THÁLIA PAPNŐJE*
Neményi Lili operaénekesnő Fotó:
MTI /Várkonyi László (1940-es évek)
( Caruso blog - Blog.hu )
Ezzel a címmel jelent meg 1984-ben az akkori televízióban Neményi Liliről** készített portré-filmem.
Nem volt könnyű, míg eljutottunk idáig.
Számos hangversenyen konferáltam őt, s a műsorok szüneteiben remek beszélgetéseket folytattunk. Lilike sokat mesélt családjáról, gyerekkoráról, művészi pályájáról. Úgy éreztem, ez nem csupán rám tartozik, ezek az élmények a magyar kulturális élet dokumentumai. Lilike családja a 19. század közepétől „Thália szekerének lakója” -ként a magyar színházi élet alkotója volt.
Nehéz volt meggyőznöm a tv vezetőségét arról, hogy elkészíthessük a tervezett filmet. Mindenféle kifogás volt: már öreg, nem tud úgy énekelni, mint régen, kérdés, hogy lesz-e ebből érdekes műsor.
Hogy hány éves volt akkor, azt pontosan soha nem lehetett tudni, ugyanis ahány lexikon volt, annyi dátum szerepelt születési éve megjelölésével. Az én számításaim szerint 1902-8 között születhetett, de erről soha nem kérdeztem, és nem is volt igazán fontos. Remek állapotban volt, kiváló fogalmazási készséggel megáldva, nem felejtett el semmit, ami a saját vagy a családja életében fontos volt.
Szerencsére négy évvel halála előtt sikerült elkészíteni a filmet.
Végül is a tv vezetősége úgy döntött, hogy kérjünk fel egy filmrendezőt, hátha az segít majd a portréfilm elkészítésében.
Makk Károlyra esett a választás. Mi személyesen nem ismertük akkor még egymást. Elolvasta az általam írt forgatókönyvet, azt mondta rendben van, de előbb csak beszélgessünk Lilikével kamera előtt, azután majd meglátjuk tartjuk-e magunkat a forgatókönyvhöz, vagy más alakul ki. Korlátlanul kaptunk nyersanyagot – akkor még filmre forgattunk, nem volt elektronika, – kaptunk stábot, időt a forgatásra. Kértem, hogy Butsko György legyen az operatőr, Makk egyetértett velem. Felvonultunk Lilike lakásába a Madách téren. Ő leült a kanapéra, mi Makkal, vele szemben a földre, a szőnyegre. A kamerával mellettünk állt Gyuri, ott volt a világítás, az asszisztencia, a hangmérnök, a forgatás előtt még a sminkes is dolgozott, és amikor mindennel készen voltunk, elkezdtük a beszélgetést.
Makk nem szólt bele, azt mondta én kérdezzek közbe, ha valami kimaradt, hiszen jobban ismerem az egész életművet, mint ő.
Hétfőtől csütörtökig így forgattunk, majd Makknak el kellett mennie valahova külföldre, így az én irányításommal folytattuk a felvételt. Amikor már szinte minden témát kimerítettünk, akkor kértem Lilikét, vegye fel az édesanyjától örökölt japán kimonót, hiszen a mama is játszotta fiatal korában Cso-cso-szánt, Lilinek pedig a legnagyobb és legsikeresebb szerepe volt a Pillangókisasszony. Amikor ott állt előttünk a kimondóban, akkor mintegy összefoglalásként gyönyörű mondatokkal örvendeztetett meg bennünket. Tudtam, hogy megvan a film befejezése.
Cso-cso-szán: Neményi Lili
Neményi Lili - Pillangókisasszony - YouTube
De mivel kezdjük?
Leültettük Lilikét egy nagyfotelbe, mellé a szekrényre tettem a magnót, beleraktam a vele készült Vilja dal felvételt Lehár Víg özvegy c. operettjéből. Megkértem Gyurit, hogy ha elindítom a zenét, ő vegye teljes közeliben a művésznő arcát, bármi történik, ő csak forgasson. Lilike azt hitte, hogy mi csak készülünk a felvételre és ábrándozva kezdte hallgatni a saját éneklését. Ahogy szólt a zene, egyre inkább átélte azt, s a végén elsírta magát és kirohant a fürdőszobába.
Csodálatos lett a felvétel. Tudtam, hogy megvan a film kezdete.
Ezek után még lementünk Debrecenbe, hogy az ottani dokumentumokból rögzítsük, amire Lilike hivatkozott, majd itt Pesten a zárt archívumban a második világháború idején nyomtatott újságból felvettük a legfontosabb cikket. Még egy nagy feladat volt: a Pillangókisasszony nagyária nem volt meg a rádióban Lilikével, viszont egy NDK-beli vendégjátékán felvették lemezre. Ezt Berlinből sikerült megszereznem.
Makk visszajött külföldről, mondtam, hogy rövidesen kezdjük a vágást. Azt mondta rám bízza, ő nem ér rá, majd a végén megnézi, hogy mit csináltunk.
Közel 16 óra felvett anyagunk volt, ebből kellett az alig egy órás műsort összerakni. Czeilik Mária kiváló vágó kolléganőmmel egy hétig dolgoztunk, míg összeállt a film.
Először a szinkron-hangfelvételeket vágtuk meg, s azután kerültek be a vágó-képek. Az egyes témákat felirattal választottuk el, s ezek alá a Pillangókisasszony Zümmögő kórus részleteit tettük.
A legmerészebb próbálkozásom az volt, amikor a Vilja dal felvételét kicseréltem a Cso-cso-szán áriára. Zenetörténeti tanulmányaimból tudtam, hogy Lehár Puccinit tartotta példaképének, nagyon sokat tanult tőle, sok hasonló zenei építkezést komponált a saját műveiben. És csodák csodája a Pillangókisasszony nagy áriája olyan hosszú és épp oly érzelem gazdag volt, mint a Vilja dal!
Ahogyan Lilike ott ült a fotelban és hallgatta a zenét, ugyanolyan gondolatok sugárzottak az arcáról, mintha tényleg a Pillangókisasszony nagyáriát hallgatná, nem a Vilja dalt.
Neményi Lili - Vilja-dal - YouTube
Hogy ez milyen tökéletes volt, az azt igazolja, hogy amikor Lilike megnézte a kész filmet, azt hitte, hogy ő tényleg a Pillangót énekelte, azt hallgatta, míg a felvétel készült.
Makk Károly is meg volt elégedve mindennel és azt kérte, hogy a végén a stáblistára ne írjuk ki, hogy ki milyen munkát végzett, hanem abc-sorrendben legyenek a nevek, őt se írjuk ki rendezőnek.
A filmet azóta sokszor ismételték, egyszer még a Híradó moziban is vetítették.
Hogy hányban születet Neményi Lili, azt a mai napig nem tudjuk, de azt igen, hogy a születésnapja november 28-án van.
Öröm számomra, hogy most ezen a napon újból láthatják az érdeklődők, és így emlékezhetünk a huszadik század nagyszerű művészére, Thália igazi papnőjére.
Remélem a mai nézőnek is élményt nyújt majd a film.
László Zsuzsa
–