneszerző az
akkoriban még kuriózumnak számítható csembalóval? Ugyan Wanda
Landowska, a híres lengyel csembalóművésznő
már Európát járta koncertjei során és Budapesten is több alkalommal megfordult[2]
de személyes találkozásra nem került sor.
Kovács
Sándor zenepszichológus, pedagógus és a régi billentyűs művek
szakavatott ismerőjével való találkozása 1910-ben[3]
bizonyosan gondolatserkentőnek bizonyult. Az Új Magyar Zenei Egyesület
első bérleti hangversenyén, 1911. november 27-én feltehetőleg az
ő hatására kerülhetett programra zongorán Bartók előadásában
Couperin, Rameau és Scarlatti műveinek válogatása.
1912-ben a Zeneközlönyben publikált Bartók-cikk
ugyanakkor arról tanúskodik, hogy a csembalót még nem ismerhette közelről:
[...] valaki
megint azt kívánhatná, játszuk [zongorán] a régi fugákat
állandóan nyitott pedállal, mert a clavecin,
hangtompító hijján[4],
ilyesformán hangzott; [...]. [5]
Budapesten
ebben az időszakban két csembaló létéről állnak rendelkezésre adatok:
az egyik Brodszky Ferenc csellista zenetörténész
birtokában volt. A második Láng Erzsébet tulajdonát képezte.[6]
Bartók Péter 2017 februárjában Váradi Helgával folytatott beszélgetése során
visszaemlékezett rá, amint Édesapja egy nap Budapesten elvitte őt Láng
Erzsébethez, hogy megismertesse a csembalóval. Mindkettőjüket kíváncsivá
tette a hangszer, különösen a billentyűsorok összekapcsolásának
lehetősége.
1922-ben egy
további találkozás is inspirálhatta Bartók gondolatait a csembalóval
kapcsolatban: március 21-én Violet Gordon Woodhouse csembalókoncertjét hallotta Londonban az Aeolian Hall-ban, 17-18. századi
repertoárral a műsoron. Violet nemcsak a
csembaló elismert karizmatikus művésze volt a szigetországban, a klavichordjátékban is elmélyült és nagy hatással volt kora
olyan művészeire mint Pablo Casals vagy Augustín Rubio.
„[Bartók]
türelmetlenül várja, hogy alkalma legyen hallani téged ahogy angol népzenét játszol a csembalón, mielőtt elhagyja Angliát”
– írta Philip Heseltine, Bartók egyik csodálója Violetnek 1922-ben.[7]
Vajon mi
volt Bartók Béla véleménye a csembalóról? 1934 áprilisában
Svédországban a stockholmi Zenetörténeti Múzeumban járt, ahol dr. Tobias Norlind igazgató vezette
végig a tárlaton. Az eseményről film híradórészlet is fennmaradt[8],
a látogatás során készült interjúban Bartók pedig így nyilatkozott:
A
régi hangszerek is érdekelték a professzor urat?
- Igen,
amennyire az
időmből tellett. A régi hangszerek
egyébként mostanában reneszánszukat élik a kontinensen, s ez különösen érvényes a csembalóra. Én magam nem játszom ezen a hangszeren, de kitűnő kamarahangszer azok számára, akik szeretik
a régi klasszikusokat.
Couperin és Bach valóban csembalón hangzik a legjobban; a tónusok jobban érvényesíthetők, és megvalósíthatók a megfelelő intim effektusok. Ezzel szemben a koncertpódiumon meglehetősen
sápadt benyomást kelt, különösen
Bach műveiben, de otthoni
muzsikáláshoz a csembaló valóban megérdemli a reneszánszot.[9]
1926-1939
időszakára tehát, amikor a Mikrokozmosz
formálódott, a fent említett élmények hozzájárulhattak az előszóban tett
megjegyzéshez. Talán Bartók szerette volna kipróbálni a hanghatásokat a
csembalón, így mikor Svájcban töltendő nyári szabadságát tervezte, 1939.
július 15-én Geyer Stefi hegedűművésznő férjének, Walter Schulthessnek küldött levelet Zürichbe:
Július
31-én este vagy augusztus 2-án délelőtt szándékozom Saanen-ba érkezni; a zongora
ennek megfelelően aug. 1-én (bármikor) vagy aug. 2-án délután kell, hogy
megérkezzék. […] Ha lehetséges,
szeretnék Zürich-ben (vagy
Bern-ben) egy clavicembalo-n
gyakorolni (aug. 1-én 5-6 órát). Már amennyiben
létezne ott egy ilyen hangszer
2 manuállal, kopulával,
16-, 8- és 4-lábas regiszterrel
és hozzáférhető lenne. Tudom, hogy Maga most nagyon elfoglalt és nagyon kérem,
csak akkor foglalkozzék ezzel a kéréssel, ha az
nem sok fáradtságot
igényel. Stefi azt mondja,
hogy a zürichi
Conservatorium-nak van egy ilyenje, de hogy az vajon pont
ilyen méretű lenne? Természetesen nem baj, ha a hangszer nincs tökéletesen behangolva.[10]
A hangszeren
való hosszas gyakorlásra a körülményesség miatt sajnos nem kerülhetett sor, de
a levél írójának komoly szándékáról tanúskodik, ha napi 5-6 órát csembalón
kívánt volna játszani.
Váradi Helga lemezét a historikus
művek tagolják külön részekre – ezek köré csoportosulnak Bartók Béla
művei. Ezáltal a kölcsönhatás Johann Sebastian Bach művészete, a
francia csembalózene hangeffektusai között érzékletesebbé válik, úgymond
dimenzióváltásokat eredményez. Mindez a csembalón különösen plasztikusan,
ritmikai hatásaiban elevenül szólal meg. Váradi Helga nem kísérelt meg konkrét
rekonstrukciót – fontosabb szerepet játszott a lemez tematikai
kiegyensúlyozottsága, a zenei világok közt zajló párbeszéd – így Couperin
esetében olyan szvit egészére esett a választás, ahol a darabfüzérek kellő
technikai sokszínűséggel tudnak megjelenni. Domenico
Scarlatti kontrasztos E-dúr szonátája (K. 162) ellenben a Rozsnyai-kiadás
alapján került a lemezre, csupán azon oknál fogva is, mert Bartók Béla 1920-as
években keletkezett kamarazenei műveire, többek közt a III. Vonósnégyesre (Sz. 85, BB 93) is
hatással lehetett.[11] Johann Sebastian Bach esetében a c-moll prelúdium & fúgára (BWV 847)
esett a választás, hogy a motorikus szerkezetű kompozíció kellő
visszhangra találjon az azt követő „Hommage ŕ J. S. Bach” bartóki megfogalmazásában.
További
címek árulkodnak a barokk kapcsolatokról: „Bourrée”, „Kromatikus Fúga I & II“. Mások, mint a „Paprikajancsi”, „Tört akkordok” inkább hangulatukban, hangzásukban idézhetik (jelen
esetben) a couperin-i világot. Előbbi játékos
utalás is lehet egyben Couperin Harlekinjére (L’Arlequine). Számtalan más hatás is
ötvöződik a miniatűr, tömör tartalmú Bartók-kompozíciókban: a magyar
népzene világa, bolgár táncok ritmusai, polifonikus játékosságok, humorral
átszőtt részletek. Külön szót érdemel a „Dudajáték”, melyben a G-hang tompító
nélkül szólal meg a basszusban a felvételen, hogy a hangszer imitálhassa a
dudajáték bourdon-hatását. A lemezt a lendületes
bolgár ritmusú táncok (Nr. II, III, IV, VI), majd a heves Ostinato zárja – frappánsan
hangzik el utolsó két üteme, a bartóki humort még egyszer idézve.
Váradi Helga csembaló- és orgonaművész
VÁradi Helga (www.helgavaradi.com) zenei érdeklődése már kora gyermekkorában elkezdődött –
többéves zongoratanulmányai után, melyet Budapesten és Szentendrén folytatott, tizenhárom
évesen kezdett csembalózni Szentendrén , a Vujicsics
Tihamér Zeneiskolában. Zenei fejlődését felbecsülhetetlen értékű
találkozások segítették tanárai révén: Karsai Gabriella (zongora), Csizmadia
Angelika (csembaló), Z. Lakos Ágnes (zongora), Zászkaliczky Tamás (orgona),
Gordon C. Murray (csembaló), Jörg-Andreas Bötticher (csembaló), Wolfgang Zerer
(orgona) és Lorenzo Ghielmi (orgona).
Hangszereres tanulmányai
során Európa különböző országaiba jutott el; Bécsben, Lyonban,
Bázelben és Zürichben lehetősége volt elmélyülni a régizene
világában. Megismerte annak avatott és tekintélyes művelőit mesterkurzusok
keretében is, Gustav Leonhardtot, Michael Radulescut, Lars Ulrik
Mortensent, Johann Sonnleitnert, Christoph Rousset-t, Nicolas Parle-t és
másokat.
2014-ben Luganóban
játékával elnyerte a „Gianni Bergamo“ nemzetközi csembalóverseny
díját. Előadóművészként különböző együttesekkel játszott:
2016-ban a sztárhegedűs Daniel Hope vezénylete alatt a Bázeli
Kamarazenekarral turnézott Dél-Amerika különböző országaiban, Peruban,
Brazíliában, Kolumbiában, Ecuadorban, Németországban és Ausztriában; emellett a
Graubündeni Kamarafilharmonikusok, a svájci Kaleidoszkóp Kvartett és a Galatea
Kvartett meghívottja is volt. További fellépések keretében
megjelent Marseille-ben a Márciusi Barokk Napokon, a burgundiai Tournus
Fesztiválon, illetve a Meiringeni Fesztiválon, ahol a Camerata Zürich
együttesében muzsikált. A Reformáció 500. évfordulójának alkalmából a
zürichi Grossmünster orgonáján és csembalón nagyszabású színpadi produkcióban,
a Zwingli-Misztériumjátékban volt
közreműködő az elismert színházi rendező, Volker
Hesse és a német zeneszerző Hans-Jürgen Hufeisen vezetése alatt. A svájci
és magyar népzene iránti érdeklődését a fiatal appenzelli sztárcimbalmos
és tévés műsorvezető Nicolas Senn duótársaként orgonán mutatta
meg.
Váradi Helga a Zürich melletti Schlieren és
Dietikon református templomainak orgonistája. Egyházzenei munkája mellett a
Zürichi Zeneművészeti Főiskola kutatási részlegének munkatársa,
ahol Bartók Béla fiatalkori szerelméről, Geyer Stefi
hegedűművésznőről gyűjt publikálásra anyagot. Ennek első hivatalos bemutatójára 2017
novemberében a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem dísztermében
került sor koncert és előadás keretében. A Zipernowsky Tudományok és
Művészetek Házában, a Bartók Béla út 33. szám alatt Geyer Stefi és híres
nagybátyja Zipernowsky Károly életét bemutató kiállítás tekinthető meg
2018. február 15-ig.
Cikk a Magyar Nemzetben:
https://mno.hu/grund/nyomozas-bartok-viszonzatlan-szerelme-utan-a-transzformator-jegyeben-2429902
Interjú az M5 csatornáján a Hétvégi
Belépőben Mészáros Csabával, dr. Jeszenszky Sándorral és Váradi Helgával a
kiállítás kapcsán:
Váradi Helga 2017. október 1-én este, a Zene Világnapján a Bartók
Béla Emlékházban tartotta meg első lemezének „élő” bemutatóját.
A lemez előzeteséről az
alábbi linket nézheti meg, magyar felirat is elérhető:
https://youtu.be/gh2B3xBN98s
(3:50)
A cd a kiadó honlapján: https://www.claves.ch/collections/helga-varadi/products/bartok-baroque-helga-varadi-harpsichord megrendelhető, illetve az online fórumokon iTunes, Spotify, Google Play, Apple Music, Qobuz, deezer, stb. pedig letölthető.
(Váradi Helga-Barna Péter)
Válogatás Váradi Helga YouTube felvételeiből:
Bartók
& Baroque, Helga Váradi / Bach: Wohltemperiertes Klavier I ...
(1:38)
J.S. Bach: C-dúr prelúdium és fúga, BWV 846
Bartók
& Baroque, Helga Váradi / Bartók:
Mikrokosmos BB 105, Sz ...(1:01)
Bartók Béla: Mikrokozmosz 120. (Kvintakkordok)
Bartók
& Baroque - YouTube
(3:51)
Bartók
& Baroque, Helga Váradi / Couperin: Pičces de Clavecin, 3e ... (2:44)
François Couperin: Pičces de Clavecin, 3e Livre, 18e Ordre
III. Sśur Monique. Rondeau
Bartók
& Baroque, Helga Váradi / Scarlatti: Sonata in E-dur, K 162 ... (5:27)
Domenico Scarlatti: E-dúr szonáta
Bulgarian Dance Nr. 6/ Mikrokosmos - YouTube (2:05)
Bartók Béla: Mikrokozmosz: 6. bolgár tánc