Gergely Ferenc emlékére (1914-1998)
Gergely Ferenc ( Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
)Gergely Ferenc (1948) ( Mali Katalin orgonaművész -Orgona kalauz )
1967 és
1969 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola orgona-zeneszerzés
tanszakán lehettem a tanítványa. Jómagam 18-20 év közötti fiatal lány voltam
akkoriban, Gergely tanár úr pályája delelőjén álló rangos
művésztanár. A korbeli, tudásbeli, rangbeli különbségekből azonban az
orgonaórákon a Semmelweis utcai orgonateremben nem válaszfalak emelkedtek. Egyszerűség,
póztalanság, szívjóság sugárzott minden megnyilvánulásából, mely a növendék
kezdeti félénkségét azonnal feloldotta. Egy orvostanhallgató ismerősöm,
aki egyetemi tanóráin nagy létszámú előadótermekhez volt szokva,
csodálkozva hallgatta azidőtájt, hogy ezeken a főtárgyi orgonaórákon
hetente két alkalommal a tanítvány egyedüli részese lehetett a tanóráknak.
„Tudjátok-e mit kaptok, kellően megbecsülitek-e ezt a kivételes
lehetőséget?” – kérdezte hitetlenkedve.
Ma úgy
vélem, már akkor is megéreztem, milyen kivételes ajándékot kaptam. Aki
tanítványaként fel akart hozzá nőni, szüntelenül olvasott, gyakorolt,
zenét hallgatott. De a Tanár Úr minden tanítványa számára a „saját út”
megtalálását egyengette. Rólam például tudta, hogy nem orgonistának, hanem
zenetörténésznek készülök. Anélkül, hogy ez akkoriban tudatosult volna bennem,
az orgonajáték és a hangszerismeret ürügyén arra törekedett, hogy minél
szélesebb alapozású zenetörténeti ismeretanyaggal lásson el. Ma látom csak,
hogy milyen hatalmas volt az a képzeletbeli ív, melyet a korabarokk
mesterektől Johann Sebastian Bachon át Liszt Ferencig és a kortárs
szerzőkig meghúzott.
Emlékszem,
gyakran mesélt tanárairól, Harmat Artúrról, Ádám Jenőről, de
leggyakrabban Zalánfy Aladárról, aki orgonatanáraként
még a Liszt Ferencet körülvevő zeneakadémiai tanárok legjobbjaitól tanult.
Koessler János legendás mesteriskolájának tudásával
felvértezve – mint mesélte – Zalánfy Aladár még
Párizsba is eljutott, ahol növendékei közé fogadta az a Charles-Marie Widor, aki egykor Albert Schweitzer orgonatanára és Bach
könyvének inspirálója volt.
Albert
Schweitzer neve pedig már a legelső Gergely Ferenc órák egyikén is
elhangzott. A lipcsei Peters kiadónál megjelent Bach
orgonaművek V. kötetében
egy manualiter, azaz
pedálszólam nélküli Bach fugetta megtanulását kaptam
tőle elsőként feladatul. Kottámban – becses ereklyeként – ott
őrzöm Gergely tanár úr keze nyomát. A „Nun komm’ der Heiden
Heiland” című korálelőjáték német címe
mellé saját kezűleg beírta az eredeti ambroziánus
himnuszdallam latin címváltozatát: „Veni Redemptor gentium”. A magyar szövegű címváltozatot már csak
szóban tette hozzá: „Ó népeknek
Megváltója jövel”...”
(HUNGAROTON SLPX 11548)
Ebben a
szövegkörnyezetben a korál szöveg magyar nyelvű értésének szakmai
kötelezettségét Gergely tanár úr szigorú tudományos érvekre vezette vissza,
ahol Albert Schweitzer alapvető Bach-monográfiája volt számára a
hivatkozási alap. Ez a gesztus azonban nem csak a zenetörténet iránt
érdeklődő tanítvány figyelmének felkeltésére szolgált. Egyszer és
mindenkorra kijelölte számunkra azt az erkölcsi és tudományos magaslatot, ahol
Gergely Ferenc művészi meggyőződése szerint a
Bach-korálfeldolgozások értelmezését, de mintájukra az egész európai
zeneirodalmat – az „örök értékek” mentén – kezelnünk kell.
Szőnyiné Szerző Katalin