Hallás utáni éneklés vagy kottaolvasás

Válasz Gál István Róbert: A zenei készségfejlesztést már a kisgyermekkorban el kell kezdeni! Egy zenebarát gondolatai c. írására

Kodály volt olyan intelligens, hogy a kezdő (óvodai) énektanítást hallás utáni játékokban képzelte el. Az iskolai énektanításra Ádám Jenővel együtt szerkesztett olvasási anyagot, amely fokozatosan vezeti be a gyereket a kottaolvasás rejtelmeibe. Kodály belátta, hogy a gyerek zenei fejlődése nagyban függ kottaolvasási készségétől, képességétől. Ezt tűzte ki a zenei nevelés egyik céljának.

Valójában a szép éneklés megvalósítás volt a célja. Követői Kodály szavait egyoldalúan értelmezték és a zenei olvasást értelmezték az egyedüli, kiemelt célnak. Egymással versengve olyan fúr-fangos gyakorlatokat találtak ki, amelyek még a fejen állva szolmizálást sem tartották kivetendőnek. A népdal vagy gyermekdal szövege-hangulata második helyre csúszott vissza. Aki nem ezt az utat követte eretneknek, Kodály tagadónak kiáltották ki. Ez pedig nagy bűn volt, mert „kiváló” szakembereink a „Kodály módszert” kereskedelmi céllal exportálták. Tehát más utat választani, mint az egyedül célravezető szolmizálást főben járó bűn volt. Jöttek az ellendrukkerek: nem kell szolmizálni, mert nem is lehet minden művet. A gyerekek a sok elméleti szolmizációs anyagba beleuntak és a preferencia tesztekben az éneket az utolsó előtti helyre tették. Utólag néhány gondolkodó „Kodály girl” kezdtek vissza térni a szép, átélt éneklés újra értékelésére. A szolmizáló zsonglőrök ideje lejárt. A cél mégsem szentesítette az eszközt, mármint a kottaolvasás mindenhatóságát. Nem akarom megsérteni kedves Robi bácsi, de a kottaolvasás nem azt jelenti, hogy valaki meglát egy szolmizációs sort, vagy dó sort és már tud szolmizálni. A hangok hallása még nem jelenti a tiszta éneklést. Ha a k. sz. a hangot nem tudja rendelni a gégéje összehúzódásaira (idegpályák) akkor lehet, hogy elméletileg érti a szolmizálást, de a gyakorlatban nem tudja megvalósítani. A csoportos éneklés természetesen sokat segít a tiszta hangok eltalálásában, de a háttér (csoport) elmaradása már bizonytalanná teszi az illetőt. A tiszta éneklés, mindegy, hogy hallás után vagy kottából kvantumfizikai jelenség, minthogy a szagok, illatok észlelése is. Ha valaki egy-egy hang kiadására lélekben nem rezonáns, akkor mindig is mellé fog énekelni egyedül. A botfülű kifejezés ezért pontatlan. A k. sz. hall ugyan, de mivel a kért hangra kvantumfizikailag, lelki rezgéseiben nem rezonál, a tiszta hang kibocsátására egyedül alig vagy egyáltalán nem képes.

Az oktatás során természetesen mégis törekszünk a kottakép áthallására, mert a nagy zenék érzelmi átélése csak egy ilyen belső hallás fejlettsége esetén éri el a katartikus pontot. Vannak gyerekek, akiknek a lelki rezgése alacsonyabb, a hallgatott és reprodukálandó zenei anyaguk rezgése is nekik megfelelő, tehát alacsonyabb. Tehát egy magasabb rezgésű, művészi zene érintetlenül hagyja őket, sőt néha haragra is gerjednek annak hallásán.

Zárszóként annyit: Kedves Robi bácsi, tisztelem az igyekezetét, nemes célt választott, de a kottaolvasás elsajátításához sokkal rögösebb út vezet, mint ahogy azt elképzelte.

Dr. Burián Miklós