DR. GYARMATHY ÉVA
Stratégia a
tehetséggondozásban
A
tehetséggondozásnak, mint minden egyéb jelentős hatású tevékenységnek,
befogadó jellege kell legyen. Mindenki számára elérhetővé tehető és
teendő a kiemelkedő teljesítmény.
Az alábbi tanulmány azzal a céllal jött létre, hogy a
tehetséggondozás egységes rendszerét bemutassa. Egy korábbi cikkemben felvetett
problémákra igyekszem itt megoldást mutatni.
Az eddigi tehetséggondozásunk fő hibája, hogy
innen-onnan összeollózott megoldásokat hordott egybe. A tiszta szakmai
koncepció hiánya miatt a hatékony megoldások egymást hatástalanították, és
gyakran többet ártottak, mint amennyit használtak. Az itt közreadott stratégia
egységes szemléletben készült és így egységes tevékenységi rendszert kíván.
Ezért csakis ennek megfelelően használható fel. Hatékony megvalósításának
biztosítéka a tevékenységek rendszerben történő támogatása és a stratégia
szemléletével azonosulni képes szakemberek kontrollja.
Alapelvek
A tehetséggondozásnak, mint minden egyéb jelentős
hatású tevékenységnek, befogadó jellege kell legyen. Mindenki számára
elérhetővé tehető és teendő a kiemelkedő teljesítmény. Így
a tehetségek automatikusan megjelennek.
A szokásos tehetséggondozási gyakorlatban
egyelőre kevéssé jellemző az akadálymentes ellátás, mert ennek sem az
elméleti, sem a gyakorlati feltételei nem kidolgozottak. Cél, hogy a különleges
helyzet se jelentsen hátrányt a tehetségfejlődésben, és ne legyen szükség
diszkriminációra.
A hatékony tehetséggondozás tevékenység- és nem
teljesítményalapú. A teljesítmények következményként jelennek meg, de csupán a
tizenéves kortól kezdve lehet értékelési szempontként, de még ekkor sem
kritériumként vagy szelekciós tényezőként, használni.
Általános és egy-egy területre konkrétan jellemző
igényeknek megfelelő tevékenységekre irányul a stratégia és így a munka
is. A feladatok ennek megfelelően átfogó és konkrét tevékenységeket
jelentenek.
Átfogó
feladatok
Az átfogó feladatok a tehetséggondozás szemléleti
alapjait mutatják, és a stratégia általános irányát jelzik a téma
különböző dimenzióban.
1. A tehetség: Sokféleségének bemutatása a már teljesítményt elért
sokféle úton kiemelkedővé vált alkotókon keresztül. A tehetség
szabálytalan formáinak elismerése és felismerése.
2. Környezet: A tehetségfejlődést támogató klíma
erősítése. Címkézés helyett a tehetségirányú fejlődés
lehetőségeinek és akadályainak feltárásának előtérbe helyezése.
3. Programok: Akadálymentesített, vagyis a különleges, így a
szociokulturális helyzet, sajátos nevelési igény, beilleszkedési, tanulási,
érzelmi és/vagy viselkedési eltérések, nemzetiségi és migrációs helyzet terén a
többségtől eltérő helyzetű, tehetségeknek is megfelelő
tehetséggondozó programok előtérbe helyezése.
4. Szereplők: A tehetséggondozás szereplőinek (tehetségek,
szülők, pedagógusok és egyéb szakemberek, állami és civil szervezetek)
elérése és igényeik feltárása.
5. Módszerek: A hatékony tehetséggondozó módszerek terjesztése. A
tehetséggondozásban részt vevők képzéseiben az integrációt is
automatikusan megoldó szemlélet és gyakorlat beépítése. Az életkori
sajátosságoknak megfelelő eljárások támogatása.
6. Az átütő és kiemelkedő tehetségek: A korai ellátórendszer felépítése és a
további fejlődéshez szükséges környezeti háttér megteremtése.
7. Mentorok: A mentorrendszer kiterjesztése és megerősítése.
8. Hálózat: A tehetségekkel foglalkozó szervezetek
összefogásának, a helyi és szakmai hálózatok közös tevékenységének támogatása.
9. Együttműködés: A szakszolgálatoknak és egyéb állami ellátó
rendszereknek a civil szervezetekkel közös munkájának erősítése.
10. Nemzetközi kapcsolat: A tehetséggondozásnak a nemzetközi partnerek és
szervezetek munkájával történő összehangolása, nemzetközi hálózati
működés.
Konkrét
tevékenységek
A konkrét tevékenységek az átfogó feladatokban
megfogalmazott szemléleti alapoknak, vagyis az elméleti stratégiának a
gyakorlatba ültetett megjelenései. A konkrét tevékenységek minden esetben
gyakorlati és kutatási feladatokat jelentenek. A kutatás megelőzi és
követi a gyakorlati tevékenységet. Így minden gyakorlat tudományosan
megalapozott és hatásvizsgálattal igazolt. Az egyes feladatok végén készült
hatásvizsgálatok a tehetséggondozás további fejlesztését is szolgálják így,
tehát tudományos értéket is létrehoz a gyakorlatban folyó tehetséggondozási
munka.
A már kiemelkedő eredményeket elért tehetségeknek
a tehetséggondozásba történő bevonásának egyik legegyszerűbb módja a
tehetségéletutak feldolgozása. A kutatás célja a sokféle tehetség elérése, és a
tehetségfejlődés különböző útjainak feltárása.
A tehetségek maguk tudnak a legtöbbet a
tehetségről. Ezért az interjúk és élettörténetek feldolgozása kiváló
lehetőség a tehetséggondozás fejlesztésére. A fiatal, éppen csak alkotni
kezdő, illetve az érett és idős tehetségek megismerése a
különböző korszakoknak a tehetségfejlődési sajátosságait is feltárja,
és így a jelen tehetséggondozására is érvényes ismeretek szintetizálhatók.
A munkába jelölés és/vagy egyértelmű teljesítmény
alapján kerülhetnek be a tehetségek. A hasonló követéses vizsgálatok
kritériumai használhatók, de saját kritériumrendszer is kialakítható.
A tehetséggondozásba is bevonható tehetségek hatalmas
lehetőséget jelentenek: mint tehetséggondozási szakértő,
identifikációs minta és mentor.
A hatásvizsgálat a bevont tehetségek által szerzett
ismeretek rendszerezésére és a tehetségek tehetséggondozó munkájának
összegezésére irányul.
2. Környezet: A tehetségfejlődést támogató klíma
erősítése. Címkézés helyett a tehetségirányú fejlődés
lehetőségei és akadályai feltárásának előtérbe helyezése.
A tehetségfejlődésben nincsen egyféle
megfelelő környezet, mert mindenki számára eltérő a fejlődéséhez
szükséges külső elemek rendszere. Ezért a támogató klíma lényege, hogy
lehetőséget ad az egyéni utak kiteljesítésére.
A vizsgálatok nem csak az egyént, hanem a környezetet
is felmérik. Az egyén és a környezet összeillését keresve a tehetségek számára
optimálisan kialakítható fejlődési terep azonosítható.
Az úgynevezett "kreatív klíma" lényegében
már ilyen sajátosságokkal bír. Ezért ennek a környezeti jellemzőnek a
terjesztése és vizsgálata a feladat egyik lényeges eleme. A kreatív klímát
létrehozó attitűdök és tevékenységek terjesztése és a környezet
különböző terepeinek ilyen szempontból történő felmérése gyakorlati
támogatást jelent a tehetséggondozás számára.
A hatásvizsgálat bemutatja, hogy a kreatív klíma és a
tehetségek erősségeinek és gyenge oldalainak figyelembevétele mennyiben
támogatják hatékonyan a tehetségeket. Az eredmények majd kiválóan használhatók
a támogató klíma erősítésében.
3. Programok: Akadálymentesített, vagyis a különleges, így a
szociokulturális helyzet, sajátos nevelési igény, beilleszkedési, tanulási,
érzelmi és/vagy viselkedési eltérések, nemzetiségi és migrációs helyzet terén a
többségtől eltérő helyzetű tehetségeknek is megfelelő
tehetséggondozó programok előtérbe helyezése.
A tehetséggondozó programok kidolgozásánál lényeges
szempontok:
·
A
programok minél szélesebb körben érjék el a tehetségeseket. Feleljenek meg akár
a különleges helyzetű tehetségeseknek is. Érjék el a hátrányos, illetve a
leghátrányosabb helyzetű településeken élőket, a sajátos nevelési
igényű csoportokat, a különböző okok miatt kisebbségben élőket
és a kiemelkedő, valamint átütő tehetségeket is.
·
Minél
koraibb életkortól, ha lehet már hároméves kortól induljon az ellátás, amelynek
módszerei életkoronként változóak, de soha nem külön kezelik az erős és
gyenge oldalakat, és környezetével egységben és egészként fejlődésre kész
egyénként tekintenek mindenkire.
·
Az
integrált programok előnyt élveznek, mert a sokféleség a fejlődés
egyik motorja. Az akadálymentesítés lényege, hogy olyan egyetemes tervezéssel
készüljenek a programok, hogy függetlenül helyzetétől, mindenki megtalálja
bennük a fejlődéshez szükséges tevékenységeket.
·
Komplex
programok tervezése: családok, pedagógusok, tehetségfejlesztő szakemberek,
állami és civil intézmények közös tevékenysége. A programok az egyén és
környezetének egészét célozzák, mert ezek elválaszthatatlan egységben vannak,
rendszerben működnek. Tehát minden program lehetőség szerint ezt a
rendszert figyelembe kell vegye.
·
Identifikációs
programok indítása különleges helyzetükre épülően a tehetséges fiatalok
számára. Az egyének belső és külső feltételek rendszerében a saját
helyzetükben kell, hogy sikeresek legyenek. A különleges helyzetben lévők
számára nagyobb nehézség az identitás felépítése, mert a többségi minták nem
teljesen használhatók. A tehetség is kisebbségnek tekinthető, ezért a
tehetségesek számára is lényeges identifikációs programokat biztosítani. A
többszörösen különleges helyzetűek azok, akik a tehetség mellett még egyéb
kisebbségi helyzetben is vannak, különösen lényeges az identitás kialakítását
támogató identifikációs programok indítása.
A programok indítását a korábbi hazai és nemzetközi
tapasztalatok alapján kialakított módszertani ajánlásokkal lehet megalapozottá
tenni. A hatásvizsgálat során ezeknek az ajánlásoknak való megfelelést,
valamint a programokban résztvevők véleményét figyelembe vevő felmérés
készül. Ennek eredményei már a jövőbeli tehetséggondozó programok
hatékonyságát fogják növelni.
4. Az átütő és kiemelkedő tehetségek: A korai ellátórendszer felépítése és a
további fejlődéshez szükséges környezeti háttér megteremtése.
A tehetség korai, átütő megjelenése a környezet
és egyén számára igen megterhelő össze nem illést jelent. Ezért az
átütő tehetség legtöbbször problémaként jelenik meg. Különösen a 4-9 éves
korban, amikor még az identitás fejlődése kezdeti fázisban van, nagyon
veszélyeztetettek ezek a tehetségek. Ezért kell a különleges korai ellátás:
alkotónapok, pull-out programok, szakmai mentor, valamint szükség esetén
magántanulói státusz. A feladathoz a kutatásnak az ellátásban már meglévő
hazai és nemzetközi módszerek elemzését, és a megfelelő eljárások
azonosítását kell nyújtania. A gyakorlati tehetséggondozó munka hatását a
résztvevők véleménye és az átütő tehetségű gyerekek
tevékenységének megfigyelése által lehet felmérni. Ezek információt adnak a
rendszer további fejlesztéséhez.
5. Szereplők: A tehetséggondozás szereplőinek (tehetségek,
szülők, pedagógusok és egyéb szakemberek, állami és civil szervezetek)
elérése és igényeik feltárása.
A tehetséggondozás sokszereplős rendszerében
egyelőre nem tisztázottak a szerepek, az igények, a hatáskörök és a
felelősségek. Ezek vizsgálata elengedhetetlen az együttműködéshez. A
tehetséggondozás szereplőinek sokszintű elérése szükséges ahhoz, hogy
meginduljon az információk cseréje. Elektronikus és személyes részvételű
fórumok, beszélgetések, közös programok, képzések, tréningek során
lehetőség van az egyeztetésre. A kutatásnak fel kell tárnia a
szereplők fentiekkel kapcsolatos véleményét, majd a projekt végén a
hatásvizsgálattal az új helyzetben, vagyis a találkozások nyomán a szereplőkben
kialakult identitást.
6. Módszerek: A hatékony tehetséggondozó módszerek terjesztése. A
tehetséggondozásban résztvevők képzéseiben az integrációt automatikusan
megoldó szemlélet és gyakorlat beépítése. Az életkori sajátosságoknak
megfelelő eljárások támogatása.
A tehetséggondozásban az önálló, szabad fejlődés
és a társas helyzetekben folyó tevékenységek a vezető elemek. Ezért minden
ennek megfelelő lehetőséget érdemes megvizsgálni, majd a gyakorlatban
történő alkalmazás során a leghatékonyabb megoldásokat azonosítani.
Ilyen módszerek megjelennek
·
a
módszertani műhelyek formájában – helyi, regionális, országos szinten;
·
a szakmai
műhelyek formájában – helyi, regionális, országos szinten;
·
az
intenzív tehetséggondozásban – nyári táborok, műhelyek formájában;
·
a megmutatkozási
lehetőségekben – egyéni/csoportos verseny, fellépés, kiállítás,
infokommunikációs megjelenés formájában;
·
fesztivál,
ünnep formában – a megmutatkozási lehetőségek különböző módozatai egy
időben.
A képzések igazán gyakorlati és hatékony formája az, ha
nem különül el élesen a tehetségekkel való foglalkozás és a tehetséggondozók,
mentorok és szülők képzése, tréningje. A programokon a résztvevők
egyszerre tanulók és képzők, miközben a tehetséggondozó programban a
gyerekek, fiatalok és felnőttek is ellátást kapnak. Ez annál is inkább
lényeges, mert a különböző területeken szakmai tudással és tapasztalattal
rendelkezők találkozásában jön létre a közös munka. Így például a
tehetséggondozásban már nagy tapasztalatot szerzett pedagógus, mentor, szülő
egy-egy szakmai, művészeti vagy tanulástechnikai módszer megtanulása során
a korábbi tudását beviszi a képzésbe, ami akár a képzők számára is
fejlődést jelenthet.
A módszerek legalább négy eltérő életkori
csoportnak megfelelően eltérőek: 3-10 év, 10-14 év, 14-26 év, és
ezzel már összefolyik a felnőttkor is.
Az információ átadást célzó képzéseket, az információ-
és tudásközvetítés széles körben hatékony módján, e-learning formában lehet
megvalósítani. Az interneten megjelenő anyagokat megjelenés előtt
szakmai társak bírálják (peer review), majd a megjelent anyagok
ellenőrzése közösségi formában folytatódik, és a felhasználók
visszajelzései alapján a tananyagok, információs anyagok szükség szerint
átdolgozhatók.
A hatásvizsgálat a különböző tevékenységek során
gyűjtött visszajelzéseken, illetve a teljesítmények és eredményesség
mérésén alapul.
7. Mentorok: A mentorrendszer kiterjesztése és megerősítése.
A mentorrendszer talán a legrégibb tehetséggondozó
eljárás. Nagy hagyományai vannak, de a szakirodalma, különösen a hazai
szakirodalma igen szűk. Az eddigi hagyományok és a jelen meglévő
rendszerek áttekintése után lehet hatékony a továbbfejlesztése.
A mentori munkára való felkészítés számos
felsőfokú képzésen elérhető, ezért a tehetséggondozásnak érdemes
ezekre a képzett szakemberekre építenie. Emellett a már meglévő önkéntes
mentorok hálózata, és különösen az internetes mentorrendszerek támogatása
jelent gyors megoldást.
A feladat hatását a mentorok és mentoráltak száma,
tevékenysége és véleménye mutatja.
8. Hálózat: A tehetségekkel foglalkozó szervezetek összefogásának, a helyi és
szakmai hálózatok közös tevékenységének támogatása.
A hálózatos működés épp csak kezd beépülni a
szakmai köztudatba, és kezd tudatosan is használt munkaformává válni. A
hálózatos működés informális kapcsolatokra épít. Szemben a rendszerekkel,
a hálózat folyamatosan változik, él. Éppen ez az előnye. A rendszerré váló
hálózat hivatalosan kialakított és szabályozott működésre, kapcsolatokra
és hierarchiára épül. A hálózatos működés ezért elsősorban a civil
szerveződések együttműködésében jelenik meg, ami nem zárja ki a
hivatalos állami intézményeket, de nem veszi át működésmintájukat.
A tehetségháló felmérése és az eredmények
figyelembevételével tervezett valóban informális hálózat kialakítása teszi
lehetővé a közös tevékenységet.
A jelen kultúrának legmegfelelőbb formájú
internetalapú hálózati háttér fejlesztése alapozza meg a szervezetek informális
együttműködését. Ennek a hálózatnak a működését követi, a
tevékenységeket és megnyilvánulásokat, véleményeket regisztrálja a
hatásvizsgálat. Az adatok alapján a rendszert folyamatosan meg kell újítani.
9. Együttműködés: A szakszolgálatok és egyéb állami ellátórendszerek
civil szervezetekkel közös munkájának erősítése.
A tehetséggondozás legtöbb szereplője sok szálon
kapcsolódik az állami ellátórendszerekhez. Törvényi szabályozás határozza meg a
legtöbb tevékenységet. Így lényeges, hogy a tehetséggondozásban érintett
partnerintézmények együttműködése hatékony legyen. Az egyik legérintettebb
pont a szakszolgálati rendszer, amely egyelőre nem teljesen kialakult
működésében a tehetséggondozásnak is helyet ad. A szakszolgálatok
tevékenysége a tehetségkoordinátorokon keresztül hatékony kapcsolati hálózattá
válhat. A civil szervezeteknek az állami intézményekkel közös tevékenységének
támogatása erősítheti ezt a folyamatot.
A jelen tehetségkoordinátori tevékenység felmérésének
eredményeit figyelembe véve lehet elindítani a munkát. A hatásvizsgálat ehhez
képest tudja felmérni a támogatás által elért működésbeli fejlődést.
10. Nemzetközi kapcsolat: A tehetséggondozásnak a nemzetközi partnerek és
szervezetek munkájával történő összehangolása, nemzetközi hálózati
működés.
A már két éve működő Budapesti Európai Tehetségközpont kiváló
alapot jelent a nemzetközi kapcsolatok terén. Célja, hogy európai
szervezeteknek, szakembereknek nyitott, rugalmas, Európa országain átívelő
hálózata jöjjön létre, és biztosítsa a sokrétű együttműködést. A
hazai tehetséggondozást is támogató céljai összhangban vannak a stratégia
minden pontjával:
·
a témához
kapcsolódó információk megosztása,
·
több és
hatékonyabb tehetségtámogatási forma létrehozása,
·
a
tehetséggondozásban érdekelt társadalmi szereplők könnyebben találják meg
egymást.
A Budapesti Európai Tehetségközpont alkalmas ennek a
feladatnak az elvégzésére. Az európai szakemberekkel és lehetőség szerint
más kontinensek szakembereivel való kapcsolat során a hazai tehetségek
lehetőségei is jelentősen megnövekednek. A munka eredményességét a
megvalósult kapcsolatok, támogatások, módszertani és egyéb információs
megosztások jelzik.
A
stratégia megvalósításának elvei
Az egyes feladatok egymást átfedik és egymást
támogatják. A megvalósítás során a felsorolt feladatok különálló, de
együttműködő projektekként jelennek meg.
A feladatok indulásakor elkészülő tudományos
igényű felmérések minden esetben a gyakorlati megvalósításban információs
támogatást jelentenek. A gyakorlati munka során szintén az egyes feladatok
közötti átjárás a jellemző. A hatásvizsgálatok elkészültekor a tíz
hatásvizsgálat szintézise átfogó képet ad a tehetséggondozásnak a több év
munkája után kialakult helyzetéről.
A tehetséggondozó munka megvalósulása tehát itt is
hálózatban történik. Miközben a feladatoknak egy határozottan körülírt
rendszere ad garanciát a megbízható és átlátható működésre, a nyitottság,
vagyis az eredmények folyamatos kommunikálása a belső és külső
résztvevők felé jelent garanciát az eredmények ellenőrizhetősége
és hitelessége tekintetében.
A stratégia kialakításának szakirodalmi hátterét az
alábbi tanulmányokban adtam közre:
Gyarmathy
Éva (2014): A nem szunnyadó erő. Neveléstudomány Online.
Gyarmathy
Éva, Czenner Júlia (2014): Akadályhozás és
egyetemes tervezés. Tanítani Online.
Gyarmathy
Éva (2014): A
hazai tehetséggondozás buktatói. Tani-Tani Online.
Gyarmathy
Éva (2014): Diszkrimináció helyett lehetőségek. Online
Portál diszlexiások számára. Inspiráció. Tehetségszám. 28–29.
Gyarmathy
Éva (2013): Tehetség és tehetséggondozás a 21. század elején Magyarországon.
Neveléstudomány Online, 2013/2. 84–102.
Gyarmathy
Éva (2013): A tehetséggondozás változási kényszere. Iskolakultúra, 3–4.
101–109.
Gyarmathy
Éva (2013): Egy átmeneti korszak nyűgei és dilemmái. In: Szerk.
Szekszárdi Júlia: Digitális_degeneráció 2.0. Underground, Budapest.
45–61.
Gyarmathy
Éva (2013): Tehetséges gyermekek. Lásd mint egészt. A Kognitív profil teszt
és a kisgyerekek vizsgálata. In: Szerk. Dobolán Katalin: Kisgyerekek
nagy problémák. Raabe Kiadó, 2013. május, L1.
Gyarmathy
Éva (2013): Szabadon és biztonságban. A kisgyerekek tehetséggondozásának
gyakorlata. In: Szerk. Dobolán Katalin: Kisgyerekek nagy problémák.
Raabe Kiadó, 2013. augusztus, L2.
Gyarmathy
É. (2010): Atipikus agy és a tehetség II. - Az átütő tehetség és a
tehetségvizsgálatok ma. Pszichológia. 30, 1, 31–41.
Gyarmathy
É. (2010): A tehetséggondozás pszichológiája. Magyar Pszichológiai
Szemle, 65. 2. 221–232.
Gyarmathy
É. (2009): Atipikus agy és a tehetség I. - Tehetség és a neurológia
hátterű teljesítményzavarok valamint az Asperger szindróma.
Pszichológia. Vol. 29, 4. 377–390
Köszönöm az alábbi szakembereknek, hogy a stratégia szakmai
ellenőrzésével segítették munkámat:
Dr. H. Nagy Anna,
Kovácsné dr. Nagy Emese
Mentler Mariann
Dr. Knausz Imre
Dr. Péter Szarka Szilvia
Potocki Ágnes
Dr. Szekszárdi Júlia
Szőke Judit
Dr. Vass Vilmos
A
szerzőről: Gyarmathy Éva