„NEM SIRATNI, DE DICSÉRNI JÖTTEM…”

Tarjáni Ferenc fiával, ifj Tarjáni Ferenc kürtművésszel (A Tarjáni-család archívumából)

Kedves Barátaim, volt Kollégáim, volt Növendékeink.

Nem siratni, de dicsérni jöttem ide Veletek Tarjáni Ferencet.

Dicsérni, mert ugyan előtte és vele együtt is voltak remek kürtösök, de ahogy Ő játszott, amilyen hihetetlen biztonsággal, szépséges hangon és muzikálisan, úgy világszerte sem sokan. A kürt itthoni szólóhangszerré tételét is Neki köszönhetjük.

Szakiskolás korunkban ismerkedtünk meg egy versenyen, ahol Ő lett az első, én a második, és ez nagyjából mindig is így maradt.   

Ő aztán Münchenben is díjazott volt évekkel később, és egy bécsi Nemzetközi Kürtös találkozón szenzációsan eljátszott Hidas Frigyes kürtversennyel egyszer s minden korra beírta nevét a kürtösök világába, egy úttal ráébresztve a zenei figyelmet a magyar kürtoktatásra. Ugyanezt tette New-Yorkban a Carnegie Hall-ban, ahol Mozart egyik versenyművével remekelt, majd újabb évek múltán a németországi Dettmoldban – szintén egy Nemzetközi kürtös találkozón - egy M. Haydn kettős versennyel, ahol fiával, Ferivel léptek fel.

Ahol csak lehetett, meghallgattam, megvettem a lemezeit, s noha többen próbáltak közénk éket verni, végig kellemes, baráti és kollégális viszonyban maradtunk.

Egy alkalommal a Zeneakadémián a Liszt Ferenc Kamarazenekarral Bach I. Brandenburgi Versenyét játszották, s virtuóz és tökéletes fúvása után mit tartott jónak Sándor Frigyes karnagy úr megismételni? Persze, hogy a különösen nehéz Polacca-t, de „véletlenül”akkor is hibátlanra sikerült.

Emlékszem egy nemzetközi Fúvósötös verseny döntőjére szintén a Zeneakadémián, ahol Farkas Ferenc Szerenádjában a középfekvésben írott szólót a lehetőségként megjelölt oktávval feljebb játszotta. A hallgatóság szó szerint felhördült a csodálkozástól.   

Keze nyomán egy remek fiatal generáció nőtt fel, melynek tagjai mindenhonnan hozzák a verseny-győzelmeket, s hogy a szertartáson – abban a hideg templomban – a harsona és kürtművész urak olyan szépen tudtak játszani, annak minden hangjában benne volt valamilyen módon  a Tanár Úr is.

Emlékezzünk Rá, nem akárki hagyott itt bennünket, emlékezzünk Rá, amíg élünk…

Friedrich Ádám

Friedrich Ádám kürtművész-tanár emlékezése Tarjáni Ferenc kürtművész-tanár templomi szertartására készült, amely 2018. március 9-én volt a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony templomban. Ezen megszólaltak azok a rézfúvós kamarazenék, melyet Tarjáni Ferenc egykori kiváló pályatársai – Varga Zoltán kürtművész-tanár, Bazsinka József tubaművész-tanár és Farkas István Péter harsonaművész-tanár – szerkesztettek, és az általuk meghívott 12 művésszel közösen szólaltattak meg.

Tarjáni Ferenc Dorog város szülöttje és díszpolgára volt. Temetése is Dorogon lesz, a dorogi polgármester jóvoltából, a díszpolgárok tiszteletére készülő emlékmű avatója alkalmával, melynek pontos dátumáról később döntenek.