BODZA KLÁRA VERSEI

TISZAVIRÁG

A Tisza, mint egy szőke hajú lány,

Minden évben menyasszonytáncot jár.

Hófehér fátyla a sok tiszavirág,

Lebegve kíséri hullámzó taraját.

Tisza virágai arra születtetek,

Hogy minden tavasszal násztáncot lejtsetek.

Vadul táncoltok, míg éltetek virul,

De röpke percek múlva fátylatok lehull.

A táncnak vége, a menyasszony kesereg,

S csendesen ringatja a millió tetemet.

A szőke lány egyszerre sír és nevet,

S a tünemény elillan a csillogó víz felett!

(Budapest, 1984.)

SZERELEM

A szerelem olyan, mint a nyíló rózsa,

Míg bimbós, titkait magában hordja.

A nap sugarától szirmait kitárja,

S édes nektárját néked felkínálja.

De nemcsak bimbójában gyönyörű a rózsa,

Akkor is, ha szirmait már szerte-szét szórta.

S ha illatát mélyen magadba szívod,

Szívedben, elmédben örökké hordozod.

A szerelem kortalan, nem koptatja eső,

S ha rád talál, egy percre megáll az idő.

S akkor mindegy, hogy húsz vagy száz évesen,

Röpke pillanatra elveszted az eszed.

Ne tiltakozz, mi elől kitérni nem lehet,

Hagyd, hogy a mámor átjárja lényedet!

Fogadd ajándékul, mit a sors eléd letett,

S köszönd Teremtődnek, hogy Téged kitüntetett.

A szerelem olyan, mint végtelen folyó,

Melynek sodrásában ringani jó.

Egyszer fenn, egyszer lenn, mindig fenségesen,

Míg egy homokparton csendesen megpihen.

(Budapest, 2002.)

SZERETETT SZERETNI

Gondolataim közt

Testet öltött lényed.

Találgattam, vajon

Mit jelentek néked?

Élted felhői közt

Bárányfelhő legyek?

Vagy parányi sugár,

Borús eged felett?

Lennék az elmédben

Eszményi gondolat,

Mely titkon vezérli

Legszentebb célodat.

De legjobban szeretném,

Mi tudom, úgyis meddő,

Ha szívedben én lennék

Isten után első.

Tűnődöm sorsomon,

Vajon, most mi vagyok?

Lehullott morzsa,

Mely hever az asztalon.

Vízcsepp vagyok csupán,

Tengernyi tengerben,

Még magasan táncolok,

Majd hullámok elnyelnek.

Piciny porszem vagyok,

Mit a forgószél felkapott.

Véle játszadozott,

Majd megunva eldobott.

Nehéz e porszemet

Most már megtalálni,

Jelzője csak annyi,

Szeretett szeretni.

(Budapest, 1965 tavasza)

Musztáng

Gyere, kicsi lovacskám,

Az abrak már készen vár.

Megétetlek, itatlak,

Selyem szénán altatlak.

Nem mehetek, nem merem,

A szabadság kell nekem.

Kóborlok vagy vágtatok,

De mindig szabad maradok!

Igaz, hogy a réteken

Elfog majd a félelem,

Ezer veszély leselkedik,

Lábam vérzik, éhezem.

Ha derekam beadom,

Félelmemet ledobom,

Biztonságos istállóban

Vár engem a hűs alom.

Szilaj testem betörik,

Vérző lábam bekötik,

Szőröm csillog a napfényben,

Szeretetben élek itt.

Szilajságom feladom,

Az ajtódon kopogom,

Tárd ki szíved kapuját,

Átallépek rajta, át!

Gyere, kicsi lovacskám,

Az abrak már készen vár.

Megétetlek, itatlak,

Selyem szénán altatatlak.

S hogyha akarsz, kitörhetsz,

Békóba én nem kötlek.

Kóborolhatsz, vágtathatsz,

S tárt karomban nyugodhatsz.

(Budapest, 2002. október)

UTOLSÓ

Utolsó szikra mi téged lángba borít,

Utolsó remény, mi téged célba röpít.

Utolsó mosoly, mi bujkál arcodon,

Utolsó csók, mi kihűl ajkadon.

Utolsó virág, mely csak neked nyílik,

Utolsó levél, mely ősszel lehullik.

Utolsó sugár, mely eltűnik a vízen,

Utolsó hullám, mely a parton megpihen.

Utolsó dal, mi ajkadon sír,

Utolsó szerelem, mit követ a sir.

Utolsó üzenet, mit őriz a jövő,

Vár a koporsó, bezár a szemfödő.

Add, Uram, hogy utoljára kicsit boldog legyek,

S jöhet a föld, mely örökre befed.

(Budapest, 1980.)

A szerzőről

Czidráné Bodza Klára (Budapest, 1942. március 5.) népdalénekes, énektanár. 1967-1974 között a Fővárosi Zeneiskola diákja volt. 1974-1976 között a Szegedi Tudományegyetem ének–zene szakán tanult.

1968-ban a Nyílik a rózsa című népzenei tv-vetélkedő nyertese volt. 1969-1981 között szabadfoglalkozású zeneművészként dolgozott. 1981-1987 között a III. kerületi Zeneiskolá népzenei tagozatán tanított. 1987-től a XXII. kerületi Nádasdy Kálmán Művészeti és Általános Iskola népiének tanára, valamint a népzenei tagozat vezetője. 1985-től a Tátika Énekegyüttes alapítója és vezetője. Kidolgozta a magyar népdal zeneiskola szintű oktatási módszereit. Népdalgyűjtő munkát is végzett. 10 lemezen énekel, 1996 önálló hangkazettája, 1997 önálló cd-je jelent meg a Tátika Énekegyüttes közreműködésével.