Oktatás és nevelés Békés-Tarhos szellemében

Béres Károly igazgatásról, pályáról, s az első zeneiskolai épületről

Béres Károly

Ő volt az, aki az országban elsőként olyan zeneiskolát építtetett, amelyet kifejezetten zeneiskolai célra terveztek, s az ifjú muzsikusok és a tanárok igazi otthonává vált. Cegléden máig is itt folyik az oktatás. Béres Károly felvirágoztatta a város zenei életét, sok évtizedes pályája során közel ötezer növendéke volt, akik zenészekké, zeneszerető emberekké váltak. Nemrég a gyémántdiplomáját is átvehette. Munkájáért számos szakmai és társadalmi kitüntetésben részesült. (többek között: Lajtha László-díj; Németh László-díj; A Magyar Művészetoktatásért-díj; Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt; Cegléd Város Díszpolgára) Már majdnem két évtizede nyugdíjas, de ezekben az években sem pihent, hanem tanított továbbra is, dolgozott, mint Országos Alapfokú Művészetoktatási és Tanügyigazgatási Szakértő (1995-2015) s ezek mellett ellátta társadalmi tisztségeit is. Ma is figyelemmel kíséri a zeneoktatás terén történő változásokat.

Azt írják az Önről szóló anyagok, hogy ceglédibb lett a ceglédieknél…

- Mezősason születtem 1934. szeptember 23-án. Általános iskolai tanulmányaimat ott kezdtem, majd 7. osztálytól a Gulyás György által megálmodott, kiharcolt, létrehozott és vezetett Békés-Tarhosi zenei intézményben folytattam, itt érettségiztem. Ezután Szegeden a Tanárképző Főiskola hallgatója lettem, ahol ének-zene és történelem szakon tanári diplomát szereztem. A főiskola vegyeskarával, Vaszy Viktor vezetésével mi mutattuk be Kodály Zoltán: Intermezzójának szöveges feldolgozását. A szöveget dr. Szeghy Endre tanszékvezető kérésére dr. Vargha Károly írta. A főiskolai énekkarunk 1956 tavaszán országos kórusversenyt nyert, amelynek díjaként Pozsonytól a Vág völgyéig koncertezhettünk. Még a dobsinai jégbarlangban is adtunk egy rögtönzött hangversenyt. A hazai hangversenykörutunk alkalmából Cegléden áthaladva a vonat ablakából kinézve megcsodálhattam a virágzó gyümölcsös kerteket, s gondoltam, milyen jó lenne ilyen helyen tanítani. Végül családi okokból is Ceglédre esett a választásom, hiszen a nővéremék a város határába költöztek, s a férje egy tanyasi iskolában lett tanár. Így még nekem is volt alkalmam látni, megismerni az osztatlan, összevont oktatást. Mivel Cegléden énektanárt kerestek, így lettem a Táncsics Mihály Általános Iskola Zenei Tagozatának énektanára és gyermekkórusának karnagya.

- Érdekesen indult a pályája…

- Sohasem gondoltam, hogy alsósokat fogok tanítani, de szerencse, hogy ezt is kipróbálhattam és nagyon megszerettem. Sok tapasztalatot szereztem azzal is, hogy dolgozhattam felsős fiúosztályokkal, majd a későbbiekben a Kossuth Lajos Gimnáziumban, ahol óraadó énektanár voltam és megalapítottam, vezettem a Leánykart. Így megismerhettem minden korosztály sajátosságait, ami nagy segítséget jelentett a későbbiekben. S bár elvégeztem a Főiskolát, nem úgy tanítottam, ahogy ott oktatták, hanem úgy, ahogy annak idején Békés-Tarhoson magam is láttam, tapasztaltam…

- S már néhány év elteltével (1962) felkérték és megbízták a Zeneiskola vezetésével, s az egyik cikkben azt olvastam – ahogy igazgatóhelyettese: dr. Kiss Mihályné is emlegette –, mindketten arra törekedtek, hogy megidézzék Békés-Tarhos szellemét. Mit jelentett ez?

- Különleges képzés folyt ott annak idején Gulyás György vezetésével, s ezt kedves kolléganőm, dr. Kiss Mihályné is megtapasztalta, hiszen ő is ott kezdte zenei tanulmányait, akárcsak én. Gulyás György ugyanis elhatározta, hogy amint lehetősége lesz rá, segíteni fogja a vidéki, tehetséges gyerekeket zenei téren, és létrehoz számukra egy erre alkalmas intézményt. Számos feltételnek kellett megfelelni a tanulóknak, akik ebbe az iskolába bekerülhettek. A szép éneklés mellett a jó memória is fontos volt. Nagy lehetőséget, másfél évet kaptak arra, hogy előre lépjenek, ha azonban fejlődésük nem volt megfelelő, más pályát javasoltak nekik a zenei helyett. Érdekes módon Kodály Zoltán tanár úr eleinte nem támogatta ezt az oktatási formát, mert azt mondta, hogy abból a gyerekből lesz jó muzsikus, aki a zenei alapokat már a szülői házból hozza. Aztán később, tapasztalva Gulyás György Békés-Tarhoson elért eredményeit a növendékekkel – kivételesen –, mint élő személy, megengedte, hogy a Debreceni Zeneművészeti Szakközépiskolát róla nevezzék el. Ő azt mondta azért, mert a háromszólamú műveit sehol másutt nem tudták olyan hibátlanul első látásra énekelni, mint annak idején Békés-Tarhoson. Tehát Gulyás György ott már bizonyított és ezért adta Kodály a nevét!

- Önt is felvették Békés-Tarhosra, azonban otthagyta az iskolát.

- Igen, mert nagyon gyötört a honvágy, de egy év múlva visszatértem Békés-Tarhosra. Gulyás Györgynél kollégisták voltunk, tanulópárokban dolgoztunk, s ez nagyon sokat segített mindenkinek, hogy jobban, könnyebben haladjon a tanulmányaival. S be kell valljam, akárhogy is próbálkoztam vele, Békés- Tarhos szellemiségét sehol sem tudtuk teljesen megidézni, olyan közösséget sehol sem tudtunk teremteni… Egyébként új tulajdonoshoz került Békés-Tarhos, s egykori főiskolai társammal: dr. Tóthpál Józseffel együtt írtunk is arról egy ajánlást, hogyan lehetne az 1976-ban elindított Békés-Tarhosi Zenei Napokat sikeresen továbbfolytatni, és a Békés-Tarhosi Iskola szellemiségét feléleszteni és megőrizni.

- Mit szólt azután, amikor Cegléden, ifjú pedagógusként felkérték a zeneiskola irányítására, vezetésére?

- Sohasem akartam igazgató lenni. Sokan aggódtak is, hogy fiatalemberként mit kezdek a feladattal, de persze ezt is igyekeztem megtanulni és megszeretni. (38 évig voltam igazgató.) Azt viszont meg kell említenem, egy világ dőlt össze bennem azt tapasztalva, hogy amit a zenei általánosban meg tudtam valósítani – (igaz, heti 6 énekórában!) –, annak csak az egyharmad részét értem el, igaz, hogy csak heti 2 szolfézs órában.

- Hamar építkezésbe is kezdett… S megteremtette a zeneiskolák mintaépületét.

- Igazgatói megbízásom kezdetétől foglalkoztatott a jó hírű Zeneiskola rossz körülményeinek javítása, átépítése, illetve egy új létrehozása. Az akkori zeneiskola egy régi, rossz állapotban lévő földszintes épületben működött a Petőfi Sándor utca sarkán, ami a századfordulón posta, a háború után könyvtár volt, majd raktárként szolgált. Szerencsém is volt – ahogy arra mindig is szükség van az életben –, hiszen apósom építészmérnökként dolgozott. Egyébként ő tervezett először zeneiskolát a gyulai Zsinagógából, ami ma is működik. S azt pedig én már Békés-Tarhoson megtanultam, hogy megfelelő tárgyi feltételek nélkül semmit sem lehet igazán jól csinálni. Ahogy a gyakorláshoz, tanuláshoz szükséges helyiségeket is nekünk kell biztosítanunk, ugyanígy azt is, hogy hangszereket adjunk a növendékek kezébe. Apósommal többféle tanulmánytervet készítettünk és felhívta a figyelmemet arra, hogy előnye lehet annak, aki elsőként áll készen pontos, jól átgondolt tervekkel. Egy váratlan esemény lehetővé tette az új iskola felépítését. Komlón a zeneiskola összedőlt, de a városnak nem volt építési kapacitása a helyreállítására – bányászlakásokat kellett építeniük – és visszaküldték a Minisztériumnak az e célra kapott 3 millió forintot. Ezt megtudva azonnal benyújtottam az igényünket a tanulmánytervvel megtámogatva, amit a Minisztérium jónak talált és elfogadott. Közben a Pest-megyei Tanács Beruházási Osztálya ezt az összeget elfelezte Cegléd és Vác között, mert ott is építkezni kezdtek. Cegléd Városa kiegészítette 1,5 millió forinttal ezt az összeget, és adta a közművesített Kút utcai telket a Művelődési Központ mellett. A beadványomban leírtam a szakmai indokokat, s számoltam azzal is, hogy a későbbiekben bővül a választható hangszeres szakok száma és több lesz a növendék is. Így lett Cegléden 18 hangszeres-, 2 szolfézsterem, zenekari próbaterem, művészszoba, hangversenyterem, igazgatói-, helyettesi-, gondnoki iroda, könyv- és kottatár, portásfülke. A későbbiekben több zeneiskola (pl.: Szombathely, Debrecen) építésekor figyelembe vették a ceglédi beruházási programot.

A ceglédi Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola épülete

- Harmincnyolc esztendőn keresztül vezette aztán ezt az intézményt. Megkedvelte a nem kívánt posztot?

- Tanítani nagyon szerettem, de mint minden mást az életemben, ezt a feladatot is a lehető legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint végeztem. Persze, hogy megszerettem, hiszen boldoggá tett, hogy kiváló kollégákból sikerült felépítenem egy jól működő tantestületet. Sokat segített a feleségem is, aki zongoratanárnő volt, biztosította nekem a nyugodt hátteret, hogy teljes erőbedobással végezhessem sokrétű munkámat. Mindig, mindenben számíthattam rá. Az iskola irányítása és az óráim megtartása mellett azért mással is foglalkoztam. Alapítottam és vezettem három kórust. (A Zenei Általános Gyermekkara; a Kossuth Lajos Gimnázium Leánykara /1963-1979/; a Városi Pedagógus Énekkar /1972-1980/)

- S még Békés Italának is a dublőre lehetett, hiszen az egyik kórusa szerepelt A fügefalevél című filmben, s a kórusvezetőt játszó színésznő helyett a háttérből Ön irányította a lányokat…

- A forgatás is izgalmas kaland volt, a gyerekekkel együtt én is élveztem. A pályám során majd ötezer gyerekkel foglalkozhattam, akik között jócskán akadtak nagyon tehetségesek. Volt, aki zenei, s akadt, aki más területen ért el kiváló eredményeket, de szinte mindenkiből zeneszerető ember lett. Egykori tanítványaim közül sokan visszajöttek pedagógusként is a zeneiskolába. Volt olyan tanév (1999/2000), amikor a 35 fős tantestületből 28-an egykori növendékeink voltak! Emellett sikerült Cegléden gazdagabb zenei életet teremteni, bár nem nőtt olyan mértékben a hangversenylátogatók száma, mint ahogy azt reméltük… Nagy szerencsém volt abban is, hogy a terveim megvalósításához a felettes intézmények mindig segítségemre voltak. Varsányi Lászlóné, aki nemcsak kolléganőm volt, hanem szintén Gulyás György növendék lévén – Debrecenben tanulhatott tőle – támogatta a Békés-Tarhos szellemiségére törő terveimet. Varsányi Lászlóné, a Pest Megyei Tanács zeneoktatással foglalkozó főelőadója volt az, akinek munkálkodása alatt alakult ki az ország legnépesebb zeneiskolai hálózata Pest megyében, valamint az abonyi Zeneiskola vezetésével létre jött a falusi zeneiskolai oktatási forma.

- Közel négy évtized elteltével elégedetten fejezte be az igazgatást?

- Igen. Ha mindent nem is tudtam megvalósítani, de azt elértem, hogy Ceglédnek egy olyan Zeneiskolája lett, ami hamarosan Dél-Pest megye bázis iskolájává vált, ami tárgyi feltételeit és felszereltségét illetően is kiválóan megfelelt ennek a követelménynek. Sokat dolgoztam azon, hogy a kezdetben hiányos hangszerparkot, a könyv-, kotta-, lemeztárat módszeresen fejlesszük. Így váltunk az ország egyik legjobban felszerelt intézményévé. Nagy örömünkre mindkét lányunk életében fontos szerepet kapott a zene. Judit az ELTE ének-zene, karvezetés szakán végzett, majd második diplomáját magánének szakon szerezte, s jelenleg is a ceglédi zeneiskola tanára. Ágnes szintén az ELTE ének-zene, karvezetés szakán szerzett diplomát, majd elvégezte a zenei- könyvtárosi szakot is. Időközben pályát módosított, de a kóruséneklést folytatja. Az eltelt évtizedek során számos szakmai szervezet munkájában vettem részt, társszerző voltam a zeneiskolai vezetők kézikönyvének megírásában, és sok kitüntetést vehettem át. S az eltelt évtizedek alatt mindig megtartottam az ars poeticámat is: „Minden körülmények között tisztességesnek kell lenni! Mindenben!” Egyszer Sárik Péter (kiváló jazzművész) – aki maga is a ceglédi Zeneiskolában kezdte tanulmányait – mondta nekem, hogy bejárta a világot, de ilyen hangszerparkot, mint a mi intézményünkben van, sehol sem talált! Hiszen itt minden teremben angol mechanikás zongora van, és mindegyik normál A-ra hangolva! Ha csak ezt tettem a zenéért – mondta nekem – már az is rendkívüli…

Réfi Zsuzsanna

Körünkben - Béres Károly 1. rész - YouTube

(2016. március 6. - Feltöltötte: clubtvcegled)