GÁL ISTVÁN RÓBERT

A zenei készségfejlesztést már a kisgyermekkorban el kell kezdeni!

(A kép forrása: Modern Iskola)

A társadalom meglehetősen gyakorlatiasan kezeli a kérdést; akár az iskolai ének-zene oktatásról, akár a zeneiskolai hangszeres képzésről van szó.

Jak. 5.13

Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék!

Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!

(Jak. 5 | Református Biblia (Kálvin János Kiadó) | Kézikönyvtár - Arcanum)

Kolossé 3:16

A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.

Kolossébeliekhez írt levél 3. fejezet - Bibliák: Károli Biblia, Új fordítású ...

„Akit előbb énekre tanítunk, csak azután hangszerre: hamarabb megfogja a meloszát minden zenének... Az énekkel olvasókészséget szerez a növendék, ezzel könnyebben hozzáfér a nagy szellemek alkotásaihoz, rövidebb idő alatt több művet ismerhet meg, mintha csak fáradságosan silabizál."

(Beszéd a Zeneművészeti Főiskola 1946-47. évi tanévnyitó ünnepségén, 1946)

„...a szolmizálás... gyorsabban visz a folyékony kottaolvasásra. Természetesen csak a relatív szolmizálás, mert itt a hang nevének kiejtésével meghatároztuk szerepét a tonalitásban." (Bicinia Hungarica, I. Utószó., 1937)

A kis gyereket először énekelni kell megtanítani! De hogyan?? Ez az a kérdés, ami 30-évvel ezelőtt, ötvenéves koromban világosodott meg nekem, és ezt a fölismerést szeretném közkincsé tenni!

Ha a gyermek, kicsiny korától kezdve éneket hall szüleitől, dajkájától,

maga is szívesen dalol, hallása kifejlődik s nem lesz botfülű! Aki azonban kicsi korától kezdve különösen a fiuk a hangváltozás után sem otthon, sem az iskolában, sem másutt soha nem énekel, könnyen zenei süketnémává válhat, mert az éneklés és zenei hallás egymás függvényei.

Gyermekkorom óta gyengén látok, most már szinte semmit, gyakorlatilag teljesen vak vagyok. Ennek ellenére nagyon szerettem volna harmóniumozni,

de a kottatartó messzebb volt annál, hogy a rá tett kottából le tudtam volna olvasni a dallamot. Ezért csak hallás után, utánzással tudtam megtanulni egy-egy éneket. Pedig ha akkor tudom, hogy mi a szolmizálás, meg tudtam volna tanulni a szólamokat a szemem elé tartott kottából, majd pedig belső hallásomra támaszkodva, le is tudtam volna játszani a dalokat a kedvenc hangszeremen.

Ez a fájó gyerekkori élmény ötvenéves koromig elkísért, s csak csodálni, de követni nem tudtam a blattolókat. Azokat, akik – a kottát először látva, – gond nélkül használják a zenei olvasástudásukat és megszólaltatják hangszerükön a legnehezebb dallamokat is. Viszont sajnáltam azokat a gyerekeket is, akik nem szeretik a szolfézsórákat, mert nehézséget okoz nekik a szolmizálás és a lapról olvasás. Nem egyszer ezért hagyják abba a hangszeres muzsikálás tanulását,

és kezdenek elidegenedni az énekléstől, a kórusban vagy a hangversenyteremben átélhető közös zenei élmény ismételt keresésétől.

Pedig – jól tudjuk - kisgyermek korában mindenki szívesen énekel.

A szolmizálás valójában nagyon egyszerű dolog, ha megértjük a logikáját.

Azt, hogy a „dó” helyének a meghatározása a kulcsa a kottából éneklésnek,

amit akár játszva is megtanulhatna bárki.

Foglalkoztatni kezdett ez a probléma: hogyan lehetne az ének és a zene iránti nyitottságot és motiváltságot, megőrizni és továbbfejleszteni a zenei írás-és olvasástanulás által is.

A zene szeretetének forrása az éneklés. "Mit kellene tenni? Az iskolában úgy tanítani az éneket és zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulónak, s egész életére beleoltsa a nemesebb zene szomját... Sokszor egyetlen élmény egész életére megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az iskola kötelessége." (Gyermekkarok, 1929)

Nagyon is hibás az a gyakorlat, amikor az énekórákon az örömteli énekléstől elszakadva, pusztán számon kérhető elméleti ismeretként akarják megtanítani,

a zenei írás és olvasás elemeit a gyereknek. Vagy ha a szolfézsórákon nem élményszerűen,  hanem „alaposan”, a hangszertanuláshoz szükséges módon tanítják  a kottaismeretet, és a hangszer-játéktól várják a hallás fejlődését.

Így, mire megértené a gyerek  a  szolmizálás lényegét, már el is megy a kedve  tőle. A hallása nem is fejlődik, nem tud, és nem szeret énekelni, motiválatlan zenei anyanyelve megismerésére és használatára.

Az a kisgyerek viszont, aki játékosan, örömmel énekelve vezetődik rá a kottaolvasásra, aki korán megtanul kottából énekelni, később könnyebben sajátítja el egy-egy választott hangszeren a muzsikálás tudományát.

Keresi a közös zenei élmény alkalmait: szívesen vesz részt kóruséneklésben és hangverseny látogató, zeneszerető emberré válik.

Eszköz a játékos tanuláshoz

Hosszú kísérletezéssel kifejlesztettem a kotta-muzsikának nevezett eszközt,

melynek a segítségével, a gyerek – akár az úgynevezett „botfülű” is – könnyen és játékosan tudja megtanulni a kottaolvasást. Az eszköz és annak használata rendkívül egyszerű! A gyakorlati kipróbálás során kiderült, hogy alkalmazásával minden, a tanulás iránt érdeklődő gyereket meg lehet tanítani a kottaolvasás tudományára, és még a tiszta énekléssel küzdő tanulók hallásfejlődésében is, jelentős, mérhető javulás következett be. 

Mivel nem vagyok zenepedagógus, az eszköz hatékonyságáról, hasznosságáról,

az eszközt kipróbáló gyerekek tanítóinak igen kedvező beválási tapasztalatai mellett, tekintélyes zenei szakemberek véleményét is kikértem. Hadd idézzek közülük itt csupán egyet, a Dohnányi- és Kodály-tanítvány, Vásáry Tamás zongoraművész-karmester ajánlását: „1995. március 22-én módom volt működés közben megtekinteni Gál István úr kottaolvasás tanulását segítő szemléltető eszközét. Tudatában annak, hogy a kottaolvasás elsajátítása sok, zenét tanulni vágyó gyermeknek nagy nehézségeket okoz, úgy vélem, hogy Gál István úr találmánya igen jól szolgálhatná a magyar és nemzetközi zenepedagógia céljait. Kérek mindenkit, akit illet, hogy a szemléltető eszköz ügyét előmozdítani szíveskedjék.

Budapest,1995. március 23.”

1997-ben  Budapesten, a VI. kerületi Lovag-utcai Általános Iskolában, a gyakorlatban is kipróbálhattam a Kotta-muzsika működését. Az eszköz igen jól vizsgázott. A kipróbálásban részt vevő nevelők kedvező tapasztalatokról számoltak be, és arról, hogy a gyerekek szenvedélyesen megszerették a tanulásnak ezt az izgalmas „játékszerét”. Viszonylag rövid idő elteltével már jelentkeztek az első eredmények, bizonyítást nyert a módszer és az eszköz hasznossága.

A szélesebb körben való megismertetésére szervezett bemutató foglalkozás tanúsága szerint, igen élénk volt az érdeklődés a „Kotta-muzsika” és alkalmazása iránt. 1998-ban a Duna TV felvételt is készített az eszköz gyakorlati felhasználásáról, amit január 18-án be is mutattak a televízióban.

Azóta a módszert tovább fejlesztettem. Kidolgoztam számítógépes alkalmazását: Az új program  a kottát  nem csak lejátssza, hanem szolmizálva meg is szólaltatja. (Vannak olyan kotta-szerkesztő programok, amelyek képesek új hangmintát is befogadni, és a dallamot különböző módon megszólaltatni, akár szolmizálva is.)

A számítógépes megoldás további – a gyerekek számára különösen kedvelt – előnye, hogy a hangzó kotta képéhez még egy videó is társul. Például, a „Megy a gőzös, megy a gőzös” kottája alatt egy pöfögő mozdony is elhalad, kirándulókat szállító kocsikkal, vagy a „Csíp-csíp csóka” kottája alatt

baromfi udvart lehet látni állatokkal, szekérrel, stb.

A hang, a kép, az egyszerű manipuláció és a gyerekek által igen kedvelt eszköz használata rendkívül vonzó már az óvodások számára is, akik látens tanulás útján, biztatás nélkül, szinte észrevétlen természetességgel tanulhatnak meg kottából énekelni. Így később minden gond nélkül olvassák majd a kottát,

könnyedén használva a zenei írás-olvasási tudást. Örömforrás lesz számukra a zene, s nem lesz zenei analfabéta. Jó eséllyel lehet értékes tagja éneklő közösségeknek, kórusoknak.

A számítógép a kottaszerkesztővel megírt dallamot le is tudja játszani, nem csak zongora hangon, hanem más hangszer hangjával is, sőt még szolmizálva is le tudja énekelni, amit szemmel követve, énekelgetve, meg lehet tanulni.

Ha a kis gyermek egy videóval kiegészített szolmizáló kottát lát, akkor nem kell semmit sem magyarázni neki, utánozva megtanul kottából énekelni.

Ha készülne egy ilyen cd, akkor szerintem minden óvodás önállóan meg tudná tanulni a kottaolvasást, de még az is, akit botfülűnek tartanak. Ha kottaolvasási tudással kezdhetnék meg a gyerekek az iskolát, akkor a Kodály-módszer fölértékelődne! A szolmizálás a kotta-olvasás abc-je, ami a lapról való éneklés megtanulását egyszerűbbé, gyorsabbá teszi.

Reménnyel tölt el, hogy ez a módszer hozzá segíthet ahhoz, hogy közelebb kerüljünk Kodály Zoltán álmának beteljesüléséhez, amelyről a Bicinia Hungarica I. füzetének előszavában ezt olvashatjuk:

„Galántai Népiskola mezítlábas pajtásaim: rátok gondolva írtam ezeket. A ti hangotok cseng felém 50 év ködén át. Hajigáló, verekedő, fészekkiszedő, semmitől meg nem ijedő, talpig derék fiúk. Dalos, táncos, illedelmes, jó dolgú lányok: hová lettetek?

Ha minket akkor effélékre (s még egyre-másra) megtanítanak: be más életet teremthettünk volna ebben a kis országban! Így azokra marad, akik most kezdik tanulni, hogy nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán:

ÖRVENDJEN AZ EGÉSZ VILÁG!

Írásom elején már említettem, hogy 80-éves vagyok, és nem látok, és

hogy 50-évesen jöttem rá, hogy mi is a lapról éneklés. Kifejlesztettem egy olyan számító-gépes módszert, ami megkönnyítheti a kottaolvasást. A módszer szerintem jó, ki van próbálva, csak nem tudom hitelesíteni, mert nem vagyok pedagógus. Szeretném át adni a módszert egy olyan kreatív pedagógusnak, aki érdeklődik az újdonságok iránt. Várom tehát annak a jelentkezését, akinek szívügye az ének-tanítás jövője.

Mi a zene?

- Tudjuk, hogy a lélek legmélyebb rétegeit érinti,

- tudjuk, hogy személyiségformáló,

- tudjuk, hogy nemzetközi nyelv;

- tudjuk, hogy érzelmeket vált ki, érzelmeket erősít.

Akkor miért huszadrendű tantárgy az iskolákban? Miért nincs énekoktatás a serdülőkorú fiatalok több mint kétharmadánál? Miért sorvad el az egyházzenei anyanyelvünk? Miért apadt el a bartóki "Tiszta forrás"? Miért mondott csődöt a világot ámulatba ejtő kodályi "zenei nevelés"? Fölismertük ennek jelentőségét?

Dehogy! Zátonyra futtattuk! A magyar nép, beleértve a vezetésre, irányításra képzett értelmiséget is, – tisztelettel adózva a kivételnek – sajnos még ma sem érti Bartók és Kodály nemzetmentő harmóniáját. Pedig könnyű lenne megérteni, mert nagyon egyszerű: csak azt kell tudni, hogy hol van a dó. Aki a skálát szolmizálva eltudja énekelni, és tudja, hogy hol van a dó, az mindent tud a kottából való énekéléshez.

Akinek további információra van szüksége, kérem, bátram hívjon fel, szívesen segít Neki Robi bácsi.

Tisztelettel:

Gál István Róbert

(Elérhetőségek a Szerkesztőségben)

A szerző nem zenetanár.