Gergely Ferenc tanár úr 20 éve távozott közülünk, de a hiánya miatt érzett szomorúság – mindannyiunk számára, akik szerettük és becsültük őt – az idő múlásával nemhogy csökkenne, inkább egyre nő. Azok közé az idősebb tanáraink, kollégáink közé tartozott, akinek a puszta jelenléte, erkölcsi tartása azt sugallta, hogy bármilyen nehéz időket is hoz ránk magánéletünkben, pályánkon, a nagyobb közösség életében a sors, a hitben élő ember számára van kiút, van megoldás.

Gergely Ferenc (1948) ( Mali Katalin orgonaművész -Orgona kalauz )

1967 és 1969 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola orgona-zeneszerzés tanszakán lehettem a tanítványa. Jómagam 18-20 év közötti fiatal lány voltam akkoriban, Gergely tanár úr pályája delelőjén álló rangos művésztanár. A korbeli, tudásbeli, rangbeli különbségekből azonban az orgonaórákon a Semmelweis utcai orgonateremben nem válaszfalak emelkedtek. Egyszerűség, póztalanság, szívjóság sugárzott minden megnyilvánulásából, mely a növendék kezdeti félénkségét azonnal feloldotta. Egy orvostanhallgató ismerősöm, aki egyetemi tanóráin nagy létszámú előadótermekhez volt szokva, csodálkozva hallgatta azidőtájt, hogy ezeken a főtárgyi orgonaórákon hetente két alkalommal a tanítvány egyedüli részese lehetett a tanóráknak. „Tudjátok-e mit kaptok, kellően megbecsülitek-e ezt a kivételes lehetőséget?” – kérdezte hitetlenkedve.

Ma úgy vélem, már akkor is megéreztem, milyen kivételes ajándékot kaptam. Aki tanítványaként fel akart hozzá nőni, szüntelenül olvasott, gyakorolt, zenét hallgatott. De a Tanár Úr minden tanítványa számára a „saját út” megtalálását egyengette. Rólam például tudta, hogy nem orgonistának, hanem zenetörténésznek készülök. Anélkül, hogy ez akkoriban tudatosult volna bennem, az orgonajáték és a hangszerismeret ürügyén arra törekedett, hogy minél szélesebb alapozású zenetörténeti ismeretanyaggal lásson el. Ma látom csak, hogy milyen hatalmas volt az a képzeletbeli ív, melyet a korabarokk mesterektől Johann Sebastian Bachon át Liszt Ferencig és a kortárs szerzőkig meghúzott.

Emlékszem, gyakran mesélt tanárairól, Harmat Artúrról, Ádám Jenőről, de leggyakrabban Zalánfy Aladárról, aki orgonatanáraként még a Liszt Ferencet körülvevő zeneakadémiai tanárok legjobbjaitól tanult. Koessler János legendás mesteriskolájának tudásával felvértezve – mint mesélte – Zalánfy Aladár még Párizsba is eljutott, ahol növendékei közé fogadta az a Charles-Marie Widor, aki egykor Albert Schweitzer orgonatanára és Bach könyvének inspirálója volt.

Albert Schweitzer neve pedig már a legelső Gergely Ferenc órák egyikén is elhangzott. A lipcsei Peters kiadónál megjelent Bach orgonaművek V. kötetében

egy manualiter, azaz pedálszólam nélküli Bach fugetta megtanulását kaptam tőle elsőként feladatul. Kottámban – becses ereklyeként – ott őrzöm Gergely tanár úr keze nyomát. A „Nun komm’ der Heiden Heiland” című korálelőjáték német címe mellé saját kezűleg beírta az eredeti ambroziánus himnuszdallam latin címváltozatát: „Veni Redemptor gentium”. A magyar szövegű címváltozatot már csak szóban tette hozzá: „Ó népeknek Megváltója jövel”...”

Gergely Ferenc - Improvizáció karácsonyi dallamokra (Improvisation ... (8:20)

(HUNGAROTON SLPX 11548)

Ebben a szövegkörnyezetben a korál szöveg magyar nyelvű értésének szakmai kötelezettségét Gergely tanár úr szigorú tudományos érvekre vezette vissza, ahol Albert Schweitzer alapvető Bach-monográfiája volt számára a hivatkozási alap. Ez a gesztus azonban nem csak a zenetörténet iránt érdeklődő tanítvány figyelmének felkeltésére szolgált. Egyszer és mindenkorra kijelölte számunkra azt az erkölcsi és tudományos magaslatot, ahol Gergely Ferenc művészi meggyőződése szerint a Bach-korálfeldolgozások értelmezését, de mintájukra az egész európai zeneirodalmat – az „örök értékek” mentén – kezelnünk kell.

Amikor Gergely Tanár Úr halálának 20. évfordulójára emlékezünk, érdemes egyúttal arra is emlékeztetni, hogy Gergely Ferenc életén és művészetén keresztül – közös gyökerek, források mentén – az európai kultúra, orgonaművészet legnemesebb tradícióit kaptuk örökségül. Emlékét kegyelettel megőrizzük.

Szőnyiné Szerző Katalin