A BARÁTSÁG JOGÁN

Andor Évával 1987-ben találkoztam először a Zeneakadémia híres X-es termében, ahol hihetetlen energiával és lendülettel - egy számomra akkor még érthetetlen nyelven - tanította a növendékeit. Én akkor határoztam el, hogy a németországi diploma megszerzése után hozzá szeretnék kerülni, s nála szeretném folytatni az énektanulmányaimat.

Így is lett! Sikeres felvételi vizsga után Andor Éva osztályába kerültem és két rendkívül hasznos, gazdag szakmai évet töltettem nála. Szigorú volt, de semmit sem erőltetett, és mindig kereste a lehetőségeket, hogy tanítványai közönség előtt kipróbálhassák magukat.

Sok felejthetetlen koncertjét hallottam, számtalan templomi szereplésén jelen voltam, és még láttam őt a Magyar Állami Operaház színpadán is mint Manon Lescaut-t, Donna Elvirát, Pogner Évát. Színpadi jelenléte, dús szopránja, kivételes muzikalitása mindig lenyűgözött.

Színházi éveim alatt is kapcsolatban maradtunk, és amikor a Zeneakadémia személyzeti vezetője felhívott, hogy megüresedett egy állás a nyelvi lektorátuson, kollégák lettünk a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen.

Hálás vagyok az életnek, hogy nem csak tanítványa, később kollégája, hanem közeli barátja is lehettem Andor Évának. Barátságunk Andor Évával több mint negyed évszázadon át tartott.  Az eltelt idő alatt megismertem az operaénekest, a zenészt, a művésztanárt és az embert. 

Azt a művészt, akit a nagylelkűség, a lendület, az energia, a jó humor és a bátorság jellemzett. S azt a fegyelmezett embert, aki egész életét alárendelte a mindenkori feladatnak. Nem ismert lehetetlent, mindenben a maximumot nyújtotta, legyen az akár fellépés, akár tanítás. Hatalmas tapasztalatát igyekezett átadni tanítványainak, tudásán kívül személyes példamutatásával is segítette, bátorította az ifjú tehetségeket, egyengette sikeres pályafutásukat. Miközben biztos támasza volt közvetlen környezetének is.

Halála után számos írásos dokumentum került a birtokomba. Ebből az anyagból (túlnyomó részt Andor Éva személyes hagyatékában föllelt, általa ismert szövegekből, egykori sajtókritikákból, cikkekből, fotókból és saját nyilatkozataiból) készült ez az emlékkönyv. Megjelenéséért köszönettel tartozom Ókovács Szilveszternek, az Operaház főigazgatójának; Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmesternek és Halmai Katalin egyetemi docensnek (LFZE). Továbbá itt mondok köszönetet munkám önzetlen támogatóinak és segítőinek: Wellmann Nórának, Karczag Mártonnak, Varga Lucának, Barbara Männignak és Tóth Ágnesnek; szakmai tanácsaiért Kerényi Máriának.  

Bízom benne, hogy ebben az emlékkönyvben, noha a teljesség igénye nélkül, de sikerül bemutatni egy olyan muzsikust, akit a sors ötévesen állított erre a pályára, s ő azt kitérők nélkül végigjárta. Nyílegyenesen.

***

Andor Éva tanít (Dublin, 2001)

Két idézet „Az egyetemi katedrán”  című fejezetből:

„Régi vágyam, hogy a Zeneművészeti Főiskola énektanszakán taníthassam a jövő művésznemzedékét, annál is inkább, mivel igen komoly előkészületeket tettem ennek érdekében… Szeretném, ha azt a tudást, amit kiváló tanítóim és a pályán eltöltött évek tapasztalatai érleltek, továbbadhatnám…”

(Levélrészlet – forrás: Andor Éva hagyatéka)

„A Zeneakadémián folyó tanári munkámban kiemelkedő szerepet játszik Kodály Zoltán énekhangra írott műveinek betanítása, autentikus interpretálása a Mester megbízásából, valamint intenció alapján. Ezt az örökséget saját profilomnak tekintem.

(Forrás: Andor Éva hagyatéka)

Angelika Lippe