ELHUNYT DR. BÜRGER MIKLÓS

(Budapest, 1937. VIII. 26 - Budapest, 2018. II. 2.)

I.

Simon Géza Gábor

Búcsú egy jazz polihisztortól

1971-ben kezdő jazzújságíróként Jákó Balázs jazzbőgős és igen invenció gazdag festőművész invitálására látogattam el a Fiatal Művészek Klubjába (FMK), hogy meghallgassam a "Vox 68" együttest. A kisegyüttes céljai között első helyen szerepelt a közönségnevelés. Időszerű slágerek, örökzöld számok, jazzbeat kompozíciók éppúgy szerepelnek a "Vox 68" programjában, mint jazz-standardek. A csapatban ekkor Kurucz Gábor tenorozott, a belsőépítész Földesi Csongor dobolt és a jogász dr. Bürger Miklós zongorázott. Az összkép nagyon tetszett, írtam is egy cikket, amit akkor nem jelentettek meg s azután csak 2016-ban nyomtattak ki a "Szösszenetek" című kötetemben.

A két időpont között rengeteg minden történt. Rendszeresen jártam az időközben Jákó Jazz Combová vált együttes koncertjeire. 1971. májusában részt vettem azon a székesfehérvári koncerten is, ahol beugróként lépett fel a Jákó Jazz Combo. Egy ott készült hangfelvételük 2010-ben a Jazz Hungaricum 10. CD-jén, az "Early Modern Jazz In Hungary" című korongon (Pannon Jazz PJ 1070) adták ki. Ezen a felvételen Győri István altszaxofonozott, dr. Bürger Miklós zongorázott, dr. Borissza Géza gitározott, Jákó Balázs bőgőzött, Földesi Csongor dobolt.

Az 1980-as években az ELTE ÁJTK "Jazzfórum" Klubjában és a Budapesti Művelődési Központ (BMK) "Jazzpresso"-jában a zenekart házigazdaként szerződtettük. A rendkívül dinamikusan fejlődő formáció motorja mindenütt a jazzstílusok igen széles skáláját felvonultató, örökkön ötletgazdag dr. Bürger Miklós volt.

Az e két, akkoriban vonatkoztatási pontnak számító klubban való rendszeres fellépés alapján más helyszínekre is meghívták Jákóékat. Nyilvánvalóan ennek is volt köszönhető, hogy dr. Bürger Miklós zongoristaként 1983-ban már a 9. helyen volt a székesfehérvári jazz klub által meghirdetett Top Jazz Hungary '83.

Miklós barátunk a következő évben ért a csúcsra, amikor a 19, közönségszavazatot kapott hazai jazz-zongorista között Garay Márta, a szegedi Molnár Dixieland Band zongoristája mögött a második legnépszerűbb magyar jazz-zongoristának választották a Top Jazz Hungary '84-en.

Az 1980-as években számos jazztábort hirdettek meg zenészeknek, de az akkori mintegy hatvan(!) jazzklub közönségét sokáig senkinek nem jutott eszébe összetrombitálni. Végül a pécsi Stenczer Béla ötleteként 1983 és 1988 között hat alkalommal, egyenként mintegy százötven jazzrajongó klubtag és párjaik, alkalmanként gyermekeik, részvételével a festői szépségű Sikondán került sor a „Baranya megyei Jazztábor” elnevezésű sorozatra. Ezek elmaradhatatlan előadója volt dr. Bürger Miklós, aki zongoristaként, előadások megtartójaként, videók kommentálással kísért bemutatójaként, majd mint a felmerült jazzkérdésekben az origó megadója, hallatlan népszerűségnek örvendett. Sleppje mindig akkora volt, hogy mi többiek csak csodálhattuk - és persze irigyelhettük sármos stílusát, hatalmas szaktudását, amelyet, hogy egy hasonlatot mondjak, Öveges József-i szinten igen közérthetően, professzorként adott tovább.

1983/84-ben Miki tagja volt annak a teamnek (Bürger Miklós, Csányi Attila, Márkus József), amely a nyugat-német és brit minták alapján elkészülő első magyar jazzdiszkográfia létrehozásában szakmai tanácsaival résztvett. Ők minden hangfelvételt többször végighallgattak, elemeztek, majd javasolták, vagy nem javasolták annak bevételét a végül 1995-ben megjelent "Magyar jazzlemezek 1912-1984" című kötetbe. Ők voltak az elsőszámú szakemberek a diszkográfia két további kiadásának (1994, 2005) előkészítésekor is.

1990-ben a pécsi Pannonton kiadó felkérésére szerkesztette, lektorálta "A klarinét dimenziói - Portré Dudás Lajosról" című kötetemet.

1992. június 1- én jött létre a Magyar Jazzkutatási Társaság (MJKT) amelyet a jazzről másként gondolkodók szellemi köre hozott létre, amely már a nyolcvanas években hat alkalommal rendezett nagysikerű jazztábort Sikondán. Az alulról jövő kezdeményezésben Gál Gábor indította útjára a sikondai gondolat kiterjesztését, amely egy kis létszámú, de rendkívül hatékony, nemzetközileg is igen gyorsan ütőképessé vált szervezetet hozott létre, amelynek fontos mintája volt a grazi székhelyű Internationale Gesellschaft fü Jazzforschung (IGJ) (Nemzetközi Jazzkutatási Társaság). Ezen társaság tíz alapító tagja Abella Ilona, dr. Bürger Miklós, Csányi Attila, Gál Gábor, Libisch Károly, Magyar Miklós, Nemes Nagy Péter, Simon Géza Gábor, Szabó László, Szabó Sándor voltak. Az MJKT mindmáig a világ egyetlen nemzeti jazzkutatási társasága!

Az alakuláskor a Magyar Tudományos Akadémia aktív jogászaként dolgozó dr. Bürger Miklós fektette le az alapszabály jogi részét. E szerint a MJKT minden eszközt, lehetőséget felhasznál a jazzkutatók szakmai képzésére, különleges figyelemmel kíséri a fiatalok jazzkutatási tevékenységét, lépéseket tesz a hazai jazzkutatói képzés megvalósítására,

A MJKT "Jazzkutatás" címmel hosszú évekig egy többnyelvű szaklapot adott ki: a magyar és a külföldi kutatók együttműködésének elősegítésére, a tapasztalatok kicserélésére, a magyar jazzkutatás mindenkori helyzetének bemutatására nemzetközi konferencia sorozatot indított. Mindezekben fontos szerepet vállalt dr. Bürger Miklós.

1992 novemberében a Hotelinfo Kft., kiadásában jelent meg a The Book of Hungarian Jazz című kötetem, amelynek szerkesztője dr. Bürger Miklós volt. Itt derült ki, hogy angol nyelvtudása legalább annyira precíz, mint a korábban már sokszor megtapasztalt magyar nyelvi ismeretei. Az ő kapcsolati hálója segítségével vált a kötet szponzorává (majd később más jazzügyek szponzorává is) a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos export-import szervezete, az Akadimpex. Az Akadimpex igen hathatós közreműködésének következtében a kötet mintegy 900 (kilencszáz) példánya került külföldi jazzkutatókhoz, jazzintézményekhez, könyvtárakba. Ezzel ez a kötet lett a rendszerváltás után idegen nyelven kiadott magyar zenei könyvek eladási listájának egyik vezéralakja.

1993-ban a szerző magánkiadásában jelent meg Libisch Károly "Feketére festve - Szabó Gábor bio-diszkográfia" című kötete. Ez volt az első hazai bio-diszkográfia, amely főleg a német nyelvű ez irányú jazz szakirodalom nyomdokain haladva állította reflektorfénybe a crossover jazzt (is) játszó magyar gitáros világsztárt, Szabó Gábort. A kötet egyúttal dr. Bürger Miklós újabb, rendkívül precíz lektori munkáját is dicsérte. E munka során szoros kapcsolatban állt a végül a kötet előszavát is megíró zenetudóssal, Ujfalussy Józseffel.

A Magyar Jazzkutatási Társaság valamint a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány 1993 és 1995 között három alkalommal rendezte meg a nemzetközi jazzkutatási találkozókat, amelyeken többek között rögzítették a koncerteket és ezekből CD-k is születtek. E táborok egyik spiritus rectora dr. Bürger Miklós volt s a szponzorok közül nem maradhatott el az Akadimpex sem. Az egykori sikondai érdeklődőkhöz ekkor egy fiatalabb jazzgeneráció és egy csapat könyvtáros is csatlakozott. Miklós itt is nagy népszerűségnek örvendett. Többek között ekkor jött össze Fritz József klarinétossal, aki erre így emlékezett 2018-ban:

"A nappalok előadásokkal teltek és néhányan megkérdeztek, lesz-e idén is a Bürger Trió, mert az előző években az volt ám csak a valami... Nem tudtam, csak annyit, hogy Vajda Sándor bőgőzött és Földessy Csongor dobolt a trióban. [...]eljátszottuk az All of Me-t ketten, majd a Somebody Loves Me következett, és akkor megszólalt mögöttünk a zongora. Burger Miklós egy az egyben játszotta a Dave McKenna-fele walking bass-akkord kíséretes "one man band" technikát. A negyedik számnál már dobos is jött, Szőke Károly személyében (akihez szintén barátság köt a mai napig). Óriási siker lett és ennek hatására akkori lakóhelyemen, Dunakeszin megindítottuk a 424-es Jazz klubot, mely minden második pénteken várta a közönséget. Bürger Miki és Szőke Karcsi mellett, jobbára beeső bőgősök voltak. [...[ Ez az öt év volt a legaktívabb ideje annak, amit Miklóssal töltöttem, még a Magyar Rádió hatos stúdiójában is felléptünk."

Tegyük hozzá, hogy Bürger ugyanezen időszakban a Budapest Belvárosában levő Duna Palotában működő swingklub egyik háttérszervezője és állandó fellépője volt.

1995-ben a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány felkérte Bürger doktort, hogy az éppen megindított Pannon Jazz CD sorozata számára készítse el élete első önálló lemezét. A felvételekre 1995 novemberében az egy fiatal hangmérnöki garnitúra által frissen létrehozott HSB Stúdióban, Dunakeszin került sor. Az alapvetően ismert standardeket tartalmazó 13 számos CD-n különböző felállásokban Parádi József (bőgő, Korg zongora), Földesi Csongor (dob, ütőhangszerek), Szalóky Béla (szárnykürt), Borissza Géza (fuvola), Földesi Attila (ütőhangszerek), Fritz József (klarinét) működtek közre. A CD szponzora a Dávid Társas Ügyvédi Iroda volt. Dávidék, akik korábban még nem jártak hangfelvételi stúdióban, felhasználták az alkalmat, az egyik felvételi napon ellátogattak Dunakeszire. A cég ügyfelei részére Barátom Bürger címmel külön egyedi borítót készíttetett. A CD bemutatójára egy igen nagyszabású, sok résztvevős, hatfogásos társas vacsora keretében került sor.

1997 nyarán az akkor Minneapolisban dolgozó fiát, Lászlót és feleségét látogatta meg feleségével egyetemben. Már hetekkel a kiutazásuk előtt kiszúrta a Down Beat-ben, hogy a szomszéd városban, Saint Pauli-ban játszik a Cedar Walton trió. Jegyet vetetett a bárszerű szórakozóhelyre, ahol egy asztal mellett ülve igen közelről láthatta/hallhatta a nálunk is jól ismert és kedvelt amerikai jazzsztárt. A budapesti Erkel Színházi jazzkoncertek után ez volt az egyetlen amerikai élőzenés jazzélménye.

1999-ben a "Jazzkutatás" című havilap számára írta meg a "Találkozások Vajda Sándorral" című visszaemlékezését:

"Halmos Vilmos több ízben »elháríthatatlanul« lehetővé tette, hogy a Benkó-együttes stílusilag hozzám közelálló számaiban beüljek helyette zongorázni. Ilyenkor Vajda a bőgőzésével és egész lényével igyekezett segíteni, hogy elfogadható teljesítményt nyújtsak. Nem lehet elmondani azt az érzést, amit ilyenkor éreztem. Ez az érzés egyszerű szavakkal leírva a következő volt: »Ez hihetetlen, hogy így is tudok zongorázni és olyan nyugodtan játszom korábban elképzelhetetlen dolgokat, hogy belülről csodálkozva nézem saját magam.« Skizofrénnek tűnnek az előbb leírt szavak, de valósak."

Az imént említett fellépések sikere vezetett oda, hogy a Benkó Klubbal azonos helyiségben működő Rolling Stones Klubban "Vajda Sándor - Bürger Miklós Piano-Bass Blues Live" címmel, kimondottan blues-repertoárral számos alkalommal felléptek.

A Benkó-évekhez tartozik, hogy Bürger dr. volt Benkó Sándor egyik szakértője (Csányi Attila és jelen sorok írója mellett), aki a hangfelvételek, később videofelvételek kiadása előtt a pontos számcímek, azok garantáltan pontos szerzőinek kibányászása és szerzői jogainak ügyében közreműködött.

A Hungaroton által 2000-ben elindított "Hungarian Jazz History" CD sorozat szám- és szerző-azonosításai során is Bürger Miklós volt az, aki fáradhatatlanul kutatta "az igazit". A műfajt ismerve tudjuk, hogy ez korántsem egyszerű eset volt, hiszen például a nyugat-európai mintákat követve magyar szerzők nevén is megjelentek jazztanderdek, főleg az 1950-es és 1960-as években, amikor itthon a jazz éppen hogy belefért a megtűrt kategóriába.

2001-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megrendelésére született meg a "Fejezetek a magyar jazz történetéből 1961-ig" című kötet. A kötetet a megrendelő kérésének megfelelően igen sokan, konkrétan tizenhárman írták, hogy ne legyen egyetlen ember műve, mert így sokkal színesebb, sokrétűbb és a jazzszakma által is elfogadhatóbbnak tűnt. A kötet szerzőinek összehozásában, részletes tematikájának kialakításában kulcsszerepe volt a Magyar Jazzkutatási Társaság (MJKT) alelnökének, Csányi Attilának, valamint az MJKT-s alapító tagnak, dr. Bürger Miklósnak. A kötet az alábbi ajánlással jelent meg:

"Bürger Miklósnak, a magyar jazztörténeti kutatás szürke eminenciásának"

Bürger doki - ahogy egymás között sokszor emlegettük - halála nagyon megrendített bennünket. Ismertségét, közkedveltségét jól mutatja, hogy a Klub Rádió 12 perces blokkal, a Bartók Rádió egy jó ötvenperces önálló adással, a Katolikus Rádió pedig szintén önálló, 26 perces adással tisztelgett a 81 esztendős korában elhunyt jazz-zongorista előtt.

A Jazznoise című internetes portálon pedig halála után rögtön a klarinétos muzsikustárs, Fritz József "Emlékképek Bürger Miklósról" címmel közölt írást. Márton Attila, Pernye András-díjas kritikus pedig a Parlandónak küldött egy megemlékezést.

II.

MÁRTON ATTILA

Szubjektív nekrológ Dr. Bürger Miklós elhunyta alkalmából

Ismét távozott a műfaj hazai hőskorának egy oszlopos tagja. Miklós jogász volt, nem volt hivatásos jazz-zenész, mégis ott hagyta kézjegyét a magyar jazz arculatán. A legprofibb amatőr zongorista volt, aki bizony nem egy hívatásos pianistát lekörözött. Emlékét megőrizzük!

Érdekes, hogy jómagam csak valamikor a 90-es években ismertem meg, mégpedig a klarinétos Fritz Józsi jóvoltából. Akkoriban Miklós velük játszott, olyannyira, hogy a – Miklós játékát megörökítő, tudomásom szerinti egyetlen CD is akkor készült. (Barátom Bürger címmel, a Pannon Jazz gondozásában 1995-ben.)

Miklós fiatal kora óta imádta a jazzt. Rendkívül tájékozott volt, rengeteg szakirodalmat olvasott, hiszen otthonos volt több európai nyelvben. A Down Beat rendszeres olvasója volt amerikai barátai jóvoltából (akik előfizettek számára), és persze vagy négy évtizeden át hallgatta Willis Conover műsorait. Hatalmas hangzó anyag-gyűjteménnyel rendelkezett és olyan zenészek felvételeit is megmutatta, akikről addig nem is hallottam. Ami pedig a magyar jazz századközepi történetét illeti lebilincselően tudott mesélni arról, hiszen jómagam csak 1964-től kapcsolódtam be a főváros életébe.

Természetesen mindazon „köröket” és személyeket jól ismerte és kapcsolatban állt velük, akik a jazz elismertetéséért sokat tettek és a mostoha körülmények dacára is művelték. Így a Vajda testvérpárt (Béla és Sanyi), Jinda Gyurit, Latzin Norbertet, Publik Endrét, Sasvári Attilát, Deseő Csabát és sorolhatnám végtelen hosszan. Akkoriban a jazz hívei szinte mindannyian személyesen ismerték egymást. A 90-es években a magyar Jazzkutatási Társaságban is aktívan dolgozott Simon Géza Gáborral és Csányi Attilával együtt.

Külföldi magánjellegű útjairól is sokat mesélt. Az egyik legérdekesebb élménye az volt, amikor Montreálban Oscar Petersonnal ebédelt. Ez úgy történt, hogy bement egy étterembe, ahol, mielőtt egyáltalán helyet foglalt volna, az egyik asztalnál észrevette Petersont, aki egyedül volt. Odament hozzá, elmondta, hogy Magyarországról van itt látogatóban és maga is zongorázik. Peterson nemcsak kedvesen hellyel kínálta, de együtt is ebédeltek, ami rengeteg megbeszélnivalóval járt együtt…

Miklós kedves, jóindulatú, jókedélyű, igazi úr volt. Sokszor felkerestem lakásán is, mert élvezet volt vele szeretett műfajunkról beszélgetni, mindig sok újdonságról értesülhettem tőle, de a régi pesti jazztörténetek is nagy élményt jelentettek.

A korábban említett Barátom Bürger c. lemez egyik bemutatóján is jelen voltam 2000. április 5-én, amikor is Miklós – a rá jellemző szerénységgel – imígyen dedikálta a lemezt: „Márton Attilának tisztelettel és barátsággal. Ennél csak jobb CD-id legyenek. Bürger Miklós” Pedig egy kitűnő, mindenki által élvezhető és „emészthető” swinges igazi jazzlemezről van szó. Miklós mellett Parádi József bőgőzött, Földesi Csongor dobolt és ütőzött (ill. két számban Földesi Attila játszott ütőhangszereken), Fritz József klarinétozott, Borissza Géza fuvolázott, Szalóky Béla pedig szárnykürtön játszott.

Emlékezetes számomra az a Márványtermi koncert is, amelyet 1997. április 11-én renoválás miatt a 6-os stúdióban kellett megrendezni. A Bürger-Fritz Quartet néven szereplő négyesfogatban Varró Lajos bőgőzött és Szőke Károly dobolt. Emlékszem, hogy nemcsak a helyszínen volt frenetikus sikere a produkciónak, de a felvételek rádióadása után is beszédtéma volt a kevésbé ismert muzsikusok kiváló játéka.

Mint említettem, Miklós jogász volt, és nyugdíjasként is dolgozott, mégpedig a Magyar Tudományos Akadémia egyik társintézetében. Még munkahelyén is felkerestem olykor, ha könyv- vagy folyóiratcserékhez ez volt a legegyszerűbb megoldás. De, ha nem volt túlságosan elfoglalt, úgy még ezen alkalmakkor is volt egy két jó szava, anekdotája.

Most fájó szívvel búcsúzunk Tőle. Ő is az örök jazzkoncertek színhelyére távozott, ahol már oly’ sok jazz-zongorista várja Petersontól Vukán Gyuriig. Isten Veled Miklós, nyugodj békében!

III.

Agonás Péter

Nekrológ. Megemlékezés Dr Bürger Miklós zongoristáról, az MTA jogtanácsos ügyvédjéről…

Miklós váratlanul 2018. február 2-án 81 éves korában eltávozott közülünk. 70 évig volt barátom és zenésztársam. Úgy gondoltam írok néhány szeretett szót Róla. Minden képessége megvolt, hogy muzsikusként sikeres legyen, de ő inkább az anyagilag biztos megélhetést választotta, mégis zenélt szinte a halála órájáig. Egyike volt azoknak, aki időben, fiatalkorában felismerte Fritz Józsi kétségtelenül átlagon felüli képességét és létrehozott a Dunakeszi Jármú Javító Kultúrházában egy zenekart, amelynek Józsi első pillanattól oszlopos kiemelkedő tagja volt. Mindenki nevében köszönjük, hálásak vagyunk előrelátásodnak.

Már az ötvenes évek elején érezte a hazai zenész világ anyagi sanyarúságait. Azt vallotta, átlagnak nem érdemes lenni, a legjobbak közé kerülni viszont csak bizonytalan álom. A teremtő által kapott képességeinek kihívásait azonban egy életen át hasznosította a zene iránti szeretetből és szórakozásból. Tanult zongorista volt, miután Gonda János, a közismert legendás iskolaalapító zongoraművész tanártól hosszú ideig tanult. A kíséret szerkesztési tudását sokszor alkalmazta elméletben és gyakorlatban egyaránt.

Kiváló kísérő zongoristának számított, szólóban is sokszor szerepelt. CD-je is megjelent „Barátom Bürger” címmel, amely örök érvényűen rögzíti zenekara és személyes zongora játékát, tehetségét. Adós a sors, hogy nem készült több Bürger-felvétel játékáról.

Befejezésként szeretettel gondolok az 1995 – 2000 időkre, amikor szombat délutánonként jazz konzultációkat folytatunk Miklóssal egy pohár Szomorodni mellett a standardek harmonizációját elemeztük. Feljegyzéseim emlékül szolgálnak 70 éven át tartó barátságunkra. És most egy időre mindennek vége…

Kedves Miklós, nyugodjál békében! Találkozunk… Péter

A szerzőkről

Simon Géza Gábor zene- és hanglemeztörténész, zenei újságíró és producer, zenei könyvtáros, elismert diszkográfus;

Márton Attila zenei újságíró: munkatársa a Gramofonnak, a Demokratának, a XII. kerületi Hegyvidéknek és a JazzMa.hu-nak;

Agonás Péter Dipl. Ing. aranykoszorús gépészmérnök, szórakoztató zenész.