KOCSIS KATALIN*
105 éve SZÜLETETT Klatt Aurél (1913-1971) nagykanizsai
zongoratanár
1947
szeptemberében új zongoratanár került a nagykanizsai zeneiskolába: Klatt Aurél. Nem voltak
kanizsai gyökerei. Messziről, szinte egy másik világból érkezett...
1913. április 2-án Pozsonyban született. Apja neve Klatt Kornél, anyja Kosinszky
Gizella. Külön kutatást érdemelne, hogy van-e köze Klatt
Virgil (1850-1935) neves pozsonyi fizikushoz és tanárhoz. Erősen gyanítom,
hogy igen, az unokája lehet. Klatt Virgil egyik fiát
ugyanis Kornélnak hívták. A kevés forrásból, ami a világhálón rendelkezésre
áll, kiderült, hogy erős zenei hajlam vonul végig Virgil családján.
Mellette a vezetéknév egyedisége is alap a feltevésre: a fizikus családját
eredetileg Klattenbergernek hívták és a dédapja
viselte először lerövidített formájában. Egyezik a Kornél keresztnév is.
Hiteles emlékezések vagy levéltári források hiányában
azonban mindez egyelőre csak feltételezés... Nagy
kár, hogy amikor másfél évtizeddel ezelőtt Klatt
Aurél özvegyével hosszabb interjú készült, erre nem tért ki a beszélgetés.
Lehet, hogy most már senki nem tudja igazolni vagy cáfolni kis hipotézisemet.
Így folytassuk azzal, ami egészen biztosan tudható Klatt Aurélról.
Tehát 1913-ban Pozsonyban született. Prágában végezte
a zeneakadémiát. Felesége, aki neves pozsonyi jogász-famíliából származott, így
mesélt megismerkedésükről és ottani életükről az említett interjúban:
Vendégségek, bálok, korzózások töltötték ki
nagylányságomat. A harmincas évek Pozsonya kulturált város volt, befogadta a
szellemi gazdagságot, de az értő mesterembereket is. Jártunk a
Toldi-körbe, játszottunk színdarabokat. Későbbi férjemmel, Klatt Aurél zenetanárral is egy ilyen alkalommal
ismerkedtem meg. Aurél akkor már komoly fiatalember volt - lévén nyolc évvel
idősebb, mint én - , s mint a prágai
zeneakadémián végzett zongoristának, gyorsan lett neve. Igen magas - 196
centiméteres - alakja hamar ismertté vált Pozsonyban. Szüleim nem ellenezték a
kapcsolatunkat, csak egy kikötésük volt: 20 éves koromnál előbb nem
köthetik be a fejemet. Így is történt.
Folytassuk tovább is a feleség szavaival, ő tudja
a leghitelesebben elmesélni, hogyan és milyen vargabetűk után kerültek
Nagykanizsára:
... ránk zúdult a háború, s a
soknemzetiségű Pozsony sem maradt meg az álmok városának. Elkezdték a
magyarok kiebrudalását. Mi nem vártuk meg a kitelepítést - meg a férjem
közéleti tevékenysége miatti esetleges retorziókat -, hanem egy este hátizsákba
raktuk a legszükségesebbeket és Rajkánál átcsempésztek bennünket. Először
Budapestre mentünk - mivel rokonaink éltek ott -, s próbáltunk Magyarországon
magyarnak lenni. Aurél éjjeli portás lett, én pedig a Kossuth-híd építésénél
adminisztrátor. Mindkettőnknek ez egy teljesen más környezet, más világ
volt, mint amihez hozzászoktunk.
Egy évet mezőgazdasági munkával Agárd mellett
töltöttek (munka közben Aurél Mozartot és Beethovent fütyült... mesélte Erzsike), közben
folyamatosan keresték a lehetőséget, hogy Klatt
Aurél újra zenei pályán dolgozhasson.
1947-ben a házaspár megtudta, hogy zongoratanárt
keresnek a nagykanizsai zeneiskolába. A nehéz idők után szeptembertől
Klatt Aurél végre újra zenével kereshette a kenyerét.
A kanizsai zeneiskola is nehéz időszakot élt át:
legjobb zongoratanára Auschwitzban pusztult el, majd 1945 tavaszán az igazoló
bizottság lemondatta posztjáról Vannay János alapító
igazgatót. Az intézmény vezetését a korábbi helyettes, Ivánkovits
Ferenc hegedűművész vette át (aki nem sokkal korábban megjárta a
frontot, meg is sebesült). Ám nagy lelkesedéssel megindult az oktatómunka s a
tanári kar hamarosan újabb kitűnőséggel gyarapodott Klatt Aurél személyében.
|
|
|
A zeneiskola tanárai 1954-ben. Balra Klatt Aurél, jobbra Ivánkovits
Ferenc |
Jellegzetes, magas alakja Kanizsán is hamar
népszerűvé vált. Tehetségének, képzettségének és emberi
tulajdonságainak köszönhetően a háború előtti rendkívül magas
színvonalú kanizsai zongora-iskola méltó folytatója és kiteljesítője vált
belőle. Kiváló szervezőnek is bizonyult: felismerve a városban és a
környékbeli községekben egyaránt megnyilvánuló nagy hangszertanulási igényt,
létrehozta és csaknem haláláig vezette a zeneoktatói munkaközösséget, melynek
keretében akkoriban több mint tíz helyszínen folyt a tanítás - jelentősen
megnövelve az anyaintézmény kapacitását.
|
|
|
Zalai Hírlap 1963. május 22. |
(Zárójelben
a képhez: szerintem ez a Beethoven-portré ma is látható a zeneiskola nagytermében...)
Klatt Aurél mint
zongoraművész különösen sok fellépést vállalt az 1950-es években. Nemcsak
közreműködött a zeneiskola szokásos tanári koncertjein - ahol egyébként
gyakran műsorvezetői feladatokat is ellátott -, hanem önálló esteket,
vagy egy-egy kollégájával – Ivánkovits Ferenccel, a
Tardos-házaspárral és Baján Györgyné Honti Ilonával – kamarakoncerteket is
adott. Több ízben muzsikált együtt országos, nemzetközi hírű magyar
muzsikusokkal, köztük Banda Ede gordonkaművésszel. Egyik szólóestje után
így írt a Zala (1948. febr. 18.): Beethoven Appassionata-szonátáját
remek technikával, nagy felkészültséggel és csodálatos árnyalati bravúrral
játszotta.
Működési idejében a bérletes hangversenyeket
Kanizsán akkoriban sokáig a zeneiskola, és személy szerint ő szervezte,
ezen a téren is nagyon sokat dolgozott. Biztosan voltak régről is
kapcsolatai és újakat is kialakított, mert egészen kitűnő neveket
szerzett meg Nagykanizsának. Feleségével gyakran látta vendégül lakásán a
városba látogató híres muzsikusokat.
Tagja volt a TIT-nek (Tudományos Ismeretterjesztő
Társulat), ebben a minőségében zenetörténeti előadásokat tartott
különböző helyszíneken. Zenebarátok Klubját is szervezett. Rendszeresen
írt a megyei lapba nagy zeneszerzőkről évfordulós megemlékezést,
összefoglalót. De írt helyi rendezvényekről zenekritikákat is. Tagja volt
a megyei népművelési tanácsadó zenei szakbizottságának.
Ebből a kis összefoglalóból is érzékelhető,
hogy igazán sokoldalú egyéniség és jelentős muzsikus volt. Súlyos betegség
után 58 éves korában, pályája teljében bekövetkezett halála nagy vesztesége
volt Nagykanizsa zenei életének. Sírját meglátogathatjuk a kanizsai
temetőben.
|
|
|
III. parcella 8. sor 14. |
Volt növendékei közül rá is biztosan sokan emlékeznek
– mint ahogyan ezt Rácz Alajos kapcsán is tapasztalhattam. Ha bárki tudna róla,
egyéniségéről mesélni, nagyon örülnék, ha itt vagy a blog
facebook-oldalán megosztaná emlékeit.
Felhasznált irodalom:
Büki Erzsébet: A túlélő. = Kanizsa Dél-Zalai Hetilap 2001. július 12. Az
írás megjelent A XX. század tanúi Nagykanizsán (Czupi Kiadó, 2007) című kötetben is, Klatt Aurélné fényképe onnét származik Sebesta,
Juraj: Klatt Virgil, Lenard Fülöp tanára. = Fizikai Szemle 1997. április
(fizikaiszemle.hu)
A műsorlapokat és a régi fényképeket köszönöm a
zeneiskolának!
Forrás: Kataliszt-blog 