DR. BURIÁN MIKLÓS
Az öröm, mint a rezgésszám emelkedésének forrása
Így örültek a Bakáts téri Ének-Zenei Általános Iskola
kórusának tagjai a közreműködésükkel készült „Mindenki” c. rövidfilm
Oscar-díjának + videó (2017). (24.hu)
Az ember
örömre, boldogságra vágyik, Ezért tehát megragad minden lehetőséget, hogy
boldog legyen. Az öröm kialakulásának számtalan forrása van. Csak azokat
vesszük szemügyre, amelyek életünk alakulásának fontosabb részei. Majd
háttérvizsgálatot tartunk, hogy fényt derítsünk az öröm kialakulásának
pszichológiai, energetikai tényezőire. Az energetikai tényezők közé
soroljuk azokat a kvantumfizikai jelenségeket, amelyek az öröm kialakulásában
és fenntartásában jelentős szerepet vállalnak.
Minden ember
szeret kizökkenni a hétköznap egyhangúságából, futballmeccsekre, kosár és kézilabda
meccsekre jár, ahol lehet lelkesedni, izgulni, drukkolni. Elmegy színházba,
hangversenyre, kirándul, egyszóval a hétköznap gondjaitól szabadulni akar.
Ezekkel a tevékenységekkel tudatán kívül változtat rezgésszámán. Minden
embernek van egy nyugalmi rezgésszáma, amelyen a fenti tevékenységek bármelyike
változtat. A sportmeccsek felfelé, a kirándulások, a lenyűgöző tájak
lefelé viszik rezgésszámát. A stressz, a hétköznap gondjai általában magasan
tartják rezgésszámát, amelyekben a nehézségek legyőzése tarja fenn
agyhullámainak béta rezgését. Idegrendszerét hamar kifárasztja, egy kis
pihenésre vágyik. Kirándul, elmegy társaságba, hogy egy kicsit „lazítson”.
Rezgésszáma többnyire visszaáll a normálisra, megnyugszik, jól érzi magát. Nem
véletlen, hogy Angliában az emberek többsége pub-ba (kocsma, vendéglő) jár
munka után Van akit a pénz tesz boldoggá, gyűjti, számolgatja, elkölteni
sajnálja, hacsak valami nagyobb vállalkozásba nem fekteti, de akkor is csak
annak reményében, hogy szaporítsa azt.
Izgalmi állapot
fokozó a mindennapi szex. Azért neveztük mindennapinak, mert az állatvilágtól
az emberig egyaránt tapasztalható. A különbség annyi, hogy az ember lelke
magasabban fejlett és a szexhez különböző gondolatokat, érzéseket fűz
hozzá: szeretet, szerelem, vágyakozás, stb. Ez kiindító oka lehet a
különböző érzelmeket megjelenítő irodalmi, zenei, és egyéb
képzőművészeti műfajok
kialakulásának. A szép Heléná-ért a görögök 15 évig harcoltak. A görög-spártai
mitológia elmondja Lüzisztraté történetét, amelyből kiderül, hogy nemcsak
a férfinak van szüksége nőre, de fordítva is. A nő ösztönétől
vezettetve szépen öltözködik, a haját úgy alakítja, hogy még szebbé váljon.
Ilyen módon keresi párját. Való igaz, egy szép lány vagy nő láttán a
férfiban az egyesülés vágya hatja át egész lényét. Kiizökken a normál
„kerékvágásból” és addig udvarol, beszél a kiszemelt hölgynek, amíg az
észreveszi. netán magához illőnek tarja, szerencsés esetben befogadja.
A trójai Helené (Evelyn De Morgan festménye, 1898)
Nos, ezek a
tevékenységek mind rezgésszám emelkedéssel járnak, ami bármelyik félt kellemes
érzéssel tölt el. A nő-férfi kapcsolatával foglalkozik a dráma, az opera
és operett, a musical, a szerelmi líra, az epika, a regény, a novella. Ezek
mindegyike, megfelelő körülmények között az embert az élmény legmagasabb
szféráiba lendítheti: a katarzisba. Katarzissal már Arisztotelész is
foglalkozott, a tragédia félelemkeltésével és az ennek kapcsán születő
részvéttel azonosítja (Vitányi, 1971).
Arisztoxenosz a katarzist az öröm forrásának nevezi (Vitányi, 247). Lukács kitágítja
a katarzis fogalmát, „A befogadó – a részlegességtől a teljesség, az
egyediségtől a nembeliség felé haladva tér vissza a katarzis átélésével
gazdagabban az életbe” (Poszler, 1980).
Vannak negatív
élmények is, amelyek fájdalmat, keserűséget okoznak, pl.: valakinek leég a
háza, elveszti vagyonát, csalódik szerelmében, elveszti valamelyik
családtagját, stb..Ezek is kilendítik az
egyént megszokott köznapi állapotából. Az életnek ezek is tartozékai,
amelyek kozmikus méretekben is jelen vannak (entrópia), amelyek a káosz felé
sodorják az egyént. Az ember a „rendcsinálás” híve. Tüstént hozzálát a
veszteségek pótlására, a káoszból rendet próbál csinálni..
(Spektrum TV,
„A mindenség rendje”, 2017 06. 21.). Az entrópia roncsain egy cseppnyi rendet, a
„boldogság szigetét” próbálja megteremteni. Ez menti meg a végső
pusztulástól. Az energia koncentrált formáit használja fel túléléséhez
(kőolaj, víz- és atomenergia, stb.).
|
|
|
|
|
A veszteségek
általában rezgésszám csökkentők. Megállításuk az ember egyik legfontosabb
feladatai közé tartozik A túlhajszolt öröm, bár kezdetben rezgésszám
növelő, leépíti az ember idegrendszerét és számára nemhogy építő, de
inkább romboló erővel bír. Sokszor a nyugalmi (alap) rezgésszint alá süllyed
az egyén. Napközben a béta agyhullámok uralják az embert, igazi nyugalmat csak
az alvásban lel. A nyugalmi állapot még a felébredéskor is tart (alpha
hullámok), de csak rövid ideig. Ilyenkor az egyén nyitottá válik a kozmikus
energiákra és információkra. Egész napját szinte másodpercek alatt tervezi meg.
A hajszolt ember számára egy szép táj, festmény is nyugtató lehet. Sőt a
(relaxáló) monoton, halk zene is oldó hatást fejt ki. A meditációk ezt az félig
alvó állapotot próbálják megteremteni, amelynek előnyeit sok egyéb mellett
a relax tanulási forma is megpróbálja kiaknázni.
A fent
felsorolt jelenségek egyik része az agyhullámok szüleménye, míg a zöme a
kvantumrezgések körébe sorolandó. Vizsgálódásainkat a továbbiakban a kvantum
rezgések, fluktuációk, kvantumingadozások területén folytatjuk. Megpróbálunk
összefüggéseket találni a fizikai és a pszichikai (lelki) világ kvantumfizikai
jelenségei között.
Néhány
felfogás szerint az ősrobbanás antielektronokat (antianyagot) szabadított
fel az üres térből. Ezek anyagi részecskékkel (elektronokkal) találkoztak
és hatalmas energia szabadult fel, amely létrehozta univerzumunkat. Az
antianyag a robbanáskor eltűnt és ma már csak az ősrobbanás táguló
anyagfürtjei léteznek, (galaxisok), amelyek az entrópia (az energia
szétoszlásának ütemében) univerzumunk végnapjait sejtetik (Spektrum TV, a
mindenség rendje, 2017. 06. 21.).
Miután mi egy
finomabb energia, a lélek energiájának mezején kutatunk, annak a
feltételezésünknek adunk hangot, hogy a lélek „felizzott” energiatere bizonyos
esetekben ma is termel antianyagot. A virtuálisan megjelenő
antianyagrészecskék valódi anyagrészecskékkel találkoznak és „robbanás” után
ismét eltűnnek. Velük együtt a robbanási energia is eltűnik,
visszaszáll a „semmibe”, és szabad utat enged az entrópia további, romboló
munkájának (öregedés, betegségek, stb.)
Bennünket az a pillanat érdekel, amikor a virtuális részecskék
találkozásakor felszabaduló energia egy része valamit működtet, kizökkenti
az egyént normál rezgésállományából, és az alant felsorolt pszichikai
jelenségekben nyilvánul meg (Spektrum TV, 2017 06.16.) Köztudott, hogy
Csíkszentmihályi (1997) „Flow” elmélete a többszörös, sikeres visszacsatolt
tevékenységek a „T személyiség” állapotába sodorják az egyént. A visszatéréskor
pedig ahogy Lukács írja (Poszler, 1980) az egyén gazdagabbá válik. ami számára
élményt, örömöt jelent. Felmerül a kérdés, hogy a „T személyiség” átmeneti
öntudatlan állapota meddig tart? Mérésekre nem tudunk hivatkozni.
A „más
állapot” vajon más dimenziót jelent-e vagy csak azt, hogy a tudatos tudat
átmenetileg kikapcsol? A szexuális kéjérzet, ami lehet az orgazmus csúcspontja
sem tart hosszú ideig, csupán néhány másodpercig. A zene kapcsán született
katarzis sem nyúlik hosszabb időre. Az átélés csúcsán az egyénből
valami ősi fájdalom és boldogság tör elő, ami röviddel utána elveszti
intenzitását, de emléke tovább tart, sőt megszépíti azt.
Az öntudatlan
állapotot a kultikus táncok hosszabb időn át fenntartják. A kérdés csupán
az, hogy mindez a katarzis körébe sorolható-e vagy azt a tánc
ismétlődéseivel egy akkumulációs energiaforrás és egy eksztatikus, sokszor
öntudatlan állapotot saját forrásából tartja fenn (Diószegi, 1998, 40-41.). A
fenti pszichikai állapotokra kvantumfizikai magyarázatokat próbálunk keresni. A
„semmiből” előbukkanó elektron és antielektron részecskék
találkozásából keletkezett robbanásszerű energia hamarosan visszaszáll a
„semmibe”(Spektrum TV, 2017. 06. 21.).
Pszichikai
szinten, mint hirtelen megjelenő energia, eredményezhet valamilyen dimenzió
váltást, aminek köszönhetően az egyénben rövid időre más állapot
alakul ki, aminek fenntartását (kultikus táncok), vagy élményszerű emlékét
egy, behatárolatlan energiával rendelkező pszichikai entitás, az emberi
lélek végzi. A kvantumfizikai robbanás (ld.: ősrobbanás) a pszichikumban,
az emberi lélekben is eredményez maradványokat (Spektrum TV, 2017. 06.20.).
Ezeket a maradványokat, „energiaroncsokat” használja fel az emberi lélek, hogy
újra építse magát, megállítsa az energia végtelenbe való szétoszlását
(entrópia). Minthogy ez igaz makroszinten, mikroszinten is lehetséges.
Az ember az
entrópia romboló munkája során az energiamaradványokból, mindig újabb és újabb
világot épít, a boldogság szigetét úgy, hogy koncentrált energiák
felhasználásával (szén, kőolaj, magfúziók) a robbanás energiája és erre az
entrópia határán lévő roncsokat használja fel. Erre azért van
lehetősége, mert az entrópia a mindenség energiáját nem szünteti meg,
csupán szétoszlatja, szétszórja. Univerzumunk végleges eltűnése, pusztulása
univerzumunk energiáját nem tudja megsemmisíteni, mert az összenergia megmarad,
csupán formáit változtatja (Spektrum TV, 2017. 06.20.). Visszatérve okfejtésünk
emberi oldalára, tehát fenntartható a kultikus tánc öntudatlan, euforikus
állapota, mert a lélek az energiaroncsokból is hasznot kovácsol.
Megállapítható, hogy a kultikus táncok ditirambikus forgása, eufóriája, a
katarzis más állapota (dimenziója), a szexuális kéjérzet, mint kvantumfizikai
jelenség különböző időtényezők függvénye, de nem azért mintha az
anyag antianyag virtuális megjelenése és eltűnése megváltoztatná az
időtényezőt, hanem azért, mert az emberi lélek újrateremtő
ereje, végtelennel kapcsolható energiája azt megváltoztatja.
Összefoglalva
az eddigieket megállapítható, hogy a makrovilágot formáló kvantumrezgések,
kvantumingadozások, fluktuációk a mikrovilágban, jelen esetben a lélek
világában is fellelhetők. Amikor antianyag (antielektron) és anyag
(szabadon repülő elektron) találkozik, robbanásszerűen energia
keletkezik, a virtuálisan előbukkanó részecskék eltűnnek és
energiájukat visszaadják a „semminek”. A visszamaradó energianyalábokat
hasznosítja az emberi elme makrofizikai szinten. Mikrofizikai szinten pedig az
ember lelkének energiája állítja meg az entrópia egyetemes romboló munkáját.
Valójában megállítani nem tudja, de platókat képez, melynek során újabb és
újabb világok születnek, amelyek jelentősen lefékezik az entrópia
apokalipszis irányában való rohanását.
Ezért élünk
még mindig. Ezért szerveződik az élet mindig újra akkor is, ha a szinte
minden elpusztul. A lélek finom energiája a túlélésünk egyik feltétele.
Ugyanakkor olyan dimenzióváltásokban is részeltet bennünket, amelyből arra
következtetünk, hogy a lélek több, mint egyszerű kvantum jelenség, a
végtelen egy számunkra egyelőre felfoghatatlan megnyilvánulása, amelynek
energiájáról egyelőre nagyon keveset tudunk. De, hogy a pedagógiában, a
gyógyításban, a szerelemben, a művészetben előforduló katarzisban, a
más világokkal való kapcsolatteremtésben
(sámán táncok,
szellemidézések), kultikus táncok, a Csíkszentmihályi által kidolgozott „flow”
állapot tudatvesztéseiben mind benne van. Végkövetkeztetésünk szerint az
ősrobbanásban elveszett antianyag lelkünkben, annak izzásában, ha
virtuálisan is, de jelen van. Ez pedig az emberi faj és a végtelen kapcsolatát
jelenti: „az ember a végesség és a végtelenség szintézise” (Kierkegaard, idézi
Vajda, 1993).
Irodalom:
Poszler, Gy. ('1980): Katarzis
és kultúra. Tanulmányok az esztétikai nevelés köréből. Tankönyvkiadó,
Budapest, 32.
Vitányi, I. (1971): A zenei
szépség. Zeneműkiadó, Budapest, 247.
Minden és semmi. Spektrum TV, 2017
06.16.
Order and disorder. Spektrum TV,
Spektrum TV, 2017 06.20.
A mindenség rendje. Spektrum TV,
2017 06. 21.
A szerzőről
Dr. Burián Miklós
nyugalmazott főiskolai docens
e-mail: drburianm@gmail.com