DR. BOZSAI GÁBOR
G. Rossini
utolsó, „öregkori bűne”: Kis Ünnepi Mise
Beszámoló a Magyar
Örökség-dijas Budapesti Kórus 2018. január 20-i előadásáról (Wesselényi
utcai Baptista templom)
A Magyar Örökség-díjas Budapesti Kórus hatalmas
sikerű hangversenyt adott a Budapesti Wesselényi utcai Baptista templomban
2018. január 20-án este G. Rossini halálának 150. évfordulója alkalmából.
A műsoron G. Rossini: Kis Ünnepi
Mise c. műve szerepelt, amelynek (eredeti) kamaraváltozatát Nász
Renáta (szoprán), Deáky Dalma (alt), Pálmai Árpád (tenor); Felföldy György
(basszus), Uzsaly Bence (zongora); Kristófi László (elektromos orgona - Boross
Barbara helyett) adott elő, Kaczor László vezetésével.
Rossini
a zseniális operaszerző életének első –
változóan,
de alapvetően sikeres - szakasza után, mindössze 36 évesen, hosszú
időre hátat fordított a kompozíciós munkának. Ennek okairól is részletesen
olvashatunk a Wikipédia oldalon található leírásban.
A több
évtizedes szünet után, 1864-ben fejezte
be a Kis ünnepi misét. Különleges mű ez ebben a műfajban, – Rossini az eredeti partitúrához írt
feljegyzései: „Petite Messe Solennelle, négy szólamra, két zongora és harmónium
kíséretével" – is rendhagyó előadói apparátust jelöl meg. A cím is
félrevezető, hiszen terjedelmében nem nevezhető "kis"
misének, ugyanis hosszabb műről van szó az ismert, hagyományos
miséknél. A mester „utolsó, öregkori
bűnének" nevezte az alkotást a partitúra elejére írt
"ajánlásában
„Jó
istenem - íme elkészült ez a szegény kis mise. Vajon igazán megszentelt zene
ez, vagy átkozott zene? Az opera buffára születtem, jól tudod! Egy kevés tudás,
egy kevés szív, ez minden. Légy hát áldott és fogadj be engem a
Paradicsomba."
A koncert énekes szólistáinak,
közreműködő zenészeinek és karmesterének rövid életrajza és
zenepedagógiai munkássága
Nász Renáta
zenei tanulmányait előbb Vácott, majd Budapesten, a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Egyetemen végezte, Pászthy Júlia és Kertesi Ingrid
növendékeként. Oratóriuménekesként repertoárját nagyobb részt Bach, Mozart,
Verdi, Mendelssohn, Liszt és Orbán György egyházi művei alkotják,
ugyanakkor a német közönség már Papagena szerepében is láthatta. Tanított
magánéneket Kecskeméten és Aszódon, illetve jelenleg hangképzőként segíti
a pécsi Nagy Lajos Gimnázium Laudate kórusának munkáját. Szólista fellépései
mellett a Magyar Rádió Énekkarának állandó kisegítője.
Deáky Dalma zenei
tanulmányait Pécsett, szülővárosának zeneiskolájában zongora szakon
kezdte. Érdeklődése a középiskola évei alatt fordult az éneklés felé,
első tanára Pilláryné Rögöz Eszter volt. A pécsi Leőwey Klára
Gimnáziumban tett érettségi vizsgája után döntött a zenei pálya mellett.
Felsőfokú tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi
Tanárképző Intézetében kezdte magánének szakon Massányi Viktornál, majd
Győrben folytatta, ahol a Széchenyi István Főiskola Művészeti
Fakultásán Németh Judit növendékeként szerzett diplomát. A főiskola
elvégzését követően a Győri Nemzeti Színház énekkarában helyezkedett
el. Emellett évekig volt óraadó hangképző tanár az Apáczai Csere János
Tanítóképző Főiskola zenei tanszékén.
Szólistaként számos világi és egyházi koncerten, misén és zenés áhítaton
vett részt. Énekelte többek közt Pergolesi Stabat Materét, Vivaldi Glóriáját,
Bach 106. kantátáját, Saint-Saëns Karácsonyi oratóriumát, Michael Haydn c-moll
requiemjét, és Bach-oratóriumok, passiók alt áriáit, illetve az operairodalom
néhány alt- mezzoszoprán áriáját. A Győri Nemzeti Színház színpadán operaszerepekben
is volt lehetősége bemutatkozni. Játszotta Erkel Hunyadi Lászlójában
Mátyás szerepét, Antónia anyját Offenbach Hoffmann meséi című operájában,
Anninát Verdi La Traviatájában, a második dámát egy Mozart: A varázsfuvola
keresztmetszetben, és Haydn A patikus című operájának modern
átdolgozásában Volpino szerepét Komáromban. A Budapesti Kórussal először
2016 novemberében lépett fel Händel Messiás című oratóriumának alt
szólistájaként.
Pálmai Árpád karnagy, egyházzenész az Esztergomi Hittudományi Főiskola
musica sacra tanára, a Központi Szeminárium énektanára, a Temesvári Pelbárt
Ferences Gimnázium ének-zene tanára, kórusának karnagya, az esztergomi Ferences
Templom kántora, orgonistája. Már gimnazistaként aktív szerepet vállalt az
esztergomi ferences templom és gimnázium zenei életének szervezésében.
Felsőfokú zenei tanulmányait az ELTE Tanárképző Főiskolai
Karának ének-zenetanár szakán
kezdte 2000-ben. 2001-től a Liszt Ferenc
Zeneművészeti Egyetem Egyházzene
Tanszakának, 2002-től Ének-zenetanár, Karvezetés
szakának is hallgatója.
Dobszay László, Sapszon Ferenc, Erkel Tibor,
Szendrei Janka és számos más
rangos professzor növendéke. Budapesti
tanulmányai ideje alatt zeneakadémista
társaival több énekegyüttest és
zenei formációt alapít, melyekkel rendszeresen tartanak egyházzenei
hangversenyeket itthon és Európa több országában. Jelenleg is számos együttes
életében vállal aktív szerepet, szólistaként, vezetőként és tagként
egyaránt.
Felföldy György kiemelkedő muzikalitása már gimnazista korában megmutatkozott,
ekkor végezte első komolyabb énekesi tanulmányait. Családjából a
színművészet és a színpad szeretetét is magával hozhatta. Énekesi
tevékenysége mellett a bölcsészettudományban is jártas, tanulmányai és munkája
során a Sorbonne egyetemen is hosszabb időt töltött. Jelenleg a Balassi
Intézet nyelvtanára, illetve amatőr színtársulatoknak is tagja.
|
Uzsaly Bence
szülővárosában, Pécsett kezdte zenei tanulmányait, majd a Zeneakadémián
szerzett diplomát előbb karvezetés, majd zeneismeret, illetve zenekari
karmester, végül zongorakísérő-korrepetitor szakon. Széleskörű zenei
tevékenysége felöleli mindezeket a területeket, hiszen a Budapesti Kórus
karnagya, a Vass Lajos Szimfonikus Zenekar karmestere, a Pécsi Művészeti
Gimnázium és Szakgimnázium tanára, illetve a Pannon Filharmonikusok zenekari
billentyűse. 2016-ban a pármai Conservatorio di Musica Arrigo Boito
zongorakísérőjeként dolgozott. Bach passióitól a kortárs ősbemutatóig
számos nagyszabású egyházi mű sikeres előadását vezette. Még csak néhány évre visszatekintő
tanári pályáján zenetörténetet, zeneelméletet, szolfézst és zongorát is
tanított.
|
Kristófi László
Kristófi László orgonaművész Nagyváradon született. Középfokú zenei
tanulmányait Budapesten végezte a Bartók Béla Zeneművészeti
Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folytatta.
Ezt követően újabb szakirányú diplomát szerzett Münchenben. A tanítás és
koncertezés egyaránt része az életének, játékát az ország számos rangos
orgonáján is hallhatta a közönség. A Budapesti Kórussal is többször színpadra
lépett, ebben az évadban Rossini Kis ünnepi miséje mellett a Mátyás-templomban,
Franck: Krisztus hét szava a kereszten c. oratóriumában.
|
Kaczor László 1996-ban született Mosonmagyaróváron. Zenei középiskoláját
Győrben végezte zeneszerzés (Reményi Attila) és karvezetés (Molnár
Gabriella) szakon. Jelenleg a budapesti Zeneakadémia kóruskarnagy mesterszakos
hallgatója Horváth Gábor osztályában. A Budapesti Kórus segédkarnagya.
A cikk szerzőjének
gondolatai a műről és az előadásról
Jelen
kis írásommal, amelyet - immár szokásom szerint - mindjárt a koncert utáni
napon – friss emlékekkel – vetek a számítógép képernyőjére: szeretnék egy kicsit
vitába szállni a műről, és annak 2013-as budapesti előadásáról a
FIDELIO portálon megjelent kritikával is. (https://fidelio.hu/klasszikus/2013/10/19/rossini_bune/)
Szóval - ez a mű igazi ön-parafrázis,
vagy ha úgy tetszik vezeklő önvallomás. Én most hallottam
először, és mondhatom, hihetetlenül mély benyomást tett rám. Az opera
buffa nagymestere - mintha „meggyónná” a bűneit az Ő Teremtő
Atyjának.
A Kis Ünnepi Mise ROMANTIKUS? Igen! - SZENTIMENTÁLIS? Igen! - MAGÁVAL RAGADÓ ÉS TISZTA? Igen! Igaz,
én is romantikus alkatú vagyok, de a fellépő művészek, a kórus és a
nagyon fiatal és nagyon tehetséges, a romantikára is szuper-érzékeny Kaczor
László karnagy ihletett
tolmácsolásával, szemmel, füllel és szívvel egyaránt láthatóan mindannyian
fogékonyak a romantikára. Ezt a művet csak így lehet előadni, ahogy
tegnap este hallottuk! És nem volt véletlen a 15 másodperc múlva vastapssá
átmenő ováció, mert KELL az ember szívének a romantikus hevület, a dallamok
egymásba fonódó – szinte szerelmes -
kavargása, az oda-vissza járó érzelmek boldogító mámora...(emlékezzünk csak
Vedres Csaba tavaly áprilisi riportjára, amit Csűrös Csilla készített vele
a Kossuth Rádióban! Idézem Vedres Csaba ide szorosan kapcsolódó gondolatát, ami
ebben a műben is „átjött” (legalábbis nekem...)
” Riporter:
Deo Gratias. Egy másik fontos mű az életében.
Vedres Csaba: Mindenképpen szerettem
volna egy másik eszményemet megmutatni; azt, amikor a zene a végtelenbe
kalauzol. Ez egy kánon. Rengeteget elmélkedtem erről. A Szentháromság
titkának az egyik legeslegizgalmasabb megközelítése a kánon. Képi hasonlattal:
Andrej Rubljov a Szentháromság ikont úgy fejezi ki, hogy igaz, hogy három
különböző ruhájú alak van, három különböző dolog van mögöttük, ill.
tartanak a kezükben, de ugyanaz az arc. A kánon ugye mindig ugyanaz a szólam,
de eltérő időben. Tehát, hogy egy az Isten, de mégis három személy,
az valami elképesztően izgalmas. Nyilvánvalóan a kánon sem képezi le a
Szentháromságot, mert azt mi soha nem fogjuk tudni megfejteni, odaát sem,
nemcsak itt. Ockeghemnek ebből a művéből végtelen nyugalom és
állandóság sugárzik, miközben belül mozog, mert szeretik egymást ezek a
szólamok. Egyszerre állandóság és a szeretetnek a mozgása, hihetetlen dolog." (Történet hangszerelve – Csűrös Csilla interjúja Vedres Csabával a
Kossuth Rádióban – 2017. április 15. (A riport szöveges kivonatát közreadja: dr. Bozsai Gábor) (Parlando
2017/5.)
--------------------
Hát igen! Nekem ez jött le a mű talán legszentebb -és mégis legvidámabb
tételéből - a VII. "Cum Sancto Spirito in Gloria Dei
Patris. Amen"-ből is, ez a mennyei "szerelem",
ráadásul nem egy egytémás, (szimpla) kánonból, hanem egy több témájú és több
hangfekvésű fúgából, amit nem véletlenül választott a karnagy a koncert
ráadásaként, ismételten óriási sikert aratva vele. Azt látni kellett volna
minden kedves olvasómnak, mekkora öröm, boldogság sugárzott minden egyes
előadó arcáról, amikor levonultak a pódiumról. És ez nemcsak a
„népszerű" emészthető zenének szólt, nemcsak a csodálatos
lelkesedésnek köszönhető, amivel az egész együttes ezt a művet
megszólaltatta, nemcsak a hatalmas ovációnak, hanem valahol a legmélyén,
legbelül mindannyian - akik jelen voltunk ezen a tüneményesen szép
előadáson - igazából megérezhettük a fuvallatát annak az ÉGI HARMÓNIÁ-nak, ahogy az angyalok
dicsőíthetik az Urat a Mennyben! És ez a dicsőítés most megint
ellátogatott hozzánk, hisz mint is mond Jézus Márk evangéliuma 1. fejezete 14.
versében? „Betelt az idő, közel van az Isten Országa! Térjetek meg, és
higgyetek az evangéliumban!". Az öreg Rossini ráérzett ennek a
mennyei harmóniának a földi hangokká való „letranszformálására”, és én azt
gondolom, hogy egyáltalán nem vált a kárhozatára, hanem sokkal inkább az
üdvösségére!
Milyen érdekes, hogy egyes zeneszerzők is öregkorukra jutnak el e
csodálatos élmény felfedezésére, ami tulajdonképp ott szunnyad az ő
lelkükben is, és kellő pillanatban az Úr ráhangolja őket is a Mennyei
Harmóniára?
-------------------------------------
Rossini: Petite Messe Solennelle: Cum Sancto Spiritu tétel az ArsNova
Sacra Vocal Ensemble előadásában (2010): https://www.youtube.com/watch?v=BpLueHsb_zA