Ádám (Rothmann) Emil tanár-karnagy-zeneszerző élete és munkássága

Adám Emil (A családi archívumból)

Ádám Emil (1905-1987) kereskedelmi iskolában érettségizett, és autodidaktaként tanult meg hegedülni, kottát írni és olvasni. 20 éves ifjúként 1925-ben, zenei tanulmányok nélkül vállalta az 1916-bn megalakult Debreceni Izraelita Ifjak Dalkörének vezetését, és bátran átvette a debreceni Nagyzsinagóga férfikarának karmesteri feladatait. Ezeken a területeken hamarosan jelentős sikereket ért el, így felkérték a Debreceni Zsidó Gimnázium óraadó tanárának. A gimnáziumban is összeállított egy gyermekkórust. Ezzel lehetővé vált, hogy a három kórus tagsága, szükség esetén egymást kiegészítve a debreceni zsidó zenei életet felpezsdítse. A kórusok mellett kamarazenekart is életre hívott, így teljes estét betöltő műsort tudtak adni egy-egy felkérésre a debreceni Arany Bika hangversenytermében és a Debreceni Zsidó Hitközség székházában. A Debreceni Izraelita Ifjak Dalkörével részt vettek Országos Dalárdaversenyeken és a 30-as években több alkalommal a nyertesek között voltak.

A Debreceni Izraelita ifjak Dalkörének zászlója, amely jelenleg Izraelben van kiállítva, a cvati magyar múzeumban

Az 1930-as években íródott a Debreceni Zsidó Gimnázium ballagó diákjai számára a 133. zsoltárra írt dallam: „Hiné mátov umánájim sevet áchim gámjáchád” azaz "Mily szép, és mily jó, ha testvérek együtt élnek!" Ezt a dallamot használta fel később, 1970-ben a Goldmark Kórusnak ír kórusművében:

Hangfelvétel 1

Diplomát szerzett 1934-ben a Debrecen Szabad Királyi Város zeneiskolája Akadémiai tanfolyamának zeneszerző tanszakán, majd ezt követően Bécsben a Wiener Sängerknaben iskolájában folytatja tanulmányait. Itt a fiúgyermekek hangképzésének módszertanát sajátította el, és ezzel e terület ismert szakemberre lett.

A nyári időszakban – Kodály és Bartók példáját követve - gyűjtőmunkát végzett anyai szülőföldjén, Ungvár és Munkács környékén, a hegyekben és a városi zsidó közösségekben. Az itt rögzített dallamokat feldolgozta élete során. A szakrális dallamok megjelentek a kórusoknak és kántoroknak írt művekben. A jiddis és chászid népzenei gyűjtései zenekara és kórusai repertoárját bővítették. Ennek a gyűjtő és feldolgozó munkának jelentősége napjainkban értékelhető legjobban, hiszen ily módon megmentette a háború alatt elpusztított zsidó közösség zenei világát.

1942-ben Racin Eszter című színdarabját Kardos László a Zsidó Gimnázium tanára lefordította, és ehhez zenei betéteket írt. Ezt a művet két alkalommal debreceni, majd a pesti gimnazisták adták elő színpadokon.

Hangfelvétel 2

Racin: Eszter című művére írt daljáték egyik dallama „Hitvallás” címmel

Ádám Emil az 1925-1944 közötti termékeny zeneszerző korszakában írta az „Av háráchámim”kezdetű imarészletet. Ez a mű 1938. május 8-án született. A kottára írt feljegyzés szerint ezen a napon tárgyalták a magyar parlamentben a 1. „zsidó törvényt”. Ennek ismeretében, a félelem légkörében böjtöltek a hívek, és a zsinagógákban, a napi istentisztelet keretében elmondták azt az imát, melyet csak bizonyos szombatokon, vagy olyan ünnepeken mondunk, amelyeken halottainkról emlékezünk meg. A műben felhangzó „Szól a kakas már” magyar népdal motívuma jelzi számunkra, hogy a szerző és e kor embere érezte 1938-ban az elkövetkezendő esztendők veszedelmekkel teli történéseit.

Hangfelvétel 3

(A hangfelvételen a Goldmark Kórus énekel, és a szólista Biczó Tamás, a Hegedüs Gyula utcai zsinagóga főkántora)

1944-ben a munkaszolgálatból megszökve a háború utolsó napjaiban a Vadász utcai védett házban, az un. üvegház nyomorúságos körülményei között kórust szervezett, és az „együttes” a fegyverek zaja mellett hangversenyt tartott.

A háborút követően a Pesti Izraelita Hitközség Gimnáziumában folytatta tanítói munkáját, és mellette a Hanoár Hácioni közösségben kórusokat szervezett. E közben elvégezte az Országos Magyar Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola énekszak tanítói szakát, majd az államosítást követő években az Apáczai Csere János Gyakorló Iskolában tanított, és a zeneakadémiai hallgatókkal foglalkozott. Az énektanári hospitálás mellett a karmester képzésben vett részt, és itt adhatta át a fiú gyermekhang képzési speciális tudását a hallgatóknak.

Kórusvezetői munkáját az 1950-es évektől tovább folytatta, és az iskolai kórusai mellett a kor szellemének megfelelően több mozgalmi együttest vezetett, de a zsidó zene világát csak egy-egy alkalommal volt lehetősége felidézni jiddis dallamok feldolgozásával. Ezek legtöbbször az íróasztalban pihentek meg.

1969-es nyugdíjazását követően az Országos Rabbiképző Intézetben újra indítja a kántorképzést az Intézet igazgatója, Scheiber Sándor meghívására. Most már lehetősége nyílik zsidó kórus szervezésére, és ebben támogatta és fennmaradásának útját is egyengette Scheiber professzor is. Így alakul meg a Goldmark Kórus a Rabbiképző hallgatóiból, az Anna Frank Gimnázium diákjaiból és régi kórusai tagjaiból. Ezzel megnyílik az útja a fiókban lévő művek életre hívásának, új művek komponálásának és betanításának.

1987-ben bekövetkezett halálakor jelentős mennyiségű kórus és kántor zeneművet hagyott hátra, valamint a kántor oktatáshoz írt kézikönyvét. A Goldmark Kórus ma is él, Ádám Emil kórusműveit repertoárján tartja, és a halálát követő években hangzó anyagon rögzítette.

https://youtu.be/5IrOIkzTx8E

Lewandowski: Uvnuho jomar!

Luis Lewandowski (1821-1894) német zeneszerző művét énekeljük (a Tóra frigyszekrénybe történő elhelyezésekor elmondott ima szövegét tartalmazza)

Énekel a Goldmark kórus, Nógrádi Gergely a Frankel Leó utcai zsinagóga főkántora szólózik!

Goldmark terem (2018.03.25.)

(Összeállította: Ádám Mária)